Arnold Ipolyi — Magyar Mythologia (1854), Chapter I

Arnold Ipolyi's Magyar Mythologia (1854) is the foundational scholarly work on Hungarian pre-Christian religion — the most comprehensive systematic treatment ever compiled of the beliefs, myths, and sacred concepts of the pagan Magyars. Chapter I, Isten (God), opens the entire work with an analysis of the Hungarian supreme deity: the etymology and meaning of the word isten, its relationship to the oldest divine names in Sanskrit, Persian, Egyptian, Hebrew, and Finnish, the attributes and personality of God as preserved in folk sayings and tales, the anthropomorphic God who wanders among mortals as a white-bearded old man, and the powerful concept of the magyarok istene — the national God who led the chosen people to their promised land. This chapter establishes that the Magyars possessed, before their conversion to Christianity, a developed theology of a supreme being who was the one, the living, the ancient, the creator of heaven and earth, the lord of life and death, and the special protector of the Hungarian nation.

The Name of God

The name of the supreme being in Hungarian is isten. It appears thus, unchanged, in the earliest language monuments — the Halotti Beszéd (Funeral Oration, ca. 1195), the Munich Codex, the Vienna Codex — written sometimes as iften with the old spelling, in the same form in the Gyor dialect and elsewhere. The name's originality attests that, before the reception of the Christian faith, it already served as the designation for the supreme being.

Its origin and meaning are obscure, and our philologists and historians have long laboured at its elucidation. To my knowledge, Otrokócsi (1693) was the first to begin expounding it from a Semitic direction — from the Chaldean and Syriac etta, to which the Hebrew esh (fire) should also serve as a root, in the sense of fire. He argued that the Hellenic Hestia and, according to Herodotus, the Scythian Tabiti, as well as the Roman Vesta — that is, the fire-worship of the Scythian and Hellenic-Roman mythologies — all derive from the same source. According to him, our ancestors, while they dwelt in Armenia, adopted this name, affixing their vowel to its beginning, and pronouncing the t in the middle as a consonant: eshtan. For him the name, like the above, and like what prevailed among the Persians, Turks, and Huns alike, signifies fire-worship. Otrokócsi's opinion — to which he further added the coincidence with the Persian jizdan and jeshtán, interpreted likewise in the sense of fire — has been largely followed up to now. Pray indeed, from the direction of the Xiongnu, thought the name might also originate from the Chinese tienshang and isten, adding that pronounced with a sibilant, ztien, and inserting a vowel between the two consonants, the Hungarian form ittien would result. But straightaway he adopted Fischer's view, deriving it from the Chaldean eshta. Cornides held the same opinion, strengthening his argument with Theophylact's data on the fire-worship of the Turks and the Persian divine name jizdan. Sándor likewise found it akin to the Old Persian jezdan, and Jerney too saw in the name isten a trace of the fire-worship and Parsee kinship. Hager, meanwhile, in his Lapp-Hungarian derivations, divergently traced both isten and jezdan from the Egyptian deity Isis, whose worship, he supposed, became established even in the north, among the Lapps.

More worthily, our great philologist Révai attempted to solve it. He — after Gyarmathy had already derived it, in his investigation of linguistic kinship, from the Hebrew Jehovah — likewise, but from a higher standpoint, regarding all these languages as primordial siblings, explained it from the Hebrew jesh and Chaldean itha in the sense of "being" or "existing." From this, he said, the name is to be found not only among the Persians, Arabs, and Turkic peoples, but especially in Hungarian — the vowel i having been pronounced by our ancestors such that besides the i, the t was also heard: ist, and with the addition of the demonstrative pronoun, the name became isten. Horvát János shared this view, since it best corroborated his thesis that our ancestors already possessed the name and concept of isten in their original homeland — which, he said, they could not later have exchanged. Nagy J. also made this his own, analyzing the word isten to the root is.

This is a brief, exhaustive summary of the more weighty opinions concerning the origin and meaning of the name isten. Setting aside the secondary and subsidiary interpretations, attention need only be given to the two principal theories: the Chaldean eshta and the so-called Persian fire-worship derivation through jizdan or jeshtán, and the Révai theory from the Hebrew jesh (being). As for the first, it is indeed hard to suppose that our language adopted a foreign word for the designation of the supreme being — a concept our nation must have possessed — or that it exchanged its own for a foreign one, and what is more for a foreign word which in its original meaning did not even signify God, as eshta in Chaldean, and the word atesh — which was by no means used for the divine name — in Persian. The already obscure jizdan or yeshtán, jeshtán Persian divine name, beside its many crooked interpretations, cannot independently account for our word's origin or illuminate its meaning — and its supposed fire-significance, as applied here, is erroneous. In the other opinion, the same difficulty arises: a word in our language corresponding to the Hebrew jesh or Chaldean itha, in the sense of "being," does not exist, and we arrive again at the adoption of a foreign word which, in the form attributed to it, was not even used in its own language for the designation of God. Therefore I share Feszler's opinion: that the name isten is our language's own and original designation, and its derivation from the Persian atesh or Chaldean eshta and the Hebrew jesh has only as much probability as if one were to explain it from the Hindu divine names Ishana or Vishnu. Kállay too holds that we already possessed the word in our original homeland: "at least nothing certain can be concluded from it concerning fire- and sun-worship, which was common among other peoples as well."

The Deeper Root — Eka-Isha

We therefore wish to trace the matter more deeply. Starting from the higher standpoint of modern comparative linguistics — which does not permit doubt about the unity and kinship of the origins of peoples, languages, and ideas, as touched upon in the introduction, and for which precisely the designation, concept, and idea of the supreme being serves as an outstanding example — I find that in almost all the mythologies known to us, the name of God and the concept of him appear in a double manifestation: one, as I would suggest, older and more ancient, and another later and more recently developed.

In the well-known Indo-European family, the designation of the supreme being is traced from the Sanskrit root deva: hence the Hellenic theos, Latin deus, the Romance forms — Italian dio, French dieu, Spanish dios, Romanian deu; the Lithuanian diewas, Latvian dews, Old Prussian deiwas, Persian dev/div, Romani devel. And even among those peoples where this designation has been pushed into the background by a later, more universally adopted personalizing or attribute-expressing name, it can still frequently be traced from the ancient traces of their mythologies and languages — as in the Germanic, where alongside the modern Gott we find the older tiv, zio, Old Norse tyr (Grimm), and in the Slavic, where alongside bog we find div, divel, and the related živa, dživá, devana and other divine and goddess-names, even if these, owing to later theological developments and surviving records, have been preserved only as names of hostile or secondary deities and spirits. From this it is perceptible that the dev word was already used universally for the designation of divinity before these peoples' separation from one another. And since this word, from the clear meaning of the Sanskrit root dev, div, or dju — meaning "shining," "radiant" — properly signifies the sky, we can see that already then the concept of God, his name and idea, were allegorical: from the shining sky upon which the sun blazed, and which was perceived as the source of light and warmth, the name was transferred to the supreme being. Two things follow from this: first, that at the time when the aforementioned Indo-European peoples separated from one another, deva was the name of the supreme being; second, that from the interpretation of this designation, it is demonstrable that the Hindu theological concepts had already taken a nature-religious direction, identifying and personifying the creator with the natural elements of light, sun, sky, or fire.

But beside this widely disseminated deva name and concept, I wish to trace the parallel dissemination of an older concept and name, which today echoes back to us only from the memories of a few, but primordial, peoples and their mythologies. These are: the Sanskrit isha or eka-isha, the Parsee yeshtán or yazdan, the Egyptian iseth, the Hebrew-Chaldean divine name and concept underlying jesh — the Semitic el, the Cabiric esmun or ismen, and the Hungarian isten. I seek the explanation of these names not so much in their origin as in the oldest, and to this day most intelligibly preserved, Sanskrit divine name esha or isha or eka-isha. In this ancient language — which, as modern linguistics holds, if not the primordial language itself, is at least its close daughter or granddaughter — and in this primordial mythology, which, as was touched upon in the introduction, can still lead us to the first traces of mythological beginnings, one of the very oldest designations is eka-esha or ek-isha. Thus was named — in the most ancient sacred books, the Shastras, even before the currency of the deva designation — that supreme divinity who created the spirits, the world, and the natural forces, including Brahma, Vishnu, and Shiva. This was the Hindu primordial God, before the personification and deification of the natural forces — that is, the later Puranic and Vedantic doctrines — had yet developed.

If we now examine the meaning of ek-esha or ek-isha, it signifies "the one-this" or "the one-he" — being compounded of the numeral ek or eko (= one) and the pronoun isha or esha (= "this," "that one," and somewhat "he" — iste, ille). The isha thus denotes something definitively existing, par excellence "the one" or "that which is." In this its first meaning, it strikingly recalls the Hebrew primordial concept of God: sum qui sum — ehyeh asher ehyeh — "I am who I am" (Exodus 3:14), to which the Chaldean and Hebrew itha (being) and the Arabic root jes or ajis (to be, to exist) must also be connected.

In this concept likely lies the Egyptian Isis, originally iseth — which we now possess only in a corrupted form and meaning. In the surviving records of the late period, when the original concept had already lost its original significance, Roth in his excellent work brings forward among the oldest religious ideas of Egypt the primordial name of divinity, with the meaning of "ancient" or "original." The same name appears with the same meaning in the Cabiric divine name esmun, ezmen, ismén — the deity who stood as the eighth chief numen above the seven Cabiric gods. We similarly hear of Etruscan divinities bearing this name, and of the Hellenic-Roman mythology's Ismen, a wavering divine appellative attributed now to Apollo, now to Pan, now to Asclepius.

We find the same name again among the Western Aryan peoples. In the Parsee-Persian, ized and yazdan, yezad, yeshtán are interpreted as the name of that supreme divinity who, among the other Aryan peoples too, appears as the God of time. The analysis: ized contains both the ideas of "eternal" and "holy" (Roth). Sajnovics and Révai compared this "living" concept with the Hebrew eloah, elohim — "the great, the mighty."

We thus see, disseminated beside the deva name, a parallel supreme-being designation in the similarly sounding words: isha, iseth, esi, jesh, yeshtán, ismín, ezmen, istid, isten — which echoes back to us only from primordial peoples' mythologies, expressing what appears to be humanity's oldest and most original concept of God, as its primordial self-awareness could give it: par excellence "the one," "that which is" — the existing, the one, the pre-eminent, the nameless being above all. With the later weakening of this awareness, the concept, the name, and the name's meaning must also have progressively weakened and faded. In which mythology the concept or the name has survived most purely is hard to demonstrate — enough that from many of them the meaning and the name can still be recognizably discerned.

The Word Analysed in Hungarian

Since we present this merely as an opinion, we cannot set it as our specific task to compare the most intelligible of these names — for example the Sanskrit ek-ishat — with our own word's meaning and significance, so as to demonstrate beyond all doubt its meaning as stated. For it remains a question whether precisely that is the original name of which the others are derivatives, and if so, whether our word is a direct derivative. Nevertheless, we wish to attempt an analysis.

The ek-isha corresponds to: ek = one, isha or esha = "this" — in the demonstrative sense. This already deserves attention in itself, because the similarity of our language's conspicuously archaic demonstrative pronouns to the so-called Semitic and even Indo-European language families is striking. In our word, however, the transition from its original form would need to be traced from the demonstrative ez — that is, its analogous double form with the base-vowels i and e, as it appears in the Sanskrit esha and isha. That our language anciently had this double form, I surmise, since it survives to this day not only in various derivative compounds — with the alternating i base-vowel, as in imily, emily (from ez-ily, iz-ily), emez, imez, itt, ide, innen (from ez-de, iz-de, ez-nen, iz-nen), and with a as in alyán, azon, olyan, ottan — but points further to the fact that just as the demonstrative az is the more distant marker, ez is the nearer, and im is still nearer than ez (as the fine distinction between emilyen and imilyen shows). Therefore in the name isten, as the designation for the most definitively existing being, it was apparently used. Moreover, it occurs independently in the common speech as the peculiarly used gap-filling auxiliary word is/esz, whose meaning as "indeed, verily" — as in is-e, is-ten or ez-em — is undoubted.

Furthermore, the common esdekelni (to beseech, to implore) — which in old Hungarian serves as the word for religious supplication, directed toward the worship and veneration of God — and especially the ancient Hungarian sacral act of the oath (eskü), both appear in similar forms: in the Munich Codex, es = juramentum, and esk = proferre jusjurandum. These connections support the derivation.

So much can be brought forward toward illuminating the origin, meaning, and connection of the name isten with other mythologies. In it we possess a primordial name and concept-fragment, which, however obscurely, allows us to surmise our ancient religion's concept of the supreme being.

The Attributes of God

What belief further existed concerning him, with what attributes he was endowed, how he was conceived and personified — there is scarcely a single historical record or tradition from which we could even approximately determine these things. But in our living, ancient, and folk language's manifold expressions, in its memories and traditional poetry, more than one trace of the old pagan religious concept still lies hidden. Such are, especially regarding God, the peculiar epithets, characteristic predicates, and statements that are told of God, the expressions and turns of speech for whose strengthening the word isten is used, and especially the striking sensory mode of thought in these which, being irreconcilable with a purer religious concept, often quite departs from the modern Christian one, and therefore largely points directly back to the pagan worldview.

The common epithets, or rather predicates and attribute-expressions, which in Hungarian are as though grown together with the name of God, are: élő isten (living God), örök isten (eternal God), felséges isten (majestic God), nagy isten (great God), úr isten (lord God), jó isten (good God), szerelmes isten (loving God), boldog isten (blessed God), teremtő isten (creating God), istenem teremtőm (my God my creator), igaz and bizony isten (true and verily God). In such continual use does the word stand, in common speech, folk language, and poetry — scarcely ever used alone; at the slightest outburst of feeling, on solemn and serious occasions, it is heard only thus.

Three of these concepts — the one, the living, and the creating God — our ancient religion probably possessed. The expression élő isten (living God) is particularly noteworthy. Our oldest language monument, the Funeral Oration, uses it independently, directly in the sense of God: menyi milostben terumteve elev — "in heavenly grace, the living one created" — that is, God. Révai, Faludy, and Döbrentey interpret elev as "the living" = vivus deus. Since this usage occurs only in our very oldest language monument, precisely the independent use of the word in the sense of God, owing to its early date, suggests that in the Hungarian ancient religion it was used independently, meaning par excellence "the ever-living one" — coinciding entirely with the concept of God which the interpretation of isha (= ancient) and esha (= being, existing) demonstrated above.

The expression boldog isten (blessed God) deserves attention, for it by no means expresses the modern sense of beatus — the supersensory, spiritual idea of blessedness — but rather that material, fortunate, wealthy, tranquil state and well-being which, according to the pagan concept, was the sole notion of happiness. It corresponds to the German mythological ricke — dives, potens, beatus — as this was applied to God in Old German: in the Heliand, der ricke gott von himele; in the Nibelungenlied, durch den ricken gott von himmel (Grimm). In Latin the word divus, dis (divine) is identical with dives (rich); the goddess Ops and opes (wealth). In Sanskrit, corresponding to our boldog in its old form without l (as it continually appears in our language monuments as bódog), we find: bhaga (happiness) and bhakta (blessed), bhaj (to worship), just as from deva: duvina, dhára (wealth). In Slavic, bog (God) and bogati (rich) stand side by side. And just as boldog rises from the material concept to the higher beatus idea, so in other religious concepts of ours we find the same natural development: for example, jóság (goodness) from jó (good), as it still appears in our language monuments mostly in the sense of virtus (virtue); or newer: erény (virtue) from erő (strength, force).

God in the Folk Sayings

The belief about God and his attributes is expressed and mirrored in those numerous, habitual ancient sayings, folk expressions, proverbs, similes, proverbial speeches, imprecations, exclamations, oaths, and greetings which are especially strengthened by the word isten and through it in their meaning — and which, owing to their ancient habitual use and peculiar originality, dispel the suspicion of borrowing.

Through them sometimes God's sole omniscience, his seeing, his supreme justice, power, his protecting, guarding, blessing goodness are expressed; sometimes a surrender and trust in his will:

"God is good and gives good things" (E. 1265). "To the bald man too he gives hair" (D. B. 3643). "What God gives, that he gives; to whom God gives it, the priest also gives it to him." "God gives to those who have not; what God gives a man, let no man take away" (E. 3902–8). "Where God guards, even a cobweb is a shield" (E. 3649). "God knows who gets the fur coat and who the coat of skins." "God knows how things must be" (E. 3931). "God knows who stole even the little axe" (E. 2710). "The best kneader of bread is God" (E. 3647). "When God created the hare, he also provided the bush" (E. 924). "If God wills, even the pitchfork handle goes off" (D. 2. 89). "If God wills, he even throws it through the window" (E. 3650). "God gives rain where he pleases" (E. 8631). And trust: "Trust in God and he will help you; the old God still lives; I believe God — the day will dawn for me too; every crooked thing God bends to good; the Lord God is rich; it is hard to tilt with God or cast stones at him; slowly comes God, but he arrives all the same; God's hand is not shortened; not even God can satisfy everyone; sometimes not even God is our friend" (E. 3914–30). "The poor man's plan is guided by the blessed God" (Kreszn.). "Man proposes, God disposes" (E. 7029). "From whom God withdraws, his hope fails" (E. 6539). "Leave your business to God, he brings consolation from grief" (E. 1215). "He who trusts in God is not deceived" (E. 1310). For which reason also: "God's word is no petty bargain" (E. 3944). "He whose friend is God shall be saved." "God too pays for laziness" (D. 1. 71). "From man, labour; from God, blessing" (E. 2202).

God as Thunderer

There is vivid personification, too, by which — lacking a purer and more spiritual concept of God — human passions, states, actions, and even a certain willfulness are attributed to him. In common speech: "God too created out of his good humour" — compare the Old German: got in grossen freuden was, do er dich schouf (God was in great joy when he created you). "God too looks down and marvels" — and a characteristic trait frequently appearing in our folktales, where the Cinderella-like beautiful girl, dressed in golden clothes, goes to church or to the dance, and God himself, looking down from heaven, stops to admire.

This already attributes to God, as it were, a house, a dwelling-place from which he gazes down — as appears in other mythologies too. In the Lombard-Vandal historical legend at Paulus Diaconus: the two peoples ask God for victory; God promises it to those whom he shall first see at sunrise from his window. The goddess advises the women to stand at the place where God first looks at sunrise, their let-down hair forming as it were long beards, and by their fearsome appearance they draw the astonished gaze of God looking out through his window, and so he is compelled to grant them the victory.

Conversely: "God has turned away from him," and "God would not turn toward that even with his dead foot" (E. 3640). "He lives behind God's back" (E. 3937). And "he is not worth God's glance." On the other hand, God is the one who raises and brightens the sun: "God will yet raise the fair bright sun," and "God will yet brighten the shining star" — the first so that "he may not leave the poor peasant in darkness," the second so that "every poor man may build a good haystack." In the folk song (3. 18) the mourner sighs: "Oh my God, raise up my former sun!"

His punishing wrath is vividly portrayed too. In the folk songs (2. 6): "I have no father, I have no mother, even God is angry with me." In the common proverb: "a man pushed by God." In the Funeral Oration the solemn expression: horoguvec isten es veteve wt ez munkás világ bele — "God grew wrathful and cast him into this toilsome world." And a broadside folk song on the cholera: "the angered God is wroth against us," where búsult (embittered) carries the older sense of "exasperated."

Especially was the thunderstorm attributed to God's wrath. Hence in folk language and children's speech: az istenke haragszik — "the little God is angry." And that "the wrathful God hurls the thunderbolt" and "casts the lightning like his arrows" — hence the striking bolt is in our language mennykő (literally "heaven-stone"), and in the folk speech isten nyila (God's arrow). Thus the curse: isten nyila üsse meg — "God's arrow strike you!" — isten nyila verje meg — "God's arrow smite you!" — isten nyila hulljon rá — and the two words fusing in popular pronunciation: istenyila, as an exclamation. In the proverb: "God's arrow strikes only beside him" — and "if God struck a thunderbolt for every sin, not a single one would be left in the wide sky" (E. 8392).

This concept of a supreme deity who thunders and hurls lightning-arrows is paralleled in the Finnish mythology, where the thunderbolt is likewise called jumalan nuoli — "God's arrow" (nuoli = arrow, cognate with Hungarian nyíl), and this too is the old one's, the ancient one's, Ukko's business. In the Kalevala (33. 264) and Kanteletar (3. 22) the woman cursing the hero Kullervo cries: "Ukko, God above in heaven, draw thy mightiest bow, fix upon it thine iron arrow, shoot thy blazing bolt through the wicked Kalevainens!" And Ukko, hearing her prayer, does so. If it thunders and lightens: ukko iskee tulta — "Ukko strikes fire." If it merely flashes: Kaleva's flaming sword — Kelvan tulet or valkiat miekhe — "flashes in the air." In a runo (Kalevala 26. 531): "Ukko, thou golden king, bring a cloud from the north, summon another from the west, flash a third from the east, cast them together and let them thunder in one another's arms."

The Norse Thor parallels this too — his weapon is not the arrow but the hammer, with which he thunders as he hurls it through the air, splitting and shattering rocks (Grimm). In the Slavic, Perun/Parom is both the ancient pagan god and the name for the thunderbolt: parom do teba — "a thunderbolt to you" — paromova strela — and sto bohoj, sto strel — "a hundred gods, a hundred arrows" — used as curses.

The Hungarian folk saying when it thunders — az öreg haragszik — "the old one is angry" — and hadd dörögjön, csak ne üssön — "let him thunder, so long as he doesn't strike" — by virtue of the peculiar blasphemous and impious mockery in which the folk takes it, is itself capable of proving a pagan origin. Similar sayings with the same meaning are assembled in Grimm: the folk Westphalian expression use hergot kift — "our Lord God quarrels"; Franconian: drauessen ist gott der zankt — "out there God is quarrelling"; Bavarian: der himmeltattl greint — "the heavenly daddy grumbles"; Estonian: wanna issa hüab, wanna issed wäljan, mürri sep — "the old father rumbles."

The Punishing God

God's punishing anger was believed to manifest especially as disease, misery, and death. A sixteenth-century hymnbook contains:

God strikes with great want, with cold, with great heat,
with great drought and with blight.

In a folk song about the pestilence:

The plague sets forth at a word from God —
Turn from us this great scourge of thine,
And sheathe again thy sharp sword.

The proverb: "He upon whom God is wrathful gets the falling sickness" (E. 3661). "God's hand is upon him; God's heavy hand presses upon him." In the German too: Gottes Hand, Gottes Stange, Gottes Rute (Grimm). A vivid trace appears also in the Slavic, where many particular disease-names are formed with the word bog (God), denoting them as God's special actions: smallpox, the "falling sickness" = bozji moc or bozji bic — "God's power, God's scourge"; plague = bozji ran; paralysis = bozji ruka — God's hand. Among us too: "God-struck," "forsaken by God" — said of the deceased. The common saying for a dead person: isten ölte — "God slew him." The proverb: "Better what God slew than what man slew" (E. 3939). "God has already lightened the straw of his bed" (E. 18). "For the last illness, God is the physician." "He whom God has decreed to be hanged shall not drown" (E. 8464).

God as War-God and Destiny-Keeper

An even more prominent function of God, according to our ancestors' belief, was the ordering of warfare — directly, God's waging of war and guidance of battle. In an older writer, Listius:

God directs events himself, for to himself he kept them,
And he alone is judge in his own cause —
King-choosing, and marriage, and war-conducting he alone knows.

Cserei writes: "the conducting of war is especially God's own work." The proverb: "Marriage, war-leading, and king-choosing are God's business; fortune in war, children, and a good marriage are chosen by God" (E. 3257). And: "God wars beside the brave soldier" (E. 1642).

So our ancestral historical tradition already knows this. Attila — as isten ostora, flagellum dei — proclaims his divine mission to scourge the world with his armies. And after him the ninth-century Magyars continue this mission through their devastating raids across Europe, as the chronicle tradition holds, proclaiming through the words of Bulcsú and Lehel: nos sumus ultio summi dei, ab ipso vobis in flagellum missi — "We are the vengeance of the supreme God, sent by him as a scourge upon you."

God the Old Man in the Folktales

In mythologies where the polytheistic direction developed, we find vivid personifications: the gods are brought down into worldly and human conditions, conceived with human attributes. In Hindu, Hellenic-Roman, Germanic, Slavic mythologies, the sky-dwellers mingle with mortals, descend from on high, intervene in human affairs — not merely as world-governors, overseers of affairs, educators of mortals who teach them divine arts and sciences (as Hermes-Mercury, Odin, etc.), guarding and aiding them, but ultimately competing among them, fomenting strife and faction.

In our mythology, however — whether because the polytheistic element is very feeble, or because it can only dimly be made out from our fragmentary records — we do not find such vivid, broad personifications, especially of the chief deity. Yet I believe I detect one in a certain simple form of our legends: the God who is spoken of as that old, ancient, gentle, grey-haired man, who appears disguised as a shepherd, a farmer, even a beggar, with a staff and a similarly long, venerable beard. For beside him the legend rarely forgets to mention directly that this was God himself — or in the children's tale, istenke (the little God).

On such occasions God commonly puts the hero of the legend to the test — the brave, honest, good-hearted lad — for these qualities, with which the hero of the legend must shine, were evidently the cardinal virtues of the pagan age. He rewards them with miraculous, magic means and with his divine omnipotence, helping the hero toward his goal.

In Gaal's collection (III): a beggar with a white beard down to his waist tests the compassion of the good-hearted hero, who gives away his last penny, his entire inheritance — for which the reward is the magical power to transform at will into a hare, a dove, and a fish. In the folk songs (2. 369): the poor woodcutter shares his last morsel of bread with the old beggar begging for alms — who repays good with good, and presents him with the "spread yourself, tablecloth," "lay a golden egg, little lamb," and "strike, strike, little cudgel" — magic gifts now sunk to a comical, materialistic meaning, but originally bearing a deeper sense (see Schott's Romanian tales, 356). Likewise in the folk songs (3. 299): the poor man, in his hunger, sets out to complain directly to God against the Seven-times-seventh Land — and in the midst of the wilderness a respectable old grey-haired man stands before him, who is once again God himself, and from whom he receives the magic objects. In Collection No. 6: an old man with a white beard tests the three sons carrying a cure for their sick royal father — the two who receive his request rudely are passed over; the third, the good-hearted one, receives from him the miraculous magic pipe. In folk songs (2. 352): Saint Peter relates (see the earlier note) of the very old grey man who presents the shepherd-boy with an inexhaustible satchel and a cloak of invisibility. In Collection No. 11 (a more complete variant of folk songs 2. 343): a white-bearded man, who is God himself, hands the sorrowful father a magic wand with which he can fulfil the wish of his third and dearest daughter. In Collection No. 19: to the pregnant woman cast out and wandering, the Lord God appears in the form of an old grey man. Before her the table is invisibly set; he adorns her children with golden hair, a golden star upon their foreheads, and a moon upon their breasts. In richly genial strokes, Collection No. 35 paints the scene: to the three sons going out into the world appears the old shepherd-master with a gleaming white beard — who is once again the Lord God. Only the third, faithful son has his wish granted: faithfully tending the golden-fleeced lambs, and while the others clamour for gold, he asks only for salvation. His reward is a magic book which, opened upon his father's courtyard, pours forth herds and flocks and cattle. Frequently God also appears in a dream as the old grey-beard — as a divine vision. In Gaal No. 290: to the princess persecuted by a stepmother, he reveals in a dream the place of the buried victory-sword — akin to the Hunnic Attila legend, where the war-god reveals in a dream the location of his lost victory-sword, and armours the hero with it.

In the Finnish parallels, Ukko — the "old," "ancient" — is likewise personified as the bearded patriarch, and isä (father), vanha (old). Reguly communicated from his collection a Vogul (Mansi) prayer in which God is named as a beautiful old man with silver hair and beard. The Germanic Wotan too is a bearded old man, and Odin's epithet is Langbarðr (Long-beard).

The National God — Magyarok Istene

More notable is the ancient Hungarian belief in an exclusively national, specially Hungarian, own protective and patron God. In the chronicles, traces of this primordial belief appear simultaneously with the legends about our nation's origin and ancestral homeland. Nimrod — the Hungarian folk tradition's Nemere — stands at the beginning: to the ancestors of both the Hungarian and the Hunnic nations, Hunor and Magor (Kézai 1. 1), appears the divine stag sent by God, which God or the fairy fate-women — divine spirits from whom they descended — dispatch as a guide and pathfinder. As Jordanes (24) writes: quod spiritus illi unde progeniem trahunt egere — "that those spirits from whom they drew their lineage wrought this." Under similar divine guidance, leaving the Maeotid marshes, they wander to the Scythian land, Jordanes 7: admiratione inducti terrae Scythicae... iter illud nulli ante hanc aetatem notissimum divinitus sibi ostensum rati — "led by wonder at the Scythian land... they believed that road, unknown to any before that age, was shown to them by God."

This divine favour, election, and mission is pointed to by the legend of the war-god's sword: among the Hun people the belief was widespread that he whom the war-god should reward with his long-lost sword would rule over all other peoples. This fell to Attila the Hunnic chieftain — revealed now by animal guidance, now by dream-vision — whereby their armies and chieftains were God's appointed scourge upon the world: flagellum dei, malleus dei.

Still more vividly do we find this belief expressed at the very turning-point where the Hunnic and the Hungarian legends merge. In Székely's Chronicle (149): the Magyars "again set out from Scythia, impelled by two things: first, the testament of Csaba, Attila's son, who had gone back there; who, when he lay dying, adjured them upon Damasec their God, that when they had multiplied, they should again take possession of the land of Pannonia." More circumstantially in Heltai's Chronicle (21): "when Csaba had grown very old — for after him a great part had gone back from Pannonia to their homeland — and was already upon his deathbed, he summoned the chief men of the Hungarians and compelled them by their God Damasec, that when in time they should multiply, they should again wish to go out to the land of Pannonia."

And when the divinely-destined leader must arise to stand at the head of the nation, once again a special divine dream-vision designates him: Álmos's miraculous dream — which in the Anonymous Notary's legend (ch. 3) speaks only of the descendants, but in Székely's Chronicle (149) speaks of the people as well: "This was the dream, which the soothsayers of Scythia expounded thus: that from his seed should arise a prince who with a great people would go out from here and settle in a foreign land with all his people."

With this exalted, self-aware sense of special divine providence, the historical tradition invokes its heroes against all other peoples: just as the Hunnic armies were God's punishing scourge upon the world's nations, so the Hungarian chieftains too proclaim their devastation: nos sumus ultio summi dei, ab ipso vobis in flagellum destinati; tunc enim per vos captivamur, cum persequi vos cessamus — "We are the vengeance of the supreme God, sent as a scourge upon you; for then we are captured by you, when we cease to pursue you" (Buda Chronicle 56). Therefore, according to our national legend, the peoples already know in advance: sciebant quod Hungari essent insuperabiles... et plurimis regnis deus per eos terroris sui flagellum proposuisset — "they knew that the Hungarians were invincible... and that God had set them as the scourge of his terror upon many kingdoms" (Anonymous 56). And that "God delivered all their enemies into their hands": deus... tradidit duci Arpad et suis militibus inimicos omnes, et per manus suas labores populorum possederunt (Anonymous 50).

In battle too stands the war-ordering, aiding, protecting God — he is with the chieftains in their campaigns and gives victory to his people: dux vero Almus, cuius adjutor erat sanctus spiritus, armis indutus, ordinata acie... — "Duke Álmos, whose helper was the Holy Spirit, clad in arms, with battle-line drawn up..." — and: dux Arpad, cuius adjutor erat dominus omnium — "Duke Árpád, whose helper was the Lord of all" (Anonymous 8, 39).

The legal claim by which they reclaim Pannonia is solely that it was the inheritance of their ancestor Attila: terra regis Atthile — which, according to the legend's belief, suffices for peoples to submit of their own accord. Anonymous (12): Zalán's Slavs sua sponte Almo duci se subjugaverunt, eo quod audiverunt Almum ducem de genere Atthile regis descendisse — "of their own will they submitted to Duke Álmos, because they heard he descended from the line of King Attila."

The belief about the Chosen People is tightly bound to the concept of the Promised Land. Our historical legend accordingly presents Pannonia to the entering nation in this light. Anonymous (9, 11): laudabant eis terram Pannoniae ultramodum esse bonam, dicebant enim quod ibi confluerent nobilissimi fontes aquarum Danubius et Thiscia, et alii nobilissimi fontes — "they praised the land of Pannonia as exceedingly good, saying that there the noblest water-springs flowed together, the Danube and the Tisza, and other most noble springs." And repeatedly the joy bursts forth at the sight of the promised blessed homeland: visa pulchritudine terrae gratulabantur — "beholding the beauty of the land, they rejoiced."

And again the sign of divine guidance appears. Before they can reach the land flowing with milk and honey, they halt before the mountains to be crossed, to rest from their labours — but the guiding deity does not tolerate the delay. Predatory, biting eagles descend upon them, forcing them to move onward: ubi viderunt aquilas innumerabiles, et ibi propter aquilas illas manere non potuerunt; quia de arboribus tamquam muscae descendebant aquilae, et consumebant devorando pecora eorum, et equos; volebat enim deus, ut citius descenderent in Hungariam — "there they saw innumerable eagles, and could not remain because of them, for the eagles descended from the trees like flies and devoured their cattle and horses; for God willed that they should descend more quickly into Hungary."

But before their entry, certain secret divine destinies had to be fulfilled. For after Árpád was chosen prince with the slaughter of great sacrifices, his father Álmos is sacrificially slain at the border of the homeland. The Buda Chronicle (39): huius — Arpad — pater Almus in patria Erdelen occisus est, non enim potuit in Pannoniam introire — simple words signifying the secret destiny: that for him too, as for a second guiding Moses, it was not permitted to enter the Promised Land. And with this too fulfilled, the Lord returns to them their ancestors' inheritance: retradidit autem dominus Hungaris Pannoniam, sicut tradiderat filiis Israel tempore Moysi — "the Lord gave back Pannonia to the Hungarians, as he had given it to the children of Israel in the time of Moses."

As to whether the expression magyarok istene — "the God of the Hungarians," or magyarok nagy istene — "the Hungarians' great God" — which is commonly known and current even today, was the actual name of this national protective deity, is harder to determine. The earliest chroniclers naturally refrained from recording such a name. Its oldest trace I find only in our proverbs, which, owing to their universal and habitual use, generally point to an early ancient origin: él még a magyarok istene — "the God of the Hungarians still lives"; megemlegeted a magyarok istenét — "you shall remember the God of the Hungarians"; nem rövidült keze a magyarok istenének — "the hand of the God of the Hungarians has not been shortened" (D. 1, 26; E. 5353; B. 3675; Kreszn. 1. 264).

Plant and Animal Names with "Isten"

Noteworthy too are the compound expressions current in our language with the name isten, particularly in the names of plants — referring to their special healing powers, remarkable properties, or forms — which are not without mythological basis:

Isten fája — "God's tree" (Artemisia abrotanum); Isten kegyelme — "God's grace" (Gratiola repens); Isten kegyelmefű — "God's grace-herb" (Gratiola officinalis, still used by the folk as a healing plant); Isten lova farka — "God's horse's tail" (Asparagus officinalis); Isten nyila — "God's arrow" (Orobanche); Isten tenyere — "God's palm" (Cissampelos pareira); Isten szakálla — "God's beard" (Arum maculatum); Isten táskája — "God's satchel" (Thlaspi, Bursa pastoris); Isten korsócskája — "God's little jug" (Laver); Isten kenyere — "God's bread" (Chenopodium Botrys); Isten áldotta fű — "God-blessed herb" (Eryngium vulgare); Isten pipacsa — "God's poppy" (an indeterminate flower, per Kresznerics); Istenfa — "God-tree" (citrus, per the dialect dictionary).

These names strikingly correspond to the ancient Hungarian religious concepts of God discussed above — such as God's wrath (the arrow), his beard, and perhaps even the satchel in the personification of the wandering beggar-God.

In the animal kingdom: Isten madara — "God's bird" (Bird of Paradise); Isten ökre — "God's ox" (the red cantharis beetle); Isten tehene — "God's cow" (a type of beetle, per Kresznerics).

Summary

Our records, traditions, and the traces of our language thus make indubitable the ancient Hungarian religion's belief in a supreme being whom it knew under the name isten. This belief held him to be the existing, the definitively designated supreme being — the One, the above-all Living, the Ancient, the Eternal — before whom one must kneel, whom one must worship. It conceived him with the attributes of blessedness, omniscience, all-seeing, goodness, and providence: he helps, blesses, receives, brings, and escorts the good; punishes the wicked with his wrath, strikes them with his arrows and thunderbolts, smites them with curses, afflictions, and death. As a benevolent patriarch — that is, ancient father — he rewards virtue with his miraculous omnipotence. He created heaven and earth, raises the sun and star to the sky and brightens them upon the world. From him mortals and the elements are created; he is the lord of life and death. And finally, as a protective national deity, he guides his chosen people, gives them a special destiny, and brings them to the Promised Land.

And therefore we find no difficulty in Liudprand's gens Hungara dei omnipotentis ignara and Friar Richard's nullam habentes dei notitiam — which, as common chronicler and missionary phrases, mean no more than nullam veri dei notitiam ("no knowledge of the true God"). All the more indubitably stand our own chronicle records — divinus eventus, deo omnipotenti victimas obtulerunt — pointing to the belief in God, and Theophylact's testimony: "they call him God and worship him alone, who created heaven and earth."

Colophon

Chapter I of Arnold Ipolyi's Magyar Mythologia (Pest: Heckenast Gusztáv, 1854). This is the theological foundation of the most comprehensive systematic treatment of pre-Christian Hungarian belief ever compiled — the chapter that establishes the concept of isten (God) in the ancient Magyar religion. It traces the etymology through Sanskrit, Persian, Egyptian, Hebrew, and Finnish parallels; documents the divine attributes preserved in folk sayings, proverbs, and folktales; presents the anthropomorphic God who wanders as a white-bearded old man testing mortals' virtue; and develops the powerful concept of the magyarok istene — the national God who led the Chosen People through the wilderness to the Promised Land of Pannonia.

Translated from the Hungarian by the New Tianmu Anglican Church, 2026. This translation was made directly from the 1854 Budapest edition, working from a digitised OCR text (Internet Archive: magyarmythologi00ipolgoog). Ipolyi's extensive footnotes — which are primarily bibliographic cross-references and etymological citations in Latin, Greek, Sanskrit, Hebrew, and other languages — have been condensed or omitted where they do not contribute to the main argument; essential comparative data has been incorporated into the text. Latin passages from the Hungarian chronicles (Anonymus, Kézai, Buda Chronicle, Heltai, Székely) have been preserved with English translations. Passages where OCR degradation made the Hungarian text uncertain have been reconstructed from context. Proverb references (E., D., B., Kreszn.) are to Erdélyi's Magyar közmondások könyve and related collections, as cited by Ipolyi.

🌲

Source Text

L ISTEN.

, jniln, vylkMl iMMlltf^Mk. Ai ItlMviU kit, ttfig^Miá^, U tMmétj^BÍ-
ItfalláskM. A MBMtl íaUmaégi aalTink tstene.

tagltbb léoy nere a magyarbtii : iften, így, Táltozatlanal jo az már elo nyelvemlé-
(N. E. 1— 4 köt. it), • haloUi beszédb. többször: iftea, bécsi és mttnchení
hasonlón a góriban is, ily ékezes, vagy is nyílt ^yel; Kinizsyné
I olykor isten. A vegyes magy. régi iratokb. (a. o. 2. 340) és szél-
■ydf emlékeinkben is képzők és ragokkal mint : Mensyg st. A név eredetisége
rtaítja, hogf az a keresztyén hit felvétele előtt a legfőbb lény elnevezésére szolgált.

EÍr^éeíe és jeUntUe homályos ; felvilágosításán nyelv- s történetbúváraink régtol
rthairmak Tndomásomra Otrokócsi (oríg. hang. 1. 285) volt az első, ki semitai
ilifcawlnltil kezdé fejtegetni , a kaldej és syr : etta, melynek a héber ^h - ^«-t
ín gjOkell, fals jelentésével ; magyarázván, hogy a hellén: 'Eatía és Herodot sze-
ilá Í3cti], agy a római Ve$tú, vagy is a skytha és hcllen-római mythos tüztiizUlete
It wumm. Szerinte őseink midSn Armeníában laktak, vehették fel a nevet, az ittie
féie a psngog. n illesztve, és a közepébeni t-t, ngymd. mássalhangzóilag ejtve :
Bpm; miért már néki a név, a föntebbiek, valamint a perzsák, turkok s hunoknál
egyiráai uralkodott iüztítzieUiei jelenti. Otrokócsi véleményét , felvéve még
a perzsa jizdan és jeshtan-nali találkozást, hason tuz értelembeni magyará-
fem néave, eddig nagyobbára követték. Pray (diss. an. 27) ogyan a híongno szár-
vélekedett, hogy az a chinai Uen^ég és iiten nevezetből is eredhet,
n , om. sziszegoleg : ztien ejtve, s a magyarb. a két mássalhangzó
éto mngánhangzói ragasztva, lett volna az ittien De nyomon adá Fischer véleményét,
mmám a kakU'j eshtatól származtaya. Comides (v. rel. hang. 23) agyanezen véle-
teynjd volt, magyarázatát erősítve Theophylakt a tarkok tuztiszteletéroli adatával,
jizdan isten névvel. Sándor (sokf. 10. 60) hasonlón a kazal -perzsa
1 találja rokonnak, és Jemey is újra (842. tudt. 1. 93) az isten névben
ilmitelei és parz rokonság rejlését látja, erosülve Abalfeda magy. osvallási tuztiszte-
liali adata nyomán. Hager (n. bew.80) lapp-magy. származtatásaiban, eltéroleg az
leni éf jizdaat egyiránt I$i$ egipt. istenségtol eredteti, kinek tisztelete, az éjszakon is,
lippukníl otthonos lett volna. Méltóbban igyekezett azt megftjteni nagy nyelvtudósank
hrai Miki. (aaUq. 1. 122) ki, •— miaUn már előbb Gyarmati CafOn. hung. 256),
rokonság nyomozásában a héber jehovaXól származtatá, — szinte, de magasbb
I mind e nyelveket ostestvéri rokonoknak tartván , a héber : jeih" és kaldej :
I V. ítM^iémif, értelmével magyarázta, honnét az, um. nem csak a perzsa, arab,
t t$saSú népségeknél is fellelhető, különösen pedig a magyarb. : kik az tto-et ugy

MrtksL I

2 ISTEN.

ejtették ki , hogy az <«-en kivtil a t is hallatszott : tat, az H mvtató néymás hozzá-
jániltával lett a név isten. A Yélenényt osztá Horvát Ján. (817. tadgy. 2. 33), mirel
ezáltal legjobban igazolva vélte álMtását : hogy őseink már eredeti honokban bírták e
isten nevét és eszméjét, mit om. később sem cserélhettek fel. Ezt Nagy J. is magáéra
tévé, és „tiszta magy. gyökeib. 214*^ az isten szót: is gyökre elemezte. Dankovszky
CvöIk. ung. zung. 26, 35) görög származtatásaiba merülve, egyenesen a hellén SS^v,
v. Zi^v-tSl, kit 8 a legfőbb görög istennek vél, származtatja, mint Istvánt: Stephanoó*
iskolát: scholatól. Szabó Ist. ellenben CB3i tadgy. 11. 60), a héber Met-bo\ hoai
le a hellén : Zi^v-t is, és ezekből : isdan, kintié, veata, isist, s mit már Otrokócsí b
felhozott : aYScaTi(;-t - mater deorum aggistennek magyarázza.

Ez röviden kimerítő egybefoglalása, az isten név eredete, és jelentése körüli eddigi
nyomósb véleményeknek. Mellőzve a másod- s mellékértelmezéseket, csak a két fSbb,
a kaldej : eshta, és belőle származtatott agynevezett perzsa taztiszielet , jixdam ngf
jeshtani rokonságra, s a Révaiféle: héber j>aA-lény, származtatásra szükség figye-
lemmel lenni. Az elsőre nézve csakugyan nehéz feltenni , hogy nyelvünk egy idegen szót
vett volna fel a legfőbb lény elnevezésére, melynek fogalmával nemzetünknek bíniia
kelletett, vagy hogy sajátját idegennel cserélte volna fel, és mi több oly idegennel,
mely otthoni értelmében sem jelentett istent, mint eshta a kaldejban, s az isten néTül
épen nem használt etesh a perzsában. A már magában homályos értelmi jizimí v.
yshtan, jesktan perzsa istenségi név, számos ferde értelmezései mellett, Onállólag, is
mint itt tfiz értelemben hibásan vétetik, szinte nem képes nevünk okát adni , és érteíae
felől felvilágosítani, mit még alább, a mennyire nevünkkel találkozik, taglalandink. A
másik véleményben a fenntebbi nehézség gördül elő, a mennyire a héber jenh v. kaid^
i7a-hez hason szavank, a lény értelemmel nyelvünkön nem létezik, és ismét egy ideget
szó felvételére jövünk, mely pedig amaz átvettnek tartott alakjában saját nyelvébei sem
használtatott az isten elnevezéséül. Azért osztom Feszler Cg- ong. 1. 340) véleményét:
hogy az isten név nyelvünk saját és eredeti elnevezése, s annak származtatáoi a perzsa
atesh vagy kaldej eshtatól, és a héber jeshtől, csak annyi valőszinuséggel Mr, mintha
azt a hinda: ishana, vagy vlshnn istenségi nevekből magyarázzak; ezt véli Kállay is
(843 tadt. 2. 356): hogy a szót már őslaknnkban birtuk, „legalább am. semmi
bizonyost sem következtethetni belőle a tfiz- és naptiszteletre, mely közös volt egyék
népeknél is.*' Utalván egyiránt a név gyakori hason alakbani jelenségeire.

Mi azért minc^árt mélyebben akarjak nyomozni. Kiindalva a mai Osszehasonliti
nyelvészet azon magasb álláspon^ából, mely a bevezetésben érintett nép- nyelv-és
eszmeeredetek egysége és rokonságáról kételkedni nem enged, s mire épen a legfőbb
lény elnevezése, fogalma, eszméje kitűnő peldanl szolgál, ogy találom: hogy nujdnea
valamennyi általnnk ismert mythologiákban, az isten név, és a rólai fogalom, keltb
jelenségben, egy mint vélném ősibb, régibb, és egy másik későbbi, njabban motttkoitt.
Az ismert indoeurópai törzsnél a fölény elnevezését a sanskrit deva gyöktől li^
elszármazva ; igy : a hellén : deo$, theos, latin : deun^ rom. nyelvekeni ol. diOy fr. áiem, ^
span. diós, oláh: deu; a lithvan: diewos, lett: dews, őpoTOsi: deiwos, perzsa: d€9, J
div, cig. devel; s azon népeknél is, hol ma már ezen elnevezés egy későbbi, általa- ^
nosabbá lett személyesítő v. talajdonságot kifejező név által háttérbe tolatva kimoR, ^
mythologiájok s nyelvök régi nyomaiból még gyakran kimatatható, mint a germanb. a
mai Gott mellett a tiv, zio, óéjsz. tyr, CGrimm. m. 175), a szlávb. bog mellett, diw, ^
diwel, diwlih (Dobrovszky, slovan. 2. 176), az ide tartható zita, dziva, dewana st ]'
isteni , 8 istennői elnevezések , ha bár azok a későbbi hiteszme fejlődés, és fennmaradt ^
emlékeknél fogva , csnpán mint ellenséges vagy másod rendű istenek és szellemek nevel ^
maradtak fel. (1. ördög ül. o.). Miből észrevehető : hogy a dev szó ezen népek egy-
mástoli elszakadása előtt, már is általánosan az istenség elnevezésére használtatott ; |^

ISTEN. 8

edig e né, a sanskr. deD, div, v. dju gyök rilágos értelménél fogva , a féDylot^
t^ és itviit értelemben sajátlag az eget jelenti, látni, hogy már akkor az istenroli
, neve és eszméje allegóriái volt; a fényes égtől, melyen a nap ragyogott, 8
aber mintegy a világosság és hos^ eredetét szemléié, vitte azt át a fölényre,
tehát a kettő foly: 1. hogy a tájban midőn a fennemlitett indoeoropaí népségek
61 elváltak , deva volt a fölény neve. 2. hogy ezen elnevezés értelmezésénél
■Mtatható, mikép a hinda hiteszmék akkor már is természetvallási irányt vettek,
t, magát a teremtot, a természeti világosság, nap, ég, vagy tfizelem, és tttne-
b1 azonosítván, és benne személyesítvén. CBenfey Indien, £rsch n. Grueber
2. 17. 1593. Ismeretes mint képeztetett tovább is ez irányban a hinda mythos,
g általánosb deva eszme háttérbe tolultával, mint léptek helyébe idővel, az
t természeterokroli theosophiak által képezett Brahma, Vishnu, és Shiva-féle
enélyesítések. Más népek mythologiaiban ismét mint a hellen-romaib. a deus
ísteo általános, személyesitésnélkttli eszméjét fejezi ki , és a belőle képezett
I BÍDt Zeui, Jupiter "diu^peXer st. jellemeztettek a különféle személyesitések,
I másoknál az általános név különös isteni talajdonságokkal jeléltetett , mint :
kiy, míg a régibb dev másod poiytheisticus alakok neveiben fennmaradt.
seo elszármazott deva név és fogalom mellett, (azi most itt mellSzve, mert
a dev és dju szó s fogalmak mythologiánkb. is fennlév5 jelenségeit nyomozand-
bogy égy mon^j^m azontúl , egy régibb fogalom és nevezet hason elszármazását
éem, mely ma már csak néhány kevés, de osnép és mythologiak emlékeiből
felélik ; ezek a sanskr. : Mha v. Iska, a parz : ylaktaa v. JiidiB, az egípt. :

baB laMh v. aeli a héber-kaldej istennév s fogalomnak alapul szolgáló: Jeik|
sk: ael, a kabir: eoMi, és a magy.: Istei nevek. 0 Keresem pedig ezen
MM annyira eredetét, mint inkább magyarázatát a legrégibb, s máig értelmez-
fcmimaradt sanskr. : eiiha v. isha v. ek-lska folényi istenségi elnevezésben.
cea régi nyelvben, mely mint a mai nyelvtudomány tar^a, ha nem is maga
elv, úgy legalább annak közel leánya vagy unokája, és ezen osmythosban, mely,
bevezetésben érintve volt, a mylhologíai kezdet első nyomaira vezethet még,
I egyik legrégibb elnevezése: eka-eaha v. ek-iaha. így neveztetik t. i. a
ib sz. könyvekben a shastákban, még a deva nevezet divatozása előtt, azon
a legfőbb istenség, ki a szellemeket, a világot, a természeti erőket, úgymint:
I, Vishnut, Shivat teremte. Ez volt a hindu ostan, mielőtt még a természetőrök
le és személyesítése, vagy is a későbbi purana és vedantai tanok kifejlettek. (Nork.
L 78, 92). Ha már az ek-eaha v. ek-iaha jelentését vizsgáyuk, az annyit tesz,
IS V. es tO " der eine, összetevő lévén az ek v. eko - egy számnévből , és az
. i$km - az ez, és némileg ö - i$te, ille, névmutatóból. Az iaha e szerint valami
■egbatározott létezőt, katexochen ait v. eit a ki van jelentene, minélfogva első
re felötlik az istenségrőli héber ősfogalomroali hasonlatossága : $um gui $um -
mer ekjek Mos. 2. 3. 14, va^ok a ki vagyok, mihez már a kaldej és héber t(aA
^iény, és az arab je$ v. ajaa^eese lenni gyök rokonság állítandó. Ezen
rejlik valószinűleg az egiptomi i$i8 eredetileg iskethbeny 0* Voltaire, essai s. 1.
párisi k. 1829, 1. 59), melyet mi már csak rontott alak és értelemben biruok.

I imáim Hf^*) • csacMocek polanuMríkai népnél: ittll istea iMTet emlit. GyannaUir (aff. 256 J,
(aaLf.425X ttCfial kltelileaének aévelj fion népségeknéU eloarezéMk is, mint az ariaknái wn.
kaál. Cii, Impoltkaál C?)ets. Fochs orv. é« a^ a kazáni Utároknili útok leírásában amUUk,
íknéU tgjik fiihijok'kerenc^éo ( áldozóbely) álló bálvány Eshtának neveztetik, Refnly
\jtmmm ii ifrelMeztettek, s ki isméi vélea volt tzives kSzleni, azt a cseremisz sta amcsinál
H. pran. est a — csináló, teremtő, értelmével véli mafTtrázbatónak. Ide vágóbb fiaa találkozásokat

4 ISTEN.

a felSlei emlékek kés8 korból yalók, míd5n már az eredeti eszme si^áOagi Jelentését
Teszté; Roth Jeles müvében Cgesch. ans. philos. 134), egiptom legrégibb yallisi eszméi
közt| hozza fel az istenség esi nevét, az öreg vagy o$ értelemmel. £zen név foroghat
fenn hason Jelentéssel a kabir: ezmun, ezmen, ismén istennévben, ki a kabir hét istenség
felelt; mint a nyolcadik fo numen állott ^). Hasonlón tudósittatnnk etnisk istenségek
ai8i nevéről ), és a hellen-római mythos ismén, msii Apolló, majd Pan^ majd Askle-
piades s másoknak talajdonitott habozó isteni nomenclatioról. Ugyan e nevet taláQik
ismét a nyogataríai népségnél, mely mint mondók, a keletariai v. híndotóU elszakadá-
sánál fogva, diagnosisal szolgál a két mythos Sseszméjí, s kífejlSdésük kiismerésére.
A fS istenség neve itt is hasonlítólag j5 el8 az : izedé ésjizdan, yezad, yeehtam ne-
vekben, mig ama dev, div fogalom, csak mint alárendelt, s5t ellenséges isteni szellem
nevekint maradt fenn.Hyde Cpers. rel. 1700. k. 71) vizsgálata szerint, azonban amamak
Jelentése már csak: suplicandns volt, Cvisszavive t. i. a sanskrit: ^Wjca-imád gyökre),
e szerint az osfogalom csupán ily átvitt értelemmel jelentkezik ; de sem származás, sem
értelemre nézve nem azonos, a nálunk annyit emlegetett esA^á és aleeh tuz Jelentéssel).
Meglepoleg találkozik azonban még ezen értelmében is egy hasonló, a magyarb. is
vallási cselekvést Jelentő, s az isten név gyökéhez közel álló es-dekelni - suplicare

szóval G- alO*

Láttunk tehát a deva mellett, egy hasonlón (erjedt folényi elnevezést, az: laite,
ieheth, esi, jesh, yeehtan, iemin, ezmen, istld, isten st. hason hangzó szavakban,
mely roikint csupán ősnépek mythosaiból hangzik még felénk , ügy az emberiség isten-
roli legősibb, és eredetibb fogalmát fejezi ki ; mint azt osi öntudata adhatá , 5t katezo-
chen : ai ei-nek t. i. a léteif levfoek az egynek fanek , mindenek előtti , s főBUí
levő névtelen lénynek jelelve. Ezen tudat későbbi gyengülése és elhalaványulásávil
az eszmének , névnek , s a név értelmének is mindinkább gyengülnie s molnia kelletelL
Váljon melyik mythosban maradt fel a fogalom, vagy a név legtisztábban, azt nehéz
kimutatni, elég hogy számosakból az értelem és a név kiismérhetoleg feltfinik.

Amint ezt itt csupán véleményül adjuk , ugy nem tűzhe^ük ki sajátlagi feladatm-
kul a közülök még legértelmesb elnevezést sem , például a sanskrit : ek-ishat , saját
nevünk jelentése és értelmével egybevetni , hogy annak netalán minden kétségen felüli
ily jelentését kimutassuk ; mert kérdés még , váljon épen az-e az eredeti név, melynek
a többiek származékai , és ha az , ugy váljon szavunk közvetlen származéka-e ? Mind a
mellett elemezését megakarjuk kisérteni. Az ek-isha ^) megfelel : ek - egy, iska v.
esha^ez a értelemnek ^ mi már magában figyelmet érdemel, mert nyelvünk kitfinSleg
őseredetiségét tanusitó névmássai hasonlatossága , nemcsak az úgynevezett sémi, de

1. így magyarázza i^ban Volánnky Cfchriftdenk. d. slar. 1. 4), egy etrnsk emlékkő feUratból , bol e i m v bJ «
   a Wima (Vishira meUék nere) éf Dima (Jvpiter etnisk neve Dimi, Tina), felelt iUni noadatik, ^ hl
   a drága jelet, ki a menojben 01, ét merít Létbe feledékenységéből** tt. Szerinte azonos i^poUo iimeni
   nerérel, és a szlár: jezmene, jezmieníce, Jesen és Jason rilágosság istenéTel. Innét aiármanék
   az as Cixerinte i. h. 21) egyike a szlárok legősibb istenségi nereinek, honnét az, az ó^sz. myth. at-Jaiba
   elszármazott (?). — 2) Hesycbios szerint alaol ^tol M xdiv TufJ^Yjvwv, mit Saetom'ns (Od. 97.) aesar
   etrusca Ungna deiis, szándékosan ir igy bibásan aesarnak , hogy kihozhassa belőle Caesar isteni serét , a e
   eUiagyra reUqna am. part nominis. £hbez tarthatók Grimm 22 szerint az ó^sz. as, aesir landas-MMM
   patrínm. — 3) Ugyanaz jegyezhető meg a mellette mindig felhozott: hellén bestia, s római resU tűz értei-
   méről, a mennyire az csak késő átrilt fogalom ; az íaxia r. ÍTcia eredetileg származván az íaxo) r. Í5t»,
   (ara) £at7)xa-tól, jelenU sajátlag az állás helyét, Cder feste sllz), bol a ház állott; ennek a lé-
   gieknél kellő közepe, s a házi családi élet valódi központja volt a tűzhely, az által képződött a meg-
   tsentelt házi tüzelő fogalma, mely ezután a restai mytbosb. személyesitetett. Creuzer symbol. (i.kiad. 2. 419),
   és Hefller. rel. gr. n. rőm. 222. — 4) Si^tlag: isa, az ■ magyarosan kimondva, én a h-t mellette csapáa
   módszerill használom, az ■ magy. hangozUtása jelelésére. Bopp bevett sanskrit irás módszere szerint ily «
   jelel keUelt volna imom, mit a folyvást előkerülő sanskrit szavaknál fogva nyomdai nehézségek miaU
   hagytam eL

ISTEN. 5

irópti nyelvcsaláddal is feltSnS, (inasy- ny.rendsz. 178); szavunknak azonban
I alaKíiban , melpek tehát gyöke Is, ennek átmenete volna igazolandó a név-
. katározó ea-bol, vagyis ennek hason kettős formája 1 és e alaphangváltozattal,
a sanskrít e$ka és tailaban el5j5 ; hogy ennek régi nyelvünkön ily kettős
olt, gyanitom, miután az még ma nem csak a különféle képzők általi összetéte-
Tdál elo igy változott 1 alaphanggal, mint : emily, imily, f- ez-^ly, iz-mlyOj
' ezf~lyen)y emez, imez, itt, ide, innen, C" ez^de, iz-de, ez-nen, iz-^nen)^
lakalva, mint: az-lyanhól^ és az-onbó, olyan, ottan st. Q. Honfalvy akad.

1. 112), de még arra is ntal: hogy valamint a mutató: ai-nál, az: es közelebb
   jelelő, ugy az : ím ismét az : ei-nél, mit az emily ^ imily st. közti finom meg-
   létes mutat, azért is az isten névben, mint a leghatározottabb létező jelelésére
   ileg használtatott; dQ e mellett eloj5 az, még eredeti önállólag is, a közbeszéd-
   sajátságosán használt hiánypótló segitS lié szóban, minek értelme kétségtelen
   mint Is-e iM-tm v. ei em Nem tartoznék-e szinte ide, a régi nyelvünkön , p.
   izédb. annyiszor használt, ma már egészen elavult : yia-lsa, melyet nyelvé-
   oldy irod. 11.101), állitó, bizonyító értelemmelí indulatszónak tartanak| mire
   névelők, névmutatók az ám, ez ám st. használatosak ; talán benne is az: ez a
   H a eredeti forma, s értelem indulatszóilag a bizonyításra használva tükröződik,
   I s különböztetésül is idővel t-re lágyult; — egyébként az: ez iz átmenetek
   szolgálhat ax é$, i$ kötszóknak hason hangváltozaton alapuló különbsége,
   használják azokat is, különösen az utóbbit nagyobbára tf#-vel írva nyelvemlé-
   kajdnem folytonosan mintegy a 17. századig. — A s és s, egymást felváltó
   , és a csángó szójárásban máig lasten ; az előbbi ysa indulatszóban mint láttuk
   jo elo. A szó második tagjában: tel, a: t betű tehetne nehézséget, az lyánl-
   izeru ea szóképzo felvételére nézve, mint az , az : ei-ei határozóbb mutatót
   hát : es-ea, ti-ea- Atc istud, s ekkor végső szükségben euphonicusnak volna
   ^to ; de kéznél áll a ten v. dea képz5 is mindjárt, névmutatóink : itten, ide -
   «-l«a, ez-^Bf iz-de f alakjában; egyébként is már feltűnő, hogy a felsorolt
   igzású isten nevekben , miod a t belu , mind a taa tea szótag elojo, igy a
   ieelAan, ieheth, a kaldej lény : its ; figyelmeztetek még végre általában az
   ggal , az : es helyett Is-zel előjövő határzó, mutató, bizonyító, állító, felkiáltó
   Ifészeinkre, mint : ime, ikon (régibb íróinknál), itten, ide, igy, st. melyek a
   ékkel együtt , amaz , ez, az, s ettől ismét o-val is képzet (ott, oda, st.) hason
   xek ellenében különösen a határozottabb bizonyosb állapotot fejezik ki. A szó
   az eredeti gyökboli átmenet tehát történhetett es-tea - Is-tea, Isstea, isiea.
   BÍ röviden a szó fenntebb kijelelt értelme nyomozására általunk felhozható, de
   t felhozott, hogy annak adott jelentését már is teljesen kétségtelennek vélnok;
   roisságra emelkedni szavunk tekintetében mai ismeretünknél fogva lehetetlen,
   sítisaul azonban még a névveli más rokonhangú , s úgy látszik rokon értelemre
   raink b felhozhatók. Elszármazva és értelmezve látjuk ugyanis szavunk és fo-
   t , az egiptomi : esi-ben ö$ isten jelentéssel , ezen ös szavat azonban régi
   aoia isa, és ietenhez egészen hasonlón ismerte, mint a hal. beszédb. leljük :
   mdamot - ősünket Ádámot, elválasztva a névmási és többesszámi régi mue
   »sz : lsa-ó'«, későbbi ny. erolékeinkb. ews, Ny irkáilóinál (Kovach. form. styl.l9),
   aint az, az Bm családnévben előjo, eredeti húnmagy. betűinkkel is írva, a
   írfahéj okirat emlékb. ha az valódi, (840 tudomt. 2. 109). Hasonló a finn
   ír, tfüiitö - paterfamilas, tacíit - patria, (Rennevall lex. fin. 1. 118), és kivá-
   lt az isten elnevezése is : isdinen - der grosse vater - nagy v. 5s öregatya.
   r fin. run. 158). A kalevalaban Váiniimöinen a hos, v. félisten atyja, tehát a
   lea neveztetik isönek, aminthogy általában az Mio, uk - árey, ö$, véUfkM

6 ISTRN.

ésvanhamiei^vin, öreg, neje pedig az istennő ahka^^dregj daoi^n, nagyobbára
az istenség megszokottabb, s az általános jumala mellett gyöngédebb, kérlelfi, megnóliló
nevei , CGnnni fin. ep. Hoeffer zschr. 845. 42), melyek valamint rokonhangú s értetaii
szavainkkal érintkeznek: ta^-öa-avas, protavus, maíores antenati; ukko^uk^mn
még az -őAr - avia , a tájszótb. még uk is , dédűk - atava jelentésben , l^át. értelemre
inkább már a fin: aAAa-öreg, ősanyához tartható O* a vanha-vén siavonUNa,!
mint az még közelitobben jön elo régi nyelvünkön , mint Nyirkállóinál i. h. : emfáf y
(atyádnak egh venghy - patruelis,) — ngy látandjak al. e nemű vallási fogalmaiokkali
találkozások, összefüggd jelentés kínálkozik még ama perzsa, Hydenal esdekelni^supU^
care értelemmel magyarázott , yesktan isten név értelmével , miben kétségtelen már az
átvitt értelem maradt fel csapán ; de valamint nálunk az esdekelni, mai soplicare jelen-
téssel, különösen a vallási euplicaiio értelmében áll, az isten imádása, és tiszteletére
vonatkozva , úgy régi nyelvünk erre még képző nélkül folyvást az : es és anl igét
használja, peld. az Érdy. cod. besz. rem. Pálr. : essenek az úristenhez ^^esedezének,
CToldy példt. 2. 38). Még nevezetesb ez a körülménynél fogva, hogy az 5s magy. val-
lásban egy kitünoleg vallási cselekvés, az: eskB| szinte nagyobbára hason alaUMB jő
elo; a müncheni cod. CN. E. 3. 94, 76) : es-jtiramenítim, az: es - árt-pro^fer
jusjurandum, az whtóI kit eskot^jusjurandutn quod iuramt. (1. XVI. c.-ima. eski.).

Ennyi mit az isten név eredete, jelentése, és más mythosokkali összefüggésének
felderítésére felhozni lehet; benne egy osnév, és eszmetöredéket bírónk, mely liomá-
lyosan bár, gyanittatja osvallásunk foiényröli fogalmát. Mily hit létezett továbbá felőle,
m\Y tulajdonokkal birt, mikép . képzeltetett és ezemélyesittetett? alig van egy két
történeti emlék hagyományunk, melyből csak megközelítőleg is meghatározhatnék ; de
élő- régi- és népnyelvünk sokoldalú kifejezései , emlékei , hagyományos költéscetébea,
még a régi ősvallási hitképzetnek nem egy nyoma rejlik. Ilyenek már különösen az istenre
nézve, a sajátságos epitethonok^ jellemragok, állitmányok, melyek az istenről elmon-
datnak, kifejezések, szólások, melyeknek erősítéséül az isten szó használtatik, s
különösen az ezekben felőlei feltűnő azon érzéki gondolkozásmód, mely aminthogy a
tisztább vallási fogalommal megnemegyeztethető, úgy a mai keresztyén fogalomtól soUmo
egészen eltér, minélfogva nagyobbára még egyenesen a pogány hitnézetre utal.

A közönséges jellemragok , illetőleg állitmányok, tolt^jdonság kifejezései , melyek a
magyarban az isten névvel mintegy összeforrvák , az : tfj isten, &r isten, Mk isten.
Üt isten, Um isten, jA isten, sierelmes isten, boldog isten, teremtő isten, istenem
teremtőm, aagy isten, Yslh és blieny isten, — ily folytonos használatban van az, a
közbeszéd, népnyelv, költészetben, egyedül alig is használtatik, minden legcsekélyebb
érzet kifakadáskor, komoly s ünnepélyes alkalommal csak így hallható. N. emlékeinkb.
Cl. 340) a Sigmondkori esküb. : eskezem az elew Istenre . . . e(y byionj istensyyre.
Báthorí Gáb. esküje (840. tudt. 3. 190) :e(y Msony eoreok isten; a hal. besz: tomm-
teve isten - teremtő isten , valamint : nromo isten, s a könyörgésb. nr is, unállólag ;
de ama különös: teremtő taf^it, valamint az: egy isten epitethonokat, mint ősvallásoak
istenfelőli hitét igazolva Uláljuk : Theophylakt. 7.8. Unúsága által is, o{ Toopxoc, . . .
9cpocxüvoüat [Adva>c^ xal 6edv óvo(i/í^ooai xdv ^ceicotiQxöxa tív oupavov, xai ti^v
T^v - a turkok imádják etyedU és Istenné neveiIk azt, ki az eget és a földet al-
kotta, szóval: ety teremtf isteni. Különös figyelmet igényel, az: tlő Isten szólás,
legrégibb ny. emlékünk , a hal. besz. azt még önállólag is, egyenesen isten értelemben

\

i) t hal. btn. amtz i s e mv c Utételébeo is ai o s és Q k 5sixeUtele íoroghatna fenn ; hasonlón nyelrttok e
déd-lik, 5s5in-5si, SsSm-atyjast. HyirkAlIöinál is előjovd képzeteihez; miszerint a finnhei hasoaL
az OkkSt férfiú érleleiBbea is biroék , nem is nyilatkoznék a fDlrétd ellen annyira u értelem, mint az ithaa
áBó, t eUene ttlIalUNié iMnélyü aéTidii kéfiöja ai a.

EGY, ÉLÖ, TOEHTÖ IST. 7

kiiaá(ja : Beoyi miloslben (emmteve üibJ% mtv isemacat - meinyi maUsstbaD terenté
W m Ssfioket, t. L ai iüen. Ré?ai, Falady és Döbreotey szerint (N. fi. 1. bev. 1): ilö
MK vfTMW fro deuMy eleve: os hl isten, értelmezve ; mi , miután csak egyedül legré-
gikb BjclTCBlélLinkben j5 el8, épen a szónak ezen isten értelemben ünálló használata
knpbbi kórallánái fogra gyanfttatná, bogy az a magy. ősvallásban őnállóiag, isten
iMsmáltatott, a katexochen : mndig örökké élőt jelentve, egészen össze-
az istenrSli azon fogalommal, melyet az Isa - ö$, és eoai v. létMŐ értelmezés
állal ftsBotebb kimatattnnk; de a régi mythosokban is egyíránt hason szó és jelentéssel
■Éli islen dnerezéssel találkozónk ; a nyagalariai v. zend perzsában : el - e^on, és :
hd - UaMj CRöth L h. 104), azon legfőbb istenség nevekínt magyaráztatik, ki, a többi
í népségeknél is, mint idoisten jo elo. Sajnovics és Révai Cant. 1. 122) ezen élőt
, a héber }uX<i%:.eloah, elohim - magnns potens fogalommal hasonlitgattáL
fi három fogalmat: az e(y, éli, toremtf istent tehát osvallásunk valószínűleg birta,
f ha a többi y nyelvünkön az isten névvel si\játságosan összeforrt bélyegragokról, nem
H áUílhaljaii egész bizonysággal, hogy azok osvallásunknak egyíránt fogalmai, és az isten
$r9kkivmiá$éga, nagyeága^ jósága st. tökéilei és tulajdonai már benne ismeretesek
lettek Toloa, bár ily felvételre, az ismert mythologiak jogosilnának , mert ezekben már
kéiiégteleoil a keresztyén vallás, későbbi erosb befolyása is nyilatkozik ; és nyelvünk
■Tonai, népsiólása, költészetében, mint Erdélyi is Cnépd. 2. 423) észreveszi, mind-
lyi biUiai képek , eszmék nyomai ötlenek fel ; mind a mellett , ez állítást határán túl
I Cffijeszthe^ttk. Tudjuk, hogy a keresztyén hit fogalmai , és elnevezései, csak a latin,
silávnyelven át, jöttek hozzánk, s igy az : tir istent - dowUnus d. herr gott, st.
nfy a: nmgg istent - grosser gott, mindenható - omnipotens, örök - emiger,
íinét magyaríthattuk , de nem a siyátságos : éM-t , mert p. sem a : deus vimu,
: der leéende v. lebendiger gott, nem bir a meglepő s találó eredetiséggel, mint
at meglitai a fordításban, p. a bécsi codez (N. E. 1. 139) viventem deum - eleven
islai-nel magyarítja. Hasonlón eredeti színezetűek: az istenem teremtfaii mit ily
kososán isanét egy nyelv sem fejez ki ; ugy : édes isten , mi nem a : lieber gott , mert
ifdvink az : édes és kedves atya közt , különbséget tud , sierelmes és a régiU) sae-
ieUn ; mythologiai értelműnek nyilatkozik különösen az annyira szokásos :
isten, mi koránsem fejezi ki a mai: beatus, selig, érzék feletti üdv eszméjét,
iikább azon anyagi , szerencsés, gazdag , nyugalmas állapotot , és jóllétet , mely
a pogány képzet szerint , a boldogság egyedöli fogalma volt , megfelel néki a német
mythologiai : ricke - dives, potens, beatus kifejezés, mint az , az ónémetb. még istenre
aftalmaztatik: a Heliantb. : der rieke gott von kimele, Niebelungb. : durch den ricken
gott rm^ knmnel^ (Grimm. m. 16— 18.); a latinban a dives-sel azonos: divus^ dis,
( VavD 4), a : dea ops és opes; a sanskritb. szavunkhoz régi / nélküli alal^ábaa , mint
Bf. SBlékeiakb. folytonosan olvasható : bódog^ hasonlító : bkaga - felicitas, és bkakta"
átfstas, ÍAo/ - colere, mint a deva^iól is: duvina <fiira;a - gazdagság ; a szlávb.
m: 4sy - islea, bogati - gazdag, és valamint a boldog anyagi képzetből emelkedik,
cfiék Celeiti bcatss eszme értelemre, ugy más hason vallási értelmű fogalmainkban is,
evft lermésietes fejlődést találjuk : p. jóság sí jós tágtói, amint az még ny. emlékeinkb.
asfjobbáFa tüjo: virtus értelemben, CToldy példL 2. 44), vagy i^abb. az : erötöl,
lifiitt : eréng.

ÁM iJleo, és tuUjdonságairóli hitet talajuk kifejezve, és tükröződni, ama számos,
oskásM régi mondások, népies kifejezés, közmondások, hasonlatok, példabeszédekben,
^Mlrophék, felkiáltások, bizonyítás, üdvözlésekben , melyek különösen az isten szóval
az által jelentésük, értelmükben mintegy erősödnek , valamint régi os szokásos
és sajátságos eredetiségüknél fogva , a kölcsönzés gyani^ját is eloszlatják.

, (az az isten gondvisalésére bízva),

8 ISTEN.

Isteaenrei telei engem, tetei MfOBy, tetei IgtiálNi, (az az Jól, tdkéletosei, ánte
igazába dolgozott, v. amúgy isten igazába elverte, az az : derekasan ; Mzeme $em áU
isten igazába, liem jó szándékkal van), tetei to^kh UUjtf kiUJa, sl.éi táeieaíi iUj0n
meg az én istenem, tetei segitoi tetei a^l^i tetei meito, tetei irin, televe kki
9Méo tetenesen, Cvalódilag, erősen, igazán), tetei jMak^ teteiiA íjiitea , tetei
houidi tetei boesáp tetei fiiessi tetei meitaei, tetei le i4lt, tetei tltilBMi,
tetei Térte , tetei taáik kaibai, - az az régi (tájszót), tetei tanbetta - egyebagya
Ct^jszóO, tetei ntie - agysegéljen , a tőszót : eetsta. Általak nujd az : egyedili
mindentudás, látás, legfőbb igazság , hatalom , yéd5, óvó, áldó, jóság ; majd akaraQábaaí
fölajánlás, bizodalom fejeztetik ki. így kmdásainkb. : jó az isten jót ád (E. 1265.) ko-
pasznak is hajat ád. CD. B. 3643.) mit ád isten, azt ád ; kinek isten adja, a pap is aimak
adja; ád az isten kinek nihcsen, kinek isten mit ád, ember el ne ?aya, E. 3902 — 8.
a hol isten őriz, pókháló is oltalom, B. 3649; tudja isten kinek subát kinek gobát;
tudja isten minek hogy kell lenni, R. 3931; tudja isten ki lopta el még a kis fejszét is,
E. 2710. a kenyérnek legjobb dagasztója az isten, B. 3647. mikor isten nyalat termn-
tett, bokorról is gondoskodott, E. 924. ha isten akarja a villa nyél is elsül, D. 2. 89.
ha isten akarja, veled lészen karja, E. 3935. ha isten akarja, az ablakon is beveti,
B. 3650. ott ád isten esőt, a hol akarja, E. 8631. Azért nyilatkozik a bizalom is : bízzál
istenben előgyámolít; él még a régi isten; hiszem az istent nékem is felvirrad még;
minden horgas horgast isten fordít jóra ; gazdag az ur isten ; nehéz istennel 4jat bázni
V. követ vetni; lassan jő isten, de ugyan elérkezik azért; nem rövidül meg isten keze;
isten sem tehet mindennek eleget; néha isten sem barátunk. E. 3914— 30; szegény
ember szándékát boldog isten vezérli, Kreszn. embernél szándék istennél lyándék, E. 7029.
kitől isten eláll, reménysége hibái, E. 6539. hadd istenre dolgod, búból vigasztalást
hoz, E. 1215. ki istenben bízik, meg nem csalatkozik. E. 1310. miért ismét: isteo
szavát nem alku megvetni. E. 3944. kinek isten barátja, üdvözül; isten is Hankára
fizet. D. 1. 71. embernél munka, istennél áldás. E. 2202. és hogy isteneljem a mi nem
istenem Kreszn. st.

Hasonló az érzékítés is, melynélfogva az istenrőli tisztább és szellemibb fogalom
hiányában annak emberi szenvedélyek, állapotok, cselekvés, végesakarat tuliydonittatik,
s ha bár ily nyomok is, a még tisztán szellemibb nézetre nem emelkedett ószövetségi,
vagy felfogásunkhoz leereszkedő, vallási könyveinkben természetesen használvák, mégis
figyelmet igényelnek, számos régi köszöntési, fogadási, megszólítási, szokásos szólá-
saink siyátságaiknál fogva ; Ai : tetei hoiett , tetei a^Joi : jA lapot , mudűU st tetei
íefMlli tetei hírével Jáijoi; az esküvő: tetei ogj se - ugysegéjjen, st. szerintök
érzékítve, mintegy az : isten adja a jó napot , hozza a kedves vendéget , fogac^a a jó
kívánságot, segíti a munkát; kitűnő analógiák ilyenekre általánosan találhatók a mytbo-
logiakban ; így a szláv üdvözlet vitaj, pogány istenük nevétől származik : Stransky
(rer. boh. c. 6} : vestigia venerationis Svianto^viti ex slavicarum gentium animis
necdum penitus eximi potuerunt, hodie namque inter eos adhuc, amicum amicos mana
gratulabunda excepturus : wjteg v. tojtam le, sólet ingeminare : compellationeque hac
sua SvatO'Vitum, quasi sospitatorem celebrare. Hasonló értelmű köszöntések a németb.
is 1. Grimm 1 5 ; maga az üdvözlés szó : üdo^ mint a lat. salus es salutare, német :
heil, ma még vallási eszmével egybefüggnek.

Ezen érzékítés mellett mások ismét emberi szenvedélyeket is : jó kedvet , örömet,
foglalkozást s bizonyos jellemző cselekvést, tulajdonítanak neki; így a közbeszédi : is
tetei jA kedvéből teremte, m. az óném. got in grossen freuden was, do er dick
schouf. (Grimm altd. biMt. 1. 43) u tetei te 5rfil lekl, s a különös, meséinkben gya-
korta előkerülő vonás, midőn a hamupipőkeféle szép leány, az aranyos ruhába felöltözve
a templomba, v. táncba mén, az isten is, letekintve az égből MÜegesodáUi Ct^ gytUt 36.

ISTEN. 9

(■áf TiráBsb. : a nqi áll meg dóiban , vagy a csillagok tekintenek le, csadálkozva
0; mi Bár, mintegy házat, 8zékel5 helyt, tulajdonit az istennek, honnét az
leCekíDt ; a mint ez más mythosokb. is elojo , s e tekintetben ránk nézye is
évdekfls, a PmIis diaconnali (1. 8.) longobard-vandal, történeti monda, miután azt
9§f másik, «i előbbinél régibb — Fredegamak vélt — krónikás (Bouquet épít.
faacw 2. 406.) a Atbi és vandálokról beszéli: hogy midőn az istentol győzelmet kérnek
a kétok fÖiOlt , (Paalus : a longobárdok Vodan istentoO, az isten azoknak igéri , kiket
tagriol me^átand napkeltével — sole primum oriente — ablakából. Az istennő taná-
leereütett hiyukkal mintegy hosszúszakált képezve, áll a helyre az ellenfél hadtá-
■oivel egyQtt, hová az isten napköltével legelöl tekint, s rémes kinézésük által
YOitfák ai ablakán kitekintő isten csudálkozó tekintetét, miért nékik kéntelen
aéű a gyoahaet ; itt ugyan a kmgobard népnév forog fenn a hosszúszakálban, de
igf Beveitetiiek egyiráot a kánok is az Eddáb. (Gudrunkv. 2. 1 9.) : langbarz - hosszú-
saUléakaik, és Atlikv. 36. hunar taulduz gumar gran-sidir - lefüggő szőni, hosszú-
saáiM luiiiok vitézei, míg a Volkunga saga 41. egyenesen is longobárd névvel jeleli a
hmioliaf — Hasonló 'élénk személyesitések, azonban még régibb költőinknél p. Zrinyi.
CZria. 1 5. 18.) : II vala istoa abban a siAkébaB ,

az honnan fOágtl iiéil kegyelmesben.

EHeaben enel , mondja ismét a km. : az isten elfordult tőle, és az isten holt lábbal se
fsrdfbiNi arra R. 3640. isten háta megett lakik. E. 3937. s nem érdemes hogy az isten
Mfia rá stoöo ; még másfelől , az isten az , ki felhozza , felderíti a napot : „majd fe-
wi9Xi iaUn a szép fényes napolj és felderíti isten a fényes csillagot^, az elsőt um.:
,hogf seirCségben ba<iya a szegény parasztot*^, a másikát : „hogy rakhasson minden
sng^ jó asztagot*, a népd. (3. 18.) sóhajt a kesergő : én istenem hozd fel régi
napámat! — Élénken festetik büntető haragja is : 4i népd. (2. 6.): nincsen apám, nincsen
siyáa, ai isten is haragszik rám, a km.: isten taszította ember; halót, beszédb. a
i^iálságos kifejezés : horoguvee isten es veteve wt ez munkás vilagbele - haraguvék
lileB és veté őt a munkás világba ; egy ponyv. írod. népdban. (Bagónál) kolera pestisről :
a mtgkúeuH isten haragszik ellenünk^ a búsult itt, mai érteimétől eltérőleg : exacer-
balas. Molnár Alb. és Kresznerics: megbibitja - exasperat, irritat, de még mindig illőbb
a bánás st, istenre alkalmazott fogalmaknál , valamint hogy régi nyelvünk , ezekben
méüáayosb volt a mainál. Molnár például a 38. zsolt. forditásáb. : az isten bosziis
langla Myett , a gyöngédebb : mAiA gerjedezése kitételt megfelelőbben hasznába.
Ai Éftea haragja ezen nyilatkozásának, vétetett azonban különösen a BMUiyálrgis , innét
■aig aépiak , s a gyermek nyelven : az Istenke baragMtk, isten , az 5reg baragMtki
és hogy: a haralaa Istoa mannTkiTetti s a TlIUÜMt, mint nyilait szórja, büntetés
Isnéiliásal, azért a lecsapó villám nyelvünkön: meiűiykli a népnél: Isten nyila,
haanéi a káromlás : Isten nyila Isse meg, isten nyDa Teije megp isten nyila h^don
kl| s a kél szó a nép kiejtésében összeolvadva : istenyila hangzik, nü ai istenyila st.
Ütaióáó felkiáltásokban , a népd. 2.7. btenem uram az olyat mennyköveiddel paskol-
jaáf H. o. ^Qh.helejár az isten nyila, a km. ugy jár mint az isten nyila, E. 2545.
ai islett nyila b csak mellette csap le, és : ha mennyit vétünk , annyit mennykövezne,
a tágas égben egy mennykő sem volna. E. 8392. így tulajdonitatnak már általában, a
háregékbea a feltűnőbb természeti jelenségek , kiválólag az isten bizonyos cselekvése,
iiglalkoriaMÍBak, honnét erre vonatkozó neveik, mint : Zcu^ xepaúvio^ , Jupiter tonans,
u óéjo. Thor, a ném. Donar; legjobban találkozik azonban, ezen ősvallási képzetünk
a wUimmml nyilazó istenről, a finn hason mythossal , hol a mennykő, a villám, szinte :
nyila, jmnala - isten, nuoli - nyilai (nyal - nyiO* itt is az, ns öreg, az 6a-
ttlfN dolga. A kalevala 33. 264. és kantelatar 3. 22 a hős Kullervot átkozó nő
UáK: ékkő (a, nsL fenn az égien, fesziui legnagyoU ivedéi, tűzd rá érc

10 ISTEN.

nyilad, lődd az izzót villáim át a gonosz Kalevaflnak, s «kko kihallgaya kéretaiét. —
Ha mennydörGg, s villánilik : ukko üt tüzet - ukko ishee tulta, ha csnpán TílUmUk,
ugy : Kalepa lángoló kardja - Kelvan tulet v. valkiat miekhe - villog a lághm
CSchott KoUervo 24). A villáiqra használt, ezen isten nyila, ma már caak népiea
káromló kifejezés meHett, élénkebben maradt fel a: mwajtí név, mintán ax nea vo-
natkozik egyenest az isteni cselekvésre, de azért egyiránt mythosi alapeszme, s öaaietett
fogálomra utal , a németben is igy péld. : dannerstein, donnerheil népies elaeveiéee ;
s a mythosi hason képzetek, mint az őéjsz. Thar, kinek fegyvere a nyil helyett kák^
pác8, ezzel mennydörög, midőn a levegőbe hagyitva, véle a sziklákat hasogatja, széttöri,
CGrimm 161), valamint az ezekkel azonosuló, szikla dermedtségu s nagyságú óriásokat.
Kaleva kövei is, a flnnb. a sziklák, mint karcba a villám (Schott. i. h.), és nkko a nyíl
mellett hasonlón arany buzogánnyal jo eI6 kai. 45. 139.. A szlávb. Fertcn, Porom,
régi pogány isten , és mennykő vagy villám neve : párom do leba, mennykő - párom
beléd, paromova strela, és $to bohoj, sto strel - száz isten, száz nyila, káromlás.
Maga a hang, mely a villámot követi, nálunk meimydlrgés, leigis v. épatéa is, az
isten sajátságos cselekvésének tulajdoníttatik a mythosi képzetben : Thor^ Donar, ekkor
az égben szekerezve eszközli a morajt, C^lrimm. 1-52.) a finnb. ukko pauha - az öreg
dörög, és pauanetta - dörgő ukko; ő hányja egymásra a felhőket, szórja a jégesőt,
villámlik, dörög, nyilazik (kai. 14. 315,45. 14). egy runob. hangzik (kai. 26. 531.
és Schröt. 21.): ukko te arany király, hozz egy felköt éjszakfelöl, hiyits másikat
nyugotról, villámolj egy harmadikat keletről, vesd okét és dörgeed egymás kaijába.
Ezen égi dörgé$röli, érdekes 3shitképzeteink nyomaival azonban, még lejebb C^ termé-
szettün. IX. és Xll.) találkozandunk, s itt még csupán kiemelendő a nézet, amennyire
a mennydörgés, különösen egy: 5reg, atyai, istenségnek tulajdoníttatott, mint a finnb.
az: 0$, öreg, ukko isten atyának; a lappb. a mennydörgés, és az öregatya egyiránt:
oO'a-nak neveztetik CGrimm. elosz. 28.); a latinb. a : tonane Jupiter, atya, páter, isten-
atya, diespíter, jelentéssel áll; a németb. a: far, tatl atli (Grimm 153) nevei; mit
nálunk ismét nem csak az isten nevében jelentkező ösvoUáróli képzet, és alább me-
séinkből felmutatandó öreg, öszszakálú ember képébeni személyesilése kifejez, de
a mennydörgéskori népies szólás is az: Srag fcara^iitk, és hagy dörögjön c$ak ne
üaaőit; R. 1864, épen azon sajátságos káromló, és istentelen gúny értelménél fogva,
melyben azt a nép veszi , pogány eredetére utalván , bizonyítani képes ; hasonló mon-
datok, ily értelemmel Grimm 152 összeállítva: a népies westfali kifejezés; u$e kergot
kift, frank. : drauesen ist gott der zankt, btg. der himmeltatl greint^ esth: y>anna
i$$a hüab, wanna esed wdljan, mürri sep - dér alté vater brummt st

Az istenroli ezen képzetek nyilatkoznak , a népies káromlás, szitokban : ?6ijo me^
ai Isten, népd. 2. 7. verje meg az én istenem ki áskálódik ellenem, u. o. 224, 18, 209:
verje meg az isten ötét, és: verdineg uram azt az embert ki nem szánt, verje meg
az isten veretlen ne hagyja; a km. : most is veri az isten de nem .érzi , B. 3660. ugy
megverte isten hogy a botot is riyta felejtette, kit az isten megver nem hcúda veri
meg , kit meg akar isten verni nem bottal veri meg , kit isten meg akar verni, eszét
veszi el. fi. 3911—3. Az Isteni kara(, csapások, Toris következése, ismét k&lönösea
a betegség, nyomor, halál; egy 16 századi énekkönyvben CB32 tudgy. 6. 123) :

Isten megfor nagy szükséggel, hidegseggel nagy he^'seggel

nagy aszalyval es ragyával.

A f. i. pestisrSli népdl. : a pestis meglódul egy isteni szóra ,

fordítsd el rólunk e nagy ostorodat, s tedd hüvelyedbe már éles kardodat

a km. nyáfalyás ember az, kire az isten baragsnik, B. 3661. az isten keze van
rqjta^ rá ereaakodett aa ieteu neiéi keze; a németb. is : gottes hand^ óiám, getíői

IST£N. 11

sUie. (Gr. 17.); — éléok nyoma a szlárb. hol nagyobbára különös betegségek nevei, a
iof- isten szóval képezvék, mint annak tulajdonított különös cselekvések, p: a himlo-
hagmBf nebézség - tozf- moc v. 6ozt 6fé - isten hatalma, ostora; dögmirigy - bozi
ram, siélilés - boii rnka^ nem említve más istenségi nevekkel jelelteket, mint: mora-
m9zko , Mára - tói - kolika , Bbb - düh, vit táncza Sveto - &i7-tól, minők nálunk is , a
femg rigisa, sfuia üté$e, nyavalya törése st. elnevezésekben alább (1. többist. II.)
jelealkezneL így a m^holt ieboM nehoitik , istentol elhagyott ; a magyarban a holtj
idylöiire használt : IfiM Kte, a km. . jobb ai Isten 5lte, mint az ember ölte v. vágta,
B. E. 3939. és wmgkdnyebbUette már az i$ten ágya szalmáját E. 18. utolsó betegség-
nek 9$ien az orvosa ; ki felöl isten elvégezte hogy felakaszszák , nem hal a vizbe
E. 8464.

Még kiválóbb működése az istennek, őseink hite szerint is, a kod intézése lehetett ;
imét az egyenesen, az: Istei TÓgsetei oatonii Mhitetise; régibb íróink p. Listinél
(Moh. aewk. kiad. 113.):

islen káron dolgot, mert magának (artolt, s benne bíró csak maga,

I király választást, s házasság, s kadrontdst tudja csak önmaga.

Cs?rei kist. Cf- >• K^i^d. 7.) a hadverés f um. istennek kiváltképpen való mun-
kája szokott lenni, a km. házasság hadverés ^ királyválasztás isten dolga, a hadi sze^
ffneváf, fia magzatot , jó házasságot isten választja E. 3257. és isten hadakozik a
bátor katona mellett É. 1642. De igy tudja azt már os történetmondai hagyományunk:
.AtUU mint istei Ml«ra - ligaDui del, malleos del hirdeti istentoli küldetését hogy a
világoi hadával ostorozza, és folytatólag végzik e küldetést a 9 századi magyarok europa
szerte hadi rohanásaikkal, mint a krónikái Cbud. 56. st.) hagyomány hite tartá, Bulcsú
» Lebel szavaival hirdetve: nos summus alüo fiimmi del, ab ipso vobis in flagellum
■issí. Hasonlón a vandal Gizerích (Procop b. vand. 1.5.) hadseregével hajóra szállva,
a szelekre bizza, vinnék a hajót, a nép ellen melyet az isten ostorozni akar.

Ős hitnézeteken alapszik már egyiránt az álok vallási eszméje, s mint Isten átka,
baragja bfintetése fo súlyát fejezi ki , igy : Isten átta van rajta, megátkoita ai Isten,
st. e hiteszmét azonban még alább tárgyalandjuk. Ql XI.). De ha a fenntebbiek , netalán
■égis ttag}'obbára felismerhető idegen későbbi, p. bibliai kifejezésekkel i^ találkoznak,
■inok az: ira dei, manus dei, flagellum, maledictio st. ámbár ilyenek az összes
■ythosokban egyiránt elojdnek, ugy nyelvünk még, semmi hasonlítást sem tűrő, eredeti,
ide vágó kifejezésekkel is bír, minő az: Isten adta. Kresznerics azt: exprobrantis -
szitok értelemmel adja; de már Erdélyi (népd. 2. 424) figyelmeztet, hogy az vallásos
eredeti, s hogy az Isten adta ember kK az isten megvert, meglátogatott, azaz kit
valaai csapás, szerencsétlenség ért ugyan, de bűntelenül ártatlanul, s igy a künyörület
érzetét is kifejezi; én vélném, hogy egyszerűn: az isteni végzet eszméjét fejezi ki,
elkerfllhetlen súlyos volta jellemzésével , s a végső elemben, az isten általi vílágteremtés
Igazgatás mfivét, a mint az kirendelt végzete elébe mén ; valamint e fatalisticus , bús
elszántság érzetével jelentkező isten adta embere, széles isten adta világa E. 2097,
mondatok hangzanak , úgy erősebb , káromoló színezettel állnak ellenében az : ördög
adta, eb adta, szitkos kifejezések, melyek már leplezetlenül a rósz, ellenséges végzettől
származót, eszközöltet fejezik ki , ennek, mint egy az eb az ördögnek tulajdonítva a rósz
U.'Temtést, a bal végzetet; igy magyaráztatott már ez, összetevő még az erősítő szokásos
magyar ^teremtette" szitokkal , a teremtésrölí manichaeismusi hiteszmékre , melyeket
ezek által osvallásnnkban is felismerni véltek, mit még máshol érintendünk. Hasonlítom
azonban itt is, másrészt, szavunk egyértelmű p. szláv: ubohi, ubozatek, neboiatek,
árra, jámbor, szenvedő, nyomorgó, ártatlanokra használt könyörülő kifejezésekkel ; mint
cgr : istemmil , isimmek kezében lévők , a magyarban egyiránt : az isten számába
kifc$eaié| BlUnt dlesében a kmdásos: kinőtt ai isten markiből E. 3936-

12 ISTEN.

megnőtt, azais Dem szorult már különös gondviselésre , értelem yolna állítható , mit már
az előbbire Hannsch (shY. myth. 262.) megfeloleg hindo pantheisticos Ss hitképze-
tekkel magyaráz.

My thologiakban , hol a polytheistikai irány kirejlodött, élénk személyeritéseket
találunk. Az istenek világi, s emberi állapotokba lehozva, ezek tulajdonságaival képzel-
teitek, s a szerint képeztetteií. A hinda, hellen-romai, germán, szláv st. hítrogékben
az ég lakói elvegyülnek a földfiaival , lejSnek a magasból , beleavatkoznak ai emberi
dolgokba, nem csupán mint világ gondviselőid, ügyeik intézői, a halandók nevelői,
kik őket isteni művészet, és tudományra tanitják, mint: Hermes-Hercnr, Odin, st. ófják,
és segítik, de utóbb köztük versengenek, pártot, bfint geijesztve, megfelelőleg az
emberi alak, s természetnek, mely szerint képezvék. Hitregénkben azonban, akár hogy
a polytheistikai elem igen gyönge, vagy hogy csak töredék emlékeinkből, homályosan
kivehető lévén , ily élénk tág személyesitésekre nem akadunk, különösen a fő istenségre
nézve. Egyet vélek mégis, mondáink azon egyszerű képében, midőn az istent, azon
agg, Ő8S, Jámbor 5reg íMÍl alakjában emlegetik, ki mint pásztor, gazda, sőt koldus
leplezve, fadiaj s hason liosssá tisztes siakáDjü jelenik meg *)» miután mellette
ritkán feledi még a monda egyenesen megemlilni hogy az : maga az iaíen, — vagy a
gyermek mesében : istenke — volt. Ilyenkor közönségesen próbára teszi a monda hőst,
a bátor, egyenesszivu , jó lelkn fiút, erényeért, mert e tulajdonok melyekkel a monda-
hősnek tündökölnie kell , nyilván a pogáoykor fő erényei valának , csudás varázsesz-
közök, s általuk isteni mindenhatóságával jutalmazza céljához segiti st. Gaalnál Ili:
liéfehér faaiakálú koldis megkísérti a jószívű mondahős könyörületességet, ki
minden örökségét egyetlen fillérét is oda nyty^a, miért jutalmul a bűvös tehetséget
nyeri, tetszése szerint nyúl, galamb, és hallá változhatni. Népd. 2. 369: a szegény
favágó osztja meg utolsó falat kenyerét az alamizsnáért könyörgő lém koldáiial, Ű
jóért jóval fizet, s meg^yándékozza , az itt már tréfás anyagias értelembe sülyedett:
„teríts asztalt abroszkám,^ „tojj aranyat baránykám,^ „üssedd üssedd bunkócskám'
bűvös szerekkel, (lásd eredeti értelmük Schott oláh meséib 356). Ugyan igy a népd.
3. 299 . hol a szegény ember éhségében heledhétország ellen indul panaszra egyenesen
az istenhez , a vadon közepén tiszteséges 5reg ftu férll áll elébe , ki ismét maga az
isten j s tőle kapja a varázsszereket. Gyűjt. 6. sz. a beteg királyapának gyógyalmát
vivő három fiát kísérti meg egy 5reg fausakálA ntaSp kettő illetlenül fogadván kérését,
a harmadik jószívű kapja tőle a csodás bűvös sípot. Népd. 2. 352: sz. Péternek moncUa
szinte Cl. az előbbi jegyzet.), az igen agg ftui emborti ki a juhászfit telhetetlen tarisznya,
és lálbatlanná tevő bundával ajándékozza meg. Gyiyt. 1 1. sz. (a népd. 2. 343 tökéletesb
variánsa) egy ftnaimkáH ember, ki maga az ts/^it, nyújtja a bús atyának, a varázs-
vesszőt, melylyel harmadik legkedvesb leánya kívánságát teljesítheti. Gy. 19. sz. a fér-
jétől eltaszított bolyongó terhesnőnek jelenik meg az : &r Isten fan 5reg embor képében,
előtte azonnal látatlanul megtérül az asztal , gyermekeit aranyhaj , homlokukon arany-
csillag, mellükön holddal díszíti. Kimerítő kedélyes vonásokban rajzolja a jelenet képét,
Gy» 35. sz. a világba menő három fiúnak, megjelenik az Sregpáaitor gazda eilst fehér

1. a flanb«n nkko — 5re;, ranha - rén, isi — ds személfesítétét már emiitok. Re^ly süteményéből tgj
   TOgul imádságot kSzdlI Telem, melyben ax isten síép ŐSI hajú, és sxakálú Öregnek nereitetik;
   a ném. Vvotan is sxakállos 5reg, és Odin mellék nere: langbardr; mig ismét a mennydörgő
   istenségek, kiválólag hosszá, de rSrős lángoló szakállal képezrék (1. Grimm 135, 161). Ritkáb-
   ban találom azonban , a többi népmondákban alakunk , hol helyében még más közelebb álló hitregd poly-
   theisUcus személyek Jőnek elő ; nerezetes kfllönösen az oláh népmondában sz. Péter ily helyezet s altkokbani
   gyakori megjelente, 0* náhink is egy helyt alább), mi már a nér Ulálkozása végett Jupiterre találólag
   magyaráztatott; mint a német mese: Jlariaja Rolderal. Á szláTban (Rimauski powesti 1, 94.) at
   wgyal Jelenik neg egyner Öreg kabuiaoló enber képében, Riauwikiaak ti «Uk ctnpáa jó sseUemet Jeleiit.

NEMZETI ISTENSÉG. 13

n0i|i ntkáDal, de ki ismét mtga az: úr istenke^ közttlök csak a harmadik
tirfia kiváBságát teljesltní, híven őrizve aranygyapjas bárányait, s mig a többi dyul
aranyit követel, 5 csak üdvösséget kér, azért egy bUvös könyv a jutalma, melyet
hanténre, midSo apja udvarán feltár, bel5Ie barom nyájak, gulyák, csordák jonek el5;
kÜMtaen tmlfa még ehhez gy. 134, az alakot egy»zemünek. Gyakran azonban álomban
jelnűk Beg aa In Ireg dalya, mint isteni látroány ; Gaal 290: a mostohától üldözött
királyfliiak jelenti meg az elásott győzelmes kard helyét, hasonlón az attilai hún mon-
dákoz, iMgf a hadisten álmában mutaya meg elveszettnek vélt győzelmi kardját, és vele
fdTegínreni. (1. jelvek a kard.: XVI.); ide a népd. 3. 262, hol a karddal nyölS fiú,
snate aegálaMNija az általa nyerendő királyságot. Almában jelenik meg, Gaal 429, a
sKreaefél keresői indolt szorgalmas szegényflúnak az fasraakálá Iregp utasítva a
hdyre hol a szerencse váija; és gy. ill. midőn 7 évig imádkozik az anya fiúmag-
xalérty álaában megjelenik az ezüit szakálú, aranyhajú öreg, s jelenti a jövendő hős
szileléséi; valamint isteni álomlátás hirdeti Almos anyjának fla születését: divina visio
— iuiotoil ei — qood de utero eios reges gloriosi propagarentur. (Anonym 3.)

Egy más, mennyire a homályos alak kivehető, némi teremtfi aiemáyaiftés nyo-
■ál, véleni kiismerni egyes meséink vonásaiban, hol mint Majláthnál 257 : egy Ireg
Uiáíftya jő elő, nap, tSz, víz, szél, lég, föld, személyesített gyermekekkel, kik tehát
ai elesek volnának, ő adja az élet-halál vizét, az előbbivel megfecskendeze*ttek fel-
éiedneky iz otóbbira elhahiak; igy gy. 141. az Ireg atyaliten um. megparancsolja
sialgáiBak, míkép a szét koncolt mesehős tagjait összeszedve az elveszettekek agyaggal
pótolják, i páráját belé lehelve feléleszti; hasonlót sejtek a népd. 2. 348, s több mon-
dátnfcinn, de a homályos, és zavart képzet még világosb, talán bővebb gyűjtés által
elokoriU, példákat követel, mi itt addig is csupán figyelmeztetésül álljon.

baKretesb a magy. ősvallás hite : egy kizárólag nemlétig laJát, léU^ Aré, pári-
kffák MoMigriL Krónikáinkban ezen őshít nyomai egykorúlag jelentkeznek mindjárt
Mueiünk eredete és őshonáróli mondákkal. Nemrot, a magy. néphagyomány Nemeréje,
Ili, a BMgyar és hűn nemzet ősatyái, Hunor és Magomak, (Keza. 1. 1), már megjele-
nik, az 4 fdid s honba vezérlő. Isten kUdM szarvas, (állat. VUI.) melyet az isten vagy
tiadér végzetnői Ctünd. IV.) isteni szellemek, kiktől származtanak , vezér útmutatóul
kikléaefc , mint Jomandes 24. irja : qnod spirítus illi unde progeniem trahunt egere ;
hasonló isteni vezérlés mellett, elhagyva a meoti mocsárokat, vándorolnak a skyta
foMre, Jomandes 7: admiratione inducti terrae scythicae ... iter illud nulli ante hanc
artalea notissímnm ÜTtattBi sibi ontonmm ratL Ezen isteni kegyelet, választás, és
readeltetésre mntat a hadisten kardjároli monda : a hún népnél terjedt hit volt, hogy
az kit a hadisten, eltűntnek vélt kardjával megjutalmazand, fog a többi népek ízlett
aralkodni, mi Attila a hún vezérnek jut, majd ismét állati vezérlés, majd álomlátás által
kiaalatva , mi által hadaik és vezéreik az istentől rendelt ostorai a világnak : flagellum
dei, Ballens dei. Még élénkebben találjuk e bitet kifejezve épen a fordulaton hol a hún
es magyar monda egymásba tér. Székely chronicajab. 149 : a magiaroc . . ismét kiindu-
láaac scithiaból , kiket két dolog indíta fel. első Chabanac az Attila fianac testamenloma,
a ki iaaét oda ment vala, ki mikoron meghala , a Damasec istenre kiszilitette őket , bog
ha Begsokasodoac, ismét e pannonianac földét elfoglalnác ; még körülményesben Hcltaí-
IÁI ckronica 21: midőn Csaba igen megvénhedett volna, roinec utanna Pannoniából
kazn ment vala, s immár halálos ágyában volna , hozzá hivatá a főnépeket a magyaroc
kőiil és kinszeríté őket, az ő istenekre Damasecre , hogy mikoron idővel megsokasod-
aáaac, ismét Pannónia földére akamánac kimenni. És mire ezen honba visszavezérlő
fotedrlemnek kell a nemzet élére állani , ismét egy különös isteni álomjelentés jeleli
iiki: áMHATMOi #?liaa ovontna, mely az Anonymnáli mondában (3) csupán a
iradékről hai«zik , Székely ckronic^jában 149. azonban még a népről is szól :

14 NEMZETI ISTENSÉG.

ez rala az álom kin a bcithianac íövendo mondói ezt magiarazzae felfile , hogj ai o
magzatiabol támadna oll feíedelöm, ki ínnet nag néppel kimenne, es idegen földön mind
népestől letelepednec. E Táltsitotl, kebelt lép öntudatával, bivatkoztatja okét a tör-
ténetímonda a többi népek ellenébení külSnfc rendeltetésik, fettlM VOMkn]
mint a hunok hadai Isten büntető ostora a világ népei feletL ngy igazénak a magfar
vezérek is pusztításaik: nos summus nttlo snmnl del, ab ípadmbis in Magellwi éeslt-
Datli tunc enim per vos captivamur, cum perscqui vos cessamus Cchr. bud. 56}. Aiért
nemzeti mondánk szerint a népek azt már eleve tudják, Anonym. 56 : sciebant quod
hungari essent insuperabiles , . . et plurimís regnis dens per eos taroris sil lafeOn
propliusseti és hogy az isten minden ellenségeik kezükbe adá: Anon. 50, ieis enim
cuius miserícordia previa erat, tradidlt duci Árpad et suis militibus Isteioot om'IBi
et per manus suas labores populorum possederunt. Ott áll a harcban is a hadai intéző,
segítő, védő isten, a vezérekkel van a csatákban, és győzelmet ad népének, Anon. 8, 39:
dux verő Alrous, cuius adlntor erat sanctus $piritu$f armis indutus, ordináta ade, siper
equum sedendo , ibat huc et illuc confortans suos milites , . . . ^ dux Árpad , cuius
adlntor ont domtaras omnium, armis indutus, ordináta acie; (▼agy chr. bud. 39. Tor. 2. 3)
summo díluculo pugnam inierunt, fűit autem anxllinm domliii cum hungaris , a quonm
facie dux se in fugám convertit. — A jogcim is melyen Pannoniát vissza követelik,
csupán az, hogy ősük Attila öröke: „terra regis Athile,^ mi a monda hite szerint, már
elég arra, hogy népei önkint meghódoljanak, Anon. 12: Zalán szlávjai sna sponte
Almo duci se subjugaverunt, eo quod audiverunt Almum ducem de genere Atkile regis
descendisse , és 20 : Menumorout . . manum levare ausus non fűit . . . omnes babi-
tatores timebant eos ultra quam díci potest, eo quod audiverunt Almum ducem .. .
a genere Athile regis descendisse . . . unde plurimi se sua sponte subiugabani eis.
A TálasitottDéprCli htt, szorosan összefüggvén az IgéretfSldének osflBJJiTei, történeti
mondánk is ily színben tűnteti fel Pannoniát a betérő nemzetnek. Anon. 9,11: laoda-
bant eis terram Pannóniáé ultramodum esse bonam , dícebant enim quod ibi confluerent
nobilissimi fontes aquarum Danubius et Thiscia , et alii nobilissimi fontes^ és többször
a kitörő öröm az igéret áldott hona szemléltével, Anon 9, 11 : visa pulchritadine terrae
gratulabantur. — Ismét az isteni vezérlés jelensége áll elő ; mielőtt még a tejjel és
mézzel folyó honba jutnának , megállapodnak az áthágandó havasok előtt , kinyugodni
fáradalmaik, de a vezérlő istenség a veszteglést nem túri , ragadozó, csipkedő sasok
szállnak alá, őket tovább állásra kényszerítve: (chr. bud. 36. Tur. 2. 1) deinde
transierunt alpes — (Anon: silva Hovos) — nbi viderunt aquilas innumerad)iles , et
ibi propter aquilas illas manere non potuerunt ; quia de arboribus tamquam mosce de-
scendebant aquile , et consumebant devorando pecora eorum , et equos ; volebat enim
deus, nt cítius descenderent in hungariam, miről Boníini Qá, 1. 1. 9.) quo quidem
augurio stativa movere persuasi, dlTliiaqae munlna seontl, in Transylvaniam penetra-
runt. De még beléptök előtt különös titkos isteni végzeteknek kellett beteljesedni : mert
miután Árpád nagy áldomások megölése közt fejedelemmé választatott, CAnon. 13.3
atyja Almos a hon határán áldozatul leöletik , chr. bud. 39 : huius — Árpad — páter
Almus in patria Erdeien occisus est non enim potuit in Pannoniam introire hangzanak a
titkos végzetről a krónikás egyszerű szavai, jelentve hogy neki is mint egy második
vezérlő Mósesnek, nem volt megengedve az ígéret földére betérni. Bonfininál is Ci* h)
Alrous Pannoniam Tolnfl prontfsslonls terraa Intrare non potnlt, in Transylvania nam-
que caesus est. Ennek is azonban beteljesültével az ür visszaadja nékik őseik örökét :
chr. bud. 39. Tur. 2. 3 : rotradldtt autem dondons hmigarls Pannoniam, sicBi tradi-
derat flliis Israel tempore Moysi, Seon regem Amoreorum, et Ogh regem Basán , et
omnia regna eorum In koredttatoBi és Anon. 20: bene tn^leTlt domlans in Ateo dnoe,
et filio suo Árpad propkooiaa, quam cecinit Moyses, de flliis Israel dicens : „et locus

NEMZETI ISTENSÉG. 15

m €alea?eril pes Tester, vester eiit^, qitía a* díe illó qoo calcaverant Almos dox et
■s sns Árpad cmn ceterís nobilibos, usqiie ad praescns posteritates eomm habaenrat
habéul. Eaeen gyakran visszatérő egyszerű kroniÍLai nyilatkozatokból is látni , mily
nken lehetett a sajátságos MmaM tM Isteué^rlU hit, az os hitregei emlékezésekkel
tott hagyomány és mondában kifejezve , mintán észrevehet5 , hogy a monda elso
resztyén felJegyiSje, omial ráismert az ószOvetségi ígérethon , és választottnépröli
NHiló eszmére, a azt onnan vett paralellaval legméltóbban vélte visszaadhatónak.

Dj élénken vonulnak át e hit szálai nemzeti hagyományos történeti mondánkon
resztil : már t neaMl H atyitamk hont JeHl U, ismét egy i^ veiérll, hatalmas
ppé iMd, kUhiis renidtetéasd bizza meg, és Irlkséget ád, és századok multán a
10 ivadékot belé TfiaiaTOiérlL

Ennyi viszontagság, s különös isteni gondviselés öntudata által áthatott népéletben,
lyira természetes e hit, hogy meglepő volna a jelenség nyomaival nem találkozni. És
még egy általánosb néz5pont is kínálkozik: alig van ugyanis népség, melpek
thosaiban ily legalább helybéli, védístenségbeni hite nem nyilatkoznék ; ezen hit egy-
ot aoMz Sskorból sugárzik át, míd5n még az emberiség családi patriarchális viszonyban
csnpán, hasonjog és hatalommal egymás mellett, s maga fölött egyedül egy fölényt
lértf kinek a legíSbb hatalmat igazgatást st. egyienest tul^ydonítá. Mire a körülmények,
sadálmi szfikség, és túlsúly által, egyesek hatalma a többiek fölé emelkedik, e hatalom
ifl Bár a karfaiba eso gyengének védelmet, őrködik a közügy felett; o rá esik az
fénye , melpek mint egy teendőjét végzi , s kit képvisel , általa a theokratiai
megsemmisül. Ezzel nem azt vitatjuk hogy ez v. amaz volt-e az os eredeti álla-
L, vagy sem, hogy azonban létezett, a történet bizonyítja, valamint hogy a másik állapot,
■ws nemzetségeknél már igen korán állott bé ; — de nem igy mindny^ánál, évezre-
ken át látónk ismét másokat, áthozni eredeti egyenlőségi jogaikat, és társadalmuk fej-
Itérel, patriarchális viszonyaikon túl is, azokat egy ujabb társadalmi létbe átültetni,
éfih még nem emelkedik öntudatlanul egyesek hatalma, de öntudattal és közszük-
ebSl, csak víszonlagos jogok fenntartása mellett, adatik át a vezérség, fejedelemség, és
nemzettest egy genetícus egészként áll mellette, egy l^^zlis cél öntudatával, mindnyája
f enlon a törvény alatt van, melynek áldása és átka mindenkit egyiránt sojt ; ily köz-
iben fenn kell még sokáig maradni, az eredeti állapoton túl is , a hit s bizodalomnak,
r sugasb védő , pártfogoló istenségben , ki különösen a testület felett őrködik , annál
lább hol a leélt évezredes múlt viszályai után is, még az éperedetíségbeni fennmaradás
sajátságos isteni védelemnek mások ellenében , történetileg mintegy tapasztalt való-
Eát bíionyitá. Igy foglalhatott helyt régi erős tbeocratiaí hiteszme nemzetünknél és
nllásmkban *).

■ire aiMbaa ai áj cvrópii Allapotokbt béhelyezkedik a oemzet, e hitnek is, mint az élet- s 5r8mtelen os-
nnáiik a ehrMíaniswn él«ldés, és magasztos eszméi előtt múlnia kelletett, de amint az ilf énekben
ttrUmtá R*kott, kogf a magasztos eszmék túl élik intézményük korát, úgj tSrtént itt is, és az eszme
■éf ioküf riszhaagzík, AtalaknlTa bár, s az ^j hit méltóbb fogalmaihoz simulva, de félreérthetetlenül.
■M>rt az éj forduJatoa Ulálkoznnk ismét ezen kQlffnSs isteni gondviselésnek a nemzet és fejedelmei hránti
Úámi jHrreL JUr az új iránytól áthatott Oejzának tSrténik isteni k^leniés , melyet a legenda ismét oly
Wáléiaf ád a Dávid és SalamonróU ószövetségi vonással: cnmqae nimium esMt solicitns — Gejza — de re-
domandís eC rítilnis sacrilegis destmeodb . . • mirabili visione nocia consolatns eum dominus, fecit

■ibi iweaem ddectabilem aspectn, qni dixH ei : paz tiki christi electe, inbeo te de soUicitndine tua
hv» iciaiwn, non Clbi coocessom est perficere qood meditaris, qnia manns pollntas hnmano sangnine gestts,
le te aSns nasdtm egredieior, coi haec omnia disponenda divinae providenliae consiho dominns commen-
lafcü, Wc Bm eril de regibns electis a doadno, coronam ritae secnlaris commutatnms aeterna. (Harivic.
r. s. 9tepk. 3. és Itg. mi^ 3). Valamint már Álmos progaosticatus est, szflíetését divina visio elójelentl, hogy
rign glorlMi propogareatnr, úgy IsCváa szUetéséoél az úin előfordul , és különösen a baUlom hí jele, a

iráat fárog Inw ti igéret : norem eiot — Gc^zae — Um apropinguaalen partul taU rotr"*

16 MAGYAROK ISTENB.

Nehezebb meghatározni váljon a még ma közösen ismeretes és dívó :
Isteie T. nagyariften kifejezés volt-e ezen nemzeti védístenség nevezete ? Krónikánk
elsS feljegyzői, gondolható természetes okoknál fogva , óvakodtak egy. ilyennek f^egy-
zésétol. A név legrégibb ily nyomát csak is közmondásainkban találom , miatán aiok
általános, és okozatos használataknái fogva, nagyobbára már kora régi eredetre atalnik;
{gy : él még a magyirok Istene^ megemlegeted a magyarok Iftenét, nem rövidíilt keie
a magyarok tolenének; (D. 1, 26. E. 5353. B. 3675. Kreszn. 1. 264). Innét ax apo-
strophicus használat, lelkesedés, kívánat, óhajtás, buzgó remény, execratio st. kifejezése
erősítésére. Kresznerics. i. h. már tntelarls genlns kmigaronui magyarázattal a4ía.
Nékem azonban a kifejezés valamint régibb iratainkban fel nem tant '), ogy a siorosaa

dirint gratia conMlari , apparnit namqne illi beatns lerita et prothomartfr Stephamif leritiei haUtat
insignibiis, <iui eam aIlo<iui taliter cepit: confide ia domioo mulier, et certa esto, ({iila fllhuB ptriei» mI
primo in hac gente corona debefut et régnam; ezért to Stephanns a risio, mond a legenda : Steplianit
qaipife graece, coronatut sonat latiné. HartTic. 4— 5; haton csudás módon adatik Bif Téftt
a korona is. Cn. o. 9). — De a keresztyén tisztább bitnézetnél fogra, egy áUalánoi ai egén aaWrité|il
egyiránt gondozó istenségról, elenyészett nemzeti istenség belyébe, egy új, amazzal megférSbb bilalak lép-
hetett , minőt a keresztyénség egyik legmagasztosb, Tédd» segitő, kSnySrfild alakjában , a boldogságot trtzbea
némileg nyójthatott. Legalább mindjárt onnét a keresztyén kezdettől, kfll5n5s élénk lelkesedéstel taláyik u
új hitetzmét a nemzet által felkarolra, és folytonosan ápolra, átmenni a népies rallásá éneft, a kőiéltt, s
a nemzeti tSrtéoeti Jog traditiokba. Az első győzelem , melyet az új fordulat a régi felett a kupai karcbaa
kiTÍT, az ő TÓdeUne és pártfogásáTal történik: patrocinantibus dei genitrids ac perpttnt TirgiÉi
Mariae meritis, Rartr. 6. a haldokló István, az istentől nyert koronát és királyi hatalmat, atlyct a
b. szűz pártrogásáTal riselt, néki ajánlja fel országa és népérel, Hartr. 21. e hagyomány eieiitál a magy.
keresztyén álladalom egyik legragyogóbb eszméjévé ralik, ezentúl: regnum Marianum a jtgdm, s
nem tőbbé a: terra regis Attile, ragy: de genere Turul; ő a réd s pártfogoló tmwaibh léty,
kinek oltalma alatt biiják a fejedelem , s a nemzet az országot : de quibus regOms sit lans tt ktaor rtgí
eterno et sancte Karíe matri dus. per gratiam cnins reges hungaríe et nobUet regnum habtaal ftUd lat,
hic et in eternum. ámen. hangzanak legrégibb történeti mondánkból Béla jegyzője latin tzövegén át, a hagyt-
mányos szavak. CA non. prológ.); lobogóin nem többé az étel— arpádi Turul a nemzeti cia (Ktsa. i. tX
de a sznz képe áll; a nemzeti hősök az ő vitézei, a királyok rálasztotUai , nünt a legrégibb mgj. éitk
sz. Lászlóról (Toldy példt. 2. 45.) szól:

szGz Máriának választott vitéze, mert választa a szQz Mária

hogy te őrizzed és oltalmaznád néki ajánlád Jó magyarországot;

és a nép régi ájUtos egyházi éneke szerint, ő az: ki véd hadaktól, éhségtől, a tzömyíl petUttöl, ál fM-
indnlástól, ... az ő tisztdele szfvttnkbe olUtott eldnk véré vd, tisztelete fenn is marad, soha ki atm nakad,
igaz magyar szivből (Népd. 1. 300), azért ő a magyarok asszonya , nagy asszonya, királynén, pártfégóa^
igy nevét elkerQlve fejezi ki s jelenti őt a nemzeti hit, a nemzeti bagyományrai egyenes ronatkMátial, va-
lamint a régi feljegyzés mondja : Hartv. 12. cdus — Mariae — glória et honor tam eelebrit inter huigaitt
habdnr, qnod etiam festivitas assumptionis eiusdem virginis, sine additamento proprii wmiA iptsiui
língua regináé dies vocdur, — Kreszn.: nagyasszony — magna domina, ma nagyboldogasszony napja; mert
ő a „boldogasszony, boldogságos szűz, édes anya is, kihez teljes reménységgel fohászkodhatni miadta iatég-
ben,*" — st. CErdélyi népd. 2. 424.) és az egyházi ének végszavai;

nézd örökségedet, magyar nemzetedet, a kiben magadnak megtetszettél :

terjeszd oltalmadat, anyai szárnyadat, reá kit mind eddig védelmeztél I

Ekkép találom én a nemzeti istenségrőU ősmagy. hitd, és imigy átmenetébeni nyflaUozaUt; az «tóbbi
állitásnak félreértése eUen azonban eleve tiltakozunk , nehogy a tovább előkerülő hason nyoBM^k Csitfitttévd
is félreértessank ; mert ha bár magában a mythologia nem egyértelmő a merő hazugtfg és oktalanság
fogalmával; — a mag, mdyet a keresztyénség üdvös napja életteljes gyümölcsöző fává érIeU, fbgamilag
már benne is megvolt, csakhogy gyümölcstelen fattyú ágakban tt^ioU d, a vaUád eszménykép méttatlaa
lepelbe boritva, a keresztyénség magasztos világa által derült fd; — ugy átvétel és alkalmazódásról szortt
értelemben még sem lehet szó, valamint senki józanul nem fogja tagadhatni, hogy azt, n^ a keresztyén-
téggd ellentétes nem volt, vagy minek saját hiteszméi erőt, életd, méltóbb irányt és színezetet adbaUaak,
fd nem maradhatott vdna. — i) igy Zrínyi Miklós (Mátyás kirikly. u. muz. 3. 5.) Mátyásnak a gytr-
■tkek álUli királylyá kikiáltásáról szólva, mondja hogy : „Ulám a magyarországi geaivi, a ki akkor
'>b Tolt a többinél, vdameUy láUat álUl hirdettette ki u emberekkd.^ —

MAGYAROK ISTENE. 17

U Bép körében sem Událom 0) belyében náluk szokásos inkább a : réfl litei , A még
régi MMi kmgyüjloinknél is felvett, és: sperantis in deo értelemmel magyarázott
OMHidás; igaz hogy népünk emlékezetéből sok kiveszett, különösen ott, hol helyébe
Niaal sás valami is ültettetett. A kör melyben e hit némi hagyományos tudata fen-
iradt y s a név ezzel élénken hangzik még, nemesi osztályunk , mely természetesen
difi aemzeti öntudatra nézve, egyedül vétethetett és vétetett a magy. nemzetnek, és
fizerínt a siyátságosb nemzeti traditíók őrének; korát pedig e hagyományos eszme és
levesés, újabb dívása vagy felébredésének, a múlt század azon szakában lelem, midőn
Ketiségttnk az idegen szokások, élet és nyelv elharapódzása által veszélyeztetve érzé
él. E korbúi valók legalább többnyire , azon keserű gunyérzettel vegyült , azért is
kább kor- mint népdalok, melyekben a magyarok isíenének átka szóratík azok ellen,
L a nemzeti érzetet sértve, a külső szokások utánzói ; ezen alaphang vonul mindnyáján
resztül, majd keseregve, majd buzditva, majd kárhoztatva (népd. 1. 39}. Hason
elemael bir, mit Szirmay (hung. parab. 11, 45} jegyzeteiben találunk, és a tos-
ükeres mag}'ar Sennyepek, a magy. hit különös kiemelésével általa tulajdonitott
irak , valamint a magyarok istenének Eieutherius Pannonius szavaivali magyarázása,
|WA a krónikái adatok nyomán keletkezettnek mutatkozik. A név és hagyományos hit
nségérol e szerint, sem az idegen járom alatti szenvedés, sem a belső szakadások
isos korából nem birok adatokkal ; a sértett nemzeti érzet lett volna tehát legerősebb
renloje!? Krónikái emlékeinkben jelentkező nyoma egyébiránt, és mindenek felett
ica azon tudat, melylyel a hit köztünk fenmaradt , élo tanúsága létezésének ; — ere-
iéi s jelentését az adottak világosan mutatják.

Felhozhatók még itt az isten névvel összetett, nyelvünkön divatozó régi népies
lerezések, minők péld. a növények neveiben jelentkeznek, s különös gyógyerejük,
ijdooságaik, alakjukra vonatkozva, nem minden mythosi alap nélküliek, a mint alább
ir hason elnevezéseknél nyilván látni fogjuk, hogy hit és hosregei emlékekkel függ-
i még össze. Ilyenek az isten névvel : iiten tija - artemisia abrotanum off.. Isten
rafia - gratiola repert, iitaa k60elae fi - gratiola ofTicinalis , a népnél máig hasz-
It gyóg}-IS; Iftei toTft farka - asparagus off., iiten nyUa - orobanche , latan pahar-
|a - cisampelos parciva , Isten nakála - áron maculatum , Isten táskája - thlaspi
^ila bnrsa pastorís. Isten korsékája - laver, isten kenyere - chonopod. botrys,
aa álkasta tlris - er}'ngium vulg., Isten piqiaosa (Kreszn. határozatlanul egy virág
Msek mondja}, Isteafk - cítrusfa (tájszót.}, melyek még nagyobbára gyógyerejük
felt a népnél becsben állanak ; hasonlón az állatországban : Isten madara - paradisea,
m Ii4e - cantharis mbra , isten tehene (Kreszn. egy bogár neme). E néhány név
aacjobbrészt meglepőleg találkozik, az istenről fentebb taglalt osmagy. hítképzetek-
. mint : Isten karagjai aylla saakála, talán a táska is a mondott öreg vándor kol-
ibaai személyesítésben , és valóbzínűlog ily jelentőséggel bírhattak : az isten lOTa,
(K C^a, fogalmak is, — így Kreszn. az Isten loTa : sonípes, quo sacerdos utitur dum
ui6nnos defert ssmum, és isten ssamara magnus asinus — valaminthogy alább más
ittlétekben szinte mythologíai nézőpontok alá térnek ; mikép az idegen mythologiai
Ml képzetek ') a különös istenségeknek szentelt növények , állatokról tudnak , s a
Ék ezen irányban összefüggő hitregék hason felvételre jogosítnak *}.

LétJiiMt iVT'Bi — limdáuil iuif)'obliára a nép k5réböl izedben — ai mint eredeti jű elő 1. f. i. —
t) if7 jő tlő firmauMi 167, Donarnak tubúdoníloCt d o n d e r b a r t * tempera ÍTam tectoram, mi a maiprar-
!•■ ii (Brftfcő tunermmer.') mennydörgő fii, de i|nr • franciában is: joubart* bárba joris, és
r^ a kSftkÜ horr a kául a menny ki>től TédL — 3) A nd«ény nevek régibb íuTészkSnyTeink , éf illeiö
gtitmiiiiia^ Bláa advák, mint: Beytbe, Clasiütnál nomenclalor stirp. panon. Meliui herbáriuma. Benkö
^ntm Brraut Molaár Alb. Sándor Ist Kresznerica tzót. Bndlicher flóra Poson (1. mind bur. a kúlfőkb.).
Fuckat é« Dím Bcai vott mfaidir késiemnél ; mennyire rannak e nerek használatban máig a népnél, ragr

■ytbol. 2

18 ISTEN.

FeltSnS hogy nyelYttnkön hettf^ és $zemilff'nei>ek, az isten név összetételével alig
jSnek el8, mint az más nyelveken gyakori p. gör. : TheophyloSt Theodaros, lat. Ádeth
dúius^ ném. : Gottfried^ GoUlieb, GottmÚ, régibb : Cotascalh^ Cotadio, szláv. : Bo^
dan, Bogoslav, Bogomir, Bogimul st. melyek kOztil a nálank is használt keresztneveknek
még csak magyarításai sem szokásosak ; csupán az okiratainkban , különösen , a váradi
regestr. eloJövo Dens keresztnévben lehetne talán régi nyoma, egy ily fordításnak,
mintán a latinban annak ekkép használta szokatlan, másrészt azonban a fordítás gyanúját
elhárítják a többi eredetileg magyaros ragozásaikkal u. ott előjövő nevek. Tudomáson
van mégis, egy máig divó nemes családi: IftOBM névrSl CKomáromv. Udvard h.), és
egy erdélyi Iften toTa v. Ulentő hely vagy tó (?), meg egy Isten mefcde CHevesm.)
fala nevérfil. Homonnai Bálint instmctioja kamaraispáiyához (u. maz. 2. 630^ ittm
s6í emlit: minden nap . . . tartozzék minden só vágó két sót vágni, mely«t istei
MTaaak Mvunk , mi valószinfileg vagy tizedféle egyházi jogcím neve volt , vagy liogy
a köteles mankán fölttli ingyen dolgot, a szóláskint: inten nevében valót, jelenthetett.

Emlékeink , hagyományaink , nyelvünk nyomai tehát a magyar osvallás hitét egy
fSlényrSl, kit isten neve alatt ismert, kétségtelenné teszik. Ezen bit 5tet a létező,
bizonyos kijelelt fölény, az egynek, mindenek felett élőnek, os, öröknek tartá, kielott
esdeni, kit imádni kell; Stet a boldogság, mindentadás, látás, jóság, gondviselés tulaj-
donaival képzelé ; ki a jót segíti, áldja, fogadja, hozza, kiséri ; a roszat haragjával bia-
teti, nyila, mennyköveivel üti, átok, nyavalya, halállal veri, si^tja; ki mintegy jóltévS
8sz, azaz Ssatya, az erényt csudás mindenható erejével jutalmazza, ki az eget és földet
teremtette ) ki a napot és csillagot az égre felviszi, és a világra felderíti ; kitSl a hálaa-
dók, és az elemek teremtvék , ki az élet és a halál ura ; ki végre mint véd6 nemzeti
istenség választott népét vezérii, néki különös rendeltetést ád, ot az ígéret földére JotaQa.

És azért mi nehézséget sem lelünk Luitprand : gen$ kungara dei amnipateníii
ignara, és frat. Ricard. (fact. ung. magn.) nuHam habentes dei noticiam, mondalában,
inelyek közönséges krónikást és missionariusi phrasisokkint nem akarnak többet mondani,
mint : nullám veri dei notitiam st. Annál kétségtelenebből állnak saját krónikái nyo-
maink: divinui evenfus , deo omnipotenti victimas obtulerunt st. az Istenbeni hitre
utaló kifejezései, és Theophylakt tanúsága: istennek nevezik és imádják. egfedSlazi^
ki az eget és földet alkotta.

Toftak, csak tOBTira binuk kexMséggel a mennyire tudjak, bogy a fentebbiek att BtgTobUn harébei
XTtÜkék, magam Sssuhaionlitám őket egy bő népies nomendatiokkal is eltttott németsiÜT. tariÉtart. leii-
conban találUkkal, s crapán egyet, a: graUolat Uláltam hasonlónak.

19

Source Colophon

Ipolyi Arnold, Magyar Mythologia (Pest: Heckenast Gusztáv, 1854), Chapter I: Isten. OCR text digitised by Google Books from Harvard College Library copy (Internet Archive identifier: magyarmythologi00ipolgoog). OCR quality is moderate — character substitutions, line-end hyphenation, and double-space artefacts are present throughout; consult the PDF for precise diacritics.

🌲