From Arnold Ipolyi's Magyar Mythologia (1854)

Arnold Ipolyi (1823–1886) was a Hungarian Catholic bishop, antiquarian, and the founder of systematic Hungarian folklore studies. His Magyar Mythologia, published in Budapest in 1854, was the first comprehensive attempt to reconstruct the pre-Christian religion of the Hungarians from medieval chronicle references, folk beliefs, place names, linguistic evidence, and comparative mythology.

Chapter X, "Világ" (The World), is the cosmogonic heart of the work. Here Ipolyi traces the Hungarian myths of creation: the primal chaos that preceded the world; the World Egg from which divine beings emerge; the formation of the world from natural elements; the creation of humanity from earth and breath; the concept of parallel worlds and the World Tree; the Golden Age of innocence and abundance; and the Flood that ended it. He demonstrates that Hungarian folk beliefs — the lidérc born from a rooster's egg, the táltos springing from a five-cornered black egg, the dragon forming in stagnant water from old serpents — preserve traces of ancient cosmogonic myths paralleled across Hindu, Persian, Egyptian, Greek, Finnish, and Norse traditions.

No English translation of this chapter has previously been published. This translation is made directly from the Hungarian text as published in the 1854 Budapest edition, working from a digitised OCR text. Passages where the OCR is severely degraded have been reconstructed from context; any uncertainty is noted.

Retrospective and Transition

Such, then, would be the fragmentary traces of the lore — or rather the knowledge — of the specifically divine beings and principal figures of Hungarian mythology, insofar as these could be discerned from the available records and evidence. These related specifically and principally to the mythological knowledge and conceptions of the Hungarians concerning the divine being and the higher powers. According to these, there could already be recognised, more clearly or more obscurely: a knowledge of one supreme being, or God; alongside this, certain traces of somewhat subordinate higher beings and spirits, among them most prominently an evil spirit or deity in the striking form of the Devil; similarly the mythological figures of the good and blessed, evil and accursed fairies, together with the giants and dwarfs; just as the mythological conceptions of the natural elements, the divine, guiding, oracular, prophetic animal forms, the heavenly bodies and natural phenomena all reveal, once again, only the forms of these higher beings — insofar as the former are simply the manifestations, personifications, fairy-tale figurations, natural attributes and peculiarities, activities, embodiments, and elements of the latter.

With this retrospective glance at what has come before — that is, at our mythological lore concerning the divine being and the higher powers — we now pass to what may be called the specifically practical or applied portion of our mythology. Here again, the examination of traces will be our subject, insofar as they reveal the practical religious element that existed in Hungarian mythology: humanity's religious relationship to the higher powers and the world, or at least the mythological ideas concerning the nature of that relationship. Since the essential foundation of this is the awareness of the creation of the world and humanity by the divine being, we shall begin our inquiry from this point.

If the traces have thus far led us to turbid sources from which alone it was possible to draw, requiring the greatest care in purifying what was drawn so that we might recognise the foundations — it is natural that here, for the recognition of this less conspicuous religious expression, still more obscure traces guide us, which at first glance seem almost entirely unrecognisable as to what the ancient Hungarian religion may have believed about the world, the soul, and the rest. All this, however uncertain these traces may appear, does not justify abandoning their pursuit and investigation; on the contrary, it demands all the more that we follow them with sharpened attention in seeking them out. And if what we find is but little and fragmentary, we must assemble even the smallest with all the more conscientious care — that which elsewhere we might have passed over more lightly — as the sole relic that has survived in this regard.

Most reliably, however, the subject itself puts into our hands the thread that guides us to its recognition. Since the applied religious expression is the subject of our investigation here, we must strive in most places to recognise the application of those earlier mythological ideas and conceptions in these latter ones, as a connected and mutually illuminating whole. By this procedure we arrive at results that give satisfying, indeed surprising, answers to those questions about our mythological views of the world, creation, the soul, and the rest — which at first glance seemed so barren.

While the myths diverge more frequently from one another in their theogonic conceptions — in their ideas of the various demonological and polytheistic forms and personifications — we have seen how closely they converge in the subjects of nature-religion: in the figurations surrounding element-worship and natural phenomena. The same is true of the cosmogonies and anthropogonies, and the few fragments of ideas we shall present here, for all their otherwise distinctive originality, closely converge with the most notable mythological traces of this kind.

Chaos

The fundamental idea of the myths concerning the origin of the world — that its beginning was preceded by emptiness, a formless confusion, chaos — may still be sought among us in one or two fading concepts of our language. In Greek this is chaos, in Latin hiatus; in Old Germanic, the Edda's mythological expression for the emptiness and confusion preceding the world's creation: ginnunga gap — "gaping, cleft, and yawning." To these I find our old words kew, keo, ken, ki similar in form and meaning, together with the various expressions arising from them in our old language: keoi, hion, hiu, kiütt, hián, and other forms. Today common usage knows only the word hiú — "vain" — largely in its derived, diluted sense, and only in certain derivatives such as hiában — "in vain, gratuitously," hiány — "deficiency," hiábavaló — "futile," and the negative hiján — "without, lacking" — would its original meaning of ürt — "emptiness, void," semmiséget — "nothingness, hiatus" — still survive. Yet the surviving traces of our old language still possess this meaning perfectly. Thus the Jordánszky Codex of 1519 translates the words of Genesis concerning the creation of the world: terra autem erat inanis et vacua — "ez féld kedeglen vala yres és kew" — "this land moreover was empty and void." The Bécsi Codex, at the end of the Prologue to Malachi: peccato vacuos — "minden büntöl kewkwt." The Munich Codex: dimiserunt eum vacuum — "elereztec ötét kiwn"; and: invenit vacantem — "lelé hewut." The Funeral Oration itself: keon tulutva wt ig fa gimilceitul — "he forbade him by the void of one tree's fruit." The word also knows this meaning of emptiness and void in the dialects: hi, hij, hé meaning the hollow of the house-roof where hay or grain is stored.

I draw attention also to further words and concepts of ours that bear on this subject — particularly how our language expresses the fashioning of the world from chaos or nothingness with the word teremtés (creation), calling the thing created teremtvény (creature) and természet (nature). The word terem — "to produce, to bring forth" — by its inner, luminous, and rich meaning expresses the cosmogonic idea very well. I mention in connection with this that the word természet (nature) was analysed by Péter Révai, in his frequent and peculiar but often apt word-etymologies, as termő zatra — "a producing enclosure" — and if this has more foundation than the obvious word-formation suggests, it would fit very well: insofar as zat itself, in the formation zátony (shoal), would again signify that desolate chaos, the mixture of water and earth, whose separation from one another, and fashioning into something productive, is how the world begins.

Our word föld (earth) may also point to the ancient view of the world's formation-process, as Kresznerics already explained: quasi eminens ex aquis — "as if rising above the waters" — the earth would have risen above the water. These words, taken together in their inner meaning, already express the course of creation, as Genesis gives it: terra erat inanis et vacua — "empty and void" — and: dixit vero deus: congregentur aquae in locum unum et appareat arida — the muddy shoal, the chaos, from which the earth rises above the water — et germinet terra herbam — and the earth becomes productive.

Let us take also our word anyag (matter, material), insofar as beyond its general meaning of substance, raw material, and materia, it expresses — especially through its root anyi (mother) — the idea of mátrix, producens, parturiens: just as természet (nature) is literally "that which produces." Particularly noteworthy alongside it stands the word arany (gold), which certainly touches it in meaning; I do not doubt that a cosmogonic concept lies hidden in it as well — according to which the word perhaps originally expressed the primeval, original, better, more excellent substance. The word is already mythologically significant, insofar as the similar Sanskrit hiranya not only likewise means gold, but according to the Hindu mythological cosmogonies, was precisely that primeval, primordial substance from which everything derives. According to Paolin's explanation: auri mátrix, elementorum foetus, Hiranyagarbha — "gold-womb, gold-producing." Thus in the Hindu world-egg cosmogonic myth, in Manu's law-book and its commentaries, Brahma who emerges from the world-egg is called hiranyagarbha — "having a golden womb" — and "progenitor of all worlds": that golden body from which the world takes form, the fiery receptacle of the elements in which the seed of all beings is contained — formless yet of infinite form, colourless yet playing every colour.

The World Egg

This much, then, would still lie upon the surface, thrust up of itself from the words and concepts of our language — eternally young and meaningful down to the finest detail. Let us now survey those notable myths of the world's formation and creation, to which even our neglected and despised folk tradition's tattered memories can still offer something comparable.

One of the most notable of the creation myths is the so-called World Egg — the idea of the world's formation from an egg. The oldest trace of this myth is found in the Hindu sacred books, earliest of all in Manu's law-book. According to this: the world did not exist; it was dark, imperceptible to the senses, incomprehensible to thought, and as if sunk in sleep. Then that being — tat, the eternally existing, the self-originated, the incomprehensible — appeared radiantly. Desiring to create other beings from himself, he first created the waters and cast his seed into them. From this arose a golden egg, in which Brahma, the world-father, the spiritual being, originated from himself. He was the first to take bodily form. After dwelling in the egg for one divine season, he divided it with his thought into two halves, and from these two halves fashioned the heavens and the earth. Between them he placed the air, the eight world-regions, and gave the water its permanent abode.

In the Persian Zoroastrian cosmogonies, in the zervaneh akareneh — the "boundless time" — a world-egg came into being. The world-bull Abudad, opening it with his horns, brought forth Ormuzd and Ahriman as world-fashioners. In memory of this, it was already the custom among the Persians to present one another with coloured and golden eggs at the spring Nowruz festival.

Among the Japanese and Chinese, the chaos formed into an iron egg containing within itself the germ of all beings. Its pure and luminous parts rose and formed the heavens, while its dark and heavy parts became the earth; between them Kami, the divine spirit, was born.

According to the Egyptian myth, the eternal serpent-formed Kneph brought forth the world in the shape of an egg from his mouth, and from this egg the world-fashioner Ptah emerged.

From the Assyro-Babylonian myth, the concept survived only in the form that a wondrously large egg had fallen from the sky into the Euphrates, from which a dove hatched the goddess.

The Hellenic mythological traces likewise bear the concept, though it seems to have been current there more as a secret mystery-doctrine learned from eastern peoples, practised in certain schools. Thus according to the Orphics: the never-aging Time, Chronos, in the form of a dragon begat Chaos, the moist aether, and the dark Erebos. In this he laid an egg, which, falling from the cloud and breaking apart, brought forth Phanes — golden-winged, with a bull's head — otherwise called Protogonos, from whom the world originates. According to another account preserved in Clemens Romanus: the chaos in time became an egg, and from it arose a being both male and female, who was the parent of every element, substance, and light. According to Athenagoras: water was the beginning of all things; from it came mud; from this mud Chronos — with serpent-head, lion-head, and god-face — who begat the great egg, and breaking it, from one half the earth was formed and from the other the heavens.

Also to be counted here are the notable subsidiary features from the classical myths concerning the origin of mythological beings from swan-eggs, since the conception closely converges with the mythological ideas about the World Egg and will prove to have some connection for our own further traces as well. In the other European mythologies, this myth of the world's origin from a World Egg seems to have left no trace, or only a very faint one — with the sole exception of the Finnish myth, which knows it with striking clarity, and all the more notably because, while in the others it exists only as a deep and hidden religious doctrine and mystery, here it lives in the popular legend itself.

Thus the Kalevala tells the creation of the world: when the daughter of the air, carrying Väinämöinen — the later orderer of creation — in her womb, suffered birth-pangs and called upon the god Ukko for help, a waterfowl appeared. Finding no place in the sea-water and air where it might build a nest and hatch its eggs, it finally laid its six golden and seventh iron eggs upon the knee of the air-maiden, rising like a mound from the sea. The eggs, falling from the knee into the sea, broke apart, and from their fragments the world was made: from one half of the eggshell came the roundness of the earth, from the other the vault of the sky; from the yolk the sun, from the white the moon; from the bright parts the stars, and from the dark the clouds. The image is entirely identical with the foregoing; it is notably significant that here, in place of the divine, dragon-like forms that bring forth the egg in the other myths, stands the waterfowl — that same duck or swan.

The Lidérc-Egg and the Táltos-Egg

Now let us look around: what do we possess that resembles all this? Little enough, it is true — but weighty; obscure, but undoubtedly leading in this direction. It is precisely at our most notable and peculiar mythological figures — the lidérc and the táltos — that we still learn of that popular belief, so absurd and laughable at first glance, which derives their origin from a certain egg.

Thus various reports know of the lidérc that it originates from a rooster's egg, but a human being must hatch it — by carrying it under the arm. According to another folk belief from Csallóköz: if the first egg of a hen is placed in warm dung, or if a person places it under their arm and hatches it there in nine days, the chick that emerges becomes a lidérc. According to folk belief from Kecskemét: the lidérc hatches from an egg laid by a seven-year-old rooster; whoever can obtain such an egg must carry it under their arm until it hatches.

Of the táltos, although only one report knows this, it tells it most notably, woven into a tale: from a five-cornered black egg a steed leaps forth, which has three heads and five legs, and can speak. These features, absurd and mythologically degraded as they seem at first glance, closely converge in every detail with the ancient mythological concepts described above. In all the World Egg myths we see that from the egg a divine being properly emerges, who then orders the world from the egg's parts. Thus in the Hindu myth, Brahma the world-father, the first spiritual being to take bodily form; in the Persian, Ormuzd and Ahriman; in the Japanese, Kami the divine spirit; in the Egyptian, the world-fashioner Ptah; in the Greek, Protogonos or the golden-winged, bull-headed Phanes — just as the Persian myth, alongside the foregoing, also mentions Abudad the world-bull, who opens the world-egg with his horns.

If in our essentially forgotten mythological figures — the lidérc and táltos, known only through the lingering folk superstition — we cannot recognise first-rank world-fashioners like Brahma, Ormuzd, and Ahriman, we may nonetheless compare our still-obscure figures to those second-rank forms that express world-forces in a very similar manner: like the aforementioned winged, bull-headed Phanes of Greek myth, or the Persian world-bull Abudad. Our own mythological image of the winged, fiery, sky-riding táltos-horse — which here emerges from a five-cornered egg with three heads and five legs — may quite properly be held alongside these; and all the more so because in the táltos name, alongside its being a mythological horse-figure and properly a priestly designation, a higher divine being evidently lies hidden behind all these.

The Dragon-Egg

As I have already set forth the folk traditions about the dragon — how, according to popular belief, it becomes a dragon after spending seven or thirteen years as a fish or serpent in the muddy swamp, or else develops from an old house-rooster lurking in empty wells or rubbish heaps — I called attention to these entirely peculiar and scarcely recognisable obscure concepts, which again would have seemed merely absurd, fantastic folk tales; and behold, the notable, deep mythological explanation and meaning, for the revelation of which the investigation was not yet ripe there, emerges here. And all the more so, because what I said there can now also be connected with German folk traditions that have since come to my knowledge. For there too folk belief knows that from the egg of a seven- or nine-year-old rooster, placed in dung or a rubbish heap, a dragon hatches — which undoubtedly again finds its explanation only in these ancient cosmic conceptions concerning the dragon.

The mythological traces thus converge beyond doubt on every side, and at the same time explain with rich, original mythological foundation the obscure folk beliefs about the origin of these peculiar mythological beings — which we could therefore leave above simply as they were, without forced explanations imposed upon them, so that here, simply applied and demonstrated upon their proper foundation, they might unfold themselves of their own accord. Our forgotten mythological traces would thus have preserved, in the ideas attached to these beings, the cosmogonies within the theogonies, as it were — the same origin being attributed to the dragon, the lidérc, the táltos, and the rest, by which properly, through the mediation and agency of these beings, the world itself was born.

The Devil's Egg and Creation

I also called attention above to the notable popular expressions ördög tojása — "the Devil's egg" — meaning an invention or figment of the Devil: ördög tojik — "the Devil lays an egg." These expressions signify that something evil is the Devil's doing, his handiwork, his creation. This idea, however, already connects unmistakably with those other expressions of cursing likewise mentioned above: ördög adta, teremtette — "the Devil gave, the Devil created"; and the similar: kutya szülte, eb adta, buja szülte — in all of which the evil one is generally attributed the creation and giving of what is bad.

But beyond the cursing, the word teremtette — "created it" — particularly draws our attention. For this word itself forms the meaning of numerous imprecations composed with it, such as eb adta, teremtette — "dog-given, [the Devil] created it." Following this trail, there emerges in the blasphemous, pagan-rooted cursing imprecations the evidently pagan, ancient religious mythical idea that attributes the creation of the world to an evil, dog-like, diabolical being — a belief that manifests with the same meaning in numerous and indeed the oldest mythologies. While the purer spiritual world was attributed to a good divinity, the material, corrupt, suffering, finite world was held to be the handiwork and creation of the evil principle, the Devil. Thus the Persian mythological dualism is invoked, which in the creation of the good Ormuzd and the evil Ahriman expresses this view — and where, according to the World Egg cosmogony, Ahriman was the first to burst forth. If in our mythology the transference of Ahriman into the Hungarian Ármány has foundation, then we would already have this ancient religious view very well explained.

World-Formation: Macro- and Microcosmos

Beyond this creation from the egg — or properly speaking, connected to it, since through it the world-substance, the bodies and elements, were as it were brought into being — the myth tells further of the world's continued formation or rather shaping from these elements: how the world properly arises from the four primordial natural elements' contact, struggle, separation, and ordering.

The Hindu myth knows these conceptions particularly well. According to its sacred books, the Kandon and Bagavadan: the world arose from five elements (pantakartagnel). The air, which existed of itself, by its motion produced the wind; the struggle of wind and air produced fire; fire's retreat produced moisture or water; and from their intermingling arose matter, from which the heat of fire made the earth. According to another passage: thought created space; this space produced the wind; wind produced fire; fire produced water; water produced the earth; and again from their mutual contact and struggle came every living and lifeless body.

These struggling elements, in the progress of the rapturous mythological imagination, naturally rise for the most part into personifications — for instance, the three powers awakened by Vishnu the world-orderer: Tarmadan, Vassadan, and Satigram, through whom the world-bodies are fashioned. In other mythologies too the personified deities of fire, water, earth, and air appear, fashioning the world.

To these conceptions I immediately relate the similar elemental personifications that appear in our own legendary traditions — particularly a notable tale in Gaal's collection, where the elements' relationships to one another, their transitions and development from one another, are presented as a creative cosmogonic image. It tells how: deep in the earth dwells the Earth-Mother, and in her stony ribs the shining firestones and carbuncles are hidden. Fire, therefore, is presented as the Earth-Mother's daughter. When the wandering hero of the tale visits her, the Earth-Mother gives him a stone shirt for protection against the heat. Passing through the fiery stone ribs, in the realm of fire, fiery rivers surge into the Fire Lake's spring, and from the Fire Lake the rising steam-clouds become water, upon which the hero of the tale now ascends to the Water. From the Water's blue clouds the Air-sibling takes shape, and from its motion comes its child the Wind. Then follow particular subsidiary cosmic ideas: that the snow and clouds are wool plucked and thrown down by the Air-Woman or the Wind; that rain is her tears, her weeping; or that when the sun's rays strike the Wind-Mother's nose, it causes a sneeze — which is the cloudburst.

Human-Creation: Body-Formation

Passing now from the world's origin and formation to the creation of humanity, we find here too mythological ideas entirely analogous to the preceding myths of the world's origin. Sometimes the human body is fashioned from the assembled components of the various natural elements; sometimes — in keeping with that idea of the world's origin whereby the world takes shape from the body of a divine or gigantic being, and from the microcosm comes the macrocosm — so here the human body is again fashioned from all the world's substances, and from the macrocosm comes the microcosm.

Thus in the Hindu myth: from the sun comes the eye, from plants the hair, from stones the bones, from earth the body, from water the blood, and so forth. In the other mythologies this appears with now clearer, now more obscure awareness, and they more rarely still know of such detailed, corresponding formations. For the most part, in all the anthropogonies, the human body is fashioned from only one or two elements — sometimes from earth-stuff, like Adam; sometimes from water and earth, from wood or stone — whose enlivener is then the spark of fire, the star falling from heaven, the breath of the divine being and other higher powers.

Deukalion and Pyrrha, according to divine instruction, throw their mother's bones — that is, stones — behind them, and from these create human offspring. In the Old Norse legend: Bör's sons fashioned the first two humans, Ask and Embla, from wood. Hephaistos formed Pandora from water and earth. In the Scythian myth, through that Hylean anthropogonic legend, water and earth would be the substance in the amphibious form, whose very name identifies with the desolate, swampy wasteland.

Our own notable sayings likewise contain traces: ötöt sem a fűzfa költötte — "the willow didn't hatch him either" — meaning he is not fatherless and of unknown origin, as the first human was; and the expression a gólya hozta — "the stork brought him" — used toward newborns, recalling the cosmogonic and anthropogonic ideas connected with the stork and the World Egg. Other more particular folk conceptions also appear: in the well-known tale of Snow White, the childless queen's wish is fulfilled when a drop of blood from her pricked finger, mingling with the snow, produces her daughter. In another tale, from blood mingled with earth, the slain hero is restored to new life. And from the blood of a barren mother's severed finger, mingled with kneaded dough, our peculiar mythological figure the tilinkó — the thumb-sized boy — comes to life.

I would find the most vivid and clear awareness of this idea — how the body is fashioned directly from the earth by God, and his breath is breathed into it — expressed in a peculiar Hungarian tale of ours. The tale circumstantially relates how the white-bearded beggar, who is God himself, when the hero of the tale — who had shown mercy on him as a beggar — is killed by his enemy, restores him to life: "He commanded his servant to gather together the murdered man's limbs, replace his decayed flesh with clay, and breathe spirit into him." All this, as can be seen, alongside the bodily creation clearly already presupposes the breathing of the soul into the body as well — which, however, is reserved for separate treatment in the following chapter.

The Word "Világ" — World

Our notable word for the already created and fashioned universe — világ — beside its meaning of "world, universe," evidently expresses the prior state of darkness, emptiness, heo, hiú chaos, in contrast to which, once creation was accomplished, the világ — the light — began. Quite similarly in other languages: in Romanian lume — "world"; in Slavic sviet, svet; Lithuanian svietai; Old Prussian switai — all likewise meaning light and world; derived from the Sanskrit sud — "purification" — as if expressing also the clean, the beautiful. Greek kosmos likewise properly means the beautiful, the bright; according to Pythagoras, Philolaos, and Plutarch, it signifies the ordered, the world-order, what exists within certain limits. Latin mundus also means the clean, the beautiful. Old Slavic mir and vsemir, from their meaning of peace and measure (mira, mera), would converge with that kosmos meaning. More divergent is Germanic welt, properly Old German wéralt, werelt, which Grimm explains as aetas — "age" — which the Gothic words manaseths ("mankind") and fairhvus ("habitable world"), used by Ulfilas to translate kosmos, would also signify — properly meaning this earthly and human world, with respect to both space and time period. With respect to time, yet other world-ages — the world of gods and giants — preceded the present one according to the cosmogonic myths; and with respect to space, yet other worlds also exist: an upper heavenly or celestial world, an underworld, and so forth.

Both meanings are notable for the full significance of our own word világ. Just as Grimm seeks the meaning of aetas, a certain time-period, in the German name from several similar expressions, so too our word világ in certain usage — especially in popular expression — carries the meaning of epoch and era. Thus we hear from the people: rossz világ van — "times are bad"; háborgós világ van most — "these are turbulent times"; jó időm volt világomat — "my times were good"; mikor még a török világ volt — "when the Turkish era still held"; a kuruc világ — "the Kuruc era"; a régi világban — "in the old times." And the customary: meddig tart még e világ? — "how long will this world yet last?" — meaning: how long will the present condition, the present era endure, for which we await a different future.

The Seven Worlds and the World Tree

This concept — that our word világ in its sense of aevum implies such separate worlds as successive time-periods, which in similar mythologies preceded the present earthly and mortal world — manifests vividly when the popular legend and tale speaks of más világ — "the otherworld" — and of hétvüág — "seven worlds" — a journey világtalan világig — "to the worldless world." That these are not mere fairy-tale ornaments but genuine mythological awareness is beyond doubt.

An interesting question for our mythology would therefore be: what are these worlds, especially the hétvilág — "seven worlds" — that the legend so frequently mentions? All the mythologies can answer this first of all, speaking abundantly and in rich variations of otherworlds placed beyond this one. Most notably, they too frequently tell of seven worlds — which sometimes, placed above the earth, merge with the heavenly; sometimes beneath the earth, with the infernal; and most often are conceived in certain fabulous regions of the earth, appearing as paradise gardens, dwelling-places of blessed spirits, djinn, peris, and fairies, groves of the blessed, mountains rich in jewels and gold. And thus our numerous legends too, with the preliminary assertion of the seven-worlds idea, in their peculiar stereotyped fairy-tale openings and in the course of the story itself, tell how the hero of the tale, setting out into the otherworld or "to the worldless world," traverses wondrous worlds: the copper, silver, and golden forests; the subterranean palaces of Tarkány; the infernal dwelling of the spirits and devils; the blessed homeland of the fairies; and arrives at the Earth-Mother, Fire-Mother, Air-Mother, and Water-Mother, at the Sun-brother-in-law, Moon-brother-in-law, and Wind-brother-in-law.

Notable in this connection is a legend preserved in Gaal's collection, in which the accursed one — whom neither heaven nor hell can receive — sinking from the earth, passes through seven distinct wondrous worlds; here the fairy-tale feature blends with the mythological idea of the curse.

I call attention also to the notable Germanic Eddic myth, where, alongside the Völuspa's account of nine worlds and multiple ages preceding the present one, a notable myth of the World Tree also appears. This is Yggdrasill, the world-ash (Weltesche), whose roots or branches reach into three worlds: one into heaven, to the Aesir — the gods — or also to the world of humans; another to the frost-giants, where the primordial ginnungagap had been; and the third to Niflheim, the realm of darkness and death. Grimm discusses this beautiful myth exhaustively with its complementary subsidiary features, and finds nothing comparable to it except a weakly connected Eastern parable in the Barlaam of John Damascenus.

I bring up the whole matter, however, because in my tale-collection I possess, in a very notable tale from Csécsény, precisely this entire image — though naturally, among the fairy-tale features, already much distorted and with its meaning forgotten. The tale tells how in a king's court there stood a tree whose roots reached down through the earth all the way to hell, whose branches extended to the two ends of the world, and whose top ended invisibly in the very heavens. The king wished to know what the world looked like from the tree's top, and proclaimed throughout his kingdom that whoever climbed up and brought back word would receive his daughter in marriage. A lad takes the job for a sack of poppy-seed cakes and a bushel of dumplings. Climbing up, he finds a city on every branch, but by the time — fifty years later — he approaches the top, he is eating the last dumpling. Then a witch appears, and the common fairy-tale complications ensue. The tree, however, the tale forgets in the meantime, and only at the end remembers that by the time the hero descends, five hundred years have passed, nobody he knows is still alive in the kingdom, the tree's trunk has rotted, and when the tree is felled it buries the entire country. This last feature recurs in the Edda too — that the creatures beneath the tree's roots gnaw at it, and those upon it consume it, so that the World Tree, collapsing, brings about the world's destruction.

The Golden Age

Was that seven-worlds, or that special world-epoch signified in the concept of the word világ, already the Golden Age? Or was it simply the first blessed era of the already created, fashioned, beautiful, bright, ordered, luminous world that followed upon the dark, empty, heo, chaos state? Enough that all the mythologies — and ours no less — possess it in the richest expressions. According to these it is presented as a first era of earthly, worldly, human existence and blessed life: now as the age of innocence, goodness, justice, passionless peace, equality, and freedom; now as the age of gold, wealth, plenty, joy, and delight — with whose passing, according to them, the present corrupt worldly condition and human suffering properly began.

Thus speaks the Hindu gymnosophists' chief doctrine of the blessed primeval age, when springs of honey, milk, oil, and wine overflowed, and everything was in abundance. According to the classical legend: when the earth bore its fruit without labour, ploughing, or sowing, and humans and animals conversed together; as Hesiod says: they lived in youth like gods, knowing neither toil, care, nor sorrow; as Ovid tells: milk and nectar flowed in the streams, honey dripped from the trees, and eternal spring bloomed. In the Edda: gulladr — the golden age — the gods' blessed era, when they lived their innocent lives in games, and Frodi's people ground gold and peace. According to the Finnish legends: in Ukko's time, people ground gold, honey dripped from the fir-trees, and milk flowed in the streams. The Kalevala's rune-songs tell it vividly: in the good old time the pines shone like sun and moon, honey pervaded the forests, spices grew in the groves, oil flowed in the bays of the lakes; in the blessed homeland the firs have silver branches, the meadow-flowers are of gold, the mountains of cheese, the cliffs of eggs, from the dry pines flow milk and honey, from the hedgerows beer.

Among us, we have already pointed above to the cosmogonic concept lingering in our word arany (gold), in which an idea of an older, more blessed, primordial substance may have survived. Our folk tradition, in its most vivid awareness, speaks of this golden age in the fairy legends associated with the Csallóköz: how once, in its golden days, the fairies came and spread their tables at night, and whoever wished could sit and feast; there was neither beggar nor pauper in all the region. The people gathered the golden hair-strands combed out by the fairies of Iszkornyai, and lived richly and contentedly upon what the gods themselves bestowed. For according to the fairy-song: "The gold, free gold, the silver, all pure gold, at Boldogasszonyfalva they hand it out, they measure it by the bowlful." In this blessed land, according to the legend, everything — all nature and craft — was gold, silver, and jewels: golden and silver forests, golden castles, molten gold trickling in the streams, gleaming stars growing on the trees, silver springs flowing beneath them, the fairy-palace shining among golden bushes, a perpetual feast in which they eat golden food from golden plates, honey drips upon the fairy-children's lips from heaven, the fairies' tears are pearls; all is of eternal youth and wondrous beauty, living its life in merry dances and contentment. In these gardens stands the emblem of happiness: the golden apple and the silver pear tree, the golden-fleeced lambs, the golden-haired horses, and the wondrous birds that lay golden eggs, the golden-haired children with stars upon their brows, the moon and the sun upon their breasts.

The National Golden Age

But what our folk legend thus knows vividly — if indefinitely — becomes even more interesting when we see how our historical national legends too, vaguely but decidedly, apply this directly to the primeval age of our own nation. As such an unmistakable memorial I take Anonymus's notable passage where, speaking of the ancient Hungarian homeland as the original land of the Scythian people and of Attila, he gives — by his own admission — the accounts of the historians, and alongside these — which he does not admit, but which strikes one at first glance — the distinctive national tradition as well.

Thus, first describing the ancient Dentumogerian — that is, Hungarian — Scythian homeland, he writes: ibi abundat aurum et argentum, et inveniuntur in fluminibus terrae illius pretiosi lapides et gemmae — "there gold and silver abound, and in the rivers of that land precious stones and gems are found." Then of the people themselves and their life in that primeval age: Scythicae gentes fuissent sapientissimi et mansueti, qui terram non laborabant, et fere nullum peccatum erat inter eos — "the Scythian peoples were most wise and gentle, who did not till the earth, and there was almost no sin among them." They had no artificially built houses, but only felt tents. They ate meat, fish, milk, and honey, and had many herds. They were clothed in sable and other animal furs. Aurum et argentum habebant sicut lapides — "they had gold and silver like stones" — non concupiscebant aliena, quia omnes divites erant — "they did not covet what belonged to others, because all were rich."

This is clearly the primordial blessed golden-age state — the wise, gentle, innocent, peaceful, labourless condition. Justinus and Regino — the historiographers Anonymus draws upon — know nothing of this for the Scythians. In them stands simply and correspondingly the character of a barbarous nomadic people, expressed only with the words: perraro agrum exercent — "they rarely cultivate the soil." At Anonymus: aurum et argentum gemmasque habebant sicut lapides — meaning: such abundant golden wealth and plenty that they had as much gold as stones, or that even the stones in that country (exactly as in fairyland) were of gold, were precious gems. At Regino, by contrast, merely the characterisation of an uncivilised wild people: aurum et argentum non perinde ac reliqui mortales appetunt — meaning they do not greatly value gold and silver, because they do not yet know how to use them.

In short: everything that is original at Anonymus in this passage expresses the idea of the golden-age existence, and everything that stands against it is taken from Regino. That is to say: the original, historically transmitted national legend of the golden age and the primordial blessed homeland has been interpolated and distorted by the historical treatment and rectification.

Anonymus's passage is therefore undoubtedly of legendary traditional origin, and all the more notable because it brings the myth of the golden age and the blessed primordial existence directly into connection with the nation's own earliest origins and ancestral homeland. Thus it existed in our ancient traditions and national legends. And were our records to reach further back, it would be easy to demonstrate the idea from them more fully. But even as things stand, what survives still clearly reflects it — not only the already-seen folk tradition and legend, which in the most vivid awareness celebrates the golden land and the fairy-tale primordial blessed existence, but also the literary productions surviving from later times, from nearly the first sixteenth-century works known to us down to recent times, all presenting in their poetry the golden age — with the striking peculiarity of taking it as a specifically national golden age.

Degeneration and the Flood

But beyond all this, the mythological meaning of Anonymus's notable passage is strengthened precisely by the fact that the tradition preserved in him continues further — knowing not that classical conception of a succeeding silver, iron, and other ages, but the passing of that golden, blessed age into a guilty and accursed state, the universal degeneration. This corresponds again to the doctrine of all mythologies; but with the distinctive feature of a specifically national awareness and traditional colouring. Thus, immediately following the knowledge of the blessed, original, primeval homeland and existence, the notable words: postea vero gens fatigata in bello, ad tantam crudelitatem pervenit, ut quidam dicunt historiographi, quod iracundia ducti humanam manducassent carnem, et sanguinem bibissent hominum. Et credo! quod adhuc eos cognoscetis duram gentem fuisse de fructibus eorum.

How unconsciously the unexpressed ancient Hungarian mythological idea still resonates through these words! Here the chronicler does not attempt to rectify the national historical tradition with what can be extracted from the historiographers; rather, he smooths over the feature of the Hungarian nation's cruelty — that it was a flesh-eating and blood-drinking people — by presenting this as a specifically traditional national task and destiny, into which the nation had wearied, and in the closing words he breaks forth with a kind of inspired sigh of remembrance. Yes! The feature of wild cruelty, blood-drinking, and the rest — with which the medieval chroniclers and legends characterise the Hungarians — stands in the chronicle's latent national historical tradition too; but if we gather its connecting threads, what a mythological depth of meaning it carries! Attila and his people are the flagellum dei, the Scourge of God, malleus orbis, whose task it is to destroy the sinful peoples of the earth, and whose own suffering and as it were atonement is the cruel work of war and devastation; and thus the successor descendants — the Hungarians who come seeking the heritage of their ancestors — continue it. For the trait of Attila as God's Scourge, if we explain it as a medieval Christian chronicle-idea, how do we account for the still deeper and more original further traces in our chronicles — according to which Vérbulcsu, continuing the ancestors' destiny, regards it as a traditionally inherited task to carry out blood-revenge for the extermination of the Huns; that this task is generally given to the whole nation as a mission in Csaba's testament; and that, strengthened under Álmos, they hasten to fulfil it?

And here too would belong, and follow in full connection, the completion of this mythological cycle with the primordial awareness of the Flood — insofar as the traditions of it connect partly to the world-fashioning act of creation (the Flood being, as it were, a further cosmogonic process with which the present world and human race properly begins), and partly to the idea of the sinful and accursed state following the loss of the blessed golden age. Less trace of this has survived — just as of all the cosmogonic ideas — in the living legends and traditions of peoples who have already turned to Christianity, because alongside the easily comprehensible, reasonable, and purer Old Testament account, the cruder, obscure, fragmentary mythological legends naturally had to recede into the background.

Only indirectly could legends still be derived from this source — such as those in which the mountains and cliffs are held to be the body and limbs of a giant frozen by the curse, and the streams rising between them: his blood and tears. Or the awareness, still alive among our people, whereby they regard the undulating earth-formations, the saline and shell-based plains, as ancient sea-beds — telling that there was once, at the time of the Flood, a sea, and when the Flood passed, the shells and "toad-backs" remained, and from the water the Danube or the Tisza, the Balaton and the Fertő carved their beds — which had all once been one water and one sea. The notable cosmogonic legend of the mirage (délibáb) also clearly points to this: according to which the sea once surged upon the breast of the old puszta — the plain — and now its memory, the child of the plain and the sea, is the mirage; perhaps similarly the rainbow is a memory of the Flood.

The legends surrounding the rivers and lakes may also know something further of this. In Mednyánszky I find a legend about the River Vág: that when God distributed the rivers, the Vág arrived late, and so no fixed bed remained for it — it must wander hither and thither. And in the Serbian songs of Vuk, a beautiful legend tells how God sends his three punishing angels upon the sinful world, and they flood it with the Lake Balaton. Here too belong the legends about the so-called tengerszemek — "sea-eyes" — as the people call those lakes which they believe to be connected to the sea through bottomless springs, whirlpools, and subterranean passages. Of these they know numerous tales: how wreckage from shipwrecks at sea has surfaced through them, how they too surge during ocean storms, and how tides are said to be observable upon them. Behind all these legends already stands the idea that at the bottom of these lakes stand sunken cities, whose towers and houses are still sometimes visible — as with Lake Fertő — and the sound of their tower bells can still be heard, as from the River Karosa; that the golden hooves of the petrified golden sheep and goat flocks are washed up by the water, as in the Balaton's mussel-shells called kecskeköröm — "goat-hooves." And the meaning: that the accursed, sinful place and its inhabitants are flooded and engulfed by the water, just as the Flood engulfed the guilty world, and the Dead Sea engulfed sinful Sodom and Gomorrah.

Colophon

Chapter X of Arnold Ipolyi's Magyar Mythologia (Pest: Heckenast Gusztáv, 1854). This is the cosmogonic heart of the foundational scholarly work on Hungarian mythology — the most comprehensive systematic treatment of pre-Christian Hungarian belief ever compiled. It presents the Hungarian myths of creation, the World Egg, the formation of the world from natural elements, the creation of humanity, the World Tree, the Golden Age, and the Flood, with extensive comparative analysis across Hindu, Persian, Egyptian, Greek, Finnish, Norse, and Slavic traditions.

Translated from the Hungarian by the New Tianmu Anglican Church, 2026. This translation was made directly from the 1854 Budapest edition, working from a digitised OCR text (Internet Archive: magyarmythologi00ipolgoog). Ipolyi's extensive footnotes, which are primarily bibliographic cross-references and comparative citations in Latin, German, and Sanskrit, have been condensed or omitted where they do not contribute to the argument; the essential comparative data has been incorporated into the main text. Passages where OCR degradation made the Hungarian text uncertain have been reconstructed from context.

🌲

Source Text

X. VILÁft.

fiMiatoktatés ai eddl^ekre éi átamiet. fttá|t«r«irtéi, olUMt, hM, kta, taCMrtás,

1114, mBjali mr-aaj. fUá^mái, Udéro-, tátet-, fáifcáiy-mát. Or«ig-li^ U ImtmHii, t
■MllMid Jé éi aajagl mi TUá^ terestéM. M«bj, fjikmmjf kiktnyai EékM. ▼flájilMiit,
▼ttáoiakítái, nakralwsoMs éi ndkroketoMf. Babér tareaUM, tettalakltás. máf, bál-
▼ttá^, máMwüi4t alTUá^ YUá^ftu Araayker, éd«B, araBykert; a aeMiett araiykari Miag
boa M fi lat; ai alfajaláa; lialMn,

Eddig

volnának a magyar mythologia sajátlagi istemége s főbb Unj^eirőU taoa Tigy
(adatának töredékes nyomai, a mennyire az adott emlékek s nyomokból kítünS enék,
s^jáUag s kiválólag az istenség s főbb lényekroli magyar hitregei tadat s képzeMre
vonatkoznak. S e szerint világosb vagy homályosabban kiismerhet5 volt már eddig egy
legfőbb lény vagy is istenröli tadat; e mellett némileg alárendelt főbb lények és szel-
letnekfoM nyomok, köztük kiválólag egy rósz szellem vagy istenség az ördög kitfiao
alakjával; hasonlón a jó és boldog, rósz és átkos tündérek ^ meg óriáeok és k5$ökrdU
hitregei képletek; valaminthogy a természetelemek, az isteni, vezérlő, sagalló, jós
állati alakok, az égi testek és természet tüneményekröU hitregei nézetek megfil,
ismét csak e főbb lények alakjai tűnnek elo, a mennyire amazok ezeknek egyszerin
nyilatkozatai, személyesítéseí, tündéries képletei, természetük tulajdonságai és síjátságai,
cselekvésük, testesülésük, elemük st.

Ezen visszatekintéssel az eddigiekre, mint az istenség s főbb lényekroli kUregei
tanunkra, a következőkben átmegyünk már mythologiánknak is úgy nevezhetS s^átlagi
alkalmazott részére; a mennyire itt ismét a nyomok vizsgálata lesz tárgyunk, melyek
sajátlag a magy. mythologiában fenlétezett gyakorlati vallási momentumot, az ewsber-
nek a fölény s világhozi vallási viszonyát, vagy legalább az ezen viszony minóségé-
roli hitregei eszméket elonkbo tárja. Ennek sajátlagi alapja a világ $ embernek az
istenség általi teremtésér öli tudat lévén, innét kezesük mindjárt tárgyunkat taglaloi.

Ha már azonban eddig a nyomok zavart forrásokhoz vittenek, honnét egyedil
lehetett meríteni, s a merített tisztulására kellett a legnagyobb gondot fordítani, begy
az alapot kiismerjük ; úgy természetes, hogy itt e kevésbbé feltűnő vallási nyilatkozat ki-
ismerésére még homályosb nyomok vezérlenek, melyek első tekintetre migd nem egésza
felismerhetetleneknek látszanak arra nézve, mi lehetett például a magyar osvallás hite a
világról, lélekről st. mind ez azonban, bármi bizonytalanoknak mutatkozzanak ise
nyomok, nem jogosíthat a követésük s vizsgálatukkali felhagyásra; sot annál inkább
követeli, hogy élesített tekintettel járjunk utánok felkeresésükben; s ha oaak kevés s

vilAgteremtés, chaos, heo. 309

Idredékes az, miClelfink, annál lelliüsmeretesb gondossággal állítsuk (issze a legcse-
kélyebbet is, melyen amott talán könnyebben áteshettünk, mint az egyetlen ereklyét,
mely még e részben ránk maradt. — Legbiztosabban azonban adja mindjárt maga a
tárgy kezünkbe a felismerésére vezérlő fonalat, a mennyire itt az alkalmazott vallási
nyilatkozat lévén vizsgálatunk tárgya, amaz előbbi hitregei eszmék és képzeteknek ezen
utóbbiakbani alkalmazása jelenségét kell legtöbb helyt, mint összefüggő s egymást fel-
világosító egészet felismerni igyekeznünk. Ezen eljárásunk által pedig eredményekhez
jutunk, melyek amaz első tekintetre meddőnek látszó: világ, teremtés, lélek st. mythosi
nézeteinkrőli kérdésekre kielégitS, sot meglepő feleletet adnak.

Mig a mythosok a theogoniai képzetekben^ a különféle daimonologiai és polythei-
stikai alakok és személyesitések képzetében egymástól gyakrabban eltérnek, láttuk
mily szorosan találkoznak a termi$zetvallá$ tárgyai: az elemtiszielet , a természet-
tüneménjfek körüli képletekben. Hasonlón mutatkozik ez a kosmogomák és anthro^
pogamikbüH, és felmutatandó egy pár eszmetöredékeink itt ismét, minden máskép
■yilatkoió eredetiségük mellett, szorosan találkoznak a nevezetesb e nemfi mythosi
nyomokkal.

A TÜág eredetérAU mythosok azon alapeszméje, hogy annak kezdetét űr, kellet-
len ziumr, chaoe elozé meg, nálunk is nyelvünk egykét halaványuló fogalmában
kereshető még. A görögben ez x^^^y ^ latinb. hiaim, az ógermánb. az eddábani a világ
teremtési megelőző ttr s zavarróli hitregés kifejezés : ginnunga gap - gaffen, kluft és
gékmmg 0* Ezekhez alak s értelemre hasonlónak találom régi kew, keo, ken, kli
navnnkal, s a réginyelvünkön előjövő CN. E. 3. 302) többi különféle keoi, Ufao,
hQu, k^titt, Uáa formákbani innen eredő kifejezéseket; ma a közhasználat a szó hiú
aükját ismeri csak nagyobbára, az elszármazott tanue értelemben, s csupán még
■ésely származékaiban, mint hiiban - gratie, hiány - defectus, hiábavaló - inamé,
a tagadó kiján - eine, abeque, maradt volna fel eredeti: űrt - vacuitae, a semmi-
eéget - hiatus-% jelentő értelme. Régi nyelvünk fenmaradt nyomai azonban eme
JeleBlését még tökéletesen birjáL így fordiya a Jordánszky-féle (1519) codex a gene-
sisaek a világteremtéséről ide vonatkozó szavait: terra autem erat inanis ei vacua -
ez féld kedeglen vala yres és kew. A bécsi cod. (N. E. i. 12) Malachias prológ,
végén: peeeato tacuos - minden büntöl ketnknt A münch. cod. (u. o. 3.176):
dimieeruni ettm vacuum - elerezlec ötét kjm, (n. o. 40) invenit vacantem -
Ieli0 VtwuL A halotti beszédb. keon tulutva wt ig fa gimilceíul - egy fa gyümölcse
k^ém tilta őt. Moln. és Kreszn.: hicon - vaeue, inaniter. Nevezetesen tu4ja még a
só: edtót, űr értelmét a tájnyelv (tájszót. 161-2 székely, Pápa, Marcal st. vidéki
né), mely szerint hi, hij, h^ a ház fedél ürege, hová a széna vagy gabona rakatik,
ámbár az itt némileg a Tődéinél fogva, a ház héjára - cortex is volna magyarázható,
■inek ellenében a tudomásomra divatozó közmondás: sötét mint a hiju, áll. Nyilván
•ionban a szó régi űr - vacuitas, hiatus, sewimiség értelménél fogva, látjuk belőle
eradni, az ezen fogalmakat különfélekép alkalmazó származék szavakat, minőkül már a
fentebb elsorolt hiú, hiány, hyán, hiában szavak mellett még, további formatiókat is
Mfj számban lelünk, mint: hivalkodik - otiatur, vacal, hülye - döre^ kinek esze
Uányiik vagy megzavart, a régi heit - stultus; bécsi cod. (N. E. 1. i 5 V): higgad
lm w^agadat IsrL heitnac - scitote Israel stuUum, a münch. cod. CHát. 33, 17):

II MB CMk a léfftlaalr, de a tiatak is x^o>^ X^^^oO'^l* ^ flhB«B ő^ f Ídai Ut hiart roko-
■^■ffcOTiMili 1. Ütimm 925.

310 TEREMTÉS, TERMÉSZET, FÖLD.

Aeitúc i$ vokoc - $tulti ei coeoi; — kü, példáal: kUbele mód&n - Mtmlle, coecé
impetUj vakon; hű bMa (fáim. pred. 8. 15): „alávalónak akarván valakit Jdeateai,
úgymond, si^ank tátva ait mondjuk, hü buba." Különösen nég figyelmet igényel a
MUedezéi, elkütedí - zavar, expaveicere, francia embarra$ értelme is, melyet
ha az elhttlés - expavescere , frigescere értelemmel a hiU gyökhöi ía leJUÍnk, i^
ezt is a defectM, pacui(a$ caloris értelemnél fogva ide sorolhatiiók, mint Jánay b
CN. E. 3. 302) a hio - vocat igét, a jelen nem lévő hiányzásával értelmezve, ide
tartozandónak véli.

Jelen szavunk és fogalmánk mellett, akarok mincUárt mellékesen flgyelmeztetai a
classicasoknál előjövő skytha kosmo- és anthropogoniai regében mythosílag is felmertlS
hason névre. A rege szerint CHerodot. 4. 8 és Diód. Sic.) : Herakles midőn Geryoa
ökreit a végtelen sivatagokon, melyek később Skythiának neveztettek, 5rzé, elalidt,
a felébredt észreveszi, hogy az alatt lovai és kocsija eltűnt, keresve ezeket Vytoaa
föMbol szülemlett, félig kígyó s félig növel találkozik, ki az elfogUlt dolgokat csak
akkor adja vissza, ha Herakles vele noszül; ennek következtében ssfUetDek magialai
Agathirsos, Gelon és Skytha. A monda nyilvános anthropogoniai értelme mellett (melyre
még visszatérendünk), hogy Hylea és Herkules, az istentol s anyagból, azármaznak a
Skythák, a Hyle név jelentésénél fogva kosmogoniai értelmet is ad, mintán a byie szónak
itt az erdőség, vadon, kietlen pusztasági ür, mocsáros vidék, durva földanyag s átta-
lában anyag matetia értelme mellett, mi utóbbi ss^átlagi jelentése a görOg-űitin szónak
CSueton. gram. 10 Freund. lat. wört.), nyilván a monda a Hylea nfii fél kígyó alak
amphibiumi tulajdonságánál fogva, a viz s föld elvegyttltéboli anyag, tehát ama ckaasn
utal, melyet Herakles megtermékenyítve, belőle egy új világot s embememet hoz elo').

Figyelmeztetek még további ide vonatkozó szavaink és fogalmainkra, kfiUMsea
mikép nyelvünk ama cAao$ vagy semmiboli világ alakítást a teremtél (creatio) saótal
kifejezi, magát a teremtettat, a világot ieremivény és terméizetnek mondva. Szanak
a íerem, termo , benső világos s dús értelménél fogva, igen jól fejezi ki a ke«o
goniai eszmét; emlitem e mellett, hogy a termhzet szavat y%^Adi Péter gyakori kilőne-
ködő , de sokszor találó szóelemzései közt a ^termö zatra" elemezte ; ha ez több
alappal történik az itteni nyilvános szóképző mellett, úgy igen jól fogott volna találai,
a mennyire maga a zat szó a használt zátony képzésben, ismét ama kietlen chaost, vii
és föld vegyüléket jelentené, melpek egymástóli elválasztása, s mintegy ez által teimové
alakításával veszi a világ kezdetét. Egyébiránt e helyt eltakintve is a bizonytalu
magyarázattól, szavunk benső gyöki értelme incrementumot fejez ki, minőre már a íér,
terebes^ termés st. szavak jelentése utal. — A világ alakulási processnsróli osnézetie
utalhat fUd szavunk is, a mint Kresznerícs már fentebb (VU) érintett aagyaránti
szerint: quaei eminens ex aquis, a viz fölé emelkedett volna a föld. A szavak ömie-
állítva benső értelmükben kifejezik már a teremtés véghezmenetét, mint ait a genesis
adja: terra erat inanis et vacua - Bres és kewt, ^ dixit verő dens: can§regenlm

1. a nonda egyeoesen már skytha monda lehetett, ba Herodot a ponUiM belleoeklM

if , baaoalóa minden más népek e nemfi tM^/kX Ükökből i aatochtboai eredetSket betiélö regékkti, ét
a iSbbI eredeti akjtha nondákhoi, melyekéi Herodol magyaráigBtra • értefaBeiTe kSill, mjjUi hdha
hltregef képleteket Urgyasitra 8 aládogra, mint itt Heraklest. egyébkinl Dereules, kofj a cJaiiifw
berakled mondával álUlában a byle né? Smefttgg : majd n5fll talajdonftra néki tgj Hyle theipinal király-
leányt, iDM^ flaal Hylloit (Orid. met. 9. 279), majd kisérSjeai Hylait, a nép ftát (Tirf. ba. 6. 44).
Hykeas egy keaUar is (Ov. am. 2. 191) st. - Ide Urtja már a ri(éC Badtr ta (24), BOiiiváa: •■
Hylea pasztát illeti, annak Manó (Hanichaeiis) bitreadsierébeo is nyoaia ran, ■ épea aai mékjámt^
mint tolmácsolói csikarni akarják, de ax élet, szellem, tSkély ellentétét, kietlent, anyacol, ét Irt íbmI
származott az éjszaki mythosbeli sStély- s halál-angyala Hela (?), és innét nydriakbea au ii kéia (?) cs
bfile epithetOB, aü megérteti reifink ama chaaet, melynek sflkel űrében twésaet éáaa aayáak Sn, bíi*
baraogok Titéii uikrától lelkefftre felnfiTénk** • igy tOTább.

ANYAG. VILÁGTOJAS. 311

mfm$f án loagm wnum et appareai arida — a vízsel vegyült ísxapos zátony, chao$ból
hn a 9iz fbli ewielkedett ÚUf — ei germinet íerra herbam, s a föld tennŐTé lesi.
— Ue veuen még síinte exeo fogalmakhoz az anjig siavonkat is, a mennyire az
i^állagí jjMrga^ fiUanyag s maieria értelme mellett, még különösen az anyi -
9iáUr gyükértikemnél fogva, itt nyilván mély jelentéssel a mátrix, producem, par^
iurien$ eszmét is kifejezné , ép ügy mint fentebb a term5 természet. Különösen áll
■elleCta a kétségtelenül véle érintkező értelemmel bíró ar-any Caurum) szó , minél
fogva nem kétlem benne is ily kosmogoniai fogalom lappangását; miszerint talán a szó
■ialegy a prmithus, S$i, eredeti, jobb, elSbbkelS anyagot fejezné ki, mire már
UUaj i8 értelmezi (835. tadt. i. 147); a szó egyébkínt már mythosilag is jelentkezik,
a memiyire a hozzá hasonló sanskrit hiranya, nem csak hogy szinte aranyat jelent, de
a htodn mythosi kosmogoniák szerint, épen azon 5s prímitívus anyag volna, melyből
■íadea származik; Paolin (syst.) magyarázata szerint: auri mátrix, elementorum foetas,
Unmym^gerbka - goldmatter , golderzengend ; így neveztetvén sajátlag a hindo világ-
UiiiMlíi — mely maga is ekkép arany — világteremtési mythos szerint, Manu törvény-
Utayvébeo és commentárjaiban , a világtojásból kikelt világalakitó Brahma hiranya^
f0rM»-nak, azu : auream matricem kabene (Madhatíthi 9), és omnium mundorum
proymiUar (GovindanÚa 9), mint azon aranytest, melyből a világ alakul, s mint az
elének tazes foglalata, melyben minden lények magva foglaltatik, alaktalan s végtelen
alaki, szia nélküli s minden színeket játszó (1. Görres mythengesch. í. 80).

Ennyi állana még e szerint a fölületen, örök ifjiiságu s a vég részletekig annyira
értelmes nyelvünk szavai és fogalmaiból önként feltolulva. Tekintsük most a világala-
kaüs és teremtésroli azon nevezetes mythosokat, melyekhez hasonlót még ismét feledett
s leaézett néphagyományunk szakadozott emlékei tudnak adni. — A világteremtésrSli
teorí mythosok egyik legnevezetesbike az úgy nevezett Ttlágtijáabóli alakulásáróli
képlel '). Legrégibb nyoma e mythosnak a hindu szent könyvekben, legelső pedig a
Haaa törvénykönyvben; e szerint (i. 5) a világ nem létezett, setét, érzékkel nem
érezhető, a gondolatnak megfoghatatlan s mintegy álomba merült volt, midőn az ez
(ama sanskrit i$a vagy tat - lény), az öröktol létező , a magáUH eredő , a megfogha-
tatlan fényesen megjelent, s óhajtása jött magából még más lényeket is teremteni, erre
a Tiiel teremte s magot eresztett belé, ebből arany tqjie lett, melyben magától
eredéit Brahma a világatya, a szellemi lény, ki első vön testet, miután a tojásban egy
isleoi évszakig volt, azt gondolatával két részre osztotta, s e hét félből alakította az
egei é$ fildet, közéjük helyezé a leget, a nyolc világrészt, a víznek állandó helyet
euAM st Elhagyva itt a Manu commentáijai s a többi puranákban erről előjövő bő-
vebb vonásokat *), (melyek közül a fontosabbak találkozásait helyükön, miyd ha sióját

t| Eénfna Cnytkvi de oro mandano. Helsiii^on. f849. 9): ftbala de oro mandaso, apud popalot Te-
Ivflittlmae aatiqailalít praetlanlinimos longeqae dittitot, diralf ala deprelieaditar.
4«M geotes auUqviUÜs cnlta animi cnRaraqae vitae atque tocieCatit maximé daceant, apud e<M iptoe hane
iaraaimM mylkiim, de qno naepe divioífitam esi maltamque disputatam. pleriqM eim ioterpretantar, ati
fiepdam aaimi, qnail fortnito a poetii inventam, ati imaginem, rel quoqae allegóriám poeticám
■■Ddi, ex limilitodiiie avis, q«ae ex oto natcatyr, peCilam, Tel papilionis, qvi ex oto toI aympha
aW de hac mytho dicant, qood de natara m^bonim geaeratim, lacordotes geatiam aaliqainima-
aipariorem, occuHam qoasi, ponediue tapientlam, cviat decreta deiade, yi in mentem plebit iotrare
;,fonais qnftatdam exterBÍfl,ex Übita alqae consalto iadaerinl. Ulramquo aeqve faltam eti —
ta i4 exftilil, qood sjmbolam appettamna, qaodqoe tamauim aaliqaílaUt, oriealit praesertim, sapleatiam
í, obi Tis iateraa a forma eiaidem eitema separari non poleet, oaam Tero atque integrm bae
• ymbolam o?Í mandaai, geatiam aatiqaiffimarBm de forma naiaraqae
■ ladi diicipliiam aao momealo qaasi complectebatir. — 2) mint aiok a f. idfaett
■olgreBnil (de o?o maadano) CtsKeállitvák. Mana t commentárjai : HadbatUbi » Goviadan^Ja , Killaka,
■ogfcaToaBda, meg a poraaák: Varv-, Vbbmi-, BbagaTata-, lioga-, Korma- ét Hatfra-poraaék aiorint;
• mnS, mfaa Jelet itMkriC ByelTtadói, oekbei VSmmitíktg alMá u Smms neal kterrili arrtt atóló

812 vilAgtojás.

ezen mythosi nyomainkat tárgyaltam, emelem ki), átmegyek e myttosi k^lel más
népeknéli jelensége elomatatására. A perzsa zoroasteri kosmogoniák sierínt a zerrane
akarene - vég nélküli időben lett mlágtojátt a világbika Abndad szarvával felnyitván,
belofe Ormuzd és Ahriman mint világalakUóh kelnek ki ; ennek emlékére lett volu
már a perzsáknál a tavaszi ig évi neuruz ünnepélyek alkalmával szokásban egymást
Mme$ 8 arany 0$ tojásokkal megajándékozni (Schlegel weish. d. ind. 274). A jappa-
nok és chinaiaknál a ckaoi alakult egy érc tojáiiá, mely minden lény osirájit magában
foglalta ; tiszta s világos részletei felemelkedtek s képezek az eget, mig setét s nehéz-
kes részeiből Ion a rőld, közöUük pedig Kami az isteni szellem sztilemIeU CStohr relig.
syst. d. orient. 1. 39). Az egiptomi mythos szerint, az öröktol való kigyó alakú Kneph
izájából jött ki a világ tojás alakban, melyből ismét a világalakltó PhU kelt ki
CEnseb. praep. ev. 3. il> Az assyr-baJ)iloniai mythosból már csak akkép maradt
volna fen a képlet, hogy az fiuphratba esett volt egy csodás nagyságú tojás az égből,
melyhói egy galamb költi ki az istennőt (Hygin. fab. 197). Nevezetesen tolják a
képletet szinte a hellén mythosi nyomok is, ámbár úgy látszik az itt csak a keieleoi
népektol eltanult, titkos mysteriumi tankint dívott inkább egyes iskoláikban. így az
Orphikusok szerint (Damasius Wolfnál anecdot. gr. 3. 252) : a soha nem öregbedó
ído Chronos sárkányalakban nemzé a Chaost, a nedves aethert, a setét erebost,
sebben egy tojást, mely a felhőből leesve széttört s belőle kelt ki Pkanes arany
szárny s bikafövelj máskép Protogonos is, kitől a világ ered. Egy más, Clemeis
Romanusnál (ad gentil. 10. 145) fentartott tudósitás szerint: a ckaos aUUŐM idővel
tojássá, s belőle eredt a férfinő, ki minden elem, anyag s világosság sxüioje volt
Athenagoras szerint ismét CWolf anecd. gr. 253): a víz mindenek kezdete, belőle
lett az iszap, ez iszapból Chronos, a kigyó- oroszlánfd és istenarccal, ö stíUte
a nagy tojást^ és széttörve egyik feléből alakul a föld, a másikból az ég. Ide tarthatók
még a nevezetes mellékvonások is a classicus mythosból , a hattyú tojásból származott
mythosi lények eredetéről (, Sepp 1. 47), miután a képzet szorosan találkozik a viUg-
tojásróli mythosi eszmékkel és saját további nyomainkra nézve is némi tekintetben
összefüggést fog nyújtani. A többi európai mythosokban ezen világtojásbóli világere-
detrőli hitregének úgy látszik semmi, vagy csak igen homályos nyoma maradt fel; az
egy finn mythos volna csak, mely ismét kitünőleg ismeri O? és pedig annál nevezete-

tzSregéi, eredetiben it egyes eddig ismeretlen sanskrit r.odex részleteket kítdva, mit IkereieiéMk ie jtgj'
setékkel is ellátott , exekben tehát ai eredeti szöveget körethettem; úgy IáUsik, hogy a tSbUn ia, hlHMssi
a finn e nemű mythos előadására lehetett a szerző szándéka intézve; Indomásomra azoolMB aa egy kiadi
mythusin kivül tőle eddig semmi tSbb sem jelent meg ; s azért a más mythosi nyomokra náaod mytkalogsk
előadása után járok el. — 1) Kellgren Ci* b. 15) mondja : noCionis illias (ori mandani) obÍti
mamque vim eandem videmus apud Indos, Aegypiios, Babylonios, Phoenices, Cbaldaeot, t<
eiusdem apad Persas * Sinenses , Japanenses , apud Fennos demam comprebeadimas. dodriaa iUa
has diversissimas casu solum ita congmero non potest; augurari verő licet bas inter geotes
quandam, commercium quoddam olim exstitisse . . . plares sant gentes antiqaitatís , de «'^»iw»<"«'i*
inter se nihil noti babemns . . . si verő hoc idem symbolam apud gentes inveniamns, qvae,
noTerimos, nunquam participes fuerint aniversae illius caltarae antiqaissimae, coliigere poasoras, cas bsc
symbolnm, hanc disciplínam, commercio cuidam debere, quod tamen eas aliasque raltiorea geatea aatifai-
tatis iunxerit. hoc ut videtar de gente Fennica, qoae, qnantum notom esi, aola koc iiailialam ii
Európa olim lennerit dici potest. hozzáadja még a jegyzetben : Graeds qaidem ignotoB dob erat, sed ci
Aegyplo transiatum, semper sapientia tamquam occulta a scholis quibnsdam acceplam eral, geoti ytn ip*
aliennm permansit. dubito an adhoc symbolnm referri possit, quod mythologiam gentis GeRkae
didt Mone Cgesch. d. heid. 2, 526): Tegid Vohel heisst dem vrorte nach: die kflhla klarheH, aeíi
Cleirwy: das zeichen des eies; diese war aber oins mit Llywy: der fortbringerín dea eies al. Ily
lyosb helyeket, valamint a szláv mythosban is Hanuschnak állítását Siva-krasopanl-ról , hogy a kezébca
tartolt földgolyó a világtojás volna, kétségbe veszi. Én azonban e felfll még ily másod rwMli rnylkMi
nyomokban nyilatkozó kétségtelen mythosi tudatra a germán és szlávban is, még ti^liak kasMüó kaaályosb
Dyomainál rlasiatéreodek ; mert az alapeazme, úgy látszik, mindeotttt Jaleolkeiik, § ciak a Tflágaib vagy

LIDÉRC- ÉS TÁTOS-TOJAS. 313

sebben , bogy nig a többiekben az csak mint mély s rejtett vallási tan s mysterium
brog feo, addig itt a népies regében is él. így beszéli ugyanis a kalevala (1. rano)
a Tilágteremtést: bogy midőn a lég leánya V&inámöt a későbbi világteremtét rendezőt
Cl. al.) méhében viselve, szülési kinokat szenved, s Ukko istent hivja segítségül, egy
AáeM jelenik meg, mely a tengervíz és légben sehol sem találva helyet, hol fészket
rakva ti^éeii kiköltee, végre a tengerből dombkint kiemelkedő légleány térdére rakja
le ámi mramf $ hetedik va$ tójáéit , melyek a térdről tengerbe esve összetörnek , s
í9reiikmhSl leez a világ; a tojáe hója egyik feléből le$z a /oM gömbölyusége,
másik feléből ai ég ivezete, a tojáe sárgájából lesz a nap, fehéréből a hold, világos
riezUot a eeiUagok, a eötétből felhők, A kép az előbbiekkel , mint látni , egészen
aioBOS, kítin5leg nevezetes, hogy itt a tojást előhozó istenségi, Af^y(^^ sárkány alakok
helyett, amaz el5bb emiitett hat^^kácsa áll.

Bbst tekinisttnk szét, mit birunk mi mindehhez hasonlót? az egész kevés agyán,
da nyomós, homályos, de kétségtelenül ide vezető nyom. Legnevezetesb s egyszer-
smind legiíjálságosabb mythosi képleteinknél, mint a lidérc és latosnál értesülünk
még mon; az elso tekintetre annyira fonák és nevetségesnek látszó népies álhíedelemrSl,
mely eiek eredetét bizonyos tojásból származtatja. így tudják különféle közlések a
lidérarol (I. ezt VUO, hogy kakas tojásból származik , de embernek kell kiköUeni,
hs pedig hóna alatt hordozva (Karcsay u. muz. 2. 498); s egy más csallóközi nép-
hiedelem szerint Cgy. 206), ha a jérce elso tojása meleg ganajba tétetik, vagy pedig
maga az ember azt hóna alá tevén, ott kilenc nap alatt kikölti, ezen tojásból kikelő
csirke lidérc lesz. Kecskeméti néphit szerint (gy. 258) ismét, a lidérc oly tojásból
kel ki, melyet hét éves kakas tojt, a ki ily tojásra szert tehet, annak hóna alatt kell
azi addig hordani, míg kikel. A tálosról (VIII) bár csak egy közlés tudja, de igen
nevezetesen beszőve egy mondába (népd. 3. 226), hogy ötszőgletű fekete tojásból
egy paripa ugrik ki, melynek három feje s öt lába van, és beszélni tud. Ezen, amint
mondók, elso tekintetre egészen képtelen s mythosi lényeinknek a néphagyományban
iéledettsége s aljasulásából csupán magyarázhatónak vélt értelmetlen , fonák s ábrán-
dosaknak tetsző vonások s képletek is minden egyes részükben, bár mennyi lényegeset
feMhetett már ezekben is a hagyomány, a fentebbi os hitregei képletekkel szorosan
találkoznak. Valamennyi tárgyalt, amaz világtojásrólí mythosokban ugyan is igy láyuk,
hegy ezen világtojásból a világ teremtése előtt egy isteni lény kel ki sajáUag , ki
által azután rendeztetik a tojás részeiből a világ; igy a hinduban Brahma a világatya
ai els8 szellemi lény, mely testesül, a perzsában Ormuzd s Ahriman, a jappaniban
Kami ai isteni szellem, az egiptomiban a világ alakító Phtah, a hellénben Protogonos
vagy az aranyszárnyas s bikafejű Phanes, valamint a perzsa mythos is az előbbiek
■eUett Abudad világtaurust említi, hogy szarvaival nyitja meg a világlojást. Ha már
lényegükben jó formán feledett, s csak a népies babona s álhiedelemben fentartott
lappangó hagyományból egyedül ismert lidérc és tátos nevű mythosi lényeinkben,
amolyan elso rangú világalakító lényeket mint Brahma , Ormuzd , Ahriman st. nem va-
gymk képesek is felismerni , úgy a máig homályosan ismert ezen képleteinket is még
^U^ J^^M^l hasonlíthatjuk amaz világerőt kifejező másod rangú , majd nem egészen
hasonló alakokhoz, minő a fentebbi hellén mythosi szárnyas bikafejű Phanes, vagy
a perzsa világtaurus Abudad alakja; melyekhez a mi szárnyas, tüzes, légben járó
iiios ióróli mythosi képletünk teljesen tartható, a mint itt az is ötszögletü tojásból,
károm fo-* s őt lábbal kel ki ; és pedig annál inkább, mert a tátos névben a mellett.

fc^MátfWb BTOMokban van a kttlonbtég. Maga Kellgrcn b C23) nenilcg ellent mond magának, midőn •
liB Icfráfibb uarkanlét a Tedai t paranai hagyományok nyomán még a k5i5f ariai kortsakhan as iado-
•wvpti Kna thálUi elöM iddkn TéU keraendőnek, Móbb pedig eiekBél njo^l kclaégka TitiL

314 VILÁGTOJAS.

hogy az a hitregét lókiplet és síjátlag a táltos papi névkint jo do, nig a háttérbai
mindezek megett nyílván egy fentöbb, ezek által jelentkező itteni lány jelemi§e
lappang 0- XV3. Es igy a lidércben is, mai kísértetes tfrdögmadár s kincshordé
szellem babonás néphiedelmi értelmén tül , amint az hasonlón mintegy incubos szellem
8 ihletS (ihlic, iglic) madár-alakjánál fogva nemzeti regénk torol yédnemtoi madir
képletével is találkozik , nyilváo mythosank egy mélyebb jelentésű fShb tét^e jeleo-
kezik szinte , mint erre már helyén (VHI) figyelmeztettem. Ekkép tehát féled? e mythoiuk
magát a világtojásróli sajátságosb eszmét, nyilván csak a közelebb álló, ezen fölények-
r5li a babonában fenmaradt e nemű képzeteket, mint töredékét tartotta volna még fen.
Felvilágositók tárgyonkra még a kisebb mellék körttlmények is ; a mit ogyaa is a
mythosok tovább a világtojásról beszélnek, az különösen kiköUiee, febufUiea mUja
$ ideje; miszerint vagy maga a benfekvo világszellem Brahma nyiQa meg, vagy a
világbika szarvaival töri fel st. nálunk ez a babonás hiedelemben egyező todattal, már
csak az ember hóna alatt hordása által történik, miszerint tehát egyszerib a tennteeies
meleg állal kiköltetik , ide matatván az egy eltérőbb nyom is, mdy a gani^ melege
általi kiköltését emliti. Az időre nézve mindnyája ismét bizonyos időszakot fellélelei,
mely alatt a különös világ alakulás bensőjében készül; a hindo igy kilönCson egy
isteni évszakot. Nálunk ezen körülmény különösen kiemeltetik; a lidéroiél tilem
napot emlit, a tátosnál hét telet és hét nyarat, míg a nyolcadikra kikel, mi némileg
a bibliában előjövő hét napi teremtési időszakhoz tartható volna. A tojás anyaga íimél
a hinduban élénk tudattal aranynak mondatik, másokban érc, a flnnbea ktiMntan
hat arany és egy va$ tojáit tojik a kacsa (a kalevala szerint nyilván ezen hét tcjásbil
csak egy emeltetik ki, melynek részeiből alakul a világ); nálunk csak öiezögblti
alakját s fekete izinét emliti a tátosnál az eddig tudomásunkra lévő néphit; étúk
mint láttuk, amaz arany ős eredeti primitivus anyagróli emlék mythosanUwa eiek
nyomán szinte erősül.

De ez még nem minden mit mythosunk ehhez tudhatott. Legneveietesb ugyan ii
ezen képletek közt maga a tojás eredete; a legtöbb mythosok vagy feltételeire a világ
alakulás előtt egy lényt, egyszerűn ettől származtatják , vagy pedig magából az Ir éi
zavarból összealakulva, míg mások különösb képleteket s alakokat tárgyasitnak, melyeUSl
eredtetik; ilyen nevezetesen a látott kigyó alakú Kneph mellett, kinek szájából jo a
világtojás, a kigyó testű, oroszlán fejű, isten arcú Chronos sárkány alak, kisfalé
uután e tojást szüli. S^át néphitünk a fentebbiekben mint láttuk, kakas, kit éms
kakas, vagy első tojásban lévő j^rc^f emleget; mit természetesen ismét a képCelaaségek
fenforgása mellett, melylyel ily babonás népies hiedelmek járnak, hogy példánl kakartál
eredtetik az ily bűvös ördögi tojás st., abban találna magyarázatot, hogy a csibe akki
lidérc igen megfelelőleg jérce, vagy reges hét éves kakastól származtatik ; de míkáp
lesz azután okozatosan erre visszavihető a tojás, melyből az eltérő tátosi képlet kel kif
Nyílván tehát a babona látszólagos képtelensége s a természetes magyarázóitok Myéba
inkább a mythosi hasonlati alapban keresendő a megfejtés; s e szerint épen igy todlia
már a finn rege, hogy kacsától származik a világtojás, valamínthogy az assyriai
szerint galamb költi ki, s nálunk jérce vagy kakas. Ide tartoznak már azonban
egyiránt a hattyú mythosbóli fenérintett vonások is , miszerint a haUyá alakú Léda
tojásából kelnek ki a mythosi lények Pollux és Castor, a hold és a nap, s igy egy esth
regében is pürje madár arany bokorba fészkelve tojásait , belőlük a napot s holdat költi
ki (Sepp 1. 291). Mint a finn regében tehát a sajátlagí keleti mythosi haUyú alak a
kacsává ment át, úgy ama néphíedelmünkben a jércévé s a mondott reges kakassá; de
igy láttuk saját hattyúnőinkrőli regéket is ismét a mesében a kacsa alakkal fentaiiva.
Mindez figyelmeztet egyszersmind a már szinte ott felmutatott hasonlatra, mik^ az
óéjszaki regében (Snorri ^6) , az ős világeredet kútforrásában : ordarbrunn , két hattyú

SÁRKÁNY-TOJÁS. 315

mkál Oi BÍBSket niliuk is neveietesen az oU felhozott (IV) rege (Béltől Líptóban)
jgf taid, egy régi csodás forráson úszkálva *). Mind ezen képletek mellett azonban fel-
■erll ■iadjárt még egy más kOivetitS alak is ; az egiptomi my thos szerint a tojás higyó
mUtú Kaeph svából j8, a görfig szerint az iszapból lett tárhány alakú Chronos szttli.
Sajátságos Bé^agjományainkal már a sárkányról előadva (VIII), mikint az a népvéle-
■éa j suriil B^jd u UzapoB po$ványhan 7 v. 1 3 évet töltött hal vagy higyóból
lesZj vagy pedig az fires kutakban, szemétdombban rejtező öreg házi hahasból (Karcsaj
■. BU. 2. 499y és gy. 74), — figyelmeztettem ezen egészen sajátságos s már alig
■agynáikiló homályos képletekre , melyek ismét egyszerűn képtelen népies ábrándos
meséknek miUlkosiiak ; s ime a nevezetes, mély my thosi magyarázat s értelem, melynek
jelealésére ott még a vizsgálat meg nem ért volt , itt felmerül ; és pedig annál inkább,
■ert aif aoaC itt azóta ismeretemre jött német néphagyományos regei nyomokkal is köz-
veÜtheleB. így tadlja ott is a néphit (Wolf zeitschr. f. myth. i. 140), hogy az ily ganaj
vagy sMBéldombba helyezett 7 vagy 9 éves kakastojásából kel ki a sárkány '3, mi
hélséglelenM ismét csak a sárkányról! ezen 8s kosmicas képzetekben lelheti megfejtését;
egyébiráil e mellett figyelmeztethetni lehet még a lidércnek magának sajátlag a sár-
háq^nyali aaonos vonásaira a néphitben (VIII). E szerint már azon mythosok is, melyek
eiea Tiliglojás elShozására a sárkány helyet más lényeket tárgyasitnak, tudják mellettük
a $irUitjf Upleiéi is; igy a hinda, hol e mythos kifejlődése első nyomait keressük,
ladistt mi^ a fentebb előadottakon felül, hogy (Manu í . 13) a vílágtojás körül Ananda
a vég Béikfili kigyó csavarodott, s ismét az óéjszaki hitrege, mely dás kosmogoniai
eaiékeiliea emei tojásbóli világalak alást, mint mondók már feledni látszik, említi még
amai & viUgeredet kdtforrásában úszó, idevágó hattyúkróli képlet mellett, hogy a világ
kMI Jommigardr az óriási midgard- (világ) kigyó tekerodzik (Snorri 51). A nyomok
lehal kélségtelenül mindenfelé találnak, s egyszersmind mythos dús eredeti alappal
fejtik meg a homályos néphiedelmoket ezen különös hitregei lények eredetéről, miket
tehál fentebb egyszerűn, beléjük s rájuk kényszeritett magyarázatok nélkül hagyhattunk,
hogy itt csupán alkalmazva s az illető alapon kimutatva, azok mintegy magukból fejtsék
ki aagnkat Feledett mythosi nyomaink e szerint a hitregés lényekhez tapadó esz-
mékben tartották volna fel, mintegy a thcogoniákban a kosmogoniákat ; mi mint igen
sksuri, egymásba térő hitregei jelenség foglal helyet, a sárkány, lidérc, tátos st. lé-
nyeknek ngyan azon eredet tulajdoníttatván, melylycl sajátlag, ezen lények közvetitése
s mikMése állal, maga a világ szülemlctt. — Ha végre sajátlag számot akarok magamnak
adni oÉidezen töredékes nyomok értéke, összefüggése és mythosi becsük meg visszony-
lásnkrói, égy azt tartom: hogy ezen töredékek, bizonyos mythosi lényeknek a népies
hagyományban ekkép fenmaradt eredete tudatáról, mint itt a sárkány, lidérc s többiről,
s ai esiel tfssierdggS világeredetrul , épen úgy volnának még például veendők, mint az
élénkebb Indattal fentartott hasonló, például íinn mythosi nyomok, hol számtalanszor az
égy nevezett varázsló ronókban az ily mythosi lények — kiknek segítséget az illető
i&ésfik által eszközölni akaija, vagy rósz befolyásoktól igézésük által menekülni kíván
— eredete elbeszélése közt elmondják mellettük a világ s számos dolgok éredetéroli
kllfinös hitregés tudatukat, mi mellett itt csak röviden a kalevala s a Schröternéli runók

f) BáhH tehát séf iU Í9 a máskép rgcizcn iiélkiilöxöU \iláKlojá8 oumpjéróli ós mylhosi nyom maradhaloU
ím as eddai httrcge eicn voaáiábaii. — 2) lásd egyébkiot ezen pddai urdarbraan ős viUgrredeli forráshoz,
a lm kalaraUbaii ifinél kalevforrá^bóli komogoniai tzámiztaláiokat. kaleral. 20. 117, 162. — 3) i. h.
narfcfcaJT. icfawciier rolktrllkiel: aberglaybeotalz einea altén receptírlnichea, handBchriflI. aus den tlMdtchen
nngf ■■ der Aare : n Jeder giggel Icgt nach 7 od. 9 Jahrea einmal ein ci ; llsfl man dietet ausgehen and
máa roMmíat babrfliM, lo koamt ein dracbe hervor, der allea nil dcm blkke iSdtd. daan nebne nan
áam hako daa ci weg , and laiae dneo zeatncntdn darauf falién it. mi e kosmogoniai etmél ■ nénwl
■ytkoiMl imét Kioto UteveÜlsDé.

316 vilAgtojAs.

helyeire utalok 0- L.ehet tehát, hogy nálunk is e töredékek a néphitben így Urthtták
fel magukat, mint még sokáig gyakorolhatott sárkány, lidérc st. bovölésí, idéiési,
kiolvasási st. érdekes formulák, melyekből ma számunkra semmi egyéb sem maradt fel,
ama összefíiggetlen töredékes itt felmerülő tudaton kivül, de melyet a folytatott víagálat
bizonyára még sok érdekes fellelésével fog gyarapithatni.

Váljon ezen töredékes nyomok után azonban kiindulhatunk e még tovább is u esz-
mének hagyományainkban keresésére? Én, mint mondom, nem kéUem, hogy aiok még
sok felül fognak jelenkezni, ha a vizsgálatnak majdan sükerült, a bizonyára még számos
lappangót felszedni ; a mint most ezen igyekezetek kezdetén állunk itt, az adott homályos
nyomokhoz alig tudok más , mint még csak egykét ezeknél is halaványabb képletre
figyelmeztetni; igy például egy érdekes, de ma már csak tréfás s bohós értefembea
fentartott mesénkben, (melynek számos érdekesb variánsai mellett itt csak azon ísme^
retesb egyik szövegére utalok, mely a muzarionban (3. 97) közbelátásra áll), még ezei
nevezetes képlet fordulhat elo : „volt egyszer egy tojás, addig addig gömbörgOtt sze-
gényke, míg végtére belé unna a gömbörgésbe, mi jut eszébe? útra készftl vala, hogy
tyúkot vegyen, mely ot kiköltse,^ a továbbiban átmegy már igy, egy különös állat-
mesébe, az által szőve tovább a bohózatot, mely megett én még amaz eredetibb értelmet
gyanítanám, s melyet, mint mondom, még majd élénkebb variánsok el5hozása jobban fog
magyarázhatni. Nálam egy variáns (gy. 87) már igy tud az arany tojást tojó, kakasról,
mi a család boldogságát eszközli; s nem tudom nem tartalmazzák-e e mellett, a világ-
tojásróli eszmét még azon számos mondáink is, melyek csodás aranytojó madarakról
szólanak 0- Gaal 313), s melyek szerint ily aranytojás birtoka, vagy megevése mindca-
tudást, boldogságot, kincseket, királyságot eszközöl; találkozva ismét mindezek számof
idegen népek meséivel (1. Grimm összehasonlító kötetéb. Gaalhoz felemlítve), melyekbai
azonban már keresett mythosi eszménk nyilván más közelebb álló^ gyakorlatibb, anya-
giasb értelmek mellett egészen elhalaványulhatott.

A népszokás és babonából is csak így volna ide tartható még, néhány nyom. Ig7
értelmeztetik már a húsvéti és más ünnepek alkalmával, hime$ tojás készüis s aján-
déhozátnah, a föld minden népeinéli terjedt s egész az ó pogány korba felvivő szokása,
a mennyire már fentebb érintők, hogy a mythologok ezt egyenesen ezen cosmicus érte-
lemmel hozzák összefüggésbe, miszerint a perzsáknál már, neuruz tavaszi ünnepet,
melylyel az új év kezdetett, a világ tojásból kikelte emlékére, ily aranyos, hímes tcjis
ajándék divatozott G* ^0; hasonlón a zsidók, egiptomiak, sot más vad népeknél is
(Sepp í. 45)| valamint a szlávok (Hanusch 197, nálunk Kollár rozpravy 354), gw-
mánok st. ezen mai szokása egyenesen ezen eredethez tartatott. Váljon azért a náfank
magyar népünknél szinte teljesen ekkép divatozót csak ezekből átvettnek származtai-
suk-e, s nem lehetne-e az amazokénál , a szláv és germánokénál, élénkebben fenlévi
világtojásróli nyomainknál fogva, azt egyenesen amaz eredeti alaphoz tartanánk?*).
Ide tarható-e még , a már épen homályos s kétes értelmű népbabonáinkból is egy pár
vonás, mint egy szegedi 1731-diki boszorkány perben a Kis Mojzses neje elleni vii,
hol különféle bűvös fürdőknek, bizonyos fold, ham ^ vakandtúrás és személdombbüi
Cl. föld Vll) csínálása mellett, még clojő, hogy „az fördot megfőzvén , aMlf Uhs

1. ai ily bűvös runók, melyekben a legérdekesb hitregei esniék
   helyén (XIII) fogok még szólani , nevezelesbjei (melyek
   nemzeti dalokba): a kalevalában 9. 5 a vas eredetéiül,
   vegyítve mindjárt a világ erodelérőli hitregéket, y. o. IT-
   eredetéről ; SchrSternél fin. ninen. 7, 27, 47, M it»
   értelméi az olvasó teUesen felfogja, sx&kiéf f
   magyarázata célomtól itt messze vinne. ~ "
   gooiti eszme tudttára ulaloa tehát Kellr

ördOg-tojAs és THREWTÉS. 317

Huniból rolt, egéu hfúkmoni/at is tett beléje és házsOprön általszűrte az fördőt,"
■in a rádőlt Tsllotnásibsn Teleli „u fürdőt sitprűn által azért siűrte, hogy gazos volt,
^fikmoHgat ismét aiért tett bele, mivel ügy látta másoktdl" *'); mi tehát kétségtelen
Ántos népbaboitin ntalna. Egy más boszorkáoypUrben CPalugyai i. h. 206) a vád :
Ttk gyemok orvoslására gólya féizehböl oly tóját héját kivenni, melyből a gólya Qak
kibújtak, B lAredékeivel a Tilágtalan szemét behinteni; minél megint a gölya s ama
hattjá kAxti hasonlatra is lehet figyelmeztetni, valamint a gólya kSltésérŐli anthropogoniai
■ytboBi nyomainkban is alább látandó eszmére.

Fes maradt végre még maga a te]áa szó vizsgálata, a meiinyirt; nyomán is a világ-
eredetrSli még uevezetesb Togalmak merülnek fel; a tojót, tojik, a mennyire mai értelme
■ágiban ■ porfM ovi, po$ilio ovi volna, magát a szülési cselekvést jelentené, melylyel
«i litre j5, s a azeriol a tol igétől származtathat)); miért alkalmazva a világtojésban a,
caafc dy pártiu, a létre jövés cselekvését s nem magát a tárgyat, mely sajátlag aiért
■yelvftnkOn ■ kQlönb4i(9 mnj, tjtk-mmj névvel bír, fejezné ki; a vizsgálat tehát az
nlóbbi iiavat illeti inkább. De már maga a világ tzületétit kifejezhető ezen tóját szó
■Ital figyelmeztettelek a nevezetes népies, közmondásos 5rd5( lojáa sziilá^unkra; fentebb
(Srd. UI) felhozv&k már ezeo ördög tóját - itweníum v. figmentum diaboli CPáimán
kai. 96), ördög íojfaXCserey liist. 251), ördög is a dombra tojik (K. i8W) sió-
liaok értelmei, melyek szerint véle , mintegy a rosznak az ürdüg által létre jötte Jelle-
■eitetik, az, az ő munkája-, csinálmányának tulajilonittatik. Kzen eszme azonban már
kélaigUleBiil OsszefUgg ismét ama szinte ott felhozott CHl) SrdBg adU, tareKtatta,
Mlg mBíb, Mlg f^lU, s a hasonló rósz értelmű kntya ufitte, eb adta, btja UtU
CSiimcy par. 26) káromlás és szitkos szólás értelmével, miszerint az Ördögnek álta-
liban a roBznaA teremtéte s adása tulajdoníttatik. De a sziílásban egyiránt megint
kflfinttsen a taraatia - crealio vonja magára B^yelmünket, miután ludomásunkra e
szó naga teszi ismét számos véle alakított imprecaliók értelmét, minők az eb adtu, le-
rrmtette, s a lingami jelentésű b-m teremtette. Knnek nyomán tehát általában már
feUtUik a káromló, pogány eredetű s értelmit szilkos impruceti ókban fentartott, azon
ayilyin pogány 5s vallási mylhieus eszme, mely a világ teremlését egy rósz, eb minő-
úgB, ördög lénytől származtatja ; mily hit csakugyan számos s a legUJbb mythosokbau
a«m értelemmel nyilatkozik, hogy mlg a tisztább szellemi világ egy jó istenség mü-
vimet, tuiajdonittaíih, addig az anyagi romlott, szencedii, véges világ ismét a gonosí
HBémék ai ördög cslnálmányána/s s teremtésének Urtatott. Igy hozatik már különösen
fel a perxsB mythosi duatismus, mely a jó Onnozd é^ rósz Ahriman teremtésében ezen
■éutet kifejezné, s hol épen a tárgyalt világtojáwóli kosmogonía szerint is, ebből Or-
maid I Ahriman és pedig ez utóbbi Irgelől bujt volna ki. Ha mythosunkban amaz Ahri-
■■■■ak az Ármányban áthozása alappal bir, ágy már igen jól meg fejtve bimdk ezen
öfralUai nézetet; ozootnl is azonban kétségtelen, hogy az ördög mint a jó istenséggel
eUwUteiett rósz lény jő elő, kinek tehát még a népies, pogány eredetű szilokban a
fon tanatte egészen megfelelőleg tulí^jdonlttatík ; minél fogva tehát mythosunkban is a
nMx, nny<i)|i, le^U romlott vi-ges világ leremléte megfelelőleg ama mythosi nézeteknek
) Urt«lliatolt az ürdög tojáminak, az ördögtől v. ebiöl adott, csinált, teremtettnek;
~'f tovább a vilig lojásróli kosmogoniai nyomaink és sárkányróli hitregénknél fogva,
~i a Bilágtojdsi tojó sarkát^ is ezen Ürdüg alakja volna csupán. Mind ezen nyomok,
~H oUép rizsgáialunk Által valódi alapjak jelölve, melyen érintkeznek, erösttbiek

• renlebb a manónál (11) is felhozvák , miszerint t. i. az említett
  I ily értelmét az által vélték eddig magyaráihatai vizsgálóink,

318 ÖRDÖG-TOJÁS ÉS TEREMTÉS.

hogy azokat ismeretes hasonló manichaei$mu$i -— kétségtelenii a peraa TaHáriMI
eredő — hitvaUáti nézetekből származtatták. A mellett azonban, hogy ai áKal flM2
szitkos szólásaink ily értelme felismerése áll, a manichaeisnosi különttaen késSHi új
érintkezésektőlí származásuk felvétele bízvást elmaradhat 0- Fenlétezett, mini nandók,
ezen dogmatikai tan a manichaeismnson túl már, nagyobb vagy kisebb érvényességgel,
az összes os vallásokban, kifejezve ha máskép nem, ügy az általános hitben, ady az
eredeti teremtés megromlását vévé fel, s ennek ellenébeni igazalást s megváltást le^
tételezett; mythosunkban azonban nem csak ekkép dogmatikailag, de kosmogoaiailag is
nyilván kifejezve volt a tárgyalt eszmében, hogy a rosznak nem csak okanl, éa egye-
nesen a rósz anyagi világ teremtőjeül tartatott az ördüg. Mi mellett egyiránt már helyt
foglal a nézet, a többi szellemi s jó világnak sajátlag a jó istenség, a legfőbb lény
általi teremtésérdi, mely mindenütt hason dogmatikai nézeteket visszatükrOzS kosmo-
goniák háttérében áll. — Itt tehát ismét egyik nyom a másikát felvilágosiy a ; az Srdfig
tojás szólás matatja még egyiránt s erSsfti ama többi töredék nyomokat, a nálnnk b
fenlétezett mythosi kosmogoníai világtojásróli eszméről ; mint más fel5l teljes megfej-
tését nyeri abban, hogy kítünSIeg az anyagi romlott világ teremtése, amaz rósz elv s
lény az ördögnek s különösen ilyennek talán sárkány, lidérc st. alakban tal^donittatott.
Mindez által pedig mythosank kétségbevonhatatlanal mély valiisi alapja s tartaiau a
legjobban nyilvánul.

Túl ezen még magyarázó ama az ovumot sajátlag kifejező mony szavank, mely
ezen értelemben ugyan ma már sajátlag csak Összetételben divik még, mint t^úk^momf

• ovum gallinae, lúd-mony - ovum anserinum st. (Kresza.), s önállólag s^)átlag:
  verpa, teretrum, tettictUus (Molnár Alb. Sándor.); ámbár régi nyelvünk az előbbi
  értelemben önállón is tudja, például Pestinél (fab. 55) : egy lúd vala ky arem wum^
  toyik wala. Nevezetesen igy a finnben is mune - tojáe^ mony, tyékmony. Én azoriM
  a szónak azon mony - verpa, veretrum értelménél fogva is különösen kosmogomii
  értelmet tulajdonítok, a mennyire hasonló lingami értelmek már magában a hindn világ-
  tojásróli mythosban annak alapját képezik; e szerint Manu törvénykönyve helye, hol az
  az öröklénytőli világtojás eredetéről szól , mondja CŐ vers. Kellgren ford. szerint 32):
  hic aquas prímum creavit , in easque eemen immisit , C^ ▼•) • ^^^ (semen) amnn ez-
  stitit aureum ; mit Medhatithi commentariusa (^ v.) akkép magyaráz (Kellgren 37) :
  in eas aquas „semen :^ semen viriie „ immisit '^ inspersit, (9 v.) per nnionemeai
  semine Hiranyagarbhae duritiem (ad nuclei similitudinem) assequitar. Mi tebát nyibán
  talál ismét szavunk ama kétértelmű jelentéséhez; s elhagyva a további e néma síjátlagi
  lingami s phallusi mythosokkali okadatolást, csak saját ily nyomainkra utalok, miszerint
  épen úgy mint fentebb amaz ördög tojás értelme megfejtését ama ördög adta és terem^
  tette imprecatiókban leli, úgy lelné itt e kifejezett értelemben a hasonló lingam értetaii
  b-m teremtette, miután teljesen amaz hindu világtojásróli cosmogoniához tartható, melf

i) Sxegedy (rub. Jur, 2. 155), miot helyén CIT) már emUlők, etl naakbaeismati eteaUttt a tMhik UM d-
Tefyfiléte által eukkeli ériotkezésfink korából szármaiUya az 1563, 42. t c. nyonáa, dt aaci éktk
mond magáoak, miután azt állíja, hogy a „begySkeredzett** káromlások: (pOnu doo Tirtii
creandi a'dimitar daemonique, aut cani aliisque creatnrit CT) anriMtír, ekktr Mltk
▼olna diralosak, hozzáadva: nam per animam et tacra menta nngaris blaipWmart ass amiia*
boloU a törv. cikk szövege épen kQISnSsen ez utóbbiakat emliti: in denm el saero taaela ém
saeramenta blasphemiae, s tovább emlitve ugyan szinte még in creatoren denm bonáa^l*: ia ba-
ptismum in animam ac alias similibus módis m a le dizer int, mely idegen lélak, ntalMC
keresztség C?) káromlások nyilván szokatlanok ; s inkább a szUvok s némelekBéH szokAtot kiraBláiek,
ezen utóbbiak zsoldosai táborából Jöhettek át, mint sem amaz eredetiek s ely hamar aiArii meggyike-
redzeCteknek mondotUk a törököktől. Miért, mint már szinte f. említem, a Horvát láaotaál fettetott
AUxovics, IV Béla id^éböli keleti táborozásokból származotUknak állit)a , ez ellenében H azonbaa ayiháa
Horráttal tartha^k , hogy azok inkább a teremtésröli ily eredeti magyar Ulregei ayoBMkra rftelik vi
Bintaem amolyan bizonytalan históriai alapokra.

K6KÓS. VILAGBLBMBK, VILAGALAKfTÁS. S19

nMe ekkép rteú a víUgtoJisiiak $emen tirile által eredetét és teremtieét. Bien
Uaguú értelén foroghat fen tovább a boizorkány névben, s gondolnám talán egy igen
■eveietes magyar mythosi fSlényí nomenclatiokint mntatkozó Kékét névben is *)•

Bien tojásból eredő világ teremtésének mytbosán túl, vagy hogy síjátlag ehhez kap.
csdva,— mintán t.i.a világanyag, a testek és elemek általa mintegy megszttlemlettek-*
Cad ismét a mythos eien elemekboli további viligteremtó$ vagy inkább alahuláeról;
misKrínt a világ sajátlag az Ss négy terméasotalemnek egymássali érintkezése, küzdése,
egymástóll elválása s rendezéséből ered. Különösen ismeri megint ezen képleteket is a
híiidn mythos. Bnnek sz. könyvei a kandon és bagavadan szerint (Sonnerat ind. 3. 10}:
a viUf öt elemMl: pantakartagnel — eredt; a levegő, mely magától létezett, mozgása
nili a szelet, a szél és lég küzdése a tüzet, ennek visszavonulta a nedvességet vagy

O • MUrtw wén; aár enk njmnitáttí hOit, nfret eofen LufOMy figyelmextatai , t mktíak ui WIM
kttfém ft II dUibM bm ktndUhaloa, kiéigleimen itt akarMi lárfrtlui. Logotiy a ncrel KttmAM fU

kS^rrébMlaláUa: ^étaXtmt kerentyto, ki tMtMBÖ korától fográn, as irtea benédiaac am

mén • . . Berekedek ; ét az iiteiiBec minden fegyverét fel-blUJzvén , ama Cerberm titkot er^JdMl tár
BMdott hUelll orrot doetornak pokoli orvonággal megbŰHbttdÖlt patiki^t elrontá, ét magái raitagoa
■Hiitii oaá. Tarád 1641.** (ai irat egj vltzoacáTolat a „kitett oégér** dmá kSorvre, melyei egy aévtelea
fcütalifcBt flpap KeratHári egy előbbi mankiUa „caectemd keretstyáa" eUea ioláiett). Keretilári euB M.
■■üma eUbetiéde 4-ik levélte mondja , vonalkoiíólag névtelen eltonfelére : n^gen gondolkodom má leket •
U Oyaa M-f&l pofával iMgam t-irátom ellen támadott, gondolnám lenni Etktwao; mivel nemieldnk
kj(B&tl mig ma-it ennec nevesetivei a kisdedeket gyakran ijezgetic: gOBdofaán
iMil Péíl ördögnek it, nrivel az éneklétben még az énekfiik-is emlegetnec ilyen rettegteti álla-
tét ihAr aalyk Ugy-te, itionyodic tftled a Jó termétzet. ka penig más (éle álht vagy, bevá lÖtt «
wvaáf* il. %y érletk tovább Lugotty, hogy a név fen van Pázmánnál it, t kÜlSaSten aeveseteten megfail
Apáli ■Shályaál nVita triampkant cÍTilit. Arottelod. 1688, dmu könyvében 83 lap: quot tcarrae
tt 0eUtlnÍ Intendant nobit Bulabacbot, hnngarice Káké6." mint már Lngotty a nevel
az tem Molnár Alb. tzót. kladátalban, tem Calepinnál eld nem Jd, hatonlén magyarázata a
acai, a kézi tzólárok, tót Dneange glottariamában tem. Aa a Kokott azonban Pftrit Pápai
«ét. paraffipomen^HlMUi lelem a magyarázattal : Jiáké6, kivel a gyermekeket ijetziik, hogy
■ egeaii, mandacit,** Kretznerictnél eltérűleg Jő elo azonot értelemmel egy: JÉiM§, kivel mn.
Qaertik a gymrmekel, hogy megetzi, mandncot;" nyilrán tehát P. Pápai ntán, kit egyenett idéz it rá, §
le • mvat egétaen eltérőleg iija, mit azonban irat vagy tajtó hibának nem lehet venni, iriatán
caak a kok gySk alá torosa, de még tovább e tzerint a keh, kohálél: sttrinariM,
értelenuBel it magyarázza. Va\jon Kretznerict a tzavat ezen alakban eredetiebben itmerte
talán a néptől, amaz ellenében, melyet e tzerint megigazít, t va^n a nála előjövő kokót nttri-

dftelaiéiiél fogva, az nem volna egyéb, mint az ily bemázolt, fekete, kormos ember alaljából

hifum gyenMk rém (mimegy máig a kBrtőtSprő)? mi kevétbé kikelő, az előbbi hármu régibb egyező

ftifva, melyekbea ctak az ékezetben van klISnbség; (ámbár felvehető, hogy P. Pápai már a kél

■yomán hozta fel). Miért én benne már a fentebbi manó(II)t bohót, babóthoz hatonló rémmé
éa gyermek IJetzIővé a^ntall, magyar mythoti főbb lény nevét kéretném legelői it; a nevel aaoa-
feBB iBvább még, as általábaB fentebb véleményesett értelemben it, talán BMgyarázna ama a tCBrrae ét
IbIhIbÍ — trágár t bohócoknáli CT>^'^«t>f T^^^^^^m tzerint Itt a gelatini bohóe, pottenreiaterj buln-
kBCiBil értelite, melyet ez itmerellen tzóból ngyan eddig megfejteni nem tadok, ha ctak nem az által,
iofy B graedaált alakú tzóaak az ónémet t német dialeetntokbani jelentétét felvetzem (miután Apád
1 AmUerdámbBB kljőll nranU^t valótzinűleg ott kinn irva, vehelé fel a Kókót értelmével biobob

aépiaa tsaval), Brftzerint bnlubachot a bul v. ball ónémet gyöknél fogva, az eltőben priapi
JalaBiitl ái, BMlybea a bal le - bikában máig fen van, a mátikban pedig dögöt Jelent, még a bache
airtŐBy üaiaé, enne, emőt volna, t ekkép a németalföldi népnyelven könnyen, egy ily öttzetételben
BCBfilla érlahBa előfShel, HMly a magyar Kókót haton Jelentétét kifejezketi. hozzá volna azért tariható a
acvrflia' népéét ét gyermek nyelven fenforgó ily tzó amaz veretram értehne, melyekkel még a kakát,
wáaá ai Batita rnythotokbaBi lingaaű tymbolitticat állat, hatonló neve it ezen értelemmel öttzefigghel.
Mbbi lahtl 9 még tovább it Me tarUni tzinte a kéktiym nevet, mi (Szabó D. ét Monotzlai hit olt. 335):

Bnét BBi^ magtseteltetBi tsekoti holmi eledel,** kókonya tsenlelét (Kretsnerics), t mit én
pBlée mnyelvcB t^JáUag caak a tsentelétre vftt kasvéti tojátról tadok ctopán igy katsíMva, mely
iMt tradetnag volBa azon kókonya , t ez volna tehát a neve épen ama cotmogoniai világtojátróli
■mtaiál fBBBMradI Béptaokátot K^át emléknek; így ismeretet egyébkist az ekkori hotvéU K^áttaU
STBiBitJiHh kókásnl neve it (L akid. nót). MiBdesen aevek tehát egy feBaőbb, a maBÓhos hatonló
■yttMi léBy Beve, a a nó Hagam érleUM meUelt itmél a loJAt, oiOBy, lyákiMqr érlehiével it Mraak.

320 yiLÁGALAKfrAs. marro- és mkrokosmos.

Wzet, összevegyttlésükbSl ered az anyag, melyből a lui h68ége által lett a fftld. Egy
más hely szerint: a gondolat teremte a tért, ezen tér eszközlé a sielet, szél a tOzet^ tía
a vizet, a viz a földet, és ismét ezek kölcsönös érintkezése s küzdése houa eI5 Biadea
élo és élettelen testet. Ezen küzdő elemek , a rajongó mythosi phantasia folyamáa ter-
mészetesen többnyire azután personíflcatiókká emelkednek, példáal a vílágreadeio
Visnu által ébresztett három hatalom : Tarmadan, Vassadan és Satigram által alakftlatoak
a világtestek st. Valamint más mythosokban is így jonek el3 már a személyesített tü:^
viz, főid s Ug i$ten$égek alakítva a világot. Ezen képletekhez tartom azért Bía^járt
a mondai nyomainkban is előjövő hason elemi személyesitéseket, s kttlöoüsen a neveietes
mondában Gaalnál C^ ^5), hol e mellett még élénken ezen elemek egyoiáshozí visaoaya,
egymásbai átmenetük, s egymásbóli fejlődése,. mint egy teremtői cosmogoaiai képzattd
állíttatik elő. így beszéli, hogy: a fold mélyében lakik a foldania, ennek koszddi
bordáiban rejtvék már a világító tűzkövek s karbunkulnsok; miért a iüz tovább wiáu
a fbldleánya állittatik elö, s mire a vándor mondahős hozzá tér be a flHd anyától
kőinget kap, hogy a hőségtől a föld megóvja; a tozköves szikla bordákon áthatva, i
tüz oTizágában tüzes folyók hullámzanak a tuz tó forrásába , s ezen iüztóból fel-
emelkedő gőz felhők letznek azután vizzé , melyeken a monda hős most a vfadkei
emelkedik fel. A píz kék felhőiből alakul ellenben megint a Ugteetvér, nelyaek
mozgáiából ered fia a $zél; mi mellett azután különös mellék cosmicas eszmék : hogj
a hó és felhők a légnőtől vagy széltől tépett gyapjú, melyet marokkal vet le, bogy az
eső könyje, sírása; vagy (u. o. 378): midőn a szélanya orrára suta nap esikHiiia
tüsszentést, mely a felhőszakadás st. Számos ily majd homályosb, majd világMb kooBÍGis
eszmék merülnek fel egyes meséinkből Cpéld. Majl. 199, 257 a tfizkirály), mdyel
egyszerű ősi népies természettüneményi s kosmogoniai képletek maradékaial tekiatbelők,
a mint a hitrege ezeket magának megfejteni törekedett./ 0-

Tovább vizsgálva ezen kosmogoniai eszméket, bennök ismét, elvegyfilve vigj
sigátlag csatlakozva ama nevezetes világtojásbóli eredetrőli mondákhoz 8 ezen atábbi
természetelemekbőlí világalakításróli nézetekhez, a nevezetes eszmemenet tOnik fri,
mikép az emberi tárgyasító felfogásnak anyira megfelelőleg a mikro- s makrokoemúsi
képzettel látjuk alakíttatni a világot s teremtményeket, a mennyire t. i. azon világUQÍs
egyes részletei, vagy a benne testesülő isteni v. óriási lény testének részeiből alakltjik
a mindenséget. így a hinduban a tojás részeiből lesznek az ég s a föld, a folyók és lég,
nap és csillagok '); majd ismét, hogy a világ összes jelenségei, sőt még a szellemi tebat-

f) itmeretes a cUssicusokban előJSTŐ nevezetes tdat t skyihák kosmogoniai véleményéről, ndyet Tragis
Pomp^ns (JusUn. 2. 1) felemlít, felhozva azt, mint antochthoni veraenygési a tkytháh és egipioaiak kM
(s mit, mint a hyleai mondit is krónikánk Turóc. 1. 3 szinte felszedte); e tzerinl ai egipCoaiak
volt: hogy a vilig déli végén nagy hőség, az éjszakin fagyasxtó hideg uralkodott (I. kaaoaL ai ő%
eddai regéb.^, s mivel egiptom távol a dermesztő hidegtől, kedvezőbb égbi^l*^ ^^^ letetik, iuéi ai m-
beríség első honaul alkalmatosb volt a skythák ridegebb földénél, ellenben a skytbák nerial: akár a flM
a vízből emelkedett volna ki (sive illuvíes aquarum principio remm terrat obrutat teaail), akár a Iái
állal alakult a fŐld (sive ignís qui et nundum genuit), mind két esetben a skytbák hoaa ősibb; acrt ma-
gasb fekvé.'énél fogva, a víznek innét kellett hamarább lefolyni, vagy ^szaki rideg éghiytaláBál iigva i
tnzoek kialudni, tehát a maiglan vitatott plutonicus (I. Cicero nat. deor. 3 Heraklitos és a Staiciaok vete-
ménye) és neptunicus hypothesis már a skytha ősdk kosmogoniája alapját tcvé. — 2) Roftavanaia 13
(Kellgren 44): quod in ovi dímidiis aibi erat, quodque lutei, album illád terra est, Intenn hoc,
Vishnn purana (Kellgren 47): in hoc ovo inerant lerra continens, maria, mootea, plaoetae
universi, dii, daembnes atque homines. hocque ovum cxtrínsecus septen tegiminibai todataai cral,
scilicet aqua, aere, igne, aethere, atque sui conscíentia unde elementa oriantnr. Vaya parana (L k. 49):
aureus mons Meru supremi embryo est, matricis verő liqoores maria sünt atque arbores, otaa oiaites. ia
hoc enim ovo continenlur mundi illi diversis cum partibus eorum, terraque wepUm cva iaaulíi taia,
maribus septem, et cum montibus ingentibus, cum fluminibusque mille . . . hma ttq«a mI cím MtiUt
pltootis conlancü, loa cum rento st.

VILÁGALAKfTÁS. 321

flégek, énehnek is a tojásból kikelt Brahma résiei s tagjaiból alakultak 0* Hasonlón a
flnbeD 0- O •* n^n csak a tojásból lesznek a világ egyes részei, de még itt is külön
btai, óriási & lények személyesitésében tárgyasitva a világerSk , mint a légleánya
Ckal. 1.260}, Vlinimö , Jouiiahainen , kik a földet, szigeteket, dombokat alkotják
Cl. kaL 2 és 3 rano}; Ilmari a leget alko^a, a mennyet, napot s holdat kovácso\ja
CIO. 277) *). Legnevezetesb e tekintetben még a germán óéjszaki bitrege, a mennyire
beue feledve már a siyátlagi világtojásbóli eredet, csak amaz elemi másod alakulás s
egy teremte lény teste részeiboli világformálás a legélénkebb tudattal j8 elo ; szerinte
CSiuiL Völaspa 3. Grimnismal 40 st. Snorri 4 st.) : az ür , chaos Cginnungagap) déli
végéo állott a tuz Cmospell) , ellenében az éjszakin a köd, hideg (nifl). Muspellheimtól
jött a világosság és hőség, Niílheímtól a sötétség és hideg; közöttttk álloU Hvergelmir
kilja, melyből i2 patak folyt ki, mire forrásukból annyira elfolytak, hogy a bennük
lévő tiinikrák meghidegültek, jéggé dermedtek; de érintve a dél enyhe legétől, elkezdett
■ Jég olvadni és csepegni , annak erejével ki a meleget küldé kezdenek a csöppek ele-
venediii, s egy ember alakult belőlük: Ymir vagy ürgelmír az óriás, kitől az óriások fi^a
eredt; a csepegő jégből még egy tehén is alakult, ez nyalván a sós jégköveket, azokból
első nap egy ember hi^a, másodikán feje , harmadikán az egész ember állott elő; ezen
síép és erői ember Buri volt, fia Bohr; kinek Aai Othin, Vili, Ve megölvén az óriás
Ymírl, testét a ginnungagapba hurcolák, és véréből alkoták a tengert és vizeket, húsá-
ból a fdldet, csontjaiból a hegyeket, fogai s csontszálkaiból a sziklákat, kopony^ából
az é^ltozatot s velejéből a felhőket. £ hitregében tehát egyiránt az elemek általi
viUgalakolás, valamint ama mikrokosmosi eszme nyilatkozik. Homályosabban, de még
■Mig felisnierbetőleg, a már költészileg alakított classicus mythosi nyomokban ; Hesiod
theogooiaja szerint: Chaosból eredett Gaea a föld óriás alalga és Erebos az éj sötétsége,
Gaea Uranost az eget, a tengereket s hegyeket szüli s Uranossal ismét Chronost az időt;
ai ég ellen küzdő óriások által tornyosulnak a hegyek és sziklák. Az orphikusok szerint
isaél: Zeus teste a föld, csonkái a hegyek, szeme a nap és hold CGrimm 536 I. u. o.
hasonló Jappaní st. regéket).

Ai egésznek összefüggő előadása által, már most figyelmeztetek mindazokra,
■ikel MZ óriási mythosbani kosmogoniaí képzetekről mondottam saját óriási hitregéinket
tárgyalva (V) ; mert a még nálunk is dúsan folyó e nemű regékben legjobban láthatjuk
■ÍBdeien kosmogoniai képleteknek is fenléteztét. Igy láttuk már, hogy a regében a
hegyek, kövek, sziklagerincek az óriás megdermedt teste (1. Hargita) ; vagy hogy csak
általak alakitvák a hegyek, azok bizonyos formái az ő különös tetteiktől származtatnak
Ca bereaendi és harsányi hegy, a Retyezatu), hogy ők a hegyek idestova tolói (Toldi),
egyaásra halmozói, a mese hegygörgetői; majd ismét bizonyos nagy sziklák, az eraticus

I) WfiTili purau (Kellcre« 51): loCam aiii?ertiim oihil eiee, niii paiiei divenas corporif eiofdem (Brah-
■m}: mt Un moI ociU, lol eiot ritm, abdonen ocmiü, monlas owa fios, flunina vcoae, Teotiu
I, nubef capilli eiu. led qnalitatot tpioqae animi partei rant corporii eios: ptdor labram
I, dtiidcrlai labrnin ÍbCbtííí, pactiu efiu eil iastUia, lersvoi iniostitia. MaUya purana (i. h. 56):
cabryoMBi iiil«gente« nnbes (adae raut, copia ftalgornm oraalae. ori venae flaHÜaa, MUsqoe
•Tiiefful; iepteai illa etian naria ez liqaorUras ori orta wal, inde qooqne condiBeaU Taria:
, ttqaoreaqae Tinacei. (i. h. 58): coelam capni eios eaC, aol alqoe lana ocaH eim, ■paUwn
cal, aer aiilieliliu eiof, nandiis apiritas eias. terra pes eios. rnonles oüa, fluaiina veaae, aiibet
eitalatjoaet eias, arbores alqve fraaiina capilli eias dicnnlnr. oihil onoioo eral qood ooo part quaedaoi
dd iUh», 4«i Vinj, h. e. ooiTeriun appellabator. Ratoolóo a Bodhat Ii9t«Cő oépekoél is, példiol a
refék sserlol (Grimm 536): Baoio órüs testéből alakig Búdba a Tilágot, kopooyi^ból az eget,
a becrebet df s»klákat , bijából a likat s oSTéoyeket — 2) GoUoodoál (d. proverb. feoaicis 10)
a ngt, btfy aűdőo VliolmCiBea és Jompaioeo (aiooos ai előbbi Jookahaioeo-vd) oieooefc SammoC (Sampo
vfláfMdogadffi Jcir L al.) keresai rtgj fogói, Sammo a felhőbea repfil felettflk, Jompaiaea lerágja Ub-
iHyi; agrika leoaik a laagerbe, beUHa lesz a teogori só, a másik a ISIdre esik s ebből lesz a fű , ha om. a
la kTághatlák Tolfla. ebből Talés oélkSI nőll roloa 8r8k5sen a gabona.
■agy.SylM. 21

322 BMBBR-TBRimTÉS. TBST-ALAKh'AS.

kövek itt amott létezte az 8 mmikJjakDak tartatik (a Poprtd paryáai). Hasoaldn nir-
maztatik toliik bizonyos vizek, tavak eredete, mint a melyek a kővé viUt léoyek vére a
kdnyeibSl eredtek st. (Márta könyje, a lipniki tó, a szántói kővé vált Ingozó asazoay
forrása). Különösen így óriásilag személyesitvék a kiizdS hegyek la, valaoűit a töhbi
természet elemek a tűz-, szél-, léganya óriás fiai küzdelmei. Mindezekre már felaa szán-
mai hoztunk fel idézett helyt (V) adatokat , melyekre nézve az ott kifejtett kosaogimiaí
magyarázatok , most itt erosülnek ismét. Az egész, igaz már csak átalakitott, rövidke
töredékes helyregei nyomokban maradt fen; van azonban ezek közt is Hiár több, mi
még a homályosbak ezen kosmogoniai értelmét közvetíti, s a folytatott vizsgálat bizonyán
még nem egyet hozand elo, melyek még összefüggSbben is ismerendik e nézeteket Igj
atalok itt kölönösen csak a délibábróli fentebb közlött regére, mely ha mini ilya
eredetinek bizonyai, kétségtelenül düs és szép kosmicos képzeteket tár élőnkbe: mikép
a föld, mint az ősz paszta személyesitetik, melynek nyagtalan neje a njta háaykódá
tenger, s míg ez az ot bekerítő hegyekkel küzdve riytok áttör elhagyva a puaitáti ének
mocsáros alapjából , mint gyermeke emelkedik fel a délibáb , felemelve kedvese a iip
sagárai által, míg ellenében az irigy szél, felhő st. áll.

Átmenve már a ví lágeredet s alkotásról az ember teremtáaérei nyilván aa előUi
világeredetrőli mythosi nézetekhez egészen analóg hitregei eszméket találank itt is;
majd az egyes természetelemek réizletei ö$$zeáUitá$ából aUMttaUk az emieri lett,
mijd különösen a világ eredetérőli azon eszméhez képest , mint az egy isteni lény óriái
testéből alakal, s a mikrokosmosból lesz a makrokosmos, úgy itt az emberi ieei ré9Uá
ismét a világ ö$$ze$ anyagaiból alakiíva^ a makrokoimoiból lesz wMroko$Mia$. így
a hindu mythos szerint már a napból lesz a szem, a növényekből a hiúi * laiUákbdi a
csontok, a földből a test ^ a vizből a vér st. A többi mythosokban ez is már iM||d vilá-
gosabb miyd homályosb tudattal jő elő , s ritkábban tódnak még ily részletes megfeMő
alakításokról 0; nagyobbára az összes anthropogoniákban már csak egy vagy kii elembU
áUMttatik az emberi test; majd a földanyagból hasonlón Ádámhoz, majd viz és fiU,
hö vagy fából, melynek lelkeeitöje azután a tüzszikra, az égrbl lehulló eeillag, ai
istenség s más föbblények lehellete st. Deukalion és Pyrrha az isteni utasítás sasriat:
anyjuk (- a föld) csontjait (- köveket) hátra hányva alkotnak emberi ivadékot Az
óéjsz. regében (Völuspa 17, Snorri 9): Bör fiai a két első embert Askr és EmbUt
/oáó/alkoyák '). Hcphaistos Pandorát (Hesiod. theog. 61) rte és földbőL A skytka,
amaz hyleai antbropogoniai mondánál fogva viz és föld volna az amphibiomí alak alatt

1. lásd az egykét igen oereiefes középkori nyomot SssKeálUtra firimniiél (531), mclyeklMO haMsU
   kORDOsi feirogét nyil?áii még az e nemű ősi képzetekre ismertet, s Jól csatlakozik az eddai Utavga
   kosmossihoz. a kfizlStt négy kill6n adat kSzSl itt adom a kél érdekesbet: rituálé eccL
   (London 1839. 192) egy 10 századi emlékből: octo pondéra de quibas (kctiis esi Adara. pondw Imi,
   fkclus (igy) est caro; pondas fgnis, inde mbens est sangnis eC calidu; poodot saUs, iade íhI
   lacrlmae; pondns roris, ande factu* est sudor; pondas floris, inde est Tarietu oenlOfmB;
   inde est instabilitás mcntinm; pondas fenti, inde est anbela frigida; pondas gratiae, iode c
   minis. — Viterbói GotfKednél, pantheon 1187 irva (Pistorii scrlpt. 2. 93): cin BegimM Adaa
   terrae formátum, intelligendam est ez qaataor elementis. mandos enim isle miOor ex
   coDStat, igne, aere, aqna et terra. hamanam (fooqae corpas didtor nicroeoMiOS, M
   habel namqae ex terra carnem, ex aqua ha móres, ez aere flatam, ez igne caloresi. capvl
   rotandam sical coelam , in qno duo sünt oculi , tamquam dao laoiinaria in eoelo Bdcaat. reater
   qaam maré continet omnes liquores. pectas et palmo emiUit Toces el qoasi oodestei resooal
   pedes tamquam terra sustinent universum. ex igne coelesti habét risam, e soperiore aere kabet
   ez inferiori habel olfactmn, ex aqua gustum, ex terra habel tactam. in dorttie psrttdpat cam iapédftas. Is
   ossibus rigorem habét cam arboribus , in capilUs et unguibns decoreai habel c«b gnasLiibw et Sitibii
   sensus habel cam brutis animalibus. ecce talis est hominis sabstantáa corporea. — t) léfd Grtaa MT <•
   Simrock (d. myth. 34 j ide Urtva Tadt. gerra. 39 a semnonok izent berkéróU adalit: eofM
   perstitío respicit, tamquam in«le initia gentis. AyenUnnál is a gennáni nér • germlMrc-lil,
   sachs népnér is a saxum-lól.

EMBER-TEREMTÉS. TBSTALAKÍTAS. SS3

éftaKiS , kinek nere ismét a kieUen mocsáros pusitasággal azonosid. Egy más skyttia
■OMb nerint, aioa föld első emberei az ég fia Targitaos és a folyó leánya Bori-
stbeaeslfl stármamának. Hasonlón a híonpa fejedelem Tanjonról, hogy a föld % uég
vMS^t: ooelo et lerra satisj s azért már amaz skytha Borysthenesi folyóbóli, vizbfiU
szUelésrSli, minden népeknéli anthropogoniai mondák nyomán, igy figyelmeztettem
fentebb CVI) Attila^ Eíele nevének az Atel, Etel folyóvali azonosságánál fogva, ne talán
síiiite ilj mythosi értelmére is. Kétségtelenül ily nyom lappanghat már azonban az
Álnoi csodás sziiletéséroli mondában is a regei szavak különös tudatánál fogva : in-
lotiiit ei qaod de otero eius torrent egredietur. Hasonlón a finn monda hőse VfiinfimO
a lég leányától a $zél s vit által foganva (kai. i. 135), s az üj korszak hSsét Marietta
a 0<s s kogyóiél Cbeere) foganja (u. o. 50. 449). De igy már általában a regékben,
■M a ckína hősök folyó s napgugártóli fogantatása, s a mondák s mesék gyermekies
Ute, a kúlM vagy folyóból kifogott újonszülöttekrol (1. Simrock d. myth. 32) ; mint a
ktt. if : ffahesta Crerek(E.3201) és Cao.): lalgyerek; Szirmayn. Cpar. 124): fától
iziakádi mnter - qaercobus ao saxis prognatus (I.Hom. 0. 19. 163), tehát fáról vagy
Börénybol termett vagy alakított; valamint Grimm is igy érti a német: fán született,
ágea termett sziklásokat : kinek atyja nem tudatik. Ez értelme ismét a közmondásnak
is: őt sem a flilja kMUMte (E. 3105), azaz nem atyátlan s ismeretlen eredetű, minő
eredeti veit már az elsd ember ; s épen igy todom még a szólást is ehhez: a gélya hoita,
hasnálva a gyermekek irányában az újonszttlüttre, mint a üiz hozta, kútból fogták;
wá itles a gólyával összefüggő hitregés, s különösen a világtojásnál felmerülő emlé-
ketaiél fogva , arra figyelmeztethet , hogy egy ily gólyatojás , gólya költéssel összefüggő
keMOgoniai b anthr(^N)goniai regék fen lehettek. Ezek mellett azonban még különösb
■ewbi képletek is elojonek; például a nálunk is valamint Európa szerte terjedt
, hdfehérká'oli ^ mondában CMajl. 172), a gyermektelen királynő óhajtására, meg-
■etnett njja vércseppének a hóvali clvegyülésébol származik leánya; hasonlón
XaJUUinál C^IO) a meggyilkolt mondahds földdel elvegyült verébül új életre támad.
Anépd. C3. 251) szerint szinte a vérrel elvegyült sárból az elvágott tagok helyébe
^|ak alakalnak. De nevezetesen már igy különös mythosi alakunk a tilinkó , hüvök,
kiniale magtalan anyja elvágott ujja vérének a gyúrt tésztávali elvegyültéből jólétre 0
Eltérőbben művészileg is jonek már elo ily alak- vagy tagképzések; Majláthnál C^IO)
a mesében : a levágott tag helyébe a bűvös kigyókirály a hősnek új tagol képez arany
éi elefántcsontból; hasonlón képzi Pygmalion kedves alakját, s a finn regében Ilmarinen
(kai. 37. 140) not készit magának arany és ezüstből (1. XI) '). Legjobban s legélén-
krtben találnám még ezen emberalkotásról i tudatot , mikép a test egyenesen a földből
alakHtaUk az isten által, s beléje lehellete fuvaltatik, kifejezve nálunk egy sajátságos
mondinkban (gy. 141 Varsányitól), — csakhogy nem tudhatjuk, váljon mily eredetű?
vagy már valószínűleg bibliai tudattal foglalt az a nép mesében helyt — e szerint körül-
méoyesea beszéli a mese, mikép az osz szakálú koldus, ki maga az atyaisten, a
■OidahSit azért, hogy rajta mint kolduson könyörült volt, midőn ellene által megöletik
Un, feléleszti: „megparancsolá um. szolgájának, hogy szedje öszsze a meggyilkolt
oMMUait, elrothadt tMtét agyaggal pótolja ki, s leheUen beléje párát" Mind ez, mint
IáiBi, a i0$ii teremtés mellett nyilván a léleknek is a testbe fuvallását már feltételezi,
mi ttonban innét külön tárgyalásul a jövő cikkre marad (Xl).

I) a IaMc| Mjthot tierinl, Bela^ »l<>n levált rejének t rsiddel elvr^yaKi véréből származott az ember L
536, é9 Brahma frjéhől is a tSrpék: balakhilja (Bopp glos. 112) f^enioram genos pollkis magnHu-
•Tfiaans, min5 lilinkó s httTŐklak is. — 2) ily kflldnoi embrr alakitáwk a mesékbea, például a
imaitto ai dastb. (penlam. 5. 3): cakor, főszer, sufrfMirizből sQtMik, haja fonott aranyból, fogai
trlafyből, sieflMi saar, ajkai mbinbői kénllnek. Vaknál (118) a szerh regében: a kéi nőrér filest«éK
■lakil aafáuk írSrSs és fikér selyemből fonva, testét téli zSldböl, szemeit drágakű, fogait gy^ngySkből
cmaU?a. miro elkéatitt szilába cakiot és oiézct adnak: „edd ezt — úgy mond - és asost beszeg !-*

21*

824 VILÁG.

A már igy megalakitott , teremtett mindenséget kifejei5 , noTeietes — s
ama kosmogoniai képleteinket is magyarázó — szavunk a fOágf a siónak bup - 9t{á-
goiiág értelme mellett nyilván kifejezve az előtte létezett azon $etéuig0t^ Un, km,
Mu állapotot, zavart, melynek ellentétében a teremtés megtörténtével a 9iU§ - Ims
kezdSdött. Egészen hasonlón jön elo igy más nyelveken is : az oláhb. hme - Yilág, a
szlávb. Bwiet, éwjet, litv. swietai, ópor. switai, mi egyiránt ismét huc és wnmdmi;
gyökre származtatva a sanskrit $ud - purificatío^\ (Pott etym. i . 39), mintegy a
tisztát, diszest is kifejezve ^); a gör. x6o\lo^ sigátlag szinte díszest, fényest í^eae ki,
Pythagorasnál, Philolaos és Plntarch szerint a rendezettet a világrendet, a bizonyos
határok közt létezőt C- in maas gehaltene) ; akkép a latin mundue is a tíazta, síép
CHamboldt kosmos i. 76). az ószláv mtr és veemir ismét, mai nyogalom s mérték
(mira, mera) értelménél fogva, amaz kosmos jelentésével találkoznék CGríma 752).
Eltérőbb a germ. welt, sajátlag az óném. wéralt, werelt, mit Grimm (752) a
aetae-ya] magyaráz, mit a gót man$et$ (meMchentaat) és fairkme (coeiue
pit>efUium) Ulfliasnál a kosmos fordítására használt szavak is jelentenének , a miaennt
sajátlag e földi s emberi világot, a tér s idöizakra nézve jelentenék; mdyel idire
nézve még más világi korszakok , az iitenek s őriáeok világa is megelőzött volt a
kosmogoniai hitregék szerint; s mely mellett a térre nézve még wiáe miágok is léCo-
nének, egy felsőbb égi vagy mennyei felvilág, egy alvilág st. Mind a két felnüMiCt
értelem nevezetes már saját világ szavunk teljes jelentésére nézve is. Vabmtínt igym
is Grimm a német névben több hason kifejezések nyomán az aetum, bizonyos ídiink
értelmét keresi; úgy a mi világ szavunk is bizonyos használatban, kflIönOsai a aáp-
kifejezésben, ily időszak s kor jelentéssel is bir, a mennyire például halljak a aépnél
a kifejezést : rósz világ van, azaz id5szak, háborgás világ van most, jó ilem vM-
gomat, jó napjaim vannak, mikor még a török világ volt, a kuruc pUág, a régi
világban, azaz török, kuruc, régi időben; s a szokásos: káng kit még a világ Caoii-
idShöz közel álló deákhoz intézve), mit úgy értek: meddig tart még bizonyos JeMegi
állapot, időszak, melyre egy más jövőt várunk. Mi tehát a hypothesisnek szinte mytho-
sunkban is helyt adna , hogy a világ szó aevum értelménél fogva ily küUn viUgoket,
mint egymásra bekövetkezett időszakokat feltételez , melyek a hasonló más rnytbooik

i) a noskrHbao tarral oka - mondi omnes (tahit a M^tlagi Tflág, aiax miBdeméf ) ; KeUgrM (L h. Sl)
ueriot: Tnlgo trés nomerantar muodi: sTar, bhor, btraras — eoelum, terra, refioaet inteie. • adM
fUtttnik Dékem a rilágtoJátrőU hiodn kosmogoniában a TÍIág kifeieiétére hanoátt rlraj kMM, ■ láá
azt Kellgren i. h. 61 magyarázza: TÍraJ est anirertan, és nandit erat TiraJ. a rlláf éi
▼ iraj szárak k8z6tt, ba bár ez ntöbbi teljes benső gySki Jelentését nem ismerem, érteks • tfibnii
mint látni, hasonlatosságnak ran helye, mert az eltérA r be^re nézre emlékeitetid akarok am,iis
rirrad, rirrong s rillám, rillamodat, hj^nal Jelentésére használt kifeiiezéseiBkaél feltiiil, vikép ■§■! a hjl
szó egyiránt rilágosság s z5rej, lárma Jelentésében találkozik, a rirrog contendlt, rixÉtar, • tBmmS,
dSrSg, d8b8g fülgur és corruscatio st. értelmekben. IQabban fIgyelmeiteCteCem tkkép Béféntanét
Logossy sziressége által Sylrester rirágénekek kifiijezésére, mikép IMi-diki bibUai hrűSiédkKÚ Hl-
dalékában emlitrén a képes kifejezéseket, mondja, hogy ily képes beszédhez néptakMk kSMyi ksal
szokni nmcrt nm. nem idegben az ilyen beszidnek neme. él ilyen beszidrel napoakld ralé siélásáfciz A
inekekben, kiraitkipen az riraginekekben, melyekben csodálbaya miadea nip ai magyar alpack sh
m^nek iles rollál az lelisben , mely nem egyíb hanem magyar poetis.* LigOMy erra Békám iíJstiri
bogye kif(^zés már Szombathynak szemébe tűnrén,ronatkozott rá a miad. gy^Utemdayb. CiTSa) 1. 5| rtÜz
rüatta, ra^on a pemiaknáli islen nere rirac ocha, nem rolna-e a magyar: rilág okaT a tÜ rntf
hjHé már Telegdiböl felhozott egy más adattal, hogy az l betű r-rel ran felaerélre és Sytrasler riráf-
énekei rilági énekek; ha tehát e betű felcserélés nem hiba, de így a rtiig nanmk meOill anaih
rirág fornU^ is diratozott, nem csak a mellékes sanskrit riraj hasonlat erdellae — melyre ktvwsMH
tartok, hanem azon rirrad s rirág szárak rir gySkére is még erdtebb értelem aiáU; miaél liffatt
utóbbi rirág szó Jelentéséről a világ ily felrirágzott s e mellett a díszes, szép Mayw irtrismmil ia Mras,
kasonlón a kosmos- és mundos-hoz. A sanskritban egyébkint a rilág aere g agat Is (dsagat), wá m^Ukt
meoést Jelent a ga gyíktól, s rokon lehet a német gehen-ral; a magyarbaa 1§j láUum^k a M-, éfl-
rflág menny nerét, az oda raló felmeaettdl? L XDL

BIÁSVILÁG, HÉTVUÁG ST. S25

nriol, (mint péM.a hindo, classicus, óéjszaki, a külön istenek, arra következett vagy
2 el3tt létezett óriások, szellemek, daimonok világa, vagy legalább egy aranykorszaki
iUg I. alább) , a mostani földi s halandók világát megelSzék. És valamint ekkép tnd-
Atott teUt mythosmik előbbi a mait megelSzo viiágokról, úgy szinte a mostani világra
lég kSvetkezS miif piligról is, s a jelenleginek egyszersmind végéről; mily mytbosi
■datnak azonban ez utóbbira semmi nyoma, s igy elég legyen az egészre ez inductióval
sopán utalni, ide véve még netalán ama apokatastasisi tadatot, miszerint mythosonkban
I nyomai még egy vlzözönnek , mely által a világ végét érte , s még e szerint talán
mi fogja ; ámbár ez ntóbbi a többi mythosok szerint inkább a tfiz , mint a viz által
irtatott bekövetkezendSnek. Élénkebben jelentkezik még a szó másik értelmével azon
idat, hogy a tirre nézve is e világ mellett még más világok is léteznek, hasonlón
■a német te^aA-hoz, mely igy megkülönböztetve az emberek világát, nyilván még
lés világokat is feltételez; ellenében áll agyán e felvételnek szavunkra nézve azon
Mi értelflie , melyben az közönségesen használva a mindeméget fejezi ki a speciálisabb
Ntf vagy égi világ mellett, mintegy összevéve mind a kettőt ^3 ; niind a mellett figyel-
leitetek még is, hogy már igy is mondunk egy máiTllágot és aMlágot; élénken jelenti
zonban ezen kttlönös világokróli tudatot még a népies rege és monda , midőn a két-
■áfrél szól, vagy TOágtaUii lUágH járásról st. mi hogy nem mesei szósallang ismét,
e valóságos mythosi tudat, kétségtelen. Érdekes kérdés volna tehát ennek nyomán
lytkologiánkra nézve : minS világok ezek , különösen ama hétvilág, melyet a monda
iUiSleg emleget? megfelelhetnek rá legelöl az összes mythologiák, melyek dús váltó-
itokban szólanak még e világon kívül helyezett másvilágokról , s mi nevezetes többször
afoolóa mondáinkhoz szinte hétvilágról regélve *), melyek nuyd a füld fölé helyezve az
gi, mennyeivel elvegyülnek, majd a föld alatt a pokolival, majd ismét s legtöbbnyire a
Md egyes mesés részeiben, vagy valódilag létező helyeken mesésen gondolvák, s mint
leni paradicsom kertek, szellemek, dzsinek, perik, tündérek boldog lakhelyei, boldogok
ligetei, drágakő s aranydús hegyek jonek elo G- Sepp. i. 111 — 31). S igy tudják
lámos mondáink is a hétvilágróli eszme előre bocsátásával, különös mesei stereotyp
erezetéseikben , annak folyamában a történetben is még, mikép a monda hos elindulva
UiviUgba vagy világtalan világig, csak ugyan csodás világokat jár be; bekalandozza
yenkor a réz, ezUst, arany erdőket^ a tarkányi föld alatti palotákat, a izellemek,
riögök pokoli lakát, a tündérek boldog hónát, s eljut egész a főid, tűz, lég, viz
UMr anyákhoz, a nap, hold és tzél sógomékhöz; míbol mint látni már könnyen s
Ms választékos számmal állithatnók össze a hetes külön világokat, melyeket még e kö-
Snéges emberi világon tul a mythos feltételez, ha csak a kihozottra nézve egyszer-
nind aztán bizonyossággal is állithatnók, hogy épen azok s nem mások a hitrege ezen
ligaL Az errSli általános nézetnek kiemelése azonban a mythosra nézve nem csak
rdekes de szükséges is volt a regei nyomok ily képzetei teljes kiismerésére. Nevezetes
ikép még Gaalnál fenlévo egy mondánk (313), hol az elátkozott, kit ennél fogva sem
■esny sem a pokol be nem fogadhat, elsülyedve a földről hét külön csodás világon
éa át, miben már a reges vonás az átkozásroli hitregei nézettel is elvegyül (I. XI).
Figyelmeztek még a nevezetes germ. eddai ide szóló mythosra is, hol a mellett,
Igy már a völuspa (2) kilenc világról, s a mostani világot megelőző több korsza-
ikról regél — (Grimm 756 különösen e világok közül vizsgálatában csak a négyet emeli
í: die flammenwelt, die todtenwelt, die oberwelt, das paradiee, a világkorszakok:

í %7 a auben b ax Ssnet rilág kifejexésére a naa-ŰBia, a (Sld naa és ilna léftől. — 2) a kiada rilág-
lijiiiill hotawco^l^n if igy jM nAr elA (I. eUbbi jagyxaleket) a két viláfróU képxct, a karma paraaa
■Nflat CKaUffr- &^): Brakaaa orum kocee ex septein Baadis conpoétaai, • ifT Jé ki baléla kél
iBlgel, kél lasffer, kél rUAc, TalaaiUH a TÜAgminak it kél kdüa raa. L a Modérckaél (IV) a koMi
" iOOi 4 I iitBá késHMl MkoioU kél Tliffritt képMiakal it.

326 VILÁGFA. ARANYKOR.

az óriási, az ások, emberek, s az ezen világnak kimaiása utáni új tiUg) — Bég egy
nevezetes világláróll mythos is elojő (Grimnismal 31. Snorfi 15): ei p^girmsU a
világ-körösfa (weltesche), melynek gyöke vagy ágai három világba érnek, egyik a
mennybe az ások, istenek vagy az emberek világába is, másik a hrímthara-óríásokkaz,
oda, hol a világeredeti gínnongagap volt, a harmadik a nifflheim setétség halál
országába. Grimm i. h. igen kimeritoleg tárgyalja e szép mythost kiegészítő mellék
vonásokkal, s nem talál hozzá az egy pár német hagyományos s máris a keresztre
alkalmazott vonáson kívül semmi más hasonlót, mint Damascenns Joh. Barlaá^iábaa
elojüvo egy igen gyengén érintkező keleti példázatot; én az egészet azonban azért
hozom itt elo, mert monda-gyüyteményemben egy igen nevezetes mesében CSJ. 27
Csécsénybol, Szarvaskendi Zsibrik Ant. u. szíves közléséből), az egész képet igy birom,
ámbár természetesen a mesei vonások közt már sokban eltorzítva s feledett jelentéssel.
A mese beszéli, hogy egy király udvarában volt egy fa, melynek gyöke leéri a fild eli
egész a pokolba, ágai a világ két széléig, teteje láthatatlanul egészen az égken vég-
ződött; a király megakarta tudni, hogy néz ki a világ a fa tetejében, s kihirdettelé
országában, hogy a ki felmén s hirt hoz néki onnan, annak nőül adja leányát egy kgtir
szegődik egy zsák mákcsikért és véka gombócért ; fe^utva, minden ágon egy várost
talál , de mire 50 év múlva teteje felé közelgett , már az utolsó gombócot fogyasztt d,
s erre egy boszorkány jo elő, s a közönséges vonások szövődnek, ezzel, leányával s a
szép hamupipőkével gyűlvén meg a moudahos baja; a boszorkánytól kell neki ii
ismeretes módop a latost kiszolgálni, ki tehát szinte a fa tetejében laknék, mi isaíl
igen nevezetes vonás lehet, miután az eddai világ-korösfán is, ily csodás mythosi állatok
jonek elo; a fát azonban mesénk e közt ismét feledi, s csak a végén emlékezik rá, kogf
mire a mondahos lejo , már 500 év múlt el , s az országban senki sem élt többé isme-
rősei közül; a fa törzse is már korhadt volt, és levágva a fát, ex az egész oiss^
eltemeti. Ez utóbbi vonás ismét az eddában is, hogy a fa gyökerei alatt lévo állítok
alárágják, s a rajta levők elemésztik a világfát, mely ez által összeroskadva a világ
enyészetét idézi elő. A fa tehát itt képe volna az összes, egymással érintkező kllte
világoknak? Éu az egész mythosi képlethez, s különösen összefíiggőleg a mi hét yíUk
gunkhoz, sokkal magyarázóbbnak tartanám a Grimmtől Damascenusból előhozott regéaéi,
az e nemű világfákról ismeretemre másutt is felötlő ily nyomokat. Így például a tibeti
mythos Zampu fájáról (Sepp 1. 113); e szerint paradicsomuk s a szellemek világa cg)'
arany hegy, körülvéve más hét arany hegytől meg hét tengertől, melyek méziziek,
s különféle színűek (ez is tehát külön hét világ) ; ama arany hegy keleti része kristály-
ból, éjszaki oldala aranyból, déli vörös és nyugoti része zöld drágakőből áll; a hegf
déli oldalán női a csodás Zampu fa, a hinduktól is Giamnunak nevezve, melynek
gyökerei a tengerbe, ágai a hegy tetejére érnek, gyümölcseiből a hegyet körül likó
szellemek élődnek. És váljon nem ily vílágfa-e a finn regében is Ckal. 2. 180) a tölgy,
melyet Vüínamö a világot alakítva levág, s melynek a világba szét szórt részleteiből
áraszt boldogságot, örök jólétet, bűvtudományt st.? Ily részletesb egyes vonásokbia,
ezekben nyilván a paradicsomi jó és rósz tudat fájáróli eszme is fenlétezhetik.

Ama hét világ, vagy pedig a világ szó fogalmában így jelentett külön világ-
korszakok egyike volt-e már az aranykor? vagy hogy az csak általában így már a
megteremtett, megalakított, díszes, szép, rendezett világos világnak , mely ama chaos
setét, ür, heo létre következett, első boldog korszaka volt? elég, hogy azt az összes
mylhosok, s a mienk nem kcvésbbé, a legdúsabb nyilatkozatokban biiják, melyek szériát
az, mint egy a földi, világi, emberi első korszak s boldoglét állíttatik elő; és pedig
majd míut az ártatlanság, jóság, igazság, szenvedély telén nyugalom, az egyenlőség és
sztÁadság, majd mint az arany, gazdagság, jólét, öröm s gyönyörűség kora, s melynek
elmultával szerintök s^játlag kezdődnék a mai romlott világi áUofoi s emheri

ARANTRDR. ÉDEN. ARANTKBRT ST. 887

mel a ajtlios tíMpíárfj^ is: az istea, világ s embar közötti viszony vaiitett vdódi
daiáaak keresésa s fejtegetése, Voltaírekint: aorea príma sata est aetas, esi la
▼ise de lontes les aatiOBS, — és : la chatte de V homaie degeneré est le fondeiMBt
) b tkeologie de presqae toates les anciens Mtions.

Így szól a kiada gymnosophisták fStana a boldog elokomil, midőn méz, tej, oli^f
bor forrisok áradoztak, s minden bőségben volt (Görres myth. 1. 30). A dassicos
ge szerint Q^ak. satam. 7. 20), midSn a föld munka, szántás, vetés nélktll termé
taMesét, az emberek és állatok egytttt társalgának ; (Hesiod« erg. 109) : mint istenek
Qk iQáságban éltek, nem ismerve mankát; gondot s fájdalmat; COvid. met 1, 89): a
lakokban tef > nektár folyt, a fákról méz osq^egett s örök tavasz virult. Az eddában
CSa. 1 4 Völaspa 6) gallaldr - aranykor, az istenek boldog kora , midőn játékokban
Uk ártattan életüket és Frodi népe aranyat és békét őröl (Simr. edda 308). A finn
gék szerint (Ganand. fin. myt. 98):Ukko idejében az emberek aranyat őröltek, a
srfákról méz csepegett és patakokban tej folyt 0 ; élénken e tadat még a kalavala
bp regéiben (14. 165): a jó régi időben a fenyő nap- s holdkint ragyogott, méz-
it hatotta át az erdőket, a ligetekben fűszer nőit, a tavak öbleiben olaj folyt; (29.580):
boldog konban a fenyvek ezüst ágnak , a mező virági aranyból vannak , a begyek
síből, a sziklák tojásból, a száraz fenyőkből is tej s méz foly, a sövényből vitf ^*
fain regék nevezetes Sampoja is, melyért a bősök küzdenek; ily aranykori boldogléti
Ui lehetett, a kalevala (43, 297) szerint, általa veszi kezdetét a változatlan bol-
gság , az eszközli a mag termését, a nap és hold meleg világát st.

Nálittk fentebb utaltunk már arany szavunkbani kosmogoniai fogalom Jelenkezé-
rOy Helyben már egy ősi boldogabb jobblét, priraitivus anyagról! eszme maradhatott fen.
QoD BUga az aranykar kifejezésére is igy e szó használtatott? A mythosok ebben
tayire elvegyülnek az aranykorral azonosan képzelt bizonyos boldog lakhelyekről!
lattal, minők már az arcadia, efyiium, paradiciomi eUö hon s lak; s ilyen nálunk
a fentebbi aranykor mellett különösen fenlebetett. ikta szavunk például még mindig
ns tejesen kimutatva nyelvemlékeink nyomán , va^on az a bibliai fordítások s tudat
iNBán egyenesen a héberből jött-e igy át, mi nehezen okadatolható, vagy hogy
lósBiflfileg nyelvünkön eredetileg létezett, mire az éd, éáas gyökök mutatnának; még
léi a halotti beszédben a paradiium áll már , mintha nem lett volna rá szavunk ;
fébbirÉit e szó még egészen illetlenül hagyott eredeti alakja mutathatná, hogy az
' aiég meg nem honosaivá, csak az egyháztól használtatott, talán a magyar pogány kép-
iéi bírható eredeti éden szándokos mellőzésével, ámbár tudomásunkra ma az édim
ptaknél jó formán idegen; ellenben a honosított paradicsommal számos tárgy
laivezések, képes s töltői nép kifejezések is összefüggnek; mi ismét arra mutathatna,
Ij az éden helyébe lépett nála s ennek feledésével erejét felvéve. Dús regei hagyó-
■ymk ebben egyébkint, a mint a legélénkebb tudattal említi ezen aranykort , ágy
refcel la hoz még a felszínre, melyeket a tündéri regével összefliggőleg már ezen
Idog aranykor s hon vagy lakhelyről előhoztunk ; mint például a mai Csallóközzel
ladénregében összefüggő araiykort nevet, a boMaghlvákat és baMagiiBiaiyak
fül, a tikndérorizégol, tündérvilágot, a hét világon s Óperenciás tengeren túl, az
Ulrtf tfindériiont, a tündérek erdélyi araiy várait s fUvátt, tündéri vállasévár és
fáHaaifcelyekot, s a paradicsom kerteket, hol a tündérek csak télen laknak st
sd ezeket az illető adatokkal felhozva IV). Ezen aranykor , boldoglél és boldog
wé& mythosi eszmét tehát már ezekben, mint helyén kimutattam (IV), élénken biijuk.

iff fTiki Mpreft tMrial : m tnnykorbta , midőn a palakoklNui t^ Mft , egy fánlor njlML ctéMkáiTi
Mia, l«iU Bire kSpaiatk a U^téí haliban omtíU fel, t váfttl méiharlangt>a temdlelik el. mb. d. f
Hia. etttivM 5. 202. Igr Ígéri Betéiakbcn is a mottoha ránedTa leáayál, kogy niadanaap rajbaa •
tajati Hh ArtalMri; t a nólit wrfg mUí iMMraltt pkiMto iMk ff^étHUwB is a jólál UNaiMrt.

328 A NEMZETI ÖS ARANYKOR.

így (u4ja még ott a (ündérrege a boldogkort, midőn Csallóköz aranykori toU, selfbe
a tündérek jártak s megterítek éjente asztalukat, kinek kedve tartá houá állhatott és
jőlIakhatoU, nem is volt akkor nm. sem koldus, sem szegény az egész tiyékoB. Ai
iszkornyai tündérek kirésült arany hiyszálait felszedegetve, dús gazdagon élt a nép
megelégedetten azzal, mit az istenek magok nyajtának nékik; mert a tfindérdal szerint:
„az aranyat, ingyen aranyat, ezüstöt, mind iáraranyat Boldogasezanyfalvm miM
adják, tekenövel mérik st/ így e boldog honban a monda szerint minden, az egész
természet s mu arany ezüst s drágakő : arany és ezüst erdők, arany várak, a patakokbu
olvasztott arany folydogál, a fákon ragyogó csillagok teremnek, alattok ezüst források
folydogálnak , arany bokrok közt fénylik a tündérpalota, folytonos vendégeskedés tart,
melyben arany tálakból, arany eledeleket esznek, a tündérgyermekek likaira égbS
csepeg méz, a tündérek könnyei is gyöngyök; minden örök fiatalságú, csoda szqiségi,
vigalom táncok s megelégedésben élve életét. Ezen kertekben van a boldogság jelve is,
az arany alma és az ezüst körtefa, az arany gyapjas bárányok, arany szóra lovak s
aranyat tojó csodás madarak, az arany hajú gyermekek, homlokokon csillaggal, BeUikdi
a hold és nappal st. 0- az idézeteket IV).

De a mit igy élénken, bár határozatlanol tod népregénk, még érdekesb lesz, htg
ha látjuk, mikép történeti nemzeti regéink is, homályosan bár, de határozottan isaét
nemzetünk őskorára egyenesen alkalmazva igy tudják. Ily kétségtelen emléknek \Mkm
ugyan is Anonym(l) nevezetes helyét, hol beszélve az os magyar honról, mint a skjlhi
nép és Attila eredeti hónáról, ezen népek ős történetéről, vallomása szerint adjjs s
történetirók tudósításait, s e mellett, mit be nem vall, de« első tekintetre feltinik, i
sajátságos nemzeti hagyományt is; én közlöm itt előbb a szöveget, hogy azntiari
alapíthassam kritikai vizsgálatomat; e szerint elől beszélve az ős Dentomogerí - D«-
tői magyar skythíai honról, leiija: ibi abundat aurum et argenium, et inveniiite ii
fluminibue terrae illius praetioii lapidee et gemmae. tovább magát a népet és ottai
ős korábaui életét: scythici sünt antiquíores populí (ősnép), de quibos histonograpU,
qui gesta Romanorum scripserunt, sic dicunt: quod scythicae gentes fnissent aiqnM-
Heeimi et mansueti, qui terram non labor ahant, et fere nullum peceaíum eret
inter eoi. non enim habehant domoe artiftcio paratas, sed tantum tentoría de Alameili
parata, ^nes et pisces et lac et mel manducabant, et iumenta multa hahek&á,
vestiti enim erant de pellibus zobolorum et aliarum ferarum. awrum et
habebant iicut lapidee, qui in fluminibus eiusdem terrae inveniebanhtr, mm
cupiecebant aliena, quia omnee divites erant, habentee ammaUa et vícíumUü wfi-
cienter, non erant fornicatores, sed solummodo unusqnisque suam habebat ozorai.
postea verő iam dícta gens fatigata in bello, ad tantam crudelitatem pervenit, ntipidfli
dicunt historíographi , quod iracundia dncti humanam manducassent camem, et laa-
guinem bibissent hominum. et credo , quod adhuc eos cognoscetis doram gentem íumt
de fructibus eorum. Az hogy itt a leirás élén áll mindjárt a római historíograpiioiokiai
hivatkozás, mint mondom, az adat eredetiségét még meg nem semmisiti, csupán itidak
a munkát hagyja , hogy azt kimutassuk. S e szerint már én a helyet egyik legieveze-
tesebbiknek tartom a névtelen jegyzőnéli hagyományos történetmondánk alapja kiisae-
résére. Híven ugyan is kifejezett azon elvéhez, hogy nem: ex falsis fabulis msticorm
és garrulo cantu ioculatorum — a népmonda s rege szerint (vagy inkább : hogy
csupán csak a szerint) akarja írni nemzete történetét, melyet azonban innét u
csak ő is legjobban, hanem a hístoríographusok szerint, természetes, hog)'
nyomon, hol csak teheté (mit azonban nem épen tehetett mindig), nemzeti tortéieli
hagyományos tudatát igyekezett a historicusokból vett tudósításokkal erősítni vagy
rectificálni. £ helyen azt igen könnyen tehette, elővéve bár mely, a clasiicnsokböl
ismeretes skythíai leírást; még is mily hiányosan, vagy talán kinélettel? járt d eUwi

A NEMZETI ŐS ARANYKOR. 329

a leaieti hagyoniny iráDyában, kilátszik, ba e helyéni idegen kútfőjét vízsgáfjak.
AiM hisloríagraphiisok ugyan is, kiket itt használ, nyilván Jostin (2. 2) és Regíno
CfaHx Boo. gem. 1. 5993, vagy valószinuleg csak az atóbbí, miután az erroli síjátlagi
J«aliBtüli adatokat már o szedte Tel, és szövege másod nyomán kerülnek azok már elo
AMiymnál felvéve; de úgy felvéve, hogy mellettük s azontúl még, a hagyományos
■eioti monda is kitűnik. Nézzük rendre az adatokat. Anonymnál ezen Skythía min4járt
aioa fölttl még a különös Dentumogeria névvel jo elo, melynek első királya Moger,
kilol iiámazik Attila, miről az o hístoriographusai már természetesen mit sem tadnak,
■art ei Anonym specialisb magyar hagyományos regei kútfejéből van. Tovább áll az
S$ kom 8 nifrdl^ mely tol a magyar szerinte származik, hogy: gente$ sapientissimae
H wumiuetae, qui terram non labor abant, et nullum peccatum eral iníer eo$;
tehát nyilván az 6s aranykori bölcg, szelid, ártatlan, nyugalmas, dologtalan
HlMpoí; melyről igy természetesen Justín és Regino(i. h.) a skytháknál mit sem tudnak.
Bálok csak egyszerűn s megfelelőn áll a barbár s nomád nép jelleme, kifejezve csupán
a MiTakkal : perraro agrum exercent. Anonymnál tovább : aurum et argentum gem^
tna$qys koMant sicut lapidei ; azaz : a dú$ arany gazdagság s bőség, hogy annyi
aranyak volt mint a kő, vagy hogy még a kövek is azon országban (épen úgy, mint a
tiidémlágban) aranyból voltak, drágakövek valának. Reginonál ellenben csak a pol-
ginsodás nélküli vad nép jellemzése: aurum et argentum non perinde ac reliqui
■ortaies appetnnt, azaz: hogy az aranynak s ezüstnek (sajátlag a pénzt is értheti itt)
■iiok nem nagy a becse, mert nem tudják még használni. Anonymnál tovább: non
cammpiscebant aliena , quia omnes divites erant habentes animalia et victualia
smfieimUia, azaz: az eredeti egyenlőségi boldog aranykori lét ismét, melyben mindenki
^iránt gazdag volt s nem vágyott még a másik javára (az Ovídnáli aranykori léthez
hasonlúo: sponte sua sine lege, ftdem rectumque colebat, míg a vaskorban: in quorum
wbiere locum, fraudesque dolique, insidiaeque, et vis et amor sceleratus habendi).
Regiiio helye már erről épen legkisebbet sem említ, s szerinte csak az áll: nullum
sediis apud eos furto gravius. Hasonlón az előbbihez megint Anonymnál, hogy: nobiles,
igmoMiSf hubulci^ subulci, opiliones, azaz : nemes, nem nemes, szolga és úr a drága
ubol prémmel öltözködött , tehát semmi különbség sem volt köztük ; mig Reginonál
igenen más, t. i. egy vad nép viselete iratik le : pellibus ferinis induuntur. lanae usus
ae Tostiom ignotus. Egy szóval míg ott teljesen az aranykor s boldog ős lét eszméje
■yilatkozik , itt egy nomád barbár vad néprőli vonások kerülnek elő ; s a rajz eredeti-
légébOB bizonyára még tisztábban fogott volna előttünk ezen értelemmel állani, ba
AMHipi, maga észrevéve az így reges vonásokat, hozz^jok fel nem szedi amazokból a
hWoriaiakat; igy például a: „lac et mel manducabant" ismét a tej- és mézzel folyó
tamésiotbőli élődéshez, hozzáadva Regino szerint cames et pisces *), amaz egyenlőségi,
fágf aélkttli léthez: non concupiscebant aliena st. Reginoból hozzávéve az eltorzító
akadatolást: habentes animalia et victualia suffícientia '). A hasonlatból tehát kitűnik,
logj BÚBd az, mi Anonymnáli e helyt eredeti, az aranykori lét eszméjét kifejezi , s
■iád az épen , mi ennek ellenében áll , Reginoból van felszedve ; azaz : az eredeti tör-
lÓMti hagyomi&nyos nemzeti monda az aranykor és ős eredeti boldog honról, a históriai
faldolgoaás 8 rectificálás által interpollálva s eltorzítva.

Anonymus helye tehát kétségtelen mondai reges alapú, és pedig annál ncvezetesb,
hogy aiMz aranykor s boldog ős lét s honroli hitregét egyenesen magával a nemzet
wsiibi Uy eredete s ös hónával hozza összefüggésbe. Igy létezhetett az tehát ős hagyo-
miajainkban 8 nemzeti regénkben; s volnának csak tovább felérő emlékeink, könnyű

I) liglM: ftMÜona el piKalioüm ricerciUit iofcrtiail, lacto el nelle Tetcvultir. — 2) Refiao: pecora

SM A NRMZBTI ÖS ARANYKOR.

volna ax esnnét belolök nég kimntatoi ; de igy is a mi féanaradt, Még Myrist Tiian-
tükrözteti azt ; nem csak a már látott népmondai hagyomány és rege i legéléokM
tudattal emlegetve az aranyhont s tündéri os boldog létet, de a késSbbi korból fenlévo
irodalmi termékeink is, majd nem miniiyárt az els8 16. századi ismereUbikre lév5 nye-
moktól kezdve, egész az ^^abb időkig, igy elShozva költeményeikben ai anmykoKyét
pedig megint a kitttn5 siyátságos vonással, hogy azt si^^tlag nemzeti aranykoni veasik.
Lássmik egy két ismeretünkre levő nyomot. Listinél (moh. 49) :

régi eleinknek és nemzetségünknek ékes lakéke^eii,

tejjel mézzel folyó s minden bőséggel jó dücsöséges részeit,

méltó verseimbe . . . hogy foglaUam neveit . . .

(54): tejjel mézzel folyó . . . hazánkat . . .

(65): első arany üdö, leginkább örvendő, vala vUdg kezdetén f

a mig ártatlanság, virágzók e jóság paradicsomnak kertíD,

véres veritékjek, nem szakadt erejek , szántásban eleinknek,

sok szép termésével, fáknak gyümölcsével ök megelégedtenek.

tejjel s mézzel folytak, soha sem apadtak kútvizeknek fejei,

merő boldogságban, csak ártatlanságban voltak atyánk el^

Zrínyinél Czrin. 32): Scythiabol ... ki hoztam ükét,

tejjel mézzel folyó szép Pannóniában
megtelepítem ükét , magyarországban.

Balassa és Rimay énekei függelékéb. CiB06. kiad. 235):

én még akkor veszek Ádám hogy elesek az aranyos időben.

Ányos CBarcsaihoz):

ez az időszakasz inti szíveinket, mely boldogság birta arany ideinkel,

hol még nem szaggatták ekék mezeinket, s nem fogták járomba szabad ökreinket

nem foly már most a méz a fáknak leveléből, vagy téj a Dunának sziklás kúlf^ékől;

sem lángok magoktól tfizkő rejtekéből , munkával verünk ki szikrákat eréből.

De e nyomok nyilván a classicus rege költSi előállításából erednek? igen is, kétség-
telenül Ovid ismeretes helye nyomán, elvegyítve a paradicsomi képzettel. S én csak
utalni akartam az átvett eszme élénkségére költőinknél, — s ez épen azon költőinknél áll,
kik classicusi mythosi képzetek mellett, élénken tudják még a magyar mythosiikat ■,
mint Zrínyi a Pegasns mellett tátosunkat, a többi felhasznált, classicusi költésmii
alakokon túl a lidércet, sárkányt, hajnalt, Liszti meséink arany almáját st. — a miit
bennök még itt ott az Skythiával , a tejjel mézzel folyó Magyarország s Dunával Ima-
sittatik; egészen roegfeleloleg ismét a türténetregei nyomnak, mely szerint Anooyaaái
bejövő őseinknek is a keresett új hon, őseik öröke, mint a tejjel mézzel folyó iyérá
földe mutattatik fel. Váljon azonban az Anonymnáli előjövő nemzeti hagyományos, a
Regínon túl eredeti színezettel felmerülő nyomot is a névtelen jegyző Ovidból száiaarf
képzetére vigyük-e talán azért vissza? bizonyára nem! a hely sokkal egyszeribh,
soványabb históriai értelemmel jelenkezik ott, mint sem hogy amaz költői befolyás Icg-
kissebb nyomát is képes volna elárulni. És áll itt is Grimm megjegyzése, melyet m
eddábani aranykornak emez classicusihozi tartása ellenében tesz, hogy ez esettéi
bizonyára el nem maradt volna a többi annyira kínálkozó hason ezüst, réz, tne st
koroknak is felvétele; melyekről azonban a legtöbb mythosok nem tudnak, migm
aranykort összebangzólag valamennyi a legélénkebb tudattal emliti ; minél fogva mb

ELFAJULÁS. Vízözön. 8S1

cgfedttl felTehel^, hogy ai rnyÜiosuDk tadatában sem biányxoti, valaMial éléak
oilékeínk csakugyan emlékét minden kétségen felül helyezik.

De mindezekeD túl , jobban erősül még Anonym helyének ezen mythosi hagyo-
mányos érielme épen az által , hogy a nála feutarlott hagyomány tovább még szinte
tmUa, nem ugyan ama classícusi képzetet a bekövetkezett ezüst, vas sL korról, — de
amai artmy boldog kornak elmultát, vétkes, átkossá változtat y az általános elfaju-
U«l; hasonlón ismét valamennyi mythologiák tanához; de e mellett megint siljátságos
eredeti nemzeties tudat s hagyományos vonással. így kiséri mindljárt ugyan is a boldog
eredeti os hon és létroli tudatot a különös szavakkal: postea verő gens fatigata in
hello, ad iAutam crudelitatem pervenit , ul quidam dicunt hístoriographi, quod ira-
condia ducti humanam manducassent camem, el sanguinem hibissent hominum,
et credo! quod adhuc eos cognoscetis duram gentem fuisse de fructibus eorum,
mily öntudatlanul hangzik át még e szavakon a ki nem fejezett ös magyar hitregei
eszme, mely még a névtelen jegyző által ismert nemzeti történeti monda dalain, ha bár
szinte már csak öntudatlanul átvonulhatott. Itt nem igyekszik ismert történetét rectifi-
cálni a historiographusokból szedhetovel; de az ezeknél előjövő vonást, a magyar
nemzet kegyetlenségéről, hogy emberhús evo s vérivó volt: dúlási és hadakozási
kUregei, nemzeti hagyományos feladatának, melybe befáradva már neki kegyetle-*
nedett, felhozásával simíya el mellékesen, s még a végszavakban emlékére is, mintegy
lelkesült sóhajtással tör ki. Ugy van! a vad kegyetlenségi , vérivásí st. vonás, melylyel
a középkor történetírása s regéi a magyart jellemzik, ott áll a krónikában lappangó
nemzeti történeti mondánkban is; — de ha összefüggő szálait összeszedjük, mily hit-
regei mely színezettel bír ez is! Attila s népe a flagellum dei az isten ostora, malleus
orbis, kinek a föld bűnös népeit kiirtania kell, s kinek saját bűnhődése s mintegy
sezeklise a had és dúlás kegyetlen munkája; s így folytának azt az ősök örökére
bejövő epigon utódok a magyarok ; mert ha a vonást Attiláról , mint isten ostoráról, kö-
lépkori keresztyén krónikási eszmének magyarázzuk , mivel okadatoUuk krónikánknak,
ennél még mélyebb jelentésű s eredetiségfi további nyomait, mely szerint Vérbulcsu az
ősök rendeltetését folytatva, a vérbosszúiért az attilai-hún kiirtásért véghez vinni reá
■aradi hagyományos feladatkint tekinti ; hogy e feladatot általában az egész nemzet
Csaba végrendeletében kijelölve kapja, s hogy mcgerusülvc Álmos alatl azt tejjesítni
siet Legélénkebben kifejezi azt azonban a kivégzéshez közel lévő Lehel és Bulcsúnak
ama sitvakban nyilatkozó erus hittétele: nos sumus ultio summi dei, ab ipso vobis
infkgelhmi destinati: tunc enim per cos captivamur, cum persequi vos cessamus,
melyben az egész hadkalandor nemzet hite nyilatkozik dúló hadviselő feladatáról.
Eiiiek azonban megértését épen Anonym fentebbi nevezetes szavai közvetítik, a
maBByire e kegyetlenkedő hadviselési, dúlási nemzeti jellemet, mint »yátságos bagyo-
máayos feladatot s rendeltetést, összeköti miniiyárt a boldog os aranykori állapot múlla,
vélies 8 átkosra fordultával, mely alatt az emberi nem szenved, s melylol, siyátságos
hitittgei tudata szerint, különös rendeltetések, mintegy vezeklés teljesítése által, várja
a auiadalási, megváltást s menekedést. Mikép erősül e felfogás és nézet további
hagyoaányonk, a rege és monda álok s vezeklésroli tudata s képzetei által, mikép más
hason nyihosi jelenségek magyarázata által s mi annak teljes értelme, annak kimutatása
a Jöro oikk tárgyát teszi.

Ide tartoznék még azonban, s egészen összefüggoleg következnék, az itt tárgyalt
■ylhosi körnek a viíMvIlt osludattal kiegészítése; a mennyire L i. az erroli os
hagyományok , nugd amaz, a világot alakító teremtéshez csatlakoznak, miszerint a
eizözön , egy síjátlag tovább folytatott világalakítási kosmogoniai processusnak tudata-
kifli jokskeiik, melylyel szorosan véve kezdődnék a mai világ s emberiség ü alalga s
Ulo; msiá isméi a veszteti boldog aranykor elmultával bekövetkezett vétkes a átkos

3S2 VlZÖZÖN.

világ 8 bfinhödésroli eszmével összefügg, mely az 4j«bb, gyengSA, binhSdS s voeUo
emberinem kezdetét teszi. — Mind a két értelemben^ vagy legalább ai egyik vagy
másikban tolják még azt az összes mythosok , hol akár az ókorból bírfik luigyomá-
nyaikat, akár a mai pogány vad népek vallásáróli adatokat; ógy hogy az e nemfi dis s
teijedelmes regék közlése itt bizvást elmaradhat, s elég lesz csak az inufeles
dassicosi deakalioni regére utalni (Ovid met. i. 253), meg a gyiiJtS mnnkákra, melyek
ezeket terjedelmesen összeszedek, legi^abban például Matzl Curgesch. d. erde) és Sepp
(1. 189) st. — Kevesebb nyoma maradt fel ennek, valamint az összes koamogoniai
eszméknek is, mind azon népek élo regéi s hagyományaiban, kik már a keresztyénségre
tértek; mert az err5li ószövetségi könnyű felfogású, észszerfi s tisztább tidórtás
mellett, a durvább, homályos szakadozott mythosi regéknek háttérbe kdlett tolabl
Innét, hogy valamint más népek regéi erre nézve egészen elnémultak, dgy a mieinkiek
is kevés vagy semmi nyoma. Csak közvetítve volnának még innét száraitztathatók a
regék, melyekben például a hegyek és sziklák az átok által megdermedt óriás teste és
tagjainak, és a közöltök álló iby innét eredő patakok: vérük s k^nyjetknek tartatnak
(1. félj.); vagy a népünknél is fenlévő tudat, melynél fogva a hullámos földvoualokat,
a szikes és kagylós alapii tereinket — egészen megfeleloleg a tudományos geognosticaí
nézetnek — egykori tenger alapnak tar^a, beszélve, hogy ott valaha, a vlzötíMür
tenger volt, s a vizözön elmultával maradtak ott még a kagylók, „békateknok,'' sa
vizbol a magának medret vájt Duna vagy Tisza, Balaton és Fertő, melyek valaha mind-
egy víz s tenger voltának st. Nyilván erre mutatna a délibábróli nevezetes kosmogoniai
értelmfi monda is, mely szerint az ös puizta keblén neje a tenger hullámzott egykor,
s most is még emléke, a puszta s a tenger szülötte a délibáb; hasonlón talán némileg
mint a vizözön emléke a szivárvány; ámbár, mint ez utóbbiról láttuk (.IX), róla még
nálunk is kosmogoniai néphagyományos fogalmak forognak fen; így például, bogyi
vizeket felisiza, felizivja, hogy mint aatoma azokat ismét leereszti, hogy bizonyos
f eltűnte az árvizeket jelenti, színei ismét a termés minőségét; s akkép még egyik
neve is a keűrelet volna, valószinuleg a biblia tudathoz hasonló értelemmel. A folyók,
tavak st. körül szállongó mondák is egyet mást tudhatnak még e felül ; Mednyánszkynál
egy regében (179) találom felhozva a Yág folyóról: hogy midőn az isten a folyókit
elosztá, a Vág későn érkezett meg, miért neki már határozott ágy nem jutott, hanea
ide s tova kószálnia kell; e mondának ugyan, hanem figyelmeztetek is rá, könnyen lehel
eltérőbb deákos elménokedo eredetét felismerni a latin vagus szóban felmerülő em
értelemnél fogva. Vuk szerb dalaiban C^* 8—13) gondolnám ismét a Balatoaról
(Balatlno jezero) szól egy szép rege, mi kép az isten a bűnös világra küldi hároa
büntető angyalát, s azt a Balaton tavával elárasz^ák. Ide tartozhatnak az úgy neveiett
toagememekrAl regék, minokül a nép a tavakat nevezi, melyek hite szerint a tengerrel
összekötettésben volnának , feneketlen kútforrásaik, örvényeik s helyeik által, s rólik
azután számos regéket tud, mikép a tengeren történt hajótörések következtében, a töre-
dékek ezeken jöttek a felszínre (1. Csaplovics gem. ung. 1. 29), hogy tengeri vés
alkalmával szinte hullámoznak, s mint földleirási kézi könyveink is emlegetik, rajtok
tengeri ár s apály jelensége is észrevehető volna st. Ilyenek a kárpáti hegységekbei,
a Kriván orma alatt lév5 tavak, a szláv helylakosoknál moréké oko - tengerszem. De
így már ezen népies képzetek nem csak ismét a Balatonról is, de több magyar helyekeoi
hasonlón tengerszemeknek nevezett tavakról; mire csak a Bélnélí nógrádi banki tóróli
adatot hozom fel (not. 4. 151): lacum vulgus tengeri szem h. e. maris oculum vocitM,
creditque per subterraneos meatus, communionem cum mari habere. certe profunditatis
est inexpertae, rotundi adhaec ambitus, quingentarum plus minus orgiarnm. naUis
unquam imbribus tumescit; diminui sane etiam ferventissimo coelo visus est nunqsas,
sed nec saeviente tempestale flnctus facile ciere suevit ferunt momento dim hac

VfZÖZON. S8S

entílisse, homo el saxis ez imo fando, magnó impeia egesUs. Hasonló monda
(9J.72) B^mioTár fllrd5i hSvizu forrásai közt, egy nnmnlitokat felmosó forrás által
képlett tömi ; a szláv népnél neve jazaro - pokol, s a hit, hogy a közepén felbagyogó
mktg forrás egyenest a pokolból j8 fel, mely az átkos elsttlyedt helyet egykor elnyelte
déagudag lakosai keményszívfisége miatt, s most a helyen a kénköves bnzfi tó áll,
parsaira felmosva az egykori lakosok k5vé vált arany pénzét. — Mindezen regék hát-
térében már igy áll az eszme, hogy e tavak aljában az elsülyedt városok állanak,
melyek tornyai, házai még olykor meglátszanak , például a Fert5r51 (1. IV), a tornyok
anqf harangjai hangja felhallatszik, mint a Karosa folyóból (1. Tompánál 52), a meg-
k0?ill arany Jnh s kecske nyájak körmeit a yiz fehnossa, mint a Balaton kecskeköröm,
nmiirpata at. nevfi kagylóiról (1. IV); az értelem pedig: hogy az átkos bfinös helyet s
likéit öiÖBli el és elsülyeszti a víz, mint a vizözön a vétkes világot, a holttenger a bfinös
Sodonil s Gomorhát A folytatott figyelmes vizsgálat ezt is még folyóink s tavaink
p«4aiB léiengS számos érdekesb s élénkebb regék felszedésével fogja b6vithetai.

88t

Source Colophon

Ipolyi Arnold, Magyar Mythologia (Pest: Heckenast Gusztáv, 1854), Chapter X: Világ. OCR text digitised by Google Books from Harvard College Library copy (Internet Archive identifier: magyarmythologi00ipolgoog). OCR quality is moderate — character substitutions, line-end hyphenation, and double-space artefacts are present throughout; consult the PDF for precise diacritics.

🌲