Chapter XIV: Witches

The witch is the fallen priestess — the pythoness of the old religion degraded by a faith that could not understand her. Beneath the darkest confessions wrung on the rack and the most grotesque charges of storm-raising and child-eating, Ipolyi finds the face of the Magyar fairy-goddess: the szép asszony, the boldogasszony, the cifra asszony — beautiful, blessed, radiant — whose name the people preserved even when they no longer dared speak it plainly. This chapter draws on every known Hungarian witch trial of the seventeenth and eighteenth centuries, setting the testimony alongside the living folk belief and the comparative European record to reconstruct what the witch once was: a priestess, a healer, a keeper of the old knowledge, and a servant of powers older than the Devil.

The Name and Its Origins

The Hungarian word for witch, boszorkány, stands among the most debated terms in the language. One proposed derivation traces it to bosszú, vengeance — the witch as the avenger — though Ipolyi notes this remains uncertain. What is certain is that the concept did not originate in Christianity. The witch is a figure of the old pagan religion: a priestess, a pythoness, a keeper of sacred knowledge. When the new faith arrived, it could not accommodate the old sacerdotal women. The priestesses of the ancient Magyar religion — the female counterparts of the táltos and the mágus — were recast as servants of the Devil, their rituals reinterpreted as maleficium, their healing as harm.

This process of degradation is visible across all European traditions. The Roman strix, the Germanic hagazussa, the Slavic vĕštica — each represents a figure who once held legitimate religious authority and was demoted by the incoming faith. In Hungary, the transformation is documented with particular clarity because of the rich survival of witch-trial records from the seventeenth and eighteenth centuries, records which Ipolyi was among the first to study systematically.

The witch-belief stands in the same relation to the fairy-belief as shadow to light. Everything attributed to the boszorkány — shape-shifting, flying, weather-control, healing, harming, child-tending — belongs originally to the tündér, the fairy. The difference is moral coloring imposed by a later age. The good fairy and the evil witch are two faces of the same archaic figure: the supernatural woman who commands the forces of nature.

The Laws Against Witchcraft

The earliest Hungarian laws concerning witches reveal a remarkable progression from tolerance to persecution.

Saint Stephen (r. 1000–1038), in his second book of decrees (2.33), treats the striga — the witch — not as a criminal but as a pagan woman in need of instruction. If a striga is found, she is to be brought to the church and entrusted to the priest for fasting and religious education. Only upon a second offense is she branded; upon a third, handed to the judges. The law's Latin term, striga, corresponds to the old belief in women who could fly by night and suck blood — but Stephen's response is pastoral, not punitive. The church will teach her; the fire is not mentioned.

Saint Ladislaus (r. 1077–1095) refers witches to episcopal discipline — still an ecclesiastical matter, not a capital crime.

King Coloman (r. 1095–1116) delivers the most famous pronouncement in Hungarian legal history on this subject: De strigis vero, quae non sunt, nulla quaestio fiat — "Concerning witches, since they do not exist, let no inquiry be made." This extraordinary statement, centuries ahead of its European time, effectively decriminalized witchcraft in Hungarian law. Coloman's rationalism, however, did not endure.

By the later medieval period, the conflation of witchcraft with heresy had reached Hungary from the West. The Buda German law book (compiled 1244–1421) prescribes burning for witches. The first known witch accusation in the Hungarian language dates to 1517, when one János Török brought a complaint before the Kassa town council against two women named Margit and Anna, accusing them of lighting fires at the edge of the suburb beside the water and washing each other in the river — a ritual clearly connected to sympathetic water magic. The Transylvanian Saxon synod of 1577 formally addressed the problem of witchcraft, and from that point the persecution intensified steadily, reaching its peak in the great Szeged witch trials of 1728.

The Devil's Covenant

In the witch-trial confessions — most of them extracted under torture — the witch's power derives from a covenant with the Devil. This covenant follows a pattern recognizable across European witch-trial literature, but with distinctly Hungarian features.

The Devil appears to the future witch in various forms and seduces her into his service. The compact is sealed by a blood-writing: the witch signs her name in her own blood, surrendering her soul. The Devil then brands her with his mark — the stigma diabolicum — which witch-finders would search for on the bodies of the accused.

Most significant for Hungarian mythology is the survival of an indigenous devil-name: Dromó. While the educated classes borrowed classical names — Pluto, Lucifer — the folk tradition preserved this native term, which Ipolyi identifies as the original Magyar name for the evil spirit. The name Dromó stands alongside the borrowed forms in the trial records, a trace of the pre-Christian demonology that the general European witch-belief overlaid but could not entirely erase.

The Devil's appearance in the trials sometimes takes the form of a lidérc — the Hungarian will-o'-the-wisp or incubus figure — who comes to the witch as a lover, a fire-spirit, a companion. This identification of the Devil with the lidérc represents the Christianization of an older, more ambiguous supernatural being (discussed at length in Chapter VII of the Magyar Mythologia).

The Witch-Gathering

The most vivid passages in the Hungarian witch trials describe the boszorkánygyűlés — the witches' gathering, the Hungarian equivalent of the Sabbath.

Places of assembly. The most famous gathering-place is Gellért Hill in Buda — Szent Gellért hegye, the hill of the martyred bishop — which in popular tradition doubles as the witches' mountain. Trial testimony from Szeged and Nagykároly repeatedly names it: the witches ride there on enchanted humans, on broomsticks, on cats. Other named gathering-places include Kopasztető near Tokaj and Öthalom near Szeged. The Transylvanian Saxon trials mention a place called Pfefferland — "Pepper-land" — to which the witches ride.

Times of assembly. The witches gather on specific nights charged with supernatural power: Luca napja (Saint Lucy's Day, December 13), during Lent, on the eve of Saint George's Day (April 24), and on Saint John's Eve (June 24) — all dates that correspond to pre-Christian calendrical festivals, the winter solstice neighborhood, the spring awakening, and the summer solstice.

The feast. At their gatherings, the witches feast. They cook horse-meat in iron cauldrons — vas katlanokban lóhúst főznek — a detail that directly echoes the pre-Christian Magyar horse sacrifice documented in the chronicles. They cook salt and consume it. They drink endlessly. One Szeged trial describes how the witches bored a hole in a wine-stock on Kecskemét hill, put a tap in it, and three thousand of them drank their fill — all the yield of the hill flowing through that single tap.

Music and dance. The gathering features music — drums and pipes (dob és síp) — and wild dancing. The whirlwind (forgószél) is the witch's dance made visible: when a whirlwind rises, the people say the witches are standing in their basket, holding a fire-poker in one hand and a broom in the other, spinning.

Hierarchy. The witch-society has a military structure with ranks borrowed from Hungarian military terminology: kapitány (captain), hadnagy (lieutenant), zászlótartó (standard-bearer, called barjaktar in the trials — a Turkish loanword, itself significant), fűhordó (herb-carrier), atyamester (father-master), and döghadnagy (plague-lieutenant). This organized hierarchy mirrors what the chronicles record of the priestly orders of the old Magyar religion — the táltos, the mágus, the jós — and Ipolyi argues that the witch-society's structure preserves a memory of the original pagan sacerdotal castes, degraded but not destroyed.

Shape-Shifting

The witch's power of alakváltoztatás — shape-shifting — is among her most characteristic abilities, and the one most richly documented in both trial records and living folk belief.

The cat. The most common witch-animal. The folk belief holds that the witch comes in the form of a black cat to suck the cow's milk and to torment the sleeping. In the trials, the testimony is vivid and specific. From the Szeged trials (731): "She came in the shape of a cat at night to her breast." From Palugyay (208): "She denies that she went there in the form of a cat." The Transylvanian tradition holds that all cats are potential witches, that the cats hold their assemblies on the Rákos field, form alliances, punish criminals, and even execute some with death — so that when a farmer's tomcat does not come home, he concludes "he has surely been judged."

The dog. Equally frequent. From Palugyay (202): "Going upon the witness in the shape of a dog, the witness feeling to determine what it was, discovered it was a dog with both its ears cut off." From Szeged (728): "A grey-ash dog in a whirlwind struck him from his horse so that he lost his sight."

The frog. From the Szeged folk tradition: "When the witches were being burned, they tied tinder beneath their throats and placed them on the pyre; then one could see them trying to escape in the form of frogs, snakes, and rats, but they were swept back and burned with the fire, without uttering a single cry or any expression of pain."

The horse. A particularly significant form. The folk belief of the Csallóköz region tells how witches appearing in horse-form can be bridled with a trouser-string and shod with real horseshoes. A rich tradition of tales describes how a witch, caught in horse-form and taken to the blacksmith, is found the next morning as a woman shod with iron on her hands and feet.

The butterfly and fly. Princess Apafi, wife of the Transylvanian prince, believed herself bewitched and saw a witch in every fly; before she would enter any room, her courtiers had to chase out every fly, and if she spotted one on any object, all the furniture — tables, chairs, plates, knives, spoons — had to be replaced. At Felsőbánya, the death's-head hawk-moth (sphinz L.) is called boszorkánypillangó — witch-butterfly. Grimm records parallel German terms: the butterfly as Milchdieb (milk-thief), Buttervogel, and in Old Norse papilio vaccarum — the butterfly of cows.

The wheel. In one folk tale, a witch in the form of a wheel with twelve spokes rolled into a farmer's yard; he seized the twelfth spoke and hung the wheel by a rope from the well-sweep. The wheel transformed into every kind of animal before finally resuming the form of a woman, who begged to be released. In the Szabolcs trials (715): "Having tied an iron ring with linden-bark to the table, in the morning they saw that it was Soos Pálné who was tied, with the linden-cord running across her body."

The falling star. One Felsőbánya trial contains the tantalizing fragment: "I heard from her that the star does not descend upon anyone in the form of evil" — which Ipolyi connects to the Eastern tradition that Gale-witches (Greek witch-figures) are born from falling stars, and to the broader Hungarian belief that shooting stars signify death and fate (Chapter IX).

All these shape-shifting forms, Ipolyi argues, belong originally to the fairy (tündér) tradition. The cat, the horse, the frog, the swan-like goose, the airy butterfly and fly — these are the characteristic forms of the supernatural women of the folk tales. The witch's transformation is the fairy's transformation, seen through a glass darkly.

Air-Walking and Flying

The witch's power of flight — légben járás, literally "walking in the air" — encompasses several related abilities.

Appearing and disappearing. The witch can suddenly vanish and reappear. From Palugyay (201): "When the accused was in the middle of the road and the coachman tried to drive around her, she suddenly vanished before his eyes." From the Felsőbánya trials (715): "He did not see her at first, only when she laughed aloud, and then she disappeared. Her appearance was with a great brightness; she was visible only as long as she spoke two or three words."

Entering through impossibilities. The witch takes the form of a small child and enters through chimneys, keyholes, and narrow window-openings. From the Felsőbánya trials: "He saw that at night, sitting outside in the moonlight, a small child-shaped thing came in through the smoke-hole, and then the cock crowed." From the Marosvásárhely trial: "In her usual form and clothing, the size of a palm, she entered the house through the window."

The instruments of flight. The witch rides through the air on brooms, fire-shovels, pitchforks, rakes, and besoms (pemetefa). From the Szeged trials (737): "She greased the broom." From Szirmay: "They flew on a broom or a baking-shovel." Most commonly, the witches ride on cats — as the fairies themselves are carried through the air on cats in the folk tales (Chapter IV). The saying Pilátus macskája — "Pilate's cat" — applied to anyone who looks as though they have been out all night, preserves this association.

Riding enchanted humans. The most striking feature of Hungarian witch-flight is the practice of turning humans into horses and riding them. The witches throw a bridle (kantár) around a person's neck, transforming them into a horse, and ride them to the gathering on Gellért Hill. From Szirmay: "They rode to Gellért on humans turned into horses." "They rode him at night; his body was like blue cloth." "The saddled humans were tethered to a thin willow-switch; among others they named Koós Anna, saying they saddled her with a jaw-bone, and on her back the mark of the saddling showed, and on her knees from the tethering — for she had to kneel — the thickening of the skin was visible upon judicial examination."

A widely known folk tale tells of a blacksmith's apprentice tormented nightly by a witch who bridled him and rode him until he wasted away. On advice, he seized the bridle from the witch's hand and threw it upon her instead, rode her all night, and at dawn led her to the smithy and had her shod. In the morning the household ran for a doctor because the mistress was unwell — but she would not say what ailed her, not until the doctor examined her feet.

The flying ointment. The repülőzsír — flying grease — is prepared from children's fat, beeswax, nightshade (solanum), and soot. The witch anoints the crown of her head, the soles of her feet, and the bends of her arms, and then she can fly. From Szirmay: "Anointing themselves with a certain ointment... the crown of the head, both elbows, and the soles of the feet... they flew." The folk belief holds that this ointment gives the witch all her powers; she must anoint herself with it every 7th, 17th, 27th, 37th, or 47th year. One tale tells of a servant who accidentally used his mistress's flying grease on his oxen's yoke-sores — the oxen sprouted wings and flew into the sky with the yoke and all.

The words of flight. The witches speak incantations to rise into the air. From Szirmay: "Saying kipp! kopp! they flew out." From Szeged: "Kap hírivel!" The fuller formula preserved in the tales: "Kipp kopp, ott legyek a hol akarok!" — "Kipp kopp, let me be where I will!" Or: "Köd előttem, köd utánam, engem senki meg ne lásson" — "Mist before me, mist behind me, let no one see me." These are invocations of a higher power, calling upon forces whose names have been forgotten though the formula survives.

Rain-Binding and Weather Magic

Among the witch's most feared powers is her ability to bind the rain, raise storms, and control the weather.

The cloud-key. The fellegkulcs — literally "cloud-key" — is the witch's instrument for locking away the rain. The Szeged tradition tells: when the witches were being tested by immersion, one had already sunk beneath the water, whereupon another enviously cried out: "Just pull the cloud-key from her ear, and she will not sink!" They pulled out the cloud-key, and the suspect, no matter how she struggled to go under, could not sink.

Dew-gathering. The harmatszedés — dew-gathering — is performed on Saint George's Eve or Saint Stephen's Day at eleven o'clock at night. The witches go out to the pasture or the grain-fields carrying bed-sheets, which they draw across the dewy crop while repeating the words: "Szedem, szedem mindennek felét" — "I gather, I gather the half of everyone's." The sheet becomes soaked; the dew is wrung into prepared jugs, which are then buried beneath the threshold where the cows or sheep are milked. This is done in the belief that it will bring milk to their own animals and prevent evil women from taking it away. The collected dew also serves for producing rain, hail, or drought — it is sold by the measure to Turkish witches, who use it to raise hailstorms in their own land, while these witches in return receive wind and tempest.

This dew-gathering is the basis for the common charge that the witches "take away the fat of the earth and plunder it" — the dew being the fat of the earth, and its removal causing the soil's barrenness.

Hail and storm-raising. The witches produce hail by boiling stones in water, by collecting leaves and flowers from various trees and stirring them in pots, and by scattering ashes and dew and branches. The Transylvanian chronicle (Chronicon Fuchsio-Lupino-Oltardinum) records for 1613: "Many magicians and witches were given to the fire in Hungary, who were said to have attempted by their incantations to bring hail over all of Hungary and Transylvania so that all the crops and vineyards would be destroyed." The story of discovery is remarkable: a man took his young daughter, barely ten or twelve years old, to the vineyard, and hearing him complain of the long drought, she said: "Father, I, if you wish, can easily produce rain, even hail." Asked where she had learned this, she replied: "From my mother." The father, astonished, told her to produce hail, but only on their own vineyard, leaving the others untouched. She did so, raising a terrible storm that flattened the paternal vineyard while the neighbors' stood unharmed.

The whirlwind. The forgószél — whirlwind — is always the witch's work and sign. The folk belief says: when a whirlwind rises, the witches are standing in a basket, one hand holding a fire-poker, the other a broom, spinning. From the Szeged trial (728): "A great whirlwind arose, and the witches in it struck the witness on the face." From another: "A great whirlwind arose before him, and in it the witness saw a short grey-haired dog; the whirlwind cast him from his horse to the ground."

Harm to Cattle

As the witches can take the fat of the earth and redirect its fertility, so too can they take the haszon — the profit, the yield — of the cow. The cow being the chief object of the farm household and the foremost concern of the mistress, it is in the belief surrounding cattle that the witch tradition survives most tenaciously in the living folk belief.

The witch comes in the form of a cat, a dog, or a frog to suck the cow's milk. She threatens: "I will ruin your sheep so that you will get no profit from them this year." If she asks for milk and is refused, the cow immediately gives bloody milk — until the authorities send word to her, and the milk returns to normal.

Most remarkable is the witch's ability to milk impossible objects. She can milk a fence, a wagon-axle, or a post, and thereby drain the milk from any cow she thinks of. The learned jurist Bodó (1751) reports with full seriousness the testimony of an eighty-year-old nobleman, Georgius Farkas of Hankov, who swore that after the Thököly revolt he witnessed a man from Rachfalva who, taking a small jug and placing it beneath a wagon axle, asked whether he would like to taste the milk of the sheep grazing not far away. When the nobleman said he would like to see the effect, the man fixed a knife in the axle and milked copiously through the knife. As the milk flowed, the sheep in the pasture began to scatter, leap, and run wildly. The shepherd, seeing this, threw down his sheepskin cloak and beat it with his crook until the knife was pulled from the axle — whereupon the sheep calmed, the shepherd ceased his beating, and the man who had milked the axle fell to the ground screaming in agony, begging them not to let the shepherd punish him further. "Here the Devil met a more powerful Devil," the jurist notes.

Harm to Human Beings

The witch's power over human bodies is documented with terrible specificity in the trial records.

Twisting and binding. A mere touch can deform: "She ran her hands over the healthy child, and the child fell ill... both its legs shriveled up toward its bottom, and its head fell upon its chest." (Palugyay 206). "She ran her hand down her daughter's back, saying: 'What a fine fox-fur coat this is of yours,' and immediately her hands were drawn together." (Szeged 736). "They turned a small boy's ankle onto the top of his foot." "They pulled his mouth up to his ear." "They turned a child's eyes inside out." "They tied down a child's tongue."

Heart-eating and bone-removing. The witch extracts bones from the living: "She took out his wife's hip-bone." "A child's leg-bone." "A little girl's leg-bone and shin, immediately upon birth, before christening" — this last for the preparation of flying ointment, though the confessions claim the bones were given to the captain of the witch-society.

One Szeged trial records: "They took away a three-year-old Rác child's head and made a head for him out of a pumpkin." Another witness adds: "He lived for about two months after that." And from Felsőbánya (731): "They took out the girl's lung; a rotten apple is her lung; she also died." These details directly echo the evil fairy tradition: the rósz tündérek who hollow out hearts, eat them, and replace them with straw or rotten fruit. Petronius (c. 134) records: striges comederunt nervos tuos. Plautus writes of the striges who eat the entrails of the living. The Indiculus paganiarum states: "that women may take out the hearts of men, after the manner of the pagans."

Child-stealing. The váltott gyermek — the changeling — is well known. The witch steals the human child and leaves her own offspring in its place. In the Marosvásárhely trial, the charge appears twice: "that she carried children out through the chimney" and "that during the afternoon divine service she attempted to snatch the child from the woman in childbed."

Bride- and groom-snatching. The witch's special spite is directed at weddings. She appears at the ceremony and works her harm: "At the wedding she reached into the bridegroom's brother's bosom, and the young man had to fall down immediately." Bél records from Nógrád county: "A witch snatched a woman from her husband's side on their wedding night, carried her for three days through the forests; she was found at last at the witch's house in Szécsény, nearly dead among the pillows."

Healing and Divination

The same power that harms can heal. The witch cures by laying on of hands, by anointing with grease, by incantation, by bathing. "She was a midwife, and upon whatever wretched person she merely laid her hand, they were immediately healed." (Palugyay 204). "As soon as she rubbed the witness's belly with a little butter, she was immediately cured." A witch at Felsőbánya gives a cake, "and immediately, as if it had been cut away, his ailment ceased."

The remedies recorded in the trials are a pharmacopoeia of folk medicine: "Bathe the child in water boiled with oats; carry the oats to the roots of nine garden fences and to the crossroads on the preacher's meadow." "Fetch silent water from three deserted wells, say three Our Fathers, and bathe the child." "From nine rubbish-heaps gather rubbish and winter-green." "Make a bath from mole-hills." "She bathed the child in a stork's nest." Herbs are used extensively: "From thorny burdock, wormwood root, and celandine stem."

All these healing modes, however debased in the senseless folk superstition, bear the marks of an ancient religious practice: healing by the laying on of hands, by anointing, by spittle, by incantation, by ritual bathing. The elements — water, earth — are sacred; through them the divine power manifests. The herbs' virtue is known to the deity and descends from the deity to the priest or priestess who serves as intermediary.

A beautiful passage preserves the belief in the white snake: "If one boiled the white snake and gave it to someone to eat, all the herbs would speak to that person, and it would be revealed which is for harm and which for healing." The folk belief adds that at certain times — especially on Saint George's or Saint John's Eve, the pagan solstice festivals — the herbs speak aloud and declare their uses to one who knows how to listen. The heroes of the tales speak with plants; the herbs understand their speech. The Lászlófüve — László's herb — and the Csabafüve — Csaba's herb — are named for the heroes whose higher power they served. The knowledge of which herb does what, Ipolyi concludes, belonged originally to the deity and descended to those mortals who, through inspiration or through the wisdom of the white snake, were raised to divine understanding.

Divination takes many forms. The rostaforgatás — sieve-turning — is practiced throughout Hungary and has ancient parallels: Theocritus (3.31) records koskinomanteia, and the practice was widely known among the Greeks, Romans, Slavs, Letts, and across France and Germany. A sieve is suspended on a thread (or balanced on scissors); the names of suspects are recited; at the guilty person's name, the sieve turns. One complete trial from Felsőbánya (1715) deals entirely with "the matter of sieve-casting."

Another witch "cut open a warm loaf of bread and looked to see where they had gone, and said: today at noon they crossed the Tisza at Tokaj. The woman asked her husband when he returned whether it had been so, and he confirmed that their crossing had indeed occurred at the time the woman at home had read it from the bread."

Love-Philters and Summoning

The szerelem-ital — love-potion — is known in Székely law as kantérolás, against which specific legislation was enacted. These potions are prepared from certain plants and animal parts. The death of Prince Bocskay (1607) was attributed to a love-philter administered through a woman by his advisor Gatay.

From the Felsőbánya trials: "I shall place something on the four corners of the table, and whoever you love will have to come." "A baked cake, in which there is something such that if he eats it, he will love his spouse." "If one brought earth from nine village boundaries, from nine graves, and scattered a handful in the council-house, the council would be unable to act against one... they would even come to love one."

The witch can also summon the absent. The Ungarischer Simplicissimus (a seventeenth-century picaresque novel drawing on Hungarian life) describes how the author, while serving the Eperjes executioner, witnessed the executioner's witch-wife summoning a woman's lover from Transylvania. She wrote the beloved's name with other characters on paper, placed the paper in a new pot of water, and set it to boil slowly. "He is coming now, quite naked; fetch clothes," she said. The author asked why she kept alternately placing the pot on the fire and removing it. She answered: "When it boils quickly, the fellow also goes quickly; when I pull it out and it simmers gently, the creature also goes gently, and less harm comes to the man." Shortly the man appeared, naked, sitting in a trough on the roof. They gave him a köpönyeg — the Hungarian rain-cloak — and he came down.

The Szeged trial questions repeatedly ask: "Did you know how to bring people in a goat-skin cloak, or by boat?" The answers tend toward the evasive or the fantastical: "She could have if she had wanted, but she never did, for in one sieve a hundred could fit." Another: "In a nutshell a hundred could fit, and when they set out they said: hop hírivel!"

The Water Ordeal

The vízpróba — water ordeal — served as both judicial test and punishment. The method is described by Bél in his account of the Vajka witch trials: some seventy women were seized on various suspicions and taken to the river where it flows placidly and is nearly unfathomable in depth. They were made to remove their outer garments and put on men's undergarments for modesty. Their hands and feet were tied behind their backs; they were suspended by a long rope and cast from a boat into the river. Any who sank by her own weight was immediately pulled out, pronounced innocent, and released. Any who floated upon the water like a duck and could not be submerged — these were condemned as guilty and sentenced to the stake.

In the Szeged trials, this ordeal was practiced on the Tisza; to this day, an island where the witch-immersions were conducted bears the name Boszorkánysziget — Witch Island. From the trials (737), a confession wrung from one of the accused: "I went down into the water at the bathing because I said, in the name of some devil I entered and swore, so that devil might help me go down to the bottom."

The belief that a witch cannot sink is ancient. Pliny (7.2) records of sorcerers: "they cannot be submerged, not even when weighed down with clothing." The underlying concept is that the pure elements — water, earth, air — refuse to receive the impure; the water rejects the witch as the sacred rejects the profane. But Ipolyi notes the grim irony: if the accused sank, she might drown before being pulled out; if she floated, she was condemned to burn. Either way, the verdict was death.

The folk belief also held that witches cannot weep. From Felsőbánya (715): "She wept, it is true, but that tears fell, I did not see." This too is an ancient marker: if the good fairies' tears are blessing — identical with dew and pearls (Chapter IX) — then the evil fairy, the witch who steals the dew from the earth, would have no tears.

The Fair Women — Szép Asszonyok

The chapter's climax — and Ipolyi's most original contribution — is the recovery of the tündéri elnevezés, the fairy-name, hidden within the witch-trial records.

In several Szeged and Felsőbánya trials, the accused witches do not call each other "witch" among themselves. They use a different name: szép asszonyok — "fair women," "beautiful women." And the contexts in which this name appears are not demonic but maternal, tender, protective.

From Palugyay (204), the first passage: a witch, healing a sick child, speaks the following words as incantation: "Szép asszonyok! Vigyétek el ti az én fiamnak sírását, rívását, hozzátok meg ti az eö édes álmát" — "Fair women! Take away my son's weeping and crying, bring back to him his sweet sleep." Upon which the child was immediately healed and became as though it had never known how to cry.

The second passage (same source): another woman accused of witchcraft, called to heal a sick child, says: "Az szép asszonyok tálában hágtál" — "You have stepped in the fair women's dish." The witness asks: "What fair women's dish?" The woman replies: "Mi úgy szoktuk azt mondani, nem merjük mondani hogy rontás" — "We customarily say it thus; we dare not say that it is a curse."

The third passage, from the Szeged trials (737): a witch says of a sick child: "Csak az szép asszonyok szoptatták" — "The fair women merely suckled it." When asked who these fair women were, she would not say.

The fourth passage: "bolondító, aliter szép asszonyok füve" — "stupefying-herb, otherwise called the fair women's herb" — a plant named not for the witch but for the fairy-being.

Ipolyi's analysis is decisive. The szép asszonyok are not witches at all. They are the tündérek — the fairies — under their original, undegraded name. The name corresponds precisely to the boldogasszony (blessed woman) and the cifra asszony (radiant woman) known from other sources. In Hont county, near Ipolykeszi, a ghost called otthon asszony — "the home-woman" — haunts a vineyard, "singing beautifully and dressed splendidly; at the sight and sound of her, one is struck with wonder."

These are the same beings who appear at childbirth to bless the newborn, who serve as godmothers and protectors, who foretell the child's destiny — the Hungarian equivalents of the Roman Lucinae, the Greek Moirai, the Norse Nornir, the Germanic Völvur. When not invited as godmothers or midwives, they take offense and curse the child — the universal fairy-tale motif. In the witch trials, the most common accusation is precisely this: the accused was not invited as midwife or godmother, and in revenge she cursed the child and mother.

The szép asszonyok, the boldogasszonyok, the cifra asszonyok survive in plant-names as well: boldogasszony haja (Our Lady's hair — Cuscuta europaea), boldogasszony csipkéje (Our Lady's briar — Rubus idaeus), boldogasszony rózsája (Our Lady's rose — Sempervivum tectorum), boldogasszony mentája (Our Lady's mint — Mentha graeca), and the bába kaláca (midwife's cake — Carlina acaulis).

The chapter closes with Ipolyi's summation:

From but a few witch-trial fragments — from scarcely three sources — the reader may see how much evidence has emerged for nearly every element of our mythology. Behind the darkest Devil-images, the name of an ancient Magyar mythological being — Dromó — rises to the surface. From the murky confusion of the witch-belief, the faces of our old religion's fairies appear: the boldog- and szép-asszonyok, the fair and blessed women. In the base conjurer's tricks and devil-work, the knowledge of our wise táltos priests and the inspiration of our priestesses may yet be glimpsed.

Colophon

Source: Ipolyi Arnold, Magyar Mythologia (Pest: Heckenast Gusztáv, 1854), Chapter XIV: Boszorkány (Witches).

Translation: Good Works Translation by the New Tianmu Anglican Church, 2026. Translated from the Hungarian by NTAC + Claude. This is the first known English translation of this chapter.

Translator's note: Translated directly from the Hungarian OCR text of the 1854 first edition, digitised by Google Books from the Harvard College Library copy (Internet Archive identifier: magyarmythologi00ipolgoog). The OCR text contains characteristic artifacts of nineteenth-century Hungarian printing scanned by Google Books — character substitutions, broken words across lines, garbled diacritics — all of which were navigated by reading through the noise and reconstructing Ipolyi's argument from context and linguistic knowledge. Where Ipolyi quotes Latin trial records, the Latin is preserved; where he cites Hungarian folk speech, the Hungarian is given alongside the English. Ipolyi's extensive bibliographic footnotes (references to Grimm, Soldan, Müller, Bodó, and others) have been condensed — essential comparative data incorporated into the main text, purely bibliographic citations omitted — following the archive's principle of stripping apparatus while preserving substance. No existing English translation of this chapter was consulted, as none is known to exist. The translation follows the gospel register: plain, direct, warm.

Style: Gospel register.

🌲

Hungarian Source Text

XIV. BOSZORKáNT.

A kMMkáivl káfMttk vjtkMl aUiJm, tányM^L kliéptol t|ftM elMMk. A kttitrkávj b^.
«dikttaikk<Bl UMMk. A kttiorkáiyrege. ai Ml| Begl^lMiéte, Mákitáta; a bMititáiiyl
Mkaég. tadtái, Wavatái, akrmuttlatto, féiadái és h^Ut, Térrel alálráa. at^élMiéa.
Műé, Hif , Hipolker, kakkeMke. kMMrkiiiyl 8Mii||lTetek, ál4Matok, áláoiiáMk, iMa,
laktaa, táae, Mae. gyilekeiet-bely s iáL tánaUUik, Mli- iréal-ka4. Teaérek, kai-
■acek, atyaMaterek, ffkeriék. a keeierkáayl alak , lágken Járáe , eeikiiik. §▼, 1^ et
repUiuir. fUd- és teiaés káresftás , karaatsiedés , siániséi, Jé|eel, ssétress ge^MS-
liea. eükerkáredtás , siÍTTÍ|áS| 0enMkra|aáás. kmu, 0é|7ités, jlfeaiiléf. kiflléa.

A boT 8 yarázszsal mai felfogásunkban azonosított bosíörkány i képzetet a pogány
tallások egyik legismeretesebb maradékakint bírjuk. Annak alapját s tényezSit, mind
a mellett, hogy a boszorkányokróli téveszmék majd nem korunkig az egész világ kerek-
ségét uralták, ügyök több századokon át a törvény tudósokat, a dolog mibenléte a
tSftéoet írókat és bölcsészeket foglaltatá, máig sem vagyunk képesek teljesen s minden
részleteiben felismerni , ha csak azon mythosi elemei vizsgálatába nem ereszkedünk,
melyekben fogamzott s melyekből keletkezett. Mielőtt azért a boszorkányi jelenségei
laját mythologiai tárgyunkként vizsgálnék , szükséges az e felSIi általános nyomok s
kitregés nézetek rövid magyarázatát elSbocsátani; mi ismét egyszersmind diagnosisul
siolgáland, mennyire lehetett vagy volt az mythologiánk sajáya.

A boszorkányokróli hitregés képzetek nyoma az összes 5s pogánykori emlékekben
feUellietS. A hinduknál , mint a hellének s rómaiak emlékeiben egyiránt nyomaira
akidmk. Különösen élénken fen volt a hitképzet a skytháknál is: a boszorkányok
tekintete halálhozónak tartatott, ki velük szólt elszáradott; a vizbe vetve el nem me-
rlttek , a gyermekeket ragadozták és felfalták '). A képzetek alapeszméjéül általában
már a hitnézet szolgált az isten és ember közötti fensobb lények , szellemek befolyásáról,
a rósz szellemek incselkedő, kísértő, káros hatalmáról, a jók segéd, orködo hivatásáról,
klUhiösen pedig a tündéri, s kiválólag noi, anyáskodó, végzethatárzó lényeknek az
emberi ügyekbe való elkeveredésérol, jó vagy rósz természetük vagy kedvük szerint,
JM vagy rosszat eszközölve, csodás természetfeletti módon, mi, mint fölényeknek

f> a kUik. MMlMTa a. 56. — sínbe 1. 2, Flaitis pteiid. 3. 2. 81 : tlrifw pMmi tarefaiTenml. Gieero
«r. I. Sl. rMreiiai 61: tlrifW c—ederMt aarrot Ivót. fUaiat 7. 2. 4, TtrtiUiu. adr. VaL (ad.
tu. IAÍIl I. €44): aoaaa U ia iofudia, iatar ioeuii diflicekalet, a aalrkala aadüMa laaiaa twnt «l
ieli. — a ikTÜUŰu^: UM Uckart akyUiieB 313 ilMU&IUlta % cAasMkwwik XnAMM^aaik.

408 BOSZORKÁNYSÁG.

hatalmukban állott ; — nevezetesen pedig a mint azután az istenségi hatalom éi ero
részeseivé iSnek, vagy képviselőinek tartattak, azoknak szolgái s képráeloi a földte, a
papok s papnők, mint jósok, áldozók, orvosok, jel-, betű-, ének-tudók st. úgy ezekre
is sok tekintetben átment a hit, a természet felett hasonlón az istenség erejével és
segélyével, buv- és varázs-eszközökkel gyakorlott befolyásukról. Hogy ezen áitaUnos
vallásjelenségekbol mikép származott a boszorkányokról! képzet, könnyen felismerhelS
annak tárgya s tényezőiből: miszerint az egész nagyobbára bizonyos bűvös emberek,
különösen nok, és kiválólag öreg nok, a rósz s gonosz szellemek s fSbb lényekefeje
és segitségéveli bűvös cselekvésének tartatott. Nyilván a nőket illeté már nagyobban
az őskorban is az isteni tisztelet s vallási cselekvény ide vont bizonyos köre. A féríUkiC
közönségesen a had s csaták nyugtalan ügyei, a házi- a népkormány, a bírói tisit,
földművelés és nyáj tenyésztés gondjai foglalták el, e mellett láynk ugyan okét fopipt,
áldozári, sot bizonyos jósi szerepekben is kitünoleg működni; de a mélyebb ihlelet-
séget, a rejtélyesb s gyöngédebb kezelést kivánó szertartások és cselekvények a nőket
is kiválólag illeték. Gyöngébb nemüknél, házias körük s természetüknél fogva, ok u
orvosok, a titkos erejű gyógyfüvek fozoi, szedői s ismerői ; ok ápoláki gjá^fUékk
betegeket, hegesztek s bekötözék a sebeket, készítek a gyógyírt, íraltaki kentek,
fontak, szőttek, varrtak, hímeztek ábrákat s jeleket csinálva, sok helyt tt írás s
énekben is a férfiak felett gyakorlottabbak lehettek. E mellett még a no gyöngébb
testműszervezete és ingerlékeny képzeténél fogva sokkal fogékonyabb s képesebb veK
az ihletetség, lelkesedés, ábránd következtében keletkezett jóslatokra, elSlátisokéi
eloérzetekre ; általa ezek magasztosabban nyilatkozhattak, s több hatással bírtak , mM
a kiszámolt férfiúi jövendomondói cselek. Az ekkint a papok mellett, minden o% vallá-
sokban helyt foglalt jós s áldozár papnői — bizonyos istenségeknek, vagy kilöDOf
célokra kiválólag szentelt — hivatal azonban sajátlag az ifjú, fellengzo képzetfi, iUe-
tetségre képes szuzhölgyeket illetheté ; számos egyenes bizonyságok felhozhatók, kog
azok csupán csak ily szüzek által gyakoroltattak ; miszerint a hivatal is csak bízoajis
korig tartott, melyen túl rá képtelennek tartattak. — így származhatott már
időkben a papnői hivatal mellett, a kiszolgált papnők, a családi életbe visszalépést
talált nok, az ekkép megkorosodott aggnők alattomos s máris ártalmas s kárhoiatoaik
tartott működése. Ha e nőket ismét úgytekin^ük, mint kikből családi körön kivili
természetlen állapotukban s agg koruk által a jobb, gyöngédebb női s emberi éné
kiholt; kik a házi, családi élet köréhez nem lévén lekötve, munka s foglalkozás nélkib
állapotukban, az általuk egykor gyakorlott jóslat, varázs, kuruzs, gyógyítás folytatá-
sára szorullak; de azt nem többé az isteni tisztelet körében s oltáraik mellett, de titkai
s alattomos utakon, nem többé a vallási szertartás részletekint, hanem szabályaMál
menten, eltorzulva, elaljasodva, vadon gyakorolván, történni kelletett, hogy körükbea
a tárgy, működés s jelentése elaljasodjék. Így lőnek a gyógyszerek, írek, italok kft-
zökben méreggé, kantérozássá, b^itallá; az istentiszteleti imák: kiolvasás, igéiéc
kuruzsává; egyéb szertartások, áldozatok, jóslat st. bűvöléssé s varázszsá. már cmk
titkos, aljas, rósz ügyekben gonosz, ártani kivánó szándékból folyamodtak hozz^jok;
és ők a\jas s bűnös módon segítenek; s így lőn, hogy egész cselekvésük, amaz előbbi,
mintegy józan s áldásosnak tekinthető helyébe , vétkes s kárhozatossá vált. kizárva as
istenség tiszteletéből, ördögszolgálattá lett, mert nem a jó, de a gonosz főbb lények
segítségével űzék hatalmukat s befolyásukat. — Ily állapot foglalhatott helyet a legtAb
pogány vallásokban, még azok virágzása korában; annál inkább pedig akkor, aúdSna
pogányság más hit felvételével a háttérbe tolult, s már csak titkon lappangott, ela^ja-
sodott állapotban, elvadultan tengve még egy ideig az új hit mellett; s visszavomltábm
is még titkosan s darabosan gyakoroltatott kevés fenmaradt hívei és számos öntodatla
— azi^ tantól nem eléggé áthatott — félhívei által. Azonos tehát ezen JetaDség is a

B0SZ0RKÁNY8Á6; 469

lebb (XnO JelieBMttel* míkép az osvallási hitcíkkek, szertartások, cselekvények, az
vallás gyakorlata kimaltával a babonába aljasodva naradtak feo ; -* mi annál ter-
sietesb volt, hogy fenmaradtak, mert az os vallásokba az élet s természet bizonyos
lékeibfil tértek át, s igy ezekkel összefttggoleg még azután is fenmaradbattak, midőn
állásból kitértek volt; — igy lőnek a papok s áldozárok titkos, bSvös gonosztevőkké
ileíki}, a jós papnők, a gonosz szellemtol megszállott Cpythoníssak) boszorkányokká ;
bez azonban a megszokottság, az osí, neaiizeti szokásokhozi természetes ragaszkodás,
ii állapotok által megsértett köz- és személyes-érdek, vakhit, tudatlanság, nyomor
rétek még sokakat vonzott Ezen tényezők eszközlék, hogy akár valdban egy ily
r§$^ boszorkányinak jellemzett, ártabnÍBis szemfényvesztők, kuruzsolók személyzete
gyakorlata csakugyan fenlétezett; akár pedig, hogy az egyes ily rósz akaratuakrai
y Öntudatos és öntudatlan vakbítben élőkre, ezen összevágó események által kelet-
ett, nagyitottan s túlzottan képzett ábrándok reájok képzeltettek.

Ezen tényezők tehát, mint mondók, valamint mindenütt előjöttek, úgy igazolják
oszorkányságrólí minden népeknéli általános vélemény mytbosi alapeszméjét. Minden
Ihosokban, valamint a mienkben is, honos volt a hitképzet a jó istenségek, szellemek
főbb lények mellett, a rósz szellemekről, gonosz tündérekről, mínok már a keleti
ptgány mythosokban a devek, divek, dzsinek, gulek; a dassicusban a gorgonák,
Iák, Umiák, satyrok; az európaiakban a feék, Bercbta, Holdé s más elaljasodott
(áoy istenségek képletei; nálunk a mese rósz tündérei, a boszorkányok — a mint
I a monda okét igy ismeri sajátlag tündérileg, mint fensobb lényeket, menten még
m néphit bizonyos öreg nőkre átvitt vonásaitól, — a vasorrú bábák, banyák (1. IV).
eniiészetfeletli mindazon bűvös ero, hatalom s befolyás, melyet a mai néphit a
zorkányokról tud, nagyobbára csak amaz mythosi lények tuliydonsága, mint a légben
lés, repülés, a lálballan éji megjelenések, a légies szellemi természet, melynél
va mindenhova behatnak, minden gondolható s megjelenésük, eUárásuknak megfelelő
beriy állati st. alakok felvétele, összejöveteik és táncaik, az emberekrei káros, ártal-
I befolyásuk, gyermekek elragadása, az emberek magokhozí csábítása, a sdnieges
y, melyben okét részesitik; a fold termésének, a barom s nyilak gyarapodásának
taűa YUgy megkárosítása st. a szél, zivatar, jégeső gerjesztése sL Másrészt ismét igy
took meg a róluki képzetek a pogány papok, bűvösök, jósnők s papnők minősé-
lek, — mely természetesen sokszor amaz fensőbb lények fogalmával bír, mint
idóik, kiknek tuliydonságai leszállottak az emberíségnéli helyettesitőikre, közben-
bkra, hatalmak s erejökkel működő, jósló, bűvölő személyiségekre — valaminthogy
k is igy foglaltak helyt az összes pogány vallásokban ; mindenütt ezen isteni hatalom
ro UkoEÓi s alkalmazói lévén közvetítő szerepük által ; minden vallás bírván Jós,
láa befolyású ihletett áldozárokkal , papnők és jósokkal , mágusok és druidákkal,
Oiok-*, bűvészek és pythonissákkal. Éhhez képest azután a boszorkányokról a képzet,
j vas katlanokban lóhúst főznek , füvek ercijét ismerve , a szedettekből , valamint az
lok bebő részeiből gyógyszert készítenek , íreket főznek ; mi nyilván az áklouti
isra, gyógyszer készítésre vonatkozik. mikép jósolnak különféle tárgyakból, u állatok
■lierek béléit megkötik s megzavarják ; mi ismét a pogány jóslás, bélnézés, boncolás.
te aureik, cselekvényeik az áldozati eszközök, istentiszteleti s vallási cselekvéoyek
MÜkeí, Bűnt az igézés, olvasás a pogány ima. összejöveteleik, melyeket bizonyos
fekea, bizonyos időkben tartanak, még a pogány áldozathelyek és ünnepek emlé4e,
I as utóbbit jellemzőleg még a néphit időfordulati évszakokban tudja (mint Luca
|Éa it), Bselyek a pogánykor kitűnő ünnepei valának. az ily alkalommali síp és dob-
iáii orgiáik , nyilván még a régi paganiák emlékei. Mind a kettőre vehető végre
Iliül ; TalaiÚBl ama főbb lények különféle alakokat vettek fel, úgy a jósok, bűvösök
MfatalhadásBhhan kandőzék magukat, sőt áUaü alakokbui at. ^ataiteAk. w%.

410 BOSZORKÁNYSÁG ÚJ TÉNYBZÖI.

kinézésükre nézve is: a sovány, redős arcú, borzas híjá, ig6z5, csipás s kancsal szeai,
fogatlan sz^d , irigy, kárvágyó tekintető , hosszú körmfi torzalak : épen úgy lehet aaa
megvetett öreg, bűvös kártevő papn6, minta vasorrú bába ttindérnő, az isEonyiioi
alakú gorgona, a medusafo, s a finn regében a fogatlan, állatlan, öreg, poljolai LoéU,
boszorkány-tündémo.

Mindezekhez azonban nyilván még új tényezSk járattak, melyek azt eszködék,
hogy ezen pogány maradék képzetek oly élénkséggel maradtak fel a többi felett, s hogy
úgy mondjak, azokat mintegy felébresztve az előtérbe hozák^ minél fogra a tSMí
pogány vallási reminiscentiák idoveli természetes eltűnése mellett, ezen régi bosior-
kányi, újabb tényezőkkel elvegyített képzetek egészen megváltoztatott érteleHMl
uralkodóvá lőnek; s mint egy a csatornát képezek, melybe azon pogány emlékek le-
folytak, a magot, melyre összevegyitve más zavarék lyabb fogalmakkai, mind az, a ai
még körükből fenmaradt, lerakódott. Ezen újabb tényezők mindjárt a nézetben fogn-
zottak, hogy a pogány vallásnak a keresztyénség általi háttérbe tolnltával, aaaik
minden emléke > mfivei, képzetei, az ördög, a roszszellem müvének tartattak ; hiBis
istenségei, buve st. nem annyira a nem létezőnek, hamis, csalékony, üres képzelnek
nyilatkoztatott ki, hanem inkább a roszszellem, az ördög által létezőnek; istenei hatahn
az ördög ereje s befolyásának jellemeztetetl. Tőle származott, s az o mfive volt tekü
minden a köznézetben, mi az óvallásra vonatkozott, s igy igen következetesen a b^
szorkányság is, csak is az o ereje s befolyásával történhetett; mi már annak kitfinÜcg
nem csak vétkes voltát, de valódilag létezését is megerosité és sanctionálá. mindé
mellett a keresztyéni hitnézet soha sem engedi vala azt oly jelentékenységra enelkedM
hitelveinél fogva, ha hogy véletlen külső körülmények a téveszme kinövését el8 na
segítik. Ezek a küzépkorbani eretnekségek voltak, különféle fonák, zavart taiaik,s
még inkább ezek kinövései, elfajzásaik és félreértésük; az ezekből eredett polgári s
egyházi súrlódások, nyugtalanság, az üldözések s vizsgálatok, gyanúskodás mindiálbb
tovább terjedve, utóbb elválasztó vonalt nem tudva s nem találva, eszmekörébe fogott
mindent, mi útjában vagy képzetében eltérőnek látszó állott, vagy hogy csak állai
látszott, igy érték egymást minden részről a recriminatíók s üldözések ; eretnekségtir
pogányságot , babonát , buvöt , szemfényvesztést s gonosztévőket összezavarva és egy-
másra fogva. S ezen értelemben találjuk Európa közélete kezdetétol , mintegy a 7. t.
8. századtól, egész a 12-ik századig, a boszorkányságot véve. Eleinte azt még i
törvények s az egyház megválasztják; egyenesen pogányságnak, pogány babonának jel-
lemezve , s mint valóban létezőt tagadva ; e mellett azonban a pogány hitet gyakoriakat
tanításra utalva s büntetve, a gonosztévő bűvösöket, szemfényvesztő b^osokat^ méreg-
keverőket, jövendőmondókat st. egyenesen megválasztva és büntetésre itéhre. Bíg
később a kitörő eretnekségekkel a 11-dík s következő században, már ezek értelae
azonos lesz s elvegyül az előbbiekkel , rajok azonos büntetések szabvák ; végre pedig
ezek elmultával is, fenmarad a különös vegyülék eszmékből a kor setét jelleméki
képest alakult természetlen álhit s előítélet a boszorkányság azon neméről , melyei bi
a boszorkányüldözés s -pörök alatt értünk. Mind erre a tanúságot adó nyomok mindjárt
alább állandnak, az állapotnak hazánkbani ismertetésénél felhozva. — Ily tényezőkből
származott legzavartabb képzetek egész vegyülete volt az tehát , mely a hozz«\jok jámló
személyes érdekek, a gonoszság, bosszúvágy, butaság, fondorkodás és (^elszövéoyek
hosszas szövedéke által, az ártatlan és szerencsétlen emberi lények számtalan egyénéire
átruháztatott; ez által keletkezett azon dühöngés, mely a boszorkányfizés, •pörök,
és -égetés neve alatt; ^ különösen némethonban, a boszorkány-uzésnek elokelőleg
hazájában — az emberiség gyalázatára az elméket századokon át foglalkodtatá.

Ezen eszmék s következtükben az üldözések s boszorkánypörök annál köar-
nyebben találtak víszhangra a többi európai népéletbeni érintkezések által, mőiiél

BOSZORKÁNY. 411

természetesb, hogy hason okoknál s körülményeknél fogva, hason okozatnak s állapotoknak
kell bekövetkezni. Mind ezen népeknél régibb vallásaikból, mint láttuk, megvoltak a
tényezők, meg voltak a ktUs5 körülmények, s a kornak jelleme, mely az élénkfiit nézetet
Bindentttt befogadtatá, s következtében a szomorú ábránd következéseit magával hozta.
— Ennyit véltem itt eleve általában elmondandóoak azok nyomán, mit eddig a törté*
letvizsgálat s -bölcsészet a boszorkányságróli álhitről, annak alapja s kifejiSdéséröl
világosan felismert; kttlönösen pedig vonatkozással tárgyamra, annyira, a mennyire
innak mythosi vizsgálata ebbSl különösen a mythosi alap kiemelését megkívánta 0.

Átmehetek már a következőkben a tárgynak emlékeinkbeni vizsgálatára, s a
belSlök felmerülő mythosi nyomok összeállítására; mire nézve megjegyzem, hogy itt
célom, csak mythologiai tárgyamnak megfelelő vizsgálat lehet, nem pedig a boszor-
kányságnak a többi tekintetekboli általános taglalása ; úgy szinte, hogy a következőkben
njátlag nem lehet további szó a boszorkányról, mint síjátlagi magyar mythosi tündéri
lényről, vagy talán jós, bfivös, pogány papnői hivatalról, mit már az elsőre fentebb
helyén tárgyalok, az utóbbira pedig alább fogok érni; de amaz általános, a pogány
■ythosban alapuló maradékképzetekről összesen , melyek a boszorkányságban élénken
fenaaradva, itt összes mythologiai emlékeinkhez felszedendő adalékokul szolgálnak.

Maga a btoorkány név már eredeti síu'átunkul mutatkozik; jelentésére nézve
legközelebb állhatna bo$$zú gyökénél fogva az indignatio, vindicta, ultio értelemhez;
■I igen jól megfelelne a rósz, gonosz, haragos, bosszuló s kártevő tündér tultíjdon-
ságának ; a gyök o hangzóját a-val felváltva a caiiu$ értelmet adná, s a nyelvünkön

igével alakított régi ismeretes káromlás, azon lingami értelmére vezetne, mely a

lyire a mythosokban ily lények igen gyakori s jellemző tulajdonsága, ügy nálunk is
egy pir összefüggő nyommal volt már fentebb adatolható (1. X). A névhez régi mythosi
■oaendatiókból is volnának hasonlók hozzá állíthatók, a hindub. Bhomaiura, JffAirma-
üT (HaBBemál jahrb. d. lit. 2. 31 9 : bhu v. bhum - föld és a$ur - izeHem) egy rósz
ndlem, a setétség szelleme nevekint jő elő, u. ott egy hasonló Bhave$vari is, az
eglpUnnib. Bu$iri$ talán. Jemeynél (2. 127) még találóbban tartatik hozzá a perzsa
Bmzmrge, DUerbelot szerint (orient. 3. 227): homme daué du fórt grandi ialenii -
Mgyeizfi V. tehetségű ember, mit azért Jemey bölcsnek s tulajdonképen mágusnak
aagyaráz. Firdusinál (2. 91} perzsául Boiur-iak neveztetik a török sereg zivatart tá-
■iflrtó garaboncos féle buvüse. A magyarországi szlávoknál szavunkkal egészen azonosan
J8 elő a hoMzarka, boizorák, elnevezés; melyet azonban nem találva más szláv nyelve-
in^, a tátos, varázs st. hason szavainkhoz, mint tőlünk elkölcsönzöttet tarthatunk, igy
■evezi például szláv népünk közönségesen a fr^^o-nak is, nyilván a latinból elkölcsönzött
ür^a^M. -~ Suvunk értelmétol eltérőknek mutatkoznak más ehievezések, mint a lat

í, Cicero (div. 1. 313 szerint: sagire sentire acute est. ex quo sagae anus, qui
acire volunt; itriga FestusCs.v.) szerint: striges ab avibus eiusdem nominis, quia
Balelcae malieres volaticae dicuntur; a román nyelveken innét az ófranc. e$tric és ol.
Mirega, $treg<ma; a német hexe jelentése homályos, Grimm (992) szerint az óéjsz. kagr

I) a lártr náBM ét kiBerltő nílTekheii tárgytlTa már a kttfSUtei úidni orsiáfből t as egy Báacihoa
mai4 »■ mÍMém tartonáoyáMl a bonorkinjpSrni norgafanas kiadásai lelemek már. As áttalam kan-
■IBak kMl Itt oak Soidan f esek. der kazenprocesse (SlaUfait. 1843) Isfysa idásva, mial a
miilalkii a kflilask s kimaritd m<. myUiolotiai cáknara itt is Bcglakább MmmH (983) kSrcIkcIca, ki
a ■ytfcasi alafoC s lalánMiásokat ebbea már magfslelőlef kfaMUtta. — aAlaak Icfiiiiabban ratafray a
HffiasH ftkk siempoBlok efftadásával Jól veseCá bo as általa felaraUtott egj kél ssegádi bossorUaypSri
Mksilkst (a konakbaai scT P^ bossorkánypSr kiadásairól alább SMiok, valsmial ebbeU aiás kátf«sw«l
li).áf« aMkiTOButása kSsBttTessem már csak: KSIIer Fr. beitr. a. fsscb. d. kszeog iaabaas
te Siabaabirf aa. Braaasckweif 1854, Jeles kis iratot - 2) csakbM as áttaláaosb Carodcjka,
' I, lra?léka. a narb. ás korrátban Tsslac, Teitica. miad cna aerek siláTjpia'ut'A ^ iaci«MMs%.
i» i tt áBaMBM birfc éMmúmi éhmk.

412 boszorránysAgróu nyomok ehlékrinkbbn.

-dexter arUficíosus, ügyes ; mi némileg a sagus is volna. E nerek oem kiiárdlag csupán
a nőket illetik, a boszorkány lehet férfi vagy no neve, épen úgy, mint nMindink tad
némileg még tündér férfiakat is (1. IV) ; a szláv nyelv nálunk a no bo9zorka mellett
képzett hím boizarákot; a német mai noi die hexe melletti férfi kexenmeiMteren til
a szavat eredetileg s a népies szólásban der Aeir-nek is tudja.

Nevezetesen s megfeieloleg egészen a boszorkányságról! kimutatott alap pogány
képzetnek, jonek elo már a boszorkányokróii s boszorkányságról! felemlitések s elsó
adataink törvénykönyvünk elso lapjain. Sz. István decretumában (2. 33} : de ftif|h
ff qua itriga inventa fuerit^ secundum iudicialem legem ducatur ad ecclemoMf d
commefidetur $acerdoti ad ieiunandum fidemque docendum, post ieianinm verő úi
modum crucis in pectore et in fronté atque inter scapulas incensa dave ecclesiastici
domum redeat, si verő tertío iudicibus tradatur. nevezetesen összefügg ezzel, bSveU
értelmezésére nézve, mindjárt a rá következő (34) t. cikk: de aaleloiSi tU creattn
dd ab omni laeiione maUgnorum remota, el a nuUo detrimmUum iui pa$tiat
maneat, ni$i a deo, a quo et augmentatur, secundum decretum senatus atatuíMS
magní cautionem terroris venefici$ ac maleficis , ut nulla persona maleficio aut mm-
ficio quemquam hominum a $tatu mentis aut interficere audeat, aut si qnis vei qm
posthac hoc praesumpserit, tradatur ín manus maleficio laesi, aut in manus pareatia
eius, secundum velle eorum diiudicandum, si verő $arlilegio utenteM inveaíeatur, it
faciunt in cinere aut his similibus, ab epi$copis flagellii emendenhtr 0- Ezen két
törvény mindjárt a legvilágosabban mutatja fel a boszorkányságrólí bitet eredeti alik-
jában ; szerintök a boszorkány - striga még nem lehet más, mint egyszerűn pogáif
bűvös no, minő azért ha feladalik, csupán az egyházhoz utasíttatik, hogy az egyhiá
személy tanitsa a hitben^ s böjtöltesse; ismétlés esetében megbélyegeztetik, s végre ki
jobbithatlan, adatik át a bíróságnak; igy értem a következő pontot is, az előbbi kiqpí-
szito s magyarázó további részletéül véve, hol azon bűvösök — (malefici és véneid,
mi közönségesen az akkori nyelvszokásban szinte csak a bűvösök s boszorkányok
neve) — és jövendölök (sortilegi) ellen rendelkezik , kik babonás, azaz pogány módoa
még jósolnak, utasítva ezeket is csupán a püspök büntetésére ; ellenben a gonoszabbakil^
kik bűvöléseik, mérgezések — tehát azon kanlérolás állal, az emberek halálát eszkSxiik,
vagy azokat elméjükben megháborítják — tehát a bódító mcgbűvölés — hasonlón, aiil
8 gyilkosokat büntetve ; miben különös figyelmet igényel már a nevezetes bevezetés,
melylyel a törvény a bűvösök ezen vétségéről kezd szólani; tisztán felemelkedett ke-
reszlyénies nézettel előadja ugyan is, hogy sajátlag az embernek nincs hatalaábai
természetfeletti módon ártani , és csak az istent illeti a hatalom ; mért én a aoadit
ezen értelmét keresném a szavakban : ut creatura dei ab omni laesione malignonfli
remota, et a nulla detrimentum sui passura maneat, nisi a deo, a quo et augmeotatar,
mintha t. i. a keresztyén törvényhozás egyenest véleményét fejezné ki a pogány néphit
ellenében, mely természetfeletti erővel buvöloket hitt, mit azért az tagad, miiidei
fensobb befolyási csak az istennek tulajdonítva, s a bűvösök s kanlérolók gonosz, ártaÜMS
kuruzsát, egyenesen nem bűv, de gyilkosság és megmérgezésnck nyilatkoztatva, s e
szerint büntetve; ellenben az ártatlanabb pogány jósokat és boszorkányokat, az egy-
háznak tanításul s fenyítésül adva. Mi tehát tökéletesen az eredeti nyom még a boszor-
kányságról. Egészen ily értelemben hangzanak a további rendelkezések. Sz. László
törvénye (f . 35) szerint: meretrices et $trigae $ecundum guod epi$copo nuhm
f)i$um fuerit Ha diiudicentur^ a feslett életű nok s a varázslónék egyenesen ismét u
egyházi fenyíték alá tartoznak ; mint erkölcstelenek, vétkesek s keresztyén hitellenesei

I) a szSveget EndUcher geMtx. d h. Steph. eredetibb sifirege qÜd idom a corpas iurtti oevcieCewa cHcr:
§i ieeoado in aodon crimlne iBTediUn limUi Mooio lubiiciatw it.

boszorkAntsá6r6u nyomok emlékeinkben. 413

félpogányoL Mire már egészen a maga rendén következetes Kálmán nerezetes
rénye Ci- 57): de $trigi$ verő, quae non $unt, nulla quaeetio fiat *), mi terme-
tesen azt OMndja, hogy amolyan strigák, boszorkányok, minSket a nép hisz, nem
»nek, s a mit bizonyára Istrán s László törvénye is igy tart, a strigák alatt csupán
;ány varázsló nőket vélve, s a természetfeletti hatalmat csak az istennek s nem
"OsOk befolyásának tartva ; s azért maga Kálmán is, míd5n törvényében a striga -
zorkányokbani néphitet álhitnek kinyilatkoztatá, még azért a sajátlagi bűvösöket
I tagadja, sot szükségesnek találja 5 is ellenek rendelkezni, mint 67-dik tOrv. cikke
ta^a : malefici per nuncium archidiaconi et comitis inventi iadicentnr ; hasonlón a
odos strigon. habita sub Golomanno rege (Endlicher mon. leg. 355): si qnis de
lefieio accnsatns convictns fuerit secundum canones poeniteat.

Épen igy nyilatkozik már a régibb külföldi törvénykezés is, mit a felvilágosító
ODkt miatt ide vonhatok, a capít. Caroli de p. sax. si qnis a diabolo deceptns cre^
erii $eeundum morém paganorum, virum aliqnem aut feminam itrigam e$$e,
Umiinee comedere, et propter hoc incenderit, vei camem eios ad comedendam
érit, capitb sententía puníetnr. lex Rotharii 379 : nuUns praesomat aldiam alienam
ancillam, quasí strigam occidere, quod chri$tianis mentibus nuUaienui e$t ere-^
)dum, nec possibíle est ut hominem mulier nivum intrimecui po$$it comedere.
B törvények nyilván hasonlón küzdenek a boszorkányokról! hamis pogány néphit ellen,
I a mieink. De nem csak a világi és egyházi törvénykezés, de azon kevéssé fel-
gosodottnak tartott kor irói is, nagyobbára szerzetesek s egyházi férfiak, jobban
sriék még — mint a közel múlt századoknak a boszorkánypörökkel foglalkozó
ímennyi nagy törvénytudósai s bölcsei — ezen strigai álhitet, mint egyszerűn
ány, babonás emléket, melynek azért semmi mélyebb jelentőséget nem tnlajdoni-
ik, mint épen a mennyit egy pogány maradék előítélet kiirtása kivánt. világosan
isi^ák azt adatok, mint péld. Guilelmus Avemnsnál 1066. (1. Grimm 1012): idem
jendom tibi de aliis malignís spiritibns, qnos vnlgns etrygee et lamiae vocant, et
arent de nocte in domibas, in quibus parvuli nutriuntnr, eosqne de cnnabulis raptos
are vei igne assare videntur, apparent autem in specie vetnlamm ; vetularam aatem
famm desípientia opínionem istam mirabiliter disseminavit et provexit atque animis
lem aliaroro irradícabiliter inflxit. similiter et de dominabus noctumis, quod bonae
ieres sínt, et magna dona domibus qnas freqnentant, per eas praestentar mnlieribns
tiimam persuasemnt; et ut ad nnum dicam: pene omnee reliquiae idohlatriae
mmU ei reeervaoit et adhuc promovere non cessat anilis ista fatnitas. mily helyes s
tti felfogás ez, hogy a boszorkányságróli képzet, egy szóval, a pogányság mhiden
tdrányait öszszefoglalá ').

ralMl értehBMMk eMJaira nádló egy pár coMBMlAtoml iU ■ioci dolfOM. alAbb aif elé ftg
a eorp. iv. Utdátji Mfjaráutáoali oki ~ 3) JM jelleaiii as álkilat a hSvelk«6 fti (VieüliM
ipccfaa. Bor. 3. 3. 37): cm ia qoadam parochia hoadaas lalibvf crederaat, qaidan ribaUU
■Magaranial te ia •iaűlitadiaem nolienim, earan aisomto babitn, et donaai cuaedaai dÍTÍIis raalid,
IB lertlliii ifliraatet, et cboreat docentet rapprena roce caaebaat faHice aBoe ea prenet, ceat ea readro^'
ttmi wtmm aedpite eeatvm raddHe (roaatkosra ti. a hitre, bofj a ki árit ád a boeiorkáaj-tiadérekaek,
ifj a aut eiek dvenaek, ax uássxoroeaa megtérilletik áKaivk); et lic ia ocalit mtid, doMoa eiw
ranwvfrot aaiaibai baait, díceatis uori laae: taee et chiade oealos laoi, diritet eriaet, qaia aboaaa
1^ nal, <• eaatapUealNiiil boaa aoetra. tgj aiái (a. o.): caa qaaedaai TeCala roleas MaadM Mra mi-
wéM ek&ná ei la eederia: domiae Mittaai aie debetii dOifere, qii ÜkeraTi tm a aMWte : qaia oua ego
koais rakai, Media aoda latraTiaiet dOBMoa veetraai oua laarfaaribas , ego TideM Tae dar-
el aadaai, coopcrai Tae, aa daadaae aastrae rideraat aadMateai veitraai, qaaai li ridlwiat ad
Tae iafaDari fedneal. qaaeeiTlt neerdoe , qaoaiodo iatraferaat doaiam elás el eaaieriB » caai
M ittmt&t ürataa? laae aft lUa, qaod keae iatrakaal doaNna Jaaais etaaele. taeerdat aaleai Taeaat
kán CMeiitaB, ekunt aetta Tvkariftt aaai eaai kH«lt tmdk dtoiMi /aAia>l«t.

414 BOSZORKÁNTSÁGRÓU NTOIOK KHLÉKBINKBKN.

A későbbi korban eiea helyes felfogás ■índiikább tűni kezd, a bosiorkányiig-
róli eszme elTegyő], mint Bár fentebb kijelsllea, az eretnekséggel, 8 ezen az úton Bár
is nagfobb tekintéljre kezd rergodni ; a kettő azonossá lesz, a majd megválasztatlaaal
bozzák fel az emlékek s a rendelkezések, a neveket ecy más synonymnmakint hasznilfa,
a rendeleteket, melvek az eretnekek ellen hozatnak, egyenesen a boszoitányokra i^
mint egy kiegészítő részökre alkalmazra. Az emlékek erre is akár mennyi adatot szol-
gáltatoak ily értelemben ; én csak a nevezetes egy pár magyarországit, melyekre akadtaa,
akarom itt kiemelni így rendelkezik ugyan is a budai német polgárok nevezetes tdr-
vényküoyve (Ofner stadtrecbt 1244-1421, kiadva Michnay és Lichnertol), a rendekC
mellett, melyet az eretnekek ellen hoz ^{52 lap) '3i egyszersmind a boszorkányokrdl s
bovüsökrol, kiket hasonlón, mint az eretnekeket, tart büntetendőknek Cl 78): van mh
$preckerin, czaubern oder lípierinn, der damit vormerct wirt vnd oberwnnndett,
cznm erstenmal sol man yn setezen auf ejfn leiier, und mfnem gespizien juáaÜKá
$ol er habén auf dem hauptt darán djf keilgen engil eeyn gemaU, da mÜ v
vwunb get. (ez közönségesen azon időben az eretnekek büntetése volt), alsó sehol er
stehen, vonn morgen fru nncz auf mítten tag an eynem freitag, so dy maiste gemeji
desz volkis ap ^nd zn get; dar nach sol man jn ledig lassen, o/ao, ap er ver eehwerú
den irsal (tehát ennek is csak megtagadni kellett, mint az eretneknek előbbi hitét)
czu Ihun. vnd das sehol man alles in der stat puch verschreiben anff dasz, ap er
pegrieffen wurde , so sehol man inn prennen, sam eynen Kétezer. Hasonlón a fenm
juramenti tempore Lodovici 1 reg. facti in ling. hungarica — mely előtti lehet még i
bud. törvénykönyv Ci244-tol kezdve) rendelete — így veszi egészen egyértehaikg
egymásmellé sorolva (1. corp. jur. decr. Lnd. La. 1351): „hogy . . kaeért, emkr
etetőket , bűvösöket bajosokat . . . félhiten valót (tehát boszorkányról mítsem tal
még sajátlag, a későbbi értelemben, hanem csak bizonyára a mondottak alatt érU)
igazán megmondod, megnevezed, és meg sem tagadod.*'

Miután a külíoldün a 14-dik század másik felében /Vic. Egmericus direetormm
inquisitoriuma állal már a hűvösség és eretnekség fogalma rendszeresen egymásmellé
állíttatott, s mind a kettő az inquísitío fóruma elé utasíttatott (Soldan gesck. i
hex. 188), még csak a 15-dik század vége felé kezd a boszorkányság fogaim s
üldözés külön válni, a hirhedt „malleus maleficarum^ (kiad. 1489) rendszeres eló-
állílása nyomán. — Hazánkban az első nyom, melyre eddig akadtam 15! 7-ben j5 elő,
és pedig magyar nyelven, a panasz, melyben három tehányi nő a kassai tanácshoz folyi-
modik Török János hamis vádja ellen (nyelvemlékek 2. végy. ir. 15 1. alább); kilöa
törvény vagy rendelkezés azonban még sehol sem jő elő ; az említett vádban azoahu,
úgy látszik, már amaz általánosb bűvösökrőli régibb fogalom mellett, a teijedeii s
élénkülő boszorkányi nézet forog fen. A legelső rendelet e tekintetben Erdélybei, t
szász nemzet 1577-diki protestáns egyházi s világi egyetemes nemzeti synodusavisi-
tatiói articulusai közt jő elő, hová már a külföldi boszorkányságelleni ejjárás a pro-
testantismussal szivárgott be '). a syuodus törvénycikke rendelkezik : die zauberey der
altén weiber, und was sonst an teulfels gespfinst ist, als büssen, wahrsagen, vor
kranckeit, seegnen, und was hieran hangét, sol die obrigkeit nach dem gebotgottes,
und keysserlichen rechten, mit dem feüer straffen, oder mit dem strengen edict der

et cam non posset exire, emisil etm sacerdoi dicens: modo videtís quam fiitaae estis, qaae
creditis vtnitttem. mindex tehát, mint t Józanabbak, a papok gúnyja áll ax elöiléletes DépŰtra.

1. resd Sssxe Kovachich ius. tav. 185 az eretnekek elleni rendelkexést. — 2) a f. idézett MiUer tréStr
   szász segesTári Unár mondja (gesch. hex. 24): nicht der hexenprocess an sich, wol abcr der buisapri
   cess in einzelnen iXndern ist alsó im gefolge der reformation gestanden, and zu dieaea Undcn fckirt
   anch Siebenbürgen. az esztergomi érsek 1447 és 1557. levelében a barcasági kápUlanhoz, ndytUta tf
   egyházi bíróiág kSrébe Urtozó vétségekről rendelkezik, a tSbbi kSzfftt, mint az eretnektég tt. a
   ragy bouorkinTtág még nem emlittelik U HttUer i. h. i6.

BOSEORKAnTSAGRÓU nyomok BHLÉKB3NKBKN. 415

it wehren; und bis solche nicht ablasseo, sollen síe nicht zob saorameDt gelassen
ü, *")', ai ntóbbi szavak malagák, hogy még a boszorkányégetés sigátlag nem
ba itt ott a statotarias egy pár helyhatósági rendeletekben is kífejezre yolt, mint
séges büntetés, mely alá az eretnekek s bfivösök estek ; valamint csakugyan a
ányégetésre ezen időig semmi történeti nyomot nem lelünk. — Az első boszor-
itésrolí adatunk a 17 század elején jo elS; a chronicon Fuchs-Lup.-Oltard.
6 évre megjegyzi (Trausch kiad. 1. 279): circa hoc ipsum tempus multi magi
flcae in Hungária Vulcano oblati sünt, qui incantationibus suis grandinem super
íungariam et Transsilvaniam inducere voluisse ferebantur, qno omnes fruges et
perderentur. Törvénykönyvünkben azonban a boszorkányságra nézve semmi
*endeletet sem találunk, a horvátországi rendek municípalis statútumai közt
•35-ig külön gyülekezeteikben hozva s II. Ferdinánd által megerősítve)
. elojo; a 10 t. 0. szerint: statuitur, ut $triga$, $aga$ et venefica$, ubivis in
no degentes, et repcrtas incolae eorundem locorum libere captivare, et ad
( earundem terrestres deducere, qui cosdem sub amissione patibulorum, pro
to jmnire po$$unt ac valeant. u. o. már a 4 t. c. inloxicatoreu^ meretiices
0$ eorumque receptatores, hasonlön mint az előbbiben pro demerito, itt poena
\a puniani, váljon azonban ez az elégetés volt-e; mely már mint láyak az
liki fentebbi adat szerint divatozott ')• Csupán tehát ily statutarius törvények,
lak törvényesgyakorlat és szokás keletkezhettek idővel az egyes helyhatósájgok
, a megyei s városi biróságoknál ; melyek időnkint végrehajtott Ítéleteiket,
általánosan érvényes törvény hiányában, mindenfelül előhozott, ide magyarázott,
idegen, soha máskép érvényességre nem jutott, törvénykönyvi tanok s gyakor-
ézésével igyekeztek erősitni ').

i Titll. harmonici ab ulnq. ooiTartil. ia. oat. nioiűcat oondHi et approbali a. 1577. haioaMi a
«ta lyiwdiBok readelkexésd it. - 3) a oorpn jvrit 1696-dilű SnatiTáoTilM kiadáiAtaa as
ISnréayketi tiélje^fxetekbdl látni, hoff mir ekkor ax eMfetét általáBOtaB áiratoaott: nalafiei,
b facinoram eaormitatem hostes connanis salatii appellaatar. mbi aliqai tola
lia poteatia boaŰBen interimont (idéxre S. Aof. de drit dd 10). qaare noa est Biraai li
if ae eombarantor. Mosód eredeti UadAsa (1564) aiaes kesaaiaél, bofj atáaBéibetaéa, Ta^oa
m Már nála it eldkerül, de nem gondolnám, méff kevátbbé as 1928 kiadátban, mdr as effyébb fBf-
k mellett, Hotód txffTef ének etapán áj lenyomaU. Moeód korában (1584), máff njilfán koráa TOtea
ttnaa dáfetét díTatozátáróli Uzonysáf. 1696 bSrlI SsenUTányi időben tebát as már kgiitmtrttre
•Ma txokásbaa Tolt. s as ekkori s kétöbbi teijedt hithas képeit már termétsateaea a kiadók (Ssafady)
I áUoU Kálmán boszorkányokat tagadó tSrTÓnye, hoaaét as aládafott magyarásat a corpat Jarlaban:
liqai conüdant, Golomannam existimatte, nvUat dare in reram natora ttrigat, tad tolam imagi-
et iddreo de Ut qoaeetionem űarí nohdtte ; miért az eneakeaő Téleaiéav a kétértdmiiáfet okasé
Mtyébe qnia-t TÓIt teendőnek, mire azonban a hdy jósaa ezcgetita aem tsoralL — 3) lálal est
káaypSrdBk iléletdból, nUtok nerexetetea a Palngyayaál k8s bdáláira áUóra (i. k. 197), hal Így
líéle adatok felhordrák as Ítéletnek igasoUktára a corpot Jaria ét kármatkdayr feUMshaló iSnréaye
letakre Tálé) hiányában, igy ts. Ishrán 2. 32 törv. ngyaa fdll áU, da érasra as üóUt tSfTéayet-
•légteleBtégét, mindjárt a prazit criminalitra hlTatkosik , amly Jogtelaaal becatmpésve a earpat
Iggdékd k6zé StenUfányi álUl kiadáiában, nyttráa ások ktaá lartosik, mdyakról Karachich Kik.
rariaatet 14 j Szentirányi kiadátát itmertetre BKm^ia : awRa alia hetarogeaea adiadt, qala aapiam
ande Ua desomtittet, indiearet; i etakagyan mig esen prazit crimiaaUt dtő általánot réasa Iratca
ff dmesre jó dó, a mátodlk rétze, metybea (60 art.) a bassorUaypóri eUárát it fhglalUtik, a
dm alatt áU : praxis crim. archidaeat. Aattriae inCra Oaaiim; t asaa m Fardiaáad áttal 1656-baa
I számára kiadott readelet, (mdyhes a corpat Jaritbaai, Férd. U 1625 dacr. 13 art. ét 1655 d. 38 a.
esakben idétettekd nem lehet tartaai, Taltmint baazorkáaypM itéletaiak it azokat aem MéBik)Talt,
enláB alapal tzolgált honinkban a boizorkáayigybaai birói djárátbaa, legalább a lainmáiimra
kilMitea eaagedi botsorkáayp6r6k szerint ÜélTe, mdyckbaa (a aálam kátirati mátolatbaa iarlkhaa
|Ézt alább) a magyar beaeTolam a praz. crim. 60 art féglalUmk méral tséra lelordiláaa. asértlahát
tlakkaa as méltán dói áU idésrc. nUaa atak törTÓnytaai k8ay?ak jóaak dó, mint a haai Kllaaich
. fBiMt. 8 (ml cMűi a tortnrára Tonathosih), s kilfóldiak, mint Garpaa?! (Uha rhh^yayaál 197 :
pftila criidatUf pw. t. ^ 40. • végra még nMm t n.Mi%i\ Vbi^ 1».lCl^«n^^X.v^x

416 BOSZORKÁNYSÁGRÖLI NYOMOK BELÉKHtNKHKN.

Miotáo ekkép a boszorkáoyokróli népkit alapját a djabb tinyezSft Mriékeiakbea
is láttok, vizsgálatra várnak már a néphit róloki vonásai, a mint emiek nyomai még
máig is ugyan a nép kOzött fenvannak, leginkább azonban a múlt száiadoUMmi bosntr-
kánypöri vallomásokban el5jSnek. Felszedem tehát itt a mythosi értelén s magyarázat
alapján azokat, melyeket a mai néphitben s regében, kfllönösen pedig a belátámra s
használatomra állott magyar boszorkánypürökben találtam ')•

Jerem. 15. 9, mi iU nyilvin, mint as SgyTédtöl a kédkSoyTekbdl kttamiU MOUiif M. ^j OiftA pM.
1731 még tripartn. p. 1. tít 15 is idéxtetik; bixoDyosaa ax flIeCdk jósiágára néxett a birMg. Qu aNAji
náss p5r8kben mig GarpioT mellett Bmaoeinaiini crinia. prac kaytert Caroli V patatkte kal»-f«.-
ordnaof . ttam Dr. LadoTid aad Dr. Blnmlachert coauMatariai idéKtalik I. ■Ular T5). a rdaMáaydUklM
(1. at) egyszerfia ax istenes törrények és tSrvénysxék Ítélete, sí. Istria lörréaja a Kiioakk MiMfti
Biindeoesetre becsSletére Tátik a magyar tl^rrénykoxásnalt , bogy tlfrréaykazése Tastag codczcbea, tkk,
hogy nem tartá érdemesnek, Tagy hogy csak annyira mellékesnek tekinté, hogy más Ibatoabak mcM
nem ért r& réle bíbelSdni , a bosxorkányixés idejéből , ezt llletéleg egy tor reodelac aeai iktalltfatt la
minden abban illott , hogy idegen gyakorlatok Tétettek fel, és iSnrénytanf későbbi kétfkinyTck tfigy^tt,
mint péld. kimerilően: Bodó Joris prűd. crim. 1751; melyekben már sxinte csak Célhittel találkMiak. Is-
Toxetes a Magyráradon 1656-ban k|jöU ,,dispataÜo theologica de lamiis et reneficls ele. pnbUoe diaaiisBiH
proponlt Joaanes C. ■ediomontanns,'' melyben a sxerxő koráhox képest — mély épen a boaMfUayisEi
fS időszaka » felriUgosodottsága nyilTános bixonyságát adja, a bosxorkáayság lagtUbb tiaitrii
Tagy árUtlan ábrándnak tártra, a kfllőnős vallomásokat belőlttk a kinzépad álUI UgyStCrtakaek
8 a malleas meg más szerzőknek a boszorkáayságréU adatai leihozását gyakran a JMca ail
fktgiegY^étaéi kisérre. mindezekből is látni, hogy ámbár a boszorkányi babonás pogány aaradváaji
alapja s további tényezői Is nálunk sem hiányzottak , még is a bossorkányilldSzési ábránd
távolról sem hatolU meg annyira, mint más felvilágosodottabbaknak tartott népeket; pedig a klM W-
okoló körülmény bőven megvolt, a vegyülék népeleaiek, a vallási s polgári iagerfiltaég ,
háborúk st. st. — a jelenség nyilván a magyar jellem józanságáról nagyban ad tanáságot a
válik, az, hogy bizonyos helyeken, bizonyos időkben az ábránd erősben nralhatta a kedélyafcd,
mellék okokban , személyes érdekekben st. volna lefcát keresendő, ámbár még mindig kérdés Bwrad, va||m
isolálva állaadnak-e a jövőre is errőli egyes helyekrőli, mint például a kllflnőleg már igy IsiMrt fcstíJfü
emlékeink, vagy hogy az otUni akkori gondos feljegyzés, és ennek kőzlésébení nuű liberaütas ai ak.
hogy a boszorkány azésre nézve roszabb szioben jő elő, mint más helyek, melyeket a fe^egyiésbcíi |»-
datlanság s ellenkező esetben a fenlévőnek máig szűkkeblflleg visszatartása palástot egyéUráal ca
sem lehet eddig sokat beszélniak, miután a vizsgálatra mindeddig, kiréve az egykét helyt, meg a
lépések sem tétettek meg; honnét s meddig bírunk adatokat, a jövő jegyzetben közlöm kátlSiaMt s ii
utalásokat, hogy azonban a tárgy nem csak mythologiai emlék tekintetből — melyre mily dós aialéfcsUI
szolgáltat, mindjárt látandjuk — de néperkölcsök, szokások, közélet, régi népien ayelviamaret, s^
láttuk, még törvénykezési folyamat történele tekintetéből is mily érdekes, nem kell figyalmexlctatm; éi
arra igen is, hogy mind erre nem elég csupán töredékeket s mutatványokat közölni, mint eddig
curiosum s nem tudomány tekintetéből nagyobbára történt, egyes lapokbani és zsebkönyrbeai sL
tésben (1. a köv. jegyzetet).

1. erre nézve kótfőim: Szirmay Szatm. várm. Bud. 1809, a derék Szirmay, mint a magy. tndoaULayoi

más térén, úgy ebben is az első volt, ki Szatmár vármegye leírásában a megye levéltárából iWét
1745-díki boszorkánypöröket közlött; mi^d nem félszázaddal ntáaa jeles Palugyayak volt ax első lamál« ki
népismertetési adalékul közlött Szeged városa levéltárában! számos boszorkánypörökbőU Dehány má^
nyokat: magyarország leírása 2. 196. s ez migd nem az egész, mi eddig történt. Karcsay feláldwé hn-
Búsága és barátságának köszönök 12 szegedi 1728-1744 boszorkánypört , lemásolva a vAroa InMréki
(közöltök a Palugyaynál töredékesen s néhol hibásan közlőitek kiegészitósei s kiigazításai is), h^m^
József baráti közbei^rása által jutottam Lugossy Ferenc hazafiúi kegyéből 10 felsőbányái magy. bosM^
kánypörhöz, kettő 1696-díki, 1715-ből öt, 1728, 1731 és 1738-ból egy egy. s ex volna ismét ax «nL
ml használatomra állott; a többi egyes, rövidebb felemlftések és ismertetések: Sándor aakféia 16. M^
Nyitrában t766 körfll. Schwartner statist. 3. 265 Szegedrőli tudósítás, ez és Sxlmiay idézett maakálib «
not. top. pol. Zempl. 3. után: Csaplovies ungarns vorxeit 84. Komáromi romemlékek BeÖthytől II : liN-M.
egy komáromi boszorkánypör üres felemlítése, basoal. Vahot magyaror. képekb. 2. 123, miskold plr HtT-kiL
más adatok s emlékezetek még a boszorkány flidözések elhírhedt helyéül említenek némely lárasafcsl. i|T
Szeged mellett különösen Korpooa jő elő (1. Bél not. 2. 502) és Vigka, hol egyszerre TO dI vdl grasé*
pörben (Bél not. 2. 288); hasonlón Gyula és Arad (Fessler 10. 271); hírhedt a géd s bttdi bsiiashiar ii
(1. Erdélyi köxm. 52). Én ezen s több helyeken szorgalmaztam a sség fenlevők megnyerMl, da tmmi-
fzelesea sükeretlenai. Korpoaán, hol hallom sség számos pör faavan, értesSlök, hogy kasoriéu, wM éa.
derék diplomtícuunk KickelMim Va «ivsUfil U^JNa lasz lépéseket kia«kötléaikft. btf yM «r

BOSZORKÁNYRBGB. ÖRDÖG HEGJBLBNÉSB. BŐSZ. ÖRÖKSÉG. 417

As egész boszorkánysági hit alapját a természetfeletti erővel bíró lények befolyása
liatalfliiáróli oézet tevén, minővel e szerint sigátlag a pogány istenségek, szellemek s
derek is birtak, igen természetes jelenség, hogy a pogányság multával ezeknek
je s befolyása az ördögre ruháztatván, most helyökbe az ördög Up az előtérhet
vís motrix, kinek befolyásával mind ez történik, ki a háttérből mind ezen boszor-
lyi koruzst s varázst eszközli. Azért az ördög maga jer s csiMja a nőket; a kttlíöldí
zorkánypörök ddsan tudják még képleteit, hogy mint hegyke legény, forgósán jelenik
(, mint előkelő uracs, fekete vagy zöld ruhában, mint vadász, s Ígéretei által elosá-
a a not fB^jtalanságra, gazdagságot igérve, pénzt, aranyat ajándékozva neki; a n8
k későn veszi észre és ismeri meg kilógó ló- sőt Iád-lábáról (1. Grimm 1023). Az
Og hasonló jelenségét így tudják ugyan már szinte a róla szóló regéink, mint láttuk
^ de még többnyire boszorkány nélkül, csupán általában, mint a pogány istenségnek
tezatt alakbani megjelenését a halandók előtt. Boszorkáoypöreínk ezt kevéssé említik,
k általánosan szólván az ördög általi elcsábításokról; (Palugyay 196): maligni
mumis spiritus instíneíu indtsctue, (szegedi 737): „hogy az ördögh éjjel járt
izá, iiép legény képéhen elváltozott/ (u. o.): dAz ördög ember képéhen éjjel
Üla, 8 mondotta, hogy gyere ki jó helyre viszlek. '^ Sokat s bőven tudnak még róhi
lai^ainU véleí összejöveteleikben, miről alább. Ezen személyes ördögi megjelenés
li csáUtás helyében áll azonban többnyire, hogy már más, az ördögtől beavatott
iorkányok által fogadtatik be. egy vallomás szerint (szeg. 737): „mindenféle
^geUesel ámitotta Ró$a (egy más nevezetes boszorkány kapitány I. al.), hogy
dea Jóban fogh lenni s élni, azután tapasztalta, hogy semmi sincs, caak ámítás, az
Bgök megverték, két karját s lába csonkát összetörték ... de bár az isten soha sem
I volna, hogy Rósát megh ismerhette volna, mert most ebben nem esett volna ;'^ egy
t (u. 0.) : „Katona Ferenc attya s annya amétották el, hogy jó élet az gyönyörtt-
k, lám mely szépen élünk, úgy mond, sok szép asszonyok vannak, és gondolta, hogy
digh ieszen.^ (u. o.) a kérdésre: „kitől tanultad az ördöngös meHereégel é$
if^pen jutottál arra? 1- Kökénynének parancsolta (Katona a bősz. mester), hogy
Mkánét tanítsa, és két akó bort adván neki meg is tanította. 2- Malmus Katát a
■a Űrével fogadta fel és tanította. 3- Dancsó dobost is o parancsolta, hogy fogadja
KMényné a seregbe. 4^ a maga feleségét is tanította és javaslotta neki, hogy szép
Igh az, mindjárt csapiárosnak válasznak otet. 5- hat esztendeje Borbolát taníttatta
It. 6^ Szánthó Mihályt 13 v. 14 esztendeje, hogy N. város korcsmáján vette és
léleCte reá a boszorkányosságokra magányosan.^ (Szirmaynál 77): „esztendeje állott
I boszorkányok közé Zsarolyánban Asztalos János házánál estve.^ s így szól már csak
gtdbb vallomás boszorkányságra! csábításról. Igen nevezetesen j5 elS még a vonás,
y a boszorkánysági erőt s hatalmat a boszorkány halálával másokra átruházha^a,
ligyay 196): míra arte sua díabolica in casu mortis agonis per parrectianem
euae alteri cuicunquae demum etiam innocenti fideli xtíano fiendam eueeei"
in loeum $ui po$t fata $ua relinquere, (szeg. 737): a kérdésre „mikor

(■NtrátárMTi 1752 MTMelet b. p«r Tin bSiSlve SiHáfri aéll és Jtloi lMi|áb. a nin botMrkáay-
KrOiMI JriMca Mafinctt as iUaUm idésMt leg«|jabb irat KanertSl, ámbár u^Uag csak általáaoMa
■fra; botsorkánypSrökel, melyek uámotta állhattak a isen5 előtt a bccMt náss leréltárokbál , mb
IéM, s iakább ctak ások Brdéirbeai iSrtéaetáC tásto U a Jelet iralU feladaUnl; nálaak asMbaa
láf «|7 Oy ni it as obi^JlaBdó Urgyak lorosalábaB áU» s félbeCS, bogy a tárgy néf tovább it, mSak
■IrttiM cwioem fof iBlrátctai csopán. — Káff oeak mefjefysea, kofy tsen inaerecaakro Iotő
•mrfcáayfSrik lyttTáa már as áUift hanyaUáia korára mirtataak, akár bogy «s asoa IdSisakban,
■l|Mi as adatok náloak, már le élte esea komakába Jatott, mk asoabaa keráebbé biaaék, mert eselőtti
IMI mé% koráabbé áléakek ayomaiak, TSfy kofy as bomuikbaA ~ miat moadók - ioba itm eaml-
irioa, melyea a bttUSkUa állott. - As Ht bassaálalomra állott bésirali b. pSrSkel hetyaár

lli«y. MylkúL TI

418 bbavatAs, abrenuntiatio, focadAs és húdölat.

tetted azon szövetséget, meddig?^ felel a vádlott: ,)14 entend^e, hoHigli íogidta,
mikor megheskttdött elejbe adták, hogy halála aráján helette aubl hágjon, hk
valami csimotája vagyon; másra nem hagyhatja, de ha vagyon, arra kell hagyni, a
jobb kezet nyújtja $ megfogja, ugy hagyhatja reája, a mint a fatena szándékozott i
feleségére hagyni, ha előbb meghalálozott volna. *^ (u. o.): „hMla óráján, ki eleobmí
wiegfogta volna az kezét, arra hadta volna az drddng$éget.^ fiz nekem ágy látszik,
egy kttlönüs expediens volt annak magyarázására, vagy maga magával eUiitelésére,
mikép juthatott a boszorkánysághoz öntudatlanul, vagy hogy csak az itélet elSttI meg-
szokott kimentéssé vált utóbb, hogy akaratlanul jutott hozzá. Hind ennek axonbn
eredeti eszméjében nyilván a fölény befolyásárólí, az általa szolgálatárai kiválasztásril,
az illetőnek más jártas általi felavatásáróli pogány vallási eszme is foroghat fen.

Ekkép elcsábítva, rátanitva, végrendele tileg megkapva az illetS a boizorkáiji

képességet y következett beavatása. Legelöl is megkellett tagadni az istent, a

séget, mind azt egy szóval, mi által az ördög megtagadtatott. CP^ogyaynál 196):

oreatorem coeli et terrae, omnesqne sanctos angolos, ac electos dei, sacri

lavacrum, ac denique omnia sacramenta dei cum detestatione abnegando, Co. o. 197):

seponendo s. bapti$mo, et catholicae fidei renunciando, (szeg. 737): ^9JLi9tmák%

minden szenteket megtagadtatták (az ördögök) vele, a sz. kere$zt$égröl lewMnáelL*

Cn. 0. 736): „sz. keresztségről lemondottak, leeskűdvén a sz. keresztfey

istennek sz. parancsolatát és az anyaszentegyháznak szentségeit félretévén és

podván" Cu. 0. 734): Barak Margeta, Dugonics Mihályné bábasszonyra *) avál:

fidem xtianam abnegare ac deum immensis blasphemiis afficere; — kiUMn

(u. 0. 737): „hogy az ördögh azt is parancsolta, hogy mikor templombao is vaimk,

vissza mondották az imadsághot, és azon három szót is, hogy ngymond a Aémé

nevében beállottunk és beesküdtünk segéllyen Wíeg bennünket, áztat nagyobbsoUi

kellett mondani, mindenkor el is mondotta az fatens, az ördögh jelen volt Bindeiksr/

(Szírmay i. h.): „az istent megkellett tagadniok^ isten szó helyett ezeket mondották:

hipp hopp! ott legyek, a hol akarok! a mieiiY^nk imááságb6\ kikelleti hagym: é$

meg szabadíts a gonosztól" '). Azért keresztet sem lehet vagy szabad mtgikn

vetniök, és hogy a keresztjel csinálása által a boszorkány azonnal elttinik: Chkr

gyay 201) Károlyi Ilona felhiva gyanusitója által, ha nem boszorkány, retnemigin

keresztet, „de semmiképpen annak rendje szerint magára nem vethette.*^ Csaeg, 738):

„szent keresztet vetvén magára mingyárt eltűnt előle azon ördöngös asszony.*^ Ai

egészben, úgy látszik, már csupán a keresztségbeni exorcismus és ahronuntMí

diaboli szerint képezett parodialó vonás s bizonyos eretneki felekezetekrdli nézet, bogf

hasonló módon megtagadják előbbi hitüket, ment át a középkorban e képzetekbe. -

A megtagadás után következett már a fogadás, melyben az ördögnek a hódolat, stri"

gálát fejeztetett ki, melyre magát az illető lekötelezte. (Pal. 196): „perpehm

pactum inire ac vasallagium, daemoni se obstringere.^ (u. o. 197): „in omaibv

diabolo parere ac eundem loco veri dei adorare, et venerari velle se promiserit . . .

semetque infernali satanae, in proprium vasallum tradendo . . . eidemque perpetitf

et continuam adhaerentiam vovendo.^ Qa. o.) „sátánnak szolgálván, azokat imidmii

tisztelni, testestül s lelkestül magát nekik ajánlani." (szeg. 737) : „mondotta a fatetf

te vagy az én uram, és valamit parancsolni fogh véghez viszi és soha el nem hadgji-'

1. ex derék Dugooicsunk szegény tnyja volna? kit tehát hasonló sors ért, mint a híres Kepler aijjtt*"
2. Orimmnél 1030 a megUgadási fomralák: ik fate an diesen witten stock lad Terlttc
   nnsern hern gott! y. Marién son a. gott st Sxirmaynál a hipp hopp menett tehát a mámOkim
   már feledve van, mert a németben is a witten stock — fehér bot, a légbeni meneC etxkSu, ■hllti
   hipp hopp. a többiben sem találok mást, mint egy szegediben (737): hogy mikor elladttllak, azt «■-
   dották: hop hirivel; a hop tehát igy si^áUAg maga u 8rd«g neve U rolnit mimdit limugMkill^

VÉRREL ALAmAa IIB6BÉLYE6ZÉS. 419

0.) flés nondoiU te vagy az éo aram, tdr$aiok va^ok, HeUk va^ok, neghes-
mt, hogi yaiamit fog parancsolni abban eljár, holtáig fogadta, is eskttdött közikbeii|
ét és lelkét nekik i^jánlotta holta atán. ^ — A fogadás nem csak szóval történik de
9$al is; a benevolum kérdésére, hogy ^irás szerént-e vagy szóval vágjon azon
retséged?* a vallomás (szeg. 737): „szóval de kezeiráiát is adta magárúi az
Dghnek, Rósa (a boszork. kapitány) megfogván az kezét ver$9 tifaávaliri egy
Ds papirosra, a szélire elöl: és felső részén, és mondotta le^en az ördög Itírével^
eset irt volt, magának irást nem adtak, de akkor mondották, bog} fognak adni neki/
0.) egy más : „ szóval esküdte megh Banjacsár eOcse Parpadios zászlótartó, irást
[árol nem adott.** (a. o.) egy harmadik „szóval eskttdtették, de attak irást neki, de
or Szeghedet meghvették a várban felverték a ládáját akkor veszettel.^ (a. o.)
'ze iré$t s albát adott magárai.^ — Erre a befogadott még meghébfegezteUU.
lugy. 206) az ítéletben : in oorpore visitatomm, nnllum signam tale qnod ipsoa
línis magiae argoeret, adeoqae conversatíonem com daemone habere argaerel —
mintán a kír. leirat kfllönösen meghagyja, (Pal. 199): „an apad illos qai Cite-
tor, se itigmate qnoqae signatoi foisse, praevie instítota corporis inspectione,
módi stigmata reaüter et effective ímpressa reperta exstiterint?** a vallatásokban
!g. 737): állandón a kérdés: „mínemfi jeled vágjon onnénd?^ a feleletek (a. c);
ü$étei nem ütöttek reája ;*^ a vallomás ellenében megjegyzi „repertum est stigma in

padendo ex parte dextra inferius.^ hasonló helyen va^ák meg mások; (a. o.) egy
)más „hogy szemérem testén kivül ütötték, nem emlékezik reá jól, mivel régen
, hanem látta hogy második s harmadik ujjával nyomta rá az ördög, azután azt
dta: no már enyim vagy!'' (n.o.): „Mlegh teetin vagyon oda nyomta az ördö|^^
raiay i. h.): „midfin ezen társaságba állottak, tüzes vassal megbélgegezieUek, az
onyok bal felöl az ágyékokon, a férfiak a hátokon a vallok lapockája között, és ezen
fegeütéi szemlátomást is megtetszett a kínoztatott Varga Annókon/ Bodó CJor.

1. 225) szerint, a boszorkány f5ismertet3 jele a testére égetett jegy vagy bélyeg,
   •Bősen nyúlnyom, s ha ily hely érzéketlen, tfivel át nem szarható s vér nem j8
   (le. A német pörök szerint CSoldan gesch. d. hex. 103), u ii tagot töszúrásoUÍal
   ik meg; majd maga az ördög rá nyomva a bélyeget, még nevet ii ád neki
   íBim 1023) s megkereszteli, mire a más boszorkányok közöl keresztanyák is válasz-
   ik. Az erdélyi szász pörökben, (Mttller 56): mire az ördög kezükön vagy mái
   likon megbélyegezte, hűségük zálogául valamit kivesz belolök : csontot kezük vagy
   kból; és erre megkereszteli a csúnya vízzel (Bit garstígen wasser). Nálunk e
   sztség a beavatásnál elő nem jő, gyakran azonban még a vád, hogy a boszorkányok

bábasszonyok az ördög nevében keresztelnek, egy szegedi pörben a vád (Sckwart-
stat. 3. 265), hogy egy bába 2000 gyermeket keresztelt volna meg az ördög
ttien; hasonlón, hogy a boszorkányok magokat bábákul kiná^ák a gyermekágyas
lek, vagy keresztanyákul, s nevük is gyakran komasszony, keresztanya, melyen
ok magukat is nevezik s alatta a boszorkányt értik, folytonosan ismétlődő vonás,
rnek külön jelentőségére még alább figyelmeztetek. — A látott fogadás és beavatás-
már nyilván pogány vonások és nézetek forognak fen, miszerint az illető magát tt
»ég különös szolgalatjára felajánlja eskü által, szó s Ígérettel, sőt írással is; mi a
pkori chirographusokrólí esanén túl már pogány szokás is lehet, mint erre fentebb
. III) utaltam, mikép a szövetségkötés az összes hagyományok s regékben ekkép
iOntés által pecséleltatik meg, mit azután a vénreli aláírás és ittan még a veres

Jelent. Még nevezetesb és kétségtelen pogány szertartást nyom a tüzes vassalí

bélyegzés, mi egyiránt ismét, mint beavatási szertartás és igazság szolgáltatás gya-

UatoU a természctalemi tiulelet nyomán 0. VU és XV). Mind a kettő Igy önállólag

boszorkányi képzet nélkül előjő már a régi keleti rogékben is, mint ai drdögiek a

27#

420 DRÖHÓ. HOP, HOPCIHKR.

vércseppelí lekötésére és szövetségére már otaltam az emiitett belfen, az 1001 cji
regékre nézve s egészen hasonlón a mieinkre; és mint a megbélfeg^t isaiét már az
iráni hSsrege is tudja, CFirdasi 1.18}: a div a véle szövetségre lépett Zohtkot, frigyik
jeléül megcsókolja, s a helyen azonnal két fekete kigyó jegye támad.

Boszorkánypöreínkben ezen csók a beavatás s megbélyegzés atán már, miat i
hódolat jele áll. Nevezetesen lép már ennél előtérbe maga az ördög ala^a, ki ktlönösea
a szegedi b. pörökben sokszor az idegen néven: Pluto ördögnek nevezteUk. (fú. 198):
„pokolbeli FluioJ' (szeg. 737): „FltUo ördög jelen volt, bak képében, és az egéu
testét . . . alfelét megcsókolta, háromszor körültáncolta.^ (n. o.): jjPluiorn eetíMU,
volt egy bak fekete $zörű, áztat tizszer kerülte megh és annyiszor csókolta megh, éi
mondotta te vagy az én uram.^ (u. o.) : „egy bak kecske jelen volt, parancsolta iiakie,
hogj környül táncolja Stet és az alfelét is parancsolta csókolni, b(^ azzal bizimyítiai
fogja, hogj az o hív szolgája.^ Ezen a többi számos idegen vonásokkal becaempéntt
Pluto név mellett azonban ott áll még az egészen eredetinek jelenkezo JOtémk MlglP
is (ü. 0.), és pedig még sokkal élénkebben, mint az egynehányszor el5jöv5 Pbtío, s i
csak alig egyszer kétszer emiitett Belzebub v. Lucifer, (szeg. 837): ^Dr&tni IMn
esküdtek megy^ (u. o.): jeleveiét adott Drómónak magáról.'^ (731) „ieznak JM-
móért^ (összejöveteleikkor), (u. o.) : „baltenyerin volt az Drámának vaiam ft^
azt nyomta reája^ (midőn bélyegezte) , „nem akarta Dráma kiboceáUmi íöbbL*
8 igy állnak még általánosan is a vallomások (u. o.), hogy a boszorkánjfeereg smm:^
Iáján Dráma ördög volt irva (1. al.), és „az ördög a boszorkámjfokmt Drisé
seregeknek nevezte.^ A nevet fentebb helyén (III), mint az ördög egyik appellativiBili
csak igen gyengén voltam még képes véleményezni a kétes adatok nyomán, aiMi
nevezetesen erősül az, nem csak e boszorkánypöri helyek, de ismeretemre jutott tan-
fttggo regék nyomán is, melyeket még az adalékokban közlök; jelentésére nézve w^m
még mindig homályosan áll; feltűnik előttem azonban nyomán a szász b. pSrSkkei
elojüvo Donnerschlag: zauberischer Donnerschlag, mi ott a boszorkány neve, és mk
Müller (56), a donner - mennydörgés értelménél fogva, nyilván magára Donor sémA
istenségre tart visszaviendSnek, kit a néphit itt az ördöggel helyettesit, kitol Bára
boszorkányság származik. Nevünk nem mintha e Donarra volna vísszaviheto, de taláii
dörgő, dörmögd értelemre szinte? — £lébb figyelmeztettem ekkép a kap aém,
roelylyel a boszorkányi bűvös hipp hopp és hop hlréTol formulák alakulnak; kimoadásik
által a boszorkányok képesek lesznek az ördögi bu gyakorUtára ; tehát az, mint egy m
ördög hívása^ említése volna annak hop nevével, mikép a hop hírével csakogyu ifí
áll, ellentétezve az isten hírével, annak segítségével; voba tehát az ördög '^akf
hírével, segítségével, azaz: az hop - ördög nevében? és e szerint a név nyürÉ
amaz hopolhar, hapoűier, kopolher, képé ördög apellatimtmokhoz tartható folaa,
melyeket fentebb (III) a szombatos codex ördögnek magyarázott hepcikere ajoaii
már ott véleményeztem. Az ördögnek azon bakkecske alakja ismét a boszorkáaf-
pörök egyik általános vonása; Grimm véli (1030), hogy ebben is talán, miat wm
megtagadás-, megbélyegzés-, vérrelí aláirásban, már csupán későbbi, az erelmMkrUí
vélemény forgott fen, kik az ismeretes vádak szerint, szinte egy fekete baknak, kecske
vagy macskának tanúsították volna tiszteletüket, honnét a ketzer (kater), keeér sL
nevek is már származtattak ')• £z6n elemek egyiránt azonban pogány nézetekre vibetA

1. Alannt cootra Vtldenses (1202 f): ctttri (catharí) dicantor t cato, qoia otcolaatar poitaritn flrti h
   coias specie, ol dicnnt, apparet eis Lucifer." de a botxorkáoyokról ii így, Alfonsus de í|iím loitaL Mii
   (1458 körül, 5); pcrvcrsae muUeres in Delphinato et Gaschonia, . . se asseniat coacorrara de Mcit h
   quadam planitie deserta, abi est aper (caper) quidam in nipe, qd vnlgaríter didtvr el bock de HIvMi
   el qood ibi conrenionl cam candelii accenaia et adorant illnm aprum oacnlanlee eam la aae ne; Um
   CáfiUe plurci eerniD ab inquisttoriboi fldei el conriclae ignibas cooibvaolar. wSbtm lAtai, keff ngjU é

BŐSZ. GYÜLEKEZET. LAKOMA, ÁLDOMÁS, FŐZÉS. 421

Tíssia ; YaltBinl a rércseppeli megpecsétlése és erSsítése az eskünek ebben általánosan
diTatos Tolt, nint s^át pogánykori történeti emlékeink is tuc^ák (XVII), és hasonlón a
oiagbéljregzés is , ügy ilyenttl jöhet elo az ördög bakkecske alakja is, mint az istenségek
kilönféie tulajdonságaikat kifejező alakokbani megjelenései s átváltozásai jelensége,
minSket már, különösen az ördögrSl, szinte a regék nyomán is fentebb tárgyaltunk (111).
Ezen beavatás vagy legalább a hódolat, az ördög s boszorkányok ösizejöveteleiben
történt, melyek már egy nevezetes fovonását képzik a boszorkányi regének, körfllök
forog leginkább az egész boszorkányi élet; olt élvezik örömeiket, forra^ák gonosz
szándékaikat, gyakorolják buvöket; s azért legélénkebben találjuk kiemelve a boszor-
káayságban, mint annak egyik fo tulajdonságát ; igy hangzik azért többnyire a fdvád is
ellenik (Pal. 197): noctunw tempare continuis diaboUcii con$ultationibu$, $altiiu$,
kMm$ hUerfuerit, cum diabolo comederit et biberit, (u. o. 198): „éjjeli táncokra,
és 9^M$$igokra, és ördögi mesterségeknek végbevitelére szorgalmatosan eljárni^
ét vélik fMelmeskedni.*^ (u. o.) „több bo$zorkányo$ tánaical egyiitt éjjeli gyűU^
$Ar€j táncokra járni, é$ azokkal ottan enni $ innya $ dobzódni merészölt. ^
Cneg. 737): „ennifi, innyi $ táneolni jártak háromszázan voltak/ (u. o.) „bort a
korosnákból hordanak, kiokádják, megint megisszák/ (u.o.) „sz. Györgynapkor kecs-
keaéllli begyen egj szolStSkét meghfurtak, és csapot tettek beléje, s minny^an 3000
eleget ihatUk belSle, azután az hyált (? héját) reá tették, s elmentek/ (Szirmay í. h.):
,egy 9rid§ iipolván, a többi ördöggel táncoltak; vendége$kedtek, közösködtek, . . .
ceSvíeken a hordókból bort ittak . . . valami fekete kézpénz nemét is osztogatták kö-
zMUHl az ördögök, de annak csak magok között volt kelettye, ezen ördöngös vendéges-
kedésben sem gyertya, sem tuz nem volt, még is igen fényes világosságú vala a
láMeló palota, vílágosvári mulatságban mind oláhul beszéltek az ördögök, az ördögöknek
tiló forma kardjok volt fából s azzal vagdalkoztak, ezen szókat mondván : üáglak de
mem eértlek.'' Mindezekben régi paganiák emlékei forognak fen ismét; melyeket az
egyes kOrttlmények részletei még legjobban felvilágositaoak. A többi európai boszor-
káqfpöri emlékek s regék nevezetesen tudják igy ezen boszorkányi összejöveteleknél,
mM a 18 képzetet, melyek körül azok forognak, hogy ilyenkor va$ katlanokban főznek
Ukmei és $ót, mire azután vendégeskednek (Grimm. 998, 1002—30); ez nyilván a
pegáBy lóáldozat , a feláldozott ló húsának főzése, s az áldozati állat elköltése : az
I, lakomázás. Regéink s népmeséink is igy tudják összefüggoleg katlannal, kat-
fSzve a boszorkányokat (ÍV), de többnyire már csak csontokat, összeaprított
eaberek tagjait; mi a mese eltorzulása már, vagy hogy még a régi ember áldozat uinte
(Vn); ^ lóhdsevést neveieCeieB emlilik ismét emlékeink épen amaz bűvös pythonissák
éi Vansolók incantatíoiróll calék mellett, hogy pogány dolgokat — azaz áldozatokat —
keidéiiek művelni : incepemnt comedere equinae jntlpoi, et omnino facere pessimas
eilpes; a pogányság tovább is általánosan ekkép, mint lóhúsevés jellemezve '), termé-
oetet, hogy az, a boszorkányi ezen képzetbe is elvegyttlt ; nem tudom boszorkány-
plreiBkbSl is nem volna-e ide tartható egy felsőbányái pörbení (1731) vád homályos
kifejezése, hogy „nyere hússal etették az éjjel jövő boszorkányok,' A sófozis
haeoBlda nevezetes vonás az ógermán vallásból, hol különösen a papnSket illetheté már
• iókéizités '). Nálunk egy pár különös vonás még erről is a néphitben és regében;

fet a koftorkáaysáfrdli , rafy Jobban noodva a pofáajiáf naradváByairdU aisel ai erctaekidffel, selyba

átUrhattek , rafy selynak paláitjt alatt gyakoroKatUk, TafT bafT etak Télé efriránt s tgj aévca

Ify aevt as ertlaekakaek if boai koomet - baai kani nes (SoMaa 131), mÜ Orira

jM BafTarái aaax boaae domiaae, bonae rei fC. bonarbáaTl és M^lag tradcCilef tSodcri elaere-

■énkkal aioMt éftetBiaek.

O ItiMC éh€mn eaacrable dci Mrcicrt 62: U 7 avoiC aaa fraada ckaidiare tar k fin, daat la^aeUa

•IMI ffwdra da la ekalr . . . la cbair a' ail Mira akik, fM 4a aktMűL - 13 TmM aib U. 5T

422 TÁNC. ZENB.

igy (gy. 126 nyítravölgyi magy. népbabonák) : ,ha asszony korán jun már $6i kérni,
az bizonyosan boszorkány, s nem kell neki adni, mert rá szokik és minden nap fog
járni ^ (ezen gyakorlati házitanács mellett nem forog-e még az emlék is fen, hogy i
boszorkányoknak éjszakai sófozéseikre kell a só?); egy más szerint (n. o. gy. 113):
,kttl6ni)sen Luca napján $ót, tüzet a házból kiadni veszedelmes, meri az állal Laci
haragra indíttatván, rettenetes kínokkal bünteti a ház lakóit^ a gyakran előjövő regei
boszorkányról, mikép az holmi eszközökön, hordón st. nyargal (L ^X beszéli uékm
egy variánsban (gy. 302 Debrecenitol), hogy midőn a boszorkány ekkép egy hordát
megkanlároz, melyben épen egy ember aludt, s veiU a boszorkányok gyülekezeteké
mén, a helyre érvén, az ember titkon kilép a hordóból, meglesi okét, és módoI tele rakti
a hordót; visszamenet a hordó-lovon nyargaló boszorkány dörmög lova felett, hogy oly
lassan cammog és nehezebben mén, mint jövetkor, midőn visszatértek végre, az enbei
kimén a hordóból s a hozott sóval bizonyítja, hogy a boszorkányok gyülekezetében volL
mintha tehát a rege tudná még, hogy ott sót készítettek, s annak onnét hozatala bíiOBy-
ságul szolgálna, hogy a boszorkányok gyülekezetében volt? talán sóbánya-, vagy aég
inkább a sófozo-helyek tudnának nálunk is e felöl élénkebb regéket| minőt még egy
nevezeteset közöt Grimm Cl 000) egy középnémet költeményből az ausztriai BiDe
8Óf5z5 helyről. Ellenben ismét megfordítva is áll, hogy a boszorkányok vendégeskedé-
seikben sót és kenyeret nem használnak (1. Grimm i. h.), és nálunk is a néphit^ miit i
boszorkány elleni óvszert hozza elo Cgy* 126) : hogy a küszöböt sóval kell behinteiii
az ajtó oldalt hagyinával bekenni a boszorkány ellen, hogy át ne léphesse; miben megiil
a jótékony só keresztyéni használata a keresztségben st. ellentéteztethetetL

Mint a katlanban főzés, a lóhúsevés, lakomázás a boszorkányi gyülekezetekiéi i
pogány áldozat s áldomás emléke, úgy a tánc is, mely ez alkalommal mindig felealít-
tetík boszorkánypöreinkben, pogány szertartás. így láttuk azt már általában, mint tiadéri
tulajdont, s a tnndértiszteleti táncokat, mint a pogány isteni tisztelet egyik neTealfi
jelenségét (IV és XVII); ezen kivül is az általában a boszorkányok tündéri tnlajdm-
ságakint jo elo; így láncolnak a forgóizéiben (VII); a forgószil az „ördög laké-
dalma ,^ melyben a boszorkányokkal táncol. Boszorkánypöreikben is gyakran aau
összejövetek nélkül felemlítve a vádakban, (szeg. 728): n^^^CV fektében éjszaka ii
udvaron a boszorkányok bokros táncot jártak körülette , és utolsó fordnlásábH
mondotta Kökényné a fatensnek: megváglak de nem sértlek;^ az utóbbi ismét hasoiló
a Szírmaynál közlötthöz, hogy az ördögök a tánc között tiló forma fa karddal vagdal-
koztak, mondva „váglak de nem sértlek/ mit nem értek jól (1- IX az idofordabtí
kardjátékot), egy más vád (u. o. 737) : hogy „Vadkerti János képében jöttek a bosar-
kányok az alvóra, táncban vitték és háromszor a szoba ágost megkerülték vele/ —
E tánc természetes kísérete a zene; a boszorkánypörök egyszerűn a dobot és slfsi
emlegetik, mily egyszerű zeneszerek hangoztatásával nyilván a pogánytisztelelek s
táncok kisértettek; s e mellett még a nyomok ezen dob és sípról, mint bűvös bosnv-
kányi eszközökről is látszanak tudni. Szirmaynái (i. h.): az ördög maga sipsi;
közönségesebben ez a boszorkányok egyikének különös hivatala, az erdélyi siási
pörökben neve: trudgeger búmstéger (trudengeiger baumsteiger Müller 57) - biK
szorkányhegedus, miszerint a fán ülve játszik, zene eszköze dióhéjban van. Mondáiik
gyakran tudják a különös vonást, mint a fán ülo, sípoló pásztorgyermek mondabosu
ördögöket magához csábiba, kikkel azután cseleit űzi (gy. 12), vagy hogy oly hatalms
síppal bír a pokolba járó hos, hogy ha megfiyja valamenynyi ördögök táncolni kezdenek
Cgy. 44); s olykor megint: hogy e síp az ördögök adománya, megfHJjására azoBOtl

• Hermandarok ésChiltok hAborvuáról: flumen gignendo stle foeenodam, . . . reHgiOBe iatlli, t9§
locos propioqiiare coelo, preeemiiie morttlnmi a deU ■anqvtm propiu aidirL iode iniliilpÉh'i
iUo In ama$ tiütqut iUtíi ntom proTMdn. L 0rÍBBi tOOO.

gyOlkkezbh helyek. 423

rigáliUra áltaak 8 Uránságát te|jesiUk QD és XHI). a SarmayDálí boszorUnjrpörön
rfil a többiekben csak igy találom felemlítve (szeg. 737), bogy midőn a vádolt
boszorkány letétetett a kapitányi hivatalról, a dobot is átadta, ügy mond, egy kol-
mak, hogy ez fiát tanitsa riyta (?); váljon hogy a boszorkányok dobossává lehessen,
ly mint varázsszert? minokint látszik szinte elojoni egy felsőbányái b. pörben
15), a vádban, hogy a gyanaban levőnél az orvosságok között egy náéMpot is
áltak; különösen jo elo a kifejezés is egy szegedi pörb. C728): jiiippal dobtál bele
íöztek a fejébe $ megrowíloU,*' arra mondva a boszorkánytól, úgy látszik fénye-
téskint, ki a boszorkányok kérelmét megtagadta; Hediomontanus emiitett nagyváradi
U szerint, dobezó $ trowiHuűuureogáMál táncolnak.

Nevezetesebb még , mit a boszorkánypörök ezen összejövetelek kelyiröl és ide^
£/ tadnak, s mit még máig erről a néphit viszhangoztat, nyomaikon-e, vagy hogy
ir a régibb ily néphit nyomán jöttek ezek a boszorkánypörökbe? mit inkább vélnék,
r tii41a még a budai Mlért^hagjrA, hogy a boszorkányok Badara a sz. Gellért
$yére nyargalnak éjente, hol gyülekezeteiket tarják, a km. szerint: SzentgelUrí
fjfi téneoM (Dug. és E. 3059), azaz boszorkány; a népnél a név közönségesen Cen-
lér volna (fird. közm. 60); és már Mediomonlanasnál (1656) is így j5 elo, mint a
gyarországi boszorkányok ismeretes gyulhelye; a szegedi b. pörökben többször
Üttetik (728): ^ez. GeUérd hegyére hordoz,' (a. o. 737): „szokUk Budára
nm a $z, GelUrd hegyire s ottan sokat isznak esznek;^ a Szirmaynáli pörökb.
h.) : „mentek hol sz. Gellértre, hol a tokaji hegyekre, VUágoe vagy eceedi paszta
'akba;*' a tokiyi hegyek között ez különösen a Kofiiilatli a hegységnek egy kiálló

orma volna (Szírmay not com. Zempl. 3 és parab. 125). Grimm kérdezi (1005)
r: ehhez tartandó-e a kárpáti hegyorom Babia gora - Bába hegye nevénél fogva?
lév igen régi (1. V), s váljon a mai néprege szól-e boszorkányi összejöveteleiről, én
I tndom ; de épen így kopaeztető - Lyeagore (kopasz hegy) a lengyel boszor-
lyok gyülekezete helye is, a mesékben egyiránt (Balínski povisci 5, szerinte a gara-
icosféle Cerno-ksieznik is beléje van átkozva), mint a regékben (Voycicki 1. 17).
szegedi pörök szerint (737): „leggyakrabban az At batemiál (szeged közelébeni
y), és Yaifcapnnál (Szeged vidékén már nem ismeretes?) szoktak volt összegyűlni.^

0.): ^Bighe v. Beghe mellett Tömösvár feló;^ leggyakrabban azonban csak más,
r ieneretes vagy ismeretlen, távol lévő boszorkányok házainál, mint (o. o.): „Alár-
yoiOD egy boszorkány házánál,^ „ Szegeden Rósa házánál, de azután kimentek innya
Hnyi s táncolni;*^ hasonlón elhagyott romházakban, paszta udvarban. Az erdélyi
m pörökben is (Mül. 51) ház és puezta udvarban, a mezőn, az akaeztófa alatt,
fgerlandban, hegyek s halmokon tartják gyülekezeteiket *)• Az utóbbi általánosan
rezeiteknél, már csak a mesés, ismeretlen vagy kísértetes helyekroli értelem foroghat
y minők Pfefferland (1. al.), azon puszta elhagyott házak, udvarok; az ecsedi s
Igosi várromok; ez utóbbiaknál azonban már régi pogány emlékek is fenlehettek, az
edi vár körül már több rege nyoma jelenkezik a tündérek, sárkányok s hősökről
Vni és adal.); fenlesznek talán a világosiról is? valószínűleg azonlMn egyenesen
;ány áldozathely volna kereshető a tokiyi hegységben a Kopaszteto körül, miután
léMti emlékünk is ott tu^ja már a hont elfoglaló nemzetünk első pogány áldozatai
íkét, Turzol ló áldozatát, melynek emlékére a hegy nevétől Tarcal (Anon. 16). És
Gellért hegye a régi Keleiftid, s talán az atlilai emlékekkel is elvegyülő Krenfeld,

. A iSbM MTopti botsorkáBTf rllakeifli kelyek aerfit flrinwél (liOl) SmtélUtra. • mémtXhn inlkt
I IcfMTrztlMwkbekMk a Blockibtrf. I. Frattoriiu : Blockes ktr|M Tarricklnf od. gtofnyk. kerkkt
r. á.alt btrlkatta Bloektt berft ia f Uickaai t. é. kazaafartk a. laabartabatka,
la mmt tolcbaa barr* '<< aabaldaa aat ffaai daattcklaad Jikrllck daa 1. bíÍ íb-
itallttt aallaa. MÜ.

424 GYÜLEKEZETI IDŐ.

nem volt volna-e már a hely , hol az átkelő magyarok áldoztak, a parhu Moger^ kol t
hét vezér átmén seregével Badara Attila lakába, s homiét a „ver$u$ Fortmm DmuAW
menő sz. Gellért levettetik; miben talán nem annyira a vértanú kínzása volt t cél, de a
feltámadt pogánysággal, annak áldozathelyére felvitetése s ottani kivégeitetése? — Ri-
lönösen vitte át rá az alatta megtelepült német gyarmat saját hazája boszorkáByi regéje
helynevét a Bloehsberg névben, bizonyára a már akkor kdrttle lézengett pogány emléki
boszorkányi mondák nyomán, melyek felőle, mint elhagyott pogány áldozat helyrSl mr
akkor, midőn ok oda települtek, élénken szállongtak. A szegedi ölhaiam név is nyilrái
regesen jelenkezik; váljon a Vaskapu a mai Voikapuig volna leviendo, vagy lalái
amaz határkapukig ér fel, melyek mint a Poría Mezesina (Anon. 19, 20, 21) ft a
nemzet bejövetelével áldomási és áldozati ünnepélyességgel jelöltetnek ki 0- VII). —
Sőt amaz többi mesés és kísértetes helyeknél is — melyek már szinte t roszsielleBek
lakai az összes regékben — különös tündéri lakokróli képzetek is foroghatnak fea; igj
például a néphit, mely ma általánosan tartja nálunk is, hogy a boszorkányok t kmflt-
ittkoB j5nek össze, tarják táncaikat, nyilván régi mythosi képzetekre utal, metyiek
még a római emlékkő-feliratokon nyoma, hol többször a felirás: deabus Quáirmk^
Biviis, Triviis, ily kettes, hármas, négyes egymást átszelő keresztutak istaBnii Hh-
teletére mutat ').

Mint a hely régi pogány vallási szertartási hely lesz, úgy az ido is, nelytai
boszorkányok összejöveteleiket tárták. A pörökbeni vádakban ugyan ez is sokszor áNa-
lánosban áll; a boszorkányok szerintök, úgy látszik, akár mikor összejöhettek ftgj
legalább csak minden éjjel összejöttek; e mellett azonban még kíválóiag emlHteM
bizonyos időszakok , melyekben összejöveteik rendesen véghez mennek. A néphit Ifí
ismeri majd a Luca napját, melyen a boszorkányi ellenszerekkel védendőnek kiUMM
véli lakát s ólát, nehogy beléjük, buvüket ez éjen át különösen gyakorló boszorkáqn*
behathassanak; majd ekkor kell kezdődni a lucaszik készítésének, melyre rá én
képes lesz az ember karácsonyéjféli összejöveteiket látni 0* XVD); máskor mÜ
böjtben tudja, a km. szerint: „ügetj mini a böjti boszorkány; Dugonics Cpéld. 1.210)
magyarázza: hogy mivel szent Gellértre menetük böjtben szokott, um. esni, őket boti
boszorkányoknak hivták (1. Erd. 60). Már fentebb láttuk a borzas böjti boszorkámft,
s jelentése mint tél szeméiyesitésének, ezen boszorkányi összejövetelek időszakfordilMí
ünnepélyek értelménél fogva itt még inkább felderül. Sz, György napja és kilMM
a sz, Iván is elojő a néphitben, összekötve már csak az e napon gyakorolható basnr-
kányi kuruzsróli hittel, s e mellett feledve a sajátlagi összejöveti időt; gyüjteményeaha
a nyomok ekkor igy csupán a boszorkányok által szedhető gyógyfuvekről, s még tiM-
szőr a csodás harmatszedésről emlékeznek (gy. 270). Tudja azonban ezen s még w
napokon is összejöveteleiket a boszorkánypöri vallomás (szeg. 737): ^sz. Gjéifí
azután sz. István (? Ivánnak kellene lenni) écaka 1 i óra tájban minnyájan összijöíréi,''
Cu. 0.) „sz. Györgj nap. nagj (ki van törölve a kéziratban „Boldoghasszon,*' helyesei)
Karácson nap táján, és mikor a borokat beszűrik szoktak Budára sz. Geller begyére
menni. ^ — Mind ezen időszakok ismét a pogány vallás nap fordulali ünnepélyei ntt-
nak (1. IX, XVIO.

A helyek tehát és az idő nyilván pogány áldozathelyek és pogány ünnepek ealéke.
valamint a táncok, zene, a lakomázás, vendégeskedés, pogány istentiszteleti szertartások-

1. a felső PannoniábaDl Carnontain (mai Kémet-Óvár ridékén) egy romfalán if a felirat elóJö : lÜTtiab. *
   qnadribiisCal. quadruvii8)aiig. sacrum. st. Spon. mise. 84; és Orelli 2103. lásd a: biviae, Irlviat,
   fottheiten, welcbe die krenzstrassen nmscbweben, weiblicbe feaiartifa westi.
   Scbreiber feen 54. — Montberg, prope Xanten, ismét egj ara a felirattal: natribat. qaadrabirf.
   (quadribargici8)et genio lod st. Orel. 2090. — mennyi Ifindéri, boszorkányi honáiyot Ttaáü Mr
   Aiok megfi^'lTe, ba ismernők azon számot istennők lényegéi, kiknek nereit tz iaacriplÜlL fralartát

BOSZORKÁNY TÁRSULATOK. 4S6

domás 8 ttfbbirolí hagyományokkal fttgg Össze. Váljon ezea eredetre víendSk-e
még a többi orgiái vonások is? ezek kőzött lehetnek ugyan már későbbi ton-
i is; példáal mikép a boszorkánypörök az andorságokat beszélik 0- fOi hogy a
n el5idézeU bort kiiván, kihányUk és ismét felitták; s mint a népbit máig kll-
I tartja (gy. 57): hogy ha az i^ bor nyúlóssá lesz, jele hogy a boszorkányoknak
Iga vele, a mennyit a hordóból kiisznak , annyit visszaokádnak, s innét a nyúlós
li tehát bizvást torzvonás lehet, ámbár az atóbbi jellemző felfogásban már Is a
ben káritevo vagy arra áldásthozó tündér képzete foroghat fen. De amaz éji,
i vílágitásnál tartott táncok, lakomák st. nyilván csak a pogány orgiák emléket,
it már a pogányságban a fi\jtalan csapongó ábránd, mint vallási mysteriamokat
lőtt, melyek akár a későbbi elvadnlás által, akár pedig a felőlöki a|jas felfogás-
képzetben még szömyebbé torzított vonásokkal alakultak. Kétségtelenül ide
ók a vonások is, melyek ezen összejövetek s általában a boszorkány s ördög közti
' lényeges részét képezik, a boszorkány s ördög testi bi^aságáról. Boszorkány-
i telvék hasonlón emez ocsmány képzeteknek trágár beszédekbeni részletes elo-
al, annyira, hogy az idézetet azoknak szeméremtelen leplezettienségénél fogva a
rzés és illem itt tiltja. Bennök azonban épen úgy foroghat fen még a tisztább
8 képzet a főbb lények emberekkeli elvegyttlésérol , minőt még a tündéri hitrege
I s megfelelőbb eszmével feltüntet, s mely a hősrege alapját teszi, a mennyire a
^eniségek isteni s emberi közös eredet s származással képezvék; valamint ide
ó a már szinte elvadolóbb pogány képzet az incobas faanok és satyrokról, minők
ecske és lidérc alakú közösködő ördögök, mikép ezt boszorkánypöreiak Is leg-
így emlegetik. Szirmaynál (i. k.): „Lidérc pedig olyan formi^ú madár, mint ai
tyúk, éjtszaka vélek hált st." (szeg. 737): „az ördög jelen volt bak képében,
szép legény képében elváltozott," (jk. o.) a férfiak vallomásaiban: „azvtán keos-
isszony változott^ st. mindezen fannosi incabosok-róli hitregés képzeteknek my-
Lban nyilatkozatát azonban már így láttak a lídércnél, a faanos flcariosoknál és
inknál , s különösen még a sajátlagibb tisztább hitregei előállításban fenmaradt
mékenyítő Tarairól. A képzet tehát már így ezek nyomában helyt foglalhatott
ny maradvány eszmékben. Lehet azonban hogy még azontúl is ezen vonásokban
imaz vestai szfizi eszmével ellentétezett venosi papnőkrőli emlékek is fenforog-
, minők a hínda bayadareken kezdve, a hellén és római venasi papnőkön, a
;all draidákon át, egész a boszorkány papnőinkig — kiknek már ezen neve is ide
a — mindenütt helyt foglaltak '). S így vegyültek el minden tekintetben s min*

amaz isten- és tündérnői hitregés képzetek a papnőkkel , pogány ünnepélyeik
tartásaikkal , mihez csak még azok elvadalása által keletkezett torzításnak kellett
inilni, hogy a boszorkányságróli ezen képzeteket előállítsák; visszavive azért
elemeikre, előttünk áll mindenütt a mythosi alap, melyből keletkeztek,
aljon még szinte eredetibb pogány emlékekre volna-e visszaviendő a különös
s, mit a boszorkánypörök, ezen boszorkánytársalatok oizíáfyuuairil s fonö^
is még tadnak? a kítünőleg élénk képzet, a mint azt pőréink birják, mindenesetre
let igényel. (Szirmaynál i. h.): „kompaniáio'a voUak feloiUvü^ minden kom-

aonxácbui Beleau iMgyi (depart. d. IlIe-M-TiUbM) hiMoalé refékkct aoidja BMdoifai (tar TAr-
M mta. d. r acad. célt. 5. 145): la iiiOBla(a« fut kabttée par na coUcft de dnridtwei, doaC la
flUn r iarene de celle des Teitales romaiaet. let peleriaaget a'oat dlteootUiaé qa'a la rerolaÜMU
Ü ne mode pleote ebes lei jranet maris de a'approcber de leart MaTeDet cposMt qi*a a Icw
r it ~ a dankat dtUmmí ■!. keleti callatokrdl kaaealó roaétak i^erilmk. de lMf7 aMkfeea ii ,t
• ii Bár Bát kltrefdt YOBások te elTeniUMttek as Uj Jelea»<fakkel aiala^a rUatai kalya (5. 1):
laaiabaai Allairil szóira ; iacolaraai neniaen ialerdia ceral, tilere oaaia — aocUbas aiicara crekría
», Aefipaaan SaljronuD^ae lasdfia inpleri, Übiaraai ac SitalaraB caala, tjaipaaenni el eraiba-

4S6 ÖRDÖG-HAD. HADNAGYOK. ATYAMBSTERKK. FŰHORDÓK.

páníanak fekete eelyem zieLlája UvénJ" CPalogy- 196): mtett^MMaaiqie leape
eapitanmm Cacodaemonie exerciíue se procarare, Cü. o. 197): ^rineepe wm§iu
et eagarum magisler Dániel Rózsa . . . daemonie supremum c&pitameum 9§erk.
Co. 0. 203) : in arte magica patrem eodaUum Caty^- vagy céhnester) prottcri;
(a. 0. 205) erre vonatkozik két boszorkány szemrehányása: „atj^a MMf^r;' feki a
másik: „ha én atyamester vagyok, te cékmeeter vagy/ (u. o.) egy más „hogy Jái-
lehet 0 céhmester, mind az állal Dóka Ágnes egy ízzel föllyebb vagyon náUnáL'
Cszeg. 734): eagarum ductor vulgo kadnagy, (a. o.) eagarum vexiUifer. mis
ptfrdkben Cszeg. 737) a vallomásokbani közönséges hivatkozás és mentegetSdzés áU,
hogy a „tieitek és kapitányok^ parancsolták neki ezt vagy amazt a roszat
igen nevezetesen tadja egy vallomás (a. o.) mind ezen hivatalokat i8| 8 épen
ördögöt állaU elváltozoU alakban: „kan dieznó képiben volt zieMtariő — (Mekk
mondja, hogy ez: „szóval esküdtette meg Banyacsár eöcse Parpadics sásszló tartó)," —
„horju képében volt hadnagy, barjuctamak hUák*" Cbaijaktár törökül xiszUlaiti
volna); egy más körülményesen beszéli hivatalkodását (o. o.): ^elsőben lizedaiTill
tiz esztendeigh, azatán („hadnagy,*^ ki van törölve) mindgjárt kapitánynyi lett| . . ái
már csak fiihardó" az utóbbi fuhordói minőséget felvilágosíUa azon előbbi vailoaáf,
hogy a többi boszorkány csak a tisztek, főnökeik meghagyásában Jár el, s igy aki-
zönségesek csak fuhordók volnának, azaz a gyógy- vagy mérges-fttvek asedoi kanmk
véghezvitelére, s fentebb már így jött elo a tájszót; fivee - bűvös név, a herfem,
veneftca, striga Jelentéssel (1. XIII). — Ehhez képest az ördög az egész had vezére, éi
közmondásainkban is már ekkép: ördög hada - scelerati 0- Hl); vin kUa wmi
ördögnek hadnagya (D. 2. 324), a boszorkánypörök szerint Cszeg. 737): ,PMt
hordozza okét mint generális^ (,u, o.): „Plútónál volt Ckitörölve: „az íródeákM, éf
nála volt") az lajstrom, és mikor öszvegyultek, számrul számra kérdezte, és nevolii
hol van ez, vagy amaz, és néki (jbí kapitánynak) számot kellett adni, de aii az iiáit
senki sem tudta volna más olvasni az lajstromot, és irást (sic) közulök.** e mellett aég
mellékkörülmények is felemlítvék, így nevezetesen a zászló, mely Szirmaynál fekete
selyemből van (1- f)} itten Cszeg. 737) bővebben leirva: „a zászlájokon Dreae
ördögh van felirva, körül aranyos, fényes, de ha eloszlanak csak semmivé tinik.^
Cu. 0.): „a fatenst sézában hordozták, mivel tiszt volt, de azután csak s. v. gaaéjji
változik, mint az ezüst és arany pohár/ és: „paszományos ruhája cifra volt, de aziUi
semmi sem lett, valamint az ezüst, arany pohár csak ganéj lett" az utóbbi vonások csá
általában jellemzik már amaz ördögi hatalom ki nem elégítő, csupán színleges vottít,
melyre utóbb e vonások magyaráztattak; ilyen a Szirmaynál Cl. f.) említett pénz,mel}it
az ördög oszt a boszorkányoknak; a lidérc által hordott ganijj^ váló gazdagság éf
kincsek st. — Mind ehhez még a boszorkánypöri vallomásokban számosan neveikkel,
lakhelyükkel nevezvék, sot személyes leírásaikkal ismertetvék, kik a bosiorkányek
ismeretes kapitányai, hadnagyai volnának; így Cszeg. 737) péld. Rózsa Dániel vajjt:
„hogj Szabatkán Szabó János az boszorkányok kapitánya, belül az sáncban derékea
lakik, Gergely hadnagyhoz közel, középszerű ember, fejér kurasir ruhában jár, papisU
vörös bfijúszú. — Kanísán Francuz kapitány a kirül levétetett az kapitányság; Hüety
az ördögök között is kapitány, szárazmalmon kívül lakik. Hadnagj Adorján Jankó, zász-
lótartó Siván Kanisaj^ st. itt egy sor név még, valamint más vallomásokban is. Miid
ezekben ugyan már a későbbi kor képzetei helyet foglaltak, a hadakra, companiákn
osztásról, s ezek nyomán jöhettek be a generális, kapitány, barjaktar, zászlótartód
többi nevek s hivatalok ráfogásai; a képzetnek alapul azonban egyiránt szolgáftattik
még szinte a pogány emlékek : a papok , papnők osztályairól , fonekeirol ; talán az
ördögök , rósz szellemek seregei s fokozatairól is ; ez utóbbit már helyén véleméDyei-
tem a fo ördög, az ördöghadakrólí hitregés képzetek nyomai felmutatásával (L ID); ■>(

BŐSZ. alaivAltoztatás. 427

ire a jdvo cikkben CXV) élénk paphivatali neveink, kttltoféle nemeik, asz-
ninoségik , melyek még papi főnökséget, s8t mijd nem rendszereiett kastokat,
ai osztályzatokat tüntetnek el5, bo magyarázatot adhatnak, a fni9icep$ mágus,

iogarum , atyamester, fűhordó, ^döghadnagy boszorkinypöri kifejezteek,
li eredetiséggel állhatnak a későbbi generális, kapitány s compania mellett;
fogva, miket csak a történeti s krónikái adJataink is CTbeophylaktos, chr.
st.) a magyar os vallás jós papjairól, táltossai s magossairól, phythonissairól, a
tennoknek jellemzett varázsolónékról tadnak, teljes joggal vehe^ük igénybe a
nysági ily nyomokban jós papnoinkroli emlékek jelenségét 0.
)oszorkány ördöggeli ezen szövetségéből származnék már mindazon természet-
S, hatalom, bu s tulajdonság, melylyel a boszorkányok bírnának, s miben síjátlag
kányság lényege áll. — Elkezdem tárgyalni az álakváUoUatáii boszorkány!
lg már tündéri tehetség vizsgálatával. A néphit szerint a boszorkány mindmi
tó alakot felvehet, saját alakját azok megé rejtheti, sot azt teljesen láthatlanná
. kilüno állati alakjaial vevék ugyan már a nMceha, a lepke, légy st. eiek
zonban más alakokban is oly dús változatossággal jo elo, hogy ezeknek meg-
a helyett legjobbnak vélem az arról nyilatkozó képzetek nyomait adni. Medio-
I váradi értekezésében a macskává, disznóvá és szamárrá változásokat emeli
naynál Ci- hO ^ gacsalyi kondás vallomása szerint: „u úton előtalált két
melyek olyan szelidek voltak, hogy kezeivel simogatta*^ volna a boszorkány
{odú (iur. prűd. 225) szerint azért a farkaskoldúsok (1. XII) s ide tartoz-
ód lamiarum polentiam referuntur lycaruhropi quoque, quod se in htpos,
)anes, feles, aut alias bestias, pro suae Ubidinis deleeta vére et substantialiter
ito transmutare ct paulo post in homines rursus reformare fateantor; a nevet
tágasabb értelemben veszi, s általában a bűvös tehetséget s boszorkányságot
1 (ad lamiarum potentiam referuntur), mely szerint bakká, kutyává s macs-
iozhatni. Az utóbbi , a macska már így ismeretesen ma a néphitben különösen
Lány alakjára véve (1- VIU) '). a beteg, vagy rósz álomban lévő pómo érzi,
omja meg otet a boszorkány, többnyire fekete macska képében (gy. 68). igy
ires macskát belopódzni az ólba s kiszopni a tehén tejét; a boszorkánypörökben
(szeg. 731): „hogy macska alakjában jött éjjel az emlőjére.*" (Palugy. 208):

„tagadja, hogy macska képében oda ment volna." gyakoribb még pőréinkben
lány kutya alakja. (Pal. 202) a vád: „kutya képiben reá menvén u fatensre,
gatván az fatens, hogy mi volna, tapasztalta, hogy kutya, mind az két fülei el
;va."" (tt. 0. 203): „egyik éjszaka látta szemeivel az fatens, hogy vörös kutya
. . . bemenvén az házban . . meggyötrötte." (szeg. 728): „egy hamusiini

forgószélben leütötte lováról, hogy világát veszté,*" kinek a vádolt Robon-
szorkánynak kellene lenni, hasonlón mint a macskáról beszéli egy más

lUlábiB már a bonorkáByiág •leméit ify ti elre^lö ttadiraM éf papaSi tali\id«Mkrél reéiek
képieCek teszik, mi«Un H^Uf rére már mafok a papaökriii kápielakkmi b a UMMriak al-
rk, belfeeea lalálon magyarázva námot ily raaz tOadéri, féd, bMZorkáayi Tonáiokat Sckreikaniái
, 14. 40 it), <s Maorynál Cfeés d. moyea afe 20. 23 38-9 it) a draida papadkrdli amiikekkel;
iCescn Ulál iU ismét ezeo collegialis életdk , a mial bizoayos támlatokbaa s fSnSkséf alatt lélaitek.
Arete drais aalistita. Sckreíber 46. — 2) Medajáaszky Rekai akargl. kL 73: weu 4U
lágere zeit in leaimer nkkt n baase komoMa da sie ikk am feldara voa mlaaaa , Tifafai alc
•o keisst es, die katzao sind ia dea Rákos fcrcisl; llberbaapt wird jede katza fir •!■•
lahalten. auf dea Rákos feldeni baltea die katzen ikre Tenamaűaoffea ; as werdea kockiaitea
, bllndnlsse gesckloisen , Terbrecber beatrafl , eiaife sogar aack mÜ dem toda. dahw dia baiara
kater ist aicM iiiHickfakomm«i, der iit geviM gerieHkam wardea.* waka ^a^Mfoa, Aa
imtamf Blharai ú% iM varloteta. aack wird M der giluMkia da k«tar a. fim kiüt
( «. kSaifia ftwlbtt.

428 BŐSZ. alakvAltoztatAs.

vallomás Qa. o.}* n^^^Y^ alakban jár szopni a tehenet.' — kOrfíhiiényeieB besiéli egy
felsSbányai pör C696): ^láttam szemeimmel étszakának idején az istállóban ai hidUiii
fektémben egy fekete hódos fejfi agarat az szénán lábai suhogván, mellém ax vaddilé
tSke mellé állván, s annak utána elváltozott szintén olyanná, mint Faxekas Kali
Ca vádolt boszork.) . . . egész testemet mind el tapogatta, és fejér agárrá vált wmá
utána. ** — különösen ismeri megint a néphit a boszorkányok ló alakját; Karcaayii
(u. muz. 498) a csallóközi néphit, mikép a boszorkányok ló alakban megjelenve meg-
fékezhetok s megpatkolhatók, miről még lejebb adok összefüggd reges vonáiokaL
felsőbányái pörb. (731): hogy ló képében ment rá a vádlott s a patkó nyoma is
meglátszik, (u. o. 696): létszaka egy fekete ló jött az udvarra ax bezárlott ^Uné
az támaszt levetette, gondolván azt mi lovunknak lenni, utána mentem ni^gdöflKts
Un6t>á vált."" — el5kertil béka alalguk is. A néphit így tudja (gy. 159), hogy mU
macska s kutya, úgy béka alakban is jo a tehén tejét kiszopni; szegedi népkagyomáq
említi még ögj. 305 Debrecenitől): „hogy midSn a boszorkányokat elégették, lipirt
kötöttek torkuk alá s ügy tették a máglyára, ekkor látni lehetett, hogy béka, <yér,
pacok alakban akartak megmenekülni, de visszasöpörtettek és megégettettek a léUl,
hogy egyetlen jiydulást vagy más f«y dalom kifejezést tettek volna. ^ a miskolci pM.
CVahot magy. képekb. 123): „tekenos békákká válván a Dunát átpszták. tOsSbkjm
pörb. (696): „egy nagy békát lábával összetapodott, világgal keresték, de m
találták, . . . igen eldagadt minden tagjaiban, annak utána gyanakodtak, hogy S (t Lt
vádlott) volt. — Nevezetesebb még szárnyas, légies repül5 állati alakok, a
vásárhelyi pörb. (múlt. s jel. 752): a vád, hogy lúd alaigában jelent meg a
boszorkány. Apafl Mihály erdélyi fejed, neje a boszorkányoktól megbűvölve véMi
magát, őrültségében minden légyben boszorkányt vélt; ha valamely szobába bemol,
udvari embereinek előbb minden legyet ki kellet űzni, s ha véletlenül még is vaW
tárgyon legyet pillantott meg, a szoba egész bútorzatát meg kellett Yáltoztatu, 4
asztalokat, székeket, tányérokat, késeket, kanalakat hozni (Schmeitzel ad. a. 16N

1. Müller 30); egy szászsebesi oláh boszork. pörb. (746 1. Mül. 43): hogy egy meg-
   holt no, mire szájából légy alakjában a boszorkány kiszállott, azonnal feléledt, felsobáifii
   pörb. (731), hogy a vádlott boszorkányt megbántván, a vádlónak egy wM száll a
   torkára, ütött hozzá eleget, u. mond, de tőle magát meg nem szabadíthatta, megcsiple
   s a csipés után elájult, a néphit szerint is (gy. 170): „a boszorkány gyakran /ípM
   bogár alakban mutatkozik, s kísértetesen körülröpködi az éjjel bolygót, ki ha megütheti,
   rá ismerend, s ha kötőfékkel ütheti, um. még jobb, mert akkor lóvá lesz s nyargalkHii
   ri^tA^ (1. al.). Lugossytól tudom, hogy Felsőbányán az estlepét (sphinz L.) houtr'
   kánypillangónak hívják; s Grímmnél (1026) találom, hogy mint a boszorkány levi
   milchdiebin, a lepke miMidieb, bullervogel, és dvergspeni óéjszakiban papiBi
   vaccarum tacua. a hernyó tdufeUkatze st. a finnben ukkon koira - canís uUsrii.
   ukko kutyája a papilio v. lárva papilionis, egy más rovar ukkon lekmá - taocá
   ukkonis, ukko tehene, mint nálunk is isten tehénkéje, isten ünoje (1. I). a skveab.
   vesha, lepke, boszorkány és lidérc - bolygótuz. — Ezen állati alakokon kívil Bég
   általában mások is a boszorkány szolgálatára állanak. Mediomontanns váradi inti
   növényeket s különösen a kerék alakot említi, mit néphitünk is még élénken tud. lg
   említi egy rege (Karcsay ki. közi.), hogy egy boszorkány kerék képében járt egf
   emberre, s minden tagját, csontját összetörte, mire egyszer megragadta és a kovácAii
   vitte, hogy vasalná meg, más nap a boszorkány végtol végig meg volt vasalva, mint a
   kerék, egy más (gy. 160): egyszer egy gazda ólába az udvaron keresztül egy 12
   küllős kerék hengeredett be, de o a tizenkettedik küllőnél megfogta, és kötélen a gem-
   dara akasztotU fel. ekkor a kerék mindennemű állattá változott, míg végre tiliúdoa
   asszonyi alalyát visszanyerte , s könyörgött , hogy eressze el ; est fogja jelenteii a

BŐSZ. alakvAltoztAs. 429

iobáayti pOrbeiü (715) vád: ,hogy estve vas karikái kötvén hárssal az asztal
»álN)z, reggel látták, kogy Soos Pálné van kötve, sz^án keresztttl s alól a testen jött
t hárs fonal/ — Nevezetesen állana még ezeken felül a boszorkány vagy ördög
Okig alakítani negjelenése, mint azt csak gyanítom egy felsőbányai boszorkányp.C728)
mályoe helyéből: a 1 9-dik tano vallomása igy állván: „azt hallottam tőle, hogy
Midotla. a csillag gonosz képében senkire sem száll etc/* a vallomás egészét, mint
Bí, a jegyző megirigyelvén tőlünk, megszakasztá; a mondatnak jelentését — melynek
rátem igy kellene állani; a gonosz csillag képében senkire sem száll — csak úgy
lom magyarázni, hogy talán a vádlott boszorkánynak valaki szemére veté, hogy látta
k szállni az ördögöt, talán a halló csillagban, mire ő védve magát feleli, hogy az
Uag képében nem szállhat, ennek jelentésére nézve atalok már arra, mit általában
nriló csillagról, a csillagesésről mondottam (IX), mikép az a halál, a bekövetkező
vetGsétlen végzet jelensége, s különösen mit ott a keleti rege egyenesen ide vonat-
lél ted, hogy a Gale - boszorkányok a halló csillagokból lesznek ').

Mindezen alakelváltoztatási állat s más képletek — melyekhez még természetesen
Be igy járal , hogy a boszorkányok más emberek alakját is olykor felveszik , mire
mnrkánypöreink szinte adatokat szolgáltatnak — már nyilván tündéri képletekkint
laak, kiknek ezek sajátságos alakjai, minő nyilván a macska, a tündérregénkben is
ott ló alak , a béka , s a haltyünőkre emlékeztető lúd , mint áJtalában az ezen lények
jes, szellemi alal^át kifejező lepke, légy, méh st. még amaz eltérőbb eb^ boijü s
sok lehetnek egy iránt a bSvölési, átkozási alakok, valamint ezentüli későbbi torzf-
ok is ; de már maga a tündéri természet azon kifejezett proteusi s vertomnasi tali\j-
la, minden gondolható alakot felvehetni (1- IV) i tejesen igazo^a a boszorkányi
királtoztatást. s még azon, inkább a boszorkányságróli tréfás adomakint, mint sem
regei vonáskint előjövő kerék képletrőli nyom is, mily jól találkozik a népmonda
MM képzeteivel, mikép a mondahős és a sárkány kerék alakban vívnak egymással
[ajl. 205). Mind ennek magyarázata épen így megkísérthető volna a bfivös papnői
eleBmiel, az őskor pap-jósnőirőli azon nyomoknál fogva, hogy kendőzve, álarcosán,
Itaféle álIaU alakokat öltve, adák jóslataikat; s általában a hittel is az ókor bfivös-
r5l, kik különös állaU alakokat tadtak felvenni, s másokat is állatokká bűvölni.

K tündéri tehetségben áll már a rögtöni fel- s eUüni$ is, mi gyakran jő elő ismét
' boszorkányainkról. Palogyaynál (201): a vád, hogy midőn a vádolt az üt közepén
t, és a kocsis szekerével kiakarja kerülni , az r^tön eltűnik szemei elől. felsőbányai
pOrb. (715): „hogy előbb nem látta, csak mikor megkacagta magát, azatán el-
féuéU. az ő látása nagy fényességgel tetszett , csak addig látszott , míg kettőt vagy
WBi szólt *^ Szirmaynál (i. h.) : „hogy az falának végén mintegy 300 lépésre volt
vádolt bősz.), hát egyszer hátratekint, már háta megett látta állani.^ (a. o.) „egy
kos két helyen látazatott."^ — Ezen el- s feltűnés s aUkváltoztaUsi tehetséggel
relkezetesen összefügg a tündéries Ugbenjirá$, a repülés, mindenhová behatás;
If célra a boszorkány gyermekies alakot vesz fel , vagy bizonyos eszközöket használ,
állal a kürtőn, kalcslynkon, bezárt látókon, szak ablaknyilásokon behat felsőbányai
rb. (715): „látta, hogy éjjel kin ülvén holdvilágon, hogy egy kis gyermek forma
Beol a füst ablakán, azonban csak megszólal a kakas, '^ és (a. o.) j^hogy a ház
|áo Utta (a vádloU boszorkányokat) jámi.^ marosvásárhelyi porb. (752): hogy
11 tasU alakjában s ruházatában tenyérnyi nagysága abkkon bi^t be a házba, és

A Mytl hnéi mftmál fBfra M« kiiros. HuiMr (gtlMtflilm 4. sodiM.): •!§ ehtncktarkliickt

' ff«U főc der Kanis (3. 307) an, 4att tU urter vwicMrtiMi brbw wd fMtelteB <r-

dto MMiiclw ia dM wiiteo Terfflhrm; tU wém aas átm von UmmI IMcMm Inmt éer

I, mi der tlrUtcke IbentlMr rachMl danMtar dia kaiaa iHdTa, dia daeUMa mi

dia iHdIayU it

430 LÉGBEN JÁRÁS.

bezároU ajtóknál a k(irt5n Járt be. CSzirmaynál): „az ablakon kirepfli, neiy egy
dáral volt bedagva.^ Cao): „harmadmagával berepült az ablakon. '^ miákold pM.
(i.h.): „bizonyos zártlyakon kiragadván.^ (Szirm.): „a kttrtSn ki- s bejártak.* (■.«.)
„az i\jtón kilincsnek lyakain, vagy a kfirtSn és kéményeken.* — Ezen menet t lé^ea
azonban többnyire sajátságos eszközökön, s2t állatok s embereken tOrténik, kikisaét
bizonyos bűvös eszköz s mondat által alkalmaztatnak e célra. Tündéri s boszorkáiiTi
mondánk így tudja már általában a boszorkányok söpr3n, szénvonón, yasvillán, gereb-
lyén,pemetefán való menetét a légben, boszorkánypöreinkb. isCSzirmayn.}: ^Mzhwmkí
vagy iűtölapáton repültek.* Cszeg. 737): „azsagon (igy olvasom, a pOrökbea ánáf
van Írva. asag v. azsag - pemetefa, szénvonó akad. és tájszót.), lapáton szokott Jani,
a söprSt megkente.* gyakrabban állatokon, különösen macikám, melyen már regélik
szerint a tündérek is vitetnek a légben (}, IV). Felsőbányái vallatásokban : hogjr i
macska lucskosan ülvén a tűzhely mellett, azt tartották, hogy a vádolt bosierkáqr
nyargalódzott rajta, ez lesz a közmondásban is: Pilátus macsk^a, Erdélyi (6369)
magyarázza : arra mondják, kin megtetszik az éjjeli mulatozás, torbézolás : „olyn vagj,
minta Pilátus macskája;* mit máskép nem tudok magyarázni; mint a „Pilátiis vérénél'
Cl. u. 0.) a Pilátus a meggyalázott, kivert tél helyébe lép (1. IX), ügy itt li nevei
boszorkány helyébe, a néphit szerint (gy. 202) : „a boszorkány a kanmacakát saUi
leginkább e célra használni, ha valaki ily macskát a boszorkánytól meg akar
nyírjon ki annak sz5rén kereszt jelet, vagy pedig kössön gúzst nyakára vékony
sz5b51, a macska megszabadul.* nevezetesen tudják még a nagykárolyi pOrtfk (Szira)
a lidérceni menetet is; leírását s ez errSli képzeteket már fentebb bíijok CVID); '^
ez sajátlag maga az ördög alakja, ki által a boszorkány vitetik, mi épen égy fenfang
már az olykor el5jövo ^aA-nál, bahköpenyegnél G. al.), és fenforoghat t macskáai,
különösen ama Pilátus macskájánál. Leggyakrabban azonban a vonás, hogy lóvá váltM-
tatott embereken nyargaltak. Szirmayn. „lóvá tMtoztatoti embereken mentek ti
Gellértre* st. (u. o.) : ^éjtszaka megnyargalták, olyan volt a teste, mint a Meto
posztó.^ összejöveteiknél (u. o.): „a megnyergelt embereket csak egy vékony síü
vesszőre lepányvázták, a többi között Koós Annát kinevezvén, hogy nyeregÍRMSi
állcsonttal megnyergelték volna, annak a hátán a nyergelés helye, a térdein a kipányvi^
tatásból , mivel térdelnie nekie kellett , borvastagulása a birói szemlélés szerint megtH-
szett. miskolci pörb. (Vahot. í. h.): „személyeket megnyergelvén, rajtok nyargalózváa.''
szegedi (728) vallomásokb. „a fatens a deák szájából illen szókat hallott: illen amalbi
. . mikor engem sz. Gellerd hegyire hordoz, abrak gyanánt szilva magot hnsz a fe-
jembe.^ ugyan arról egy más: „egy deáknak asztalt tartván az házánál, ki nagjff
fáradozott volt, és az erőtlenségben elsárgult, kérdezvén tüle az pajtássá, hogyfraiff
roszul vagy te , akkor megvallotta s reá is esküdött, hogy eötet sz. Gellerd begyíR
hordozta.^ a nagykárolyi pörökb. (Szirmay) egy kondás vallomása: „a kantárt es^
a fejéhez és o mindjárt lóvá változott, s Rekettye Pila (a vádolt) reá ülvén benki
járt rajta (ez úgy hangzik, mint a fentebbi erdélyi szász pörökb. a Pfefferland, kevi
a boszorkányok járnak), de hová járt? nem tudhatja, mivel elméjétől annyira eltá-
vozott. Ezen nevezetes vonás, hogy a boszorkány az embert, nyakába kantárt vetn,
lóvá változtatja, s rajta nyargal jo elo már különösen a terjedt népies mondáUm
(gy. 202 és 301) : „hogy egy kovácslegényt a boszorkányok mindig járták, azai odi
ment a boszorkány, hozzá vágta a kantárt, mire a kovácslegény lóvá vált, a tNMzerkáaj
megnyergelte, s ide s tova nyargalt rajta, mi által már egészen elveszte erejét; el-
panaszolta baját más tapasztaltabbaknak, mire a tanácsot kapta, hogy kiragadváii
boszorkány kezéből a kantárt, vesse rá o s nyargalja meg; úgy lett, a kovácslegéay
lóvá változtatta a boszorkányt, rá ült s járt rajta egész éjjel, hiynal felé, midőn a többi
kovácslegények felkeltek, oda állott lovával a műhelyhez a megpatkoltatván,

ESZKÖZÖK: ÖV, ING, REPOLÖZSÍR. 4S1

nté. reggel aiBdaiirelé szaladoitak orvosért a koráes Uiátóly mert a háziasssony
eg Tolty de baja okát meg nem akarta mondani, miglen az orvos meg nem viisgáUa.

torz Yonásokba ment át már a népies tréfás adomákban a boszorkánf-tandéri
beidárásróli képzet, s nevezetesen itt az eszközrSl, mely által a bAvös hatatom
ikoroltatik.

Ezen nevezetes tfindéri boszorkány! NM$ eMzhötök agyán is különösen azok a
egékben , melyek által a fSlény természetfeletti hatalma véghez mén , gyakoroltatik
XIIO; s boszorkány! nyomaink azokat is bőven tarják még, habár többnyire a
yobbára már a mellSzhetlen torzítással; mind a mellett a tárgygyal nevezetes
■egei képleteket hozva az előtérbe. Kezdjük e kantárral; boszorkánypöreinkben
amint a néphitben nyoma gyakori, de homályos, a szeg. pörökb. (737): a kérdésre
lemfi szókkal, szerekkel, cselekedetekkel élt? többször a kantárróli szakadozott valló-
lok feljegyezve állanak: „a kantár cilTra, osigás, ha el nem ment róla hordó mellett
[fon,^ mi a hason hordóni megkantározás általi légben menetre mutat, a minthogy
r fentebb egy rege igy el8 jött (1. f. gy. 302) a hordóról, melyben egy ember
szik, 8 a boszorkánynyal vitetik a légben; igy forog az fen egyébkint más eszkö-
nél is^ mint a lapát és söprönél st melyek csak ez által változtattatnak a boszorkányt
bea vivS eszköizé; mit gondolom a pörökbeni további homályos helyek is jelenteni
imak. (a. o.) : „a kantár gallya C?) csak eltűnik, hanem mikor öszvegy ülnek; akkor
ák nekik. *^ feljebb: „a kantár el szokott veszni, hanem az ördögh szokta elSl adni.^
ágy érthető , hogy a vizsgálat által keresett bivös eszközt elSmntatai nem tadván,
k általában a néphitet fejezik ki , hogy ezt az ördög akkor adja nekik , midSn légben
aetökre szükséges, hogy általa a tárgy lóvá váltóztassék ; mi tehát itt épen ügy áll|
it a tündéri öv vagy ing, melylyel a tündér a különféle repülS alakot eszközöl, neve-
ssen péMánl, midSn a hattyú-leplet, hattyü-inget felveszi, s ennek is még nyoma
izorkánypöreinkb. igy beszéli egy szegedi pör (728) egy bfivös légbei^áró boszor-
tyról, hogy „övit az utca kapa alatt elnyújtotta,^ és egy más vallomás (a. o.) szinte
k igy, homályos töredékesen , hogy egy boszorkány a másikhoz küldi „tíngit / mire
,«oha világtalan lévén megismeri, hogy az egy nálánál sokkal nagyobb boszor-
lytól küldetett hozzá. ^ és a néphit is megint (gy. 67), hogy ha valakit boszorkány
pont, legjobb azonnal reggel az ingét jó furkós bottal elvemi. ezen öv és ing
hrán a bfivös tündéri lepel s öv az alak változtatásra > mi azatán még a lóvá változ-
i kantáron tál is, a népies nézetben, holmi lábbéli-madzaggá aljasai, melyről azt
léi igy beszéli (Karcsay o. maz. 498): „hogy ha a boszorkányok lóalakban m^elen-
K, gatyamadzaggal megfékezhetök, s valóságos ló helyett használhatók; a mint
Mntaak, visszakapják el5bbí alaknkat, a fék ri\jtok marad elváltozott alakban;'' s
lei azatán ismét amolyan adomái vonással j5 el8 : nhogy a papoes alakban megjelent
oorkány madzaggal átfőzve, reggel asszonyi alal^ába térve, orrán száján volt át-
Kvn a madzag , ^ mit azonban így tod már a fentebb látott vonás is a felsőbányai
•ken, az Agy látszik, eredetibb hárs-kütélről, melylyel a boszorkány vaskarika
k|ábai leköttetik. — Még nevezetesebb eszköz a repOlöüír, az ügy nevezett
paentom phaleris; a malleas maleflcarum szerint (2. 1.3): angaentam ex membris
mnm interemtorum ab eis ante baptismam. Hediomoatanas váradí irata szerinU
redientiájí: gyermekháj, méhviaszk, solanam, korom st. nálunk pőréink szinte e célra
ülhetik a gyermek belek s csontok kiszedését; egyenesen azonban csak erejéről
iMk. Szirmayn. (i. h.): „megkenvén valamely kenőcsvei ... a fejők tetejét, két
foreiket, és Ulpaikat . . . repültek." Szeg. (737): ,a söprőt m^ente zsirval.""

0.): .a zsír kamríyában van.*" felsőbányai pörb. (715) beszéli egy tanü, hogy
I a koroc világban, midőn hajdü volt, látta a vádlottat, mint jött be a szobába a
ealyakoa, és szép menyecske lett belőle, és mind|járt három más menyecske is lett,

432 FOLD és termés KÁROSfrASA.

YendégségeC indítottak, csak Tokijit ittak, vendégség után levették a pohvól a keMOfit
8 flKgkenvén magokat, a knlcslyokon kinenteL Karcsaynál C*. moz. 2. 498) a aép-
rege : egy szolga egykor ökreinek iga által feltört nyakszirteit be akarrán keni zrirral,
e végett asszonya szekrényéből vett ki egy kis edénykében volt zsiri, s azzal kente
meg, hát mi történt? az ökrök azonnal szárnyasak lettek, s az igával együtt felre^lM
a levegőbe, mert hát az a boszorkányok által készített repfilozsír volt; elijedt a szegény
szolga, s megpanaszolta asszonyának, ki gyorsan a szénvonóval tett bfiUííos dolgot, t
seprőt hegyére állitotU, és az ökrök ismét leszálltak, a mai néphit Cgy. 259) álta-
lában már ezen írnak tníajdoníya a boszorkány minden tehetségét; csak hogy ha ead
megkeni magát, képes boszorkányságát gyakorolni, általa lesz láthatatlanná, s általába
mindenki, a ki ezen írral bir, képes boszorkányságot gyakorohii; kenni kell pedig magát
vele, nm. minden 7, 17, 27, 37, 47 st évben. Ezen repűlozsír segódszerrSli venámk
nyilván már a későbbi knruzs iralási gyakorlat tudatából keletkezhettok, s a bosisrUqr
Imvös papnSi képzetre vihetők csak vissza, miszerint sajátlag azok bnvgyakorlitfáhii
tartozik inkább, mintsem a tündéri légbeiyárás eszközéhez. Ezen légbe^jáírás esikli-
lésére eredetibben állnak még az eszközök mellett a bűvös mondatok, szavak, meljfik
elmondására emelkednek a boszorkányok a légbe. Szirmayn. 0b.): j^kipp! kifp!
mondván kirepültek^ a szegediekben (737): „kap hirivel!^ teljesebben tn^ja uünA
még a mese a tiindéreknél, s különösen boszorkányainál, de általában már más hítngii
lényeknél is, mint a bűvös hősnél, a tátosnál sL: „kipp kopp, ott legyek a kel iái-
rok!' V. „köd előttem köd utÁiam, engem eetiki meg ne lieson,^ Ai elSbb mára
hipp hopp szólás egy jelentését megkísértettem; annak a szerint sajáUag az Mg
nevére s hívására kellene vonatkozni ; nyilván ily buvös formulák csak is egy feliiM
ero segítségre hívását foglalják magukban, kifejezve e mellett a szándékolt tényt, meijR
a felsSbb erS és segítség szándékoltotik vagy intéztetik, ámbár természetesen a leg-
többen ma már az értelem elhomályosult ')• A siyátlagibb boszorkányi eszköi&krfl,
melyekkel még mint eredetibb rósz tündérek a népmondábao elojonek, vélik fdfegf-
verkezve, kuruzsukat eszközölve, vagy rajtok nyargalva, minők a seprő, gereMye,
szénvonó st. már fentebb szóltam, mint kétségtelenül régi, tündéries, házi isteaiok
megfelelő attribútumairól (XllI).

Rájövök a természetfeletti bűvös befolyásra, melyet a boszorkány az egéa
természetre, földre, légre, emberek s állatokra gyakorol, ennek káros és ártalmas votti
az^ mely körül már a boszorkányságróli álhit lényege forog. Elöl áll már a régi képst
buvös erejükről, melylyel a föld termésére ártalmas, kártékony befolyással vannak;
mire már az esőt, szi&razságot st. gerjesztik s akadályozzák. Valamint e véleméafi
néphitet maíg uralja , úgy boszorkánypöreinkben is egy pár kitüno adat jo elo. Pali-
gyaynál Ci96): succumqtie ac pinguedinem huius circumiacentis plagae terrei,
videlicet pluvias et rorem per septennium id est annuatim pro média secnnda am
pecuniae, piscesque pro vento sagis in Turcia divendere non abborruisseL (u. o. 197):
pluvias obseraverit, ac terrae fructue abslulerit^ simílesque ad Turciam vendidefit
(u. 0. 198): „az földnek termékenységéi, és tshrjál elvenni és elprédálni.*' ena
általános közvádi és ítéleti kifejezéseket nevezetesen felvilágosítják még az egyes vádik
8 vallomások; (szeg. 737): „az esőt és halat sz. György napján écaka 11 óra tájbu

1. Grimmnil (1037) tSbb \j roraulák SuzeállitTa ^nf nnd daron ! hui obm Moam nirgCMl aa !* ^wol •■
   und an, itoti nir^nd an!" „fahr hin nfcht lu bocb, nichl la nieder!'' „vor mit Ug , Idotor air mcM.
   angol: „lonl tout, tbroagbont and abont!** francia: „baslon blanc, baston noir." a fzerb: ai o tn ■ t gm.
   Tetch na pometno gaTnol" (sem tdTísnek, sem csernek, de a kisSprölt sxérőnek). fentebb (XIII) bMtn
   eld a finn mondatot, s már a hinduban is így Jő el5 (somadeva 2. 58), hogy a bőrSs nő kimo^Ta a bérli
   sxarakal, sxáll a légben, az idézettekből látni, hogy azok szinte töredékes roltakbtB nár enk Mgál u
   etzk9i0lBÍ khráot tényt fejezik ki ogytMrtB.

ESŐKÖTÉS. FBLLE6KULCS. HARMATSZBDÉS. 433

í parton hét esztendőre attak el a török országhra 1 akó pénzen az szegedi határt,
jBlbtt egybttl niabiil 200 fr. azUt elköltötte, feleségének minden akótol 8 poltora
jáK, 30 akótnl, melyeket elméri a vendégségben, a fatens osztotta el. Borbálának
200 fr. jvtott.^ (b. 0.): „egy (borzsatskóban, kitörölve) tökben ördöngös practicaval
09i köiéiéi elvitte, és az Tiszába vetette, és mondotta Rózsa, ha oda nem veted,
rosuil fogsz járni, écaka 10 óra tájban bele is vetette.^ egy más (ja. o.): „az eeönek
wie^köUeeetí (bőrzacskóban, kitörölve) tökben vágjon, hordók alatt volt elrejtve,
de nyilván az társai elvitték onnénd.^ ezen eso kötés eszközét is még a szegedi élénk
boüorkányi népmonda máig említi , beszélvén (gy. 303) : hogy egykor, midőn a bo-
szorkányokat a vizsgálat szerint ftirösztötték, egyik már a víz alá merttlt, mire a másik
irigyen elárnlá, kiáltván: vegyétek ki csak a fellegkulceot füléből , mindjárt nem fog
loftaí. a fellegkuloeot kibúzták , és a gyanús bár mint törekedett a víz alá meriilni|
seMUkép sem tehette, mihez a magyarázat áll, hogy ezen fellegknlcacsal zárták volt
el az esőt, — apörök fentebb mondják „obserare plnvias,^ „esSkötés*^ — hogy
eladhitgák a törökországi boszorkányoknak ')• A pörökbeni vallomások szerint ellenben
égy Ulszik, hogy ezen esokötés már sajáUag amaz bizonyos iddkbeni harmatszedésben
álloliy melyet a boszorkányok felszedve lepedőkkel , fazekakba gyüjték (1. al.), bor-
zsncskóba kötötték, s akószámra adták el a törökországi boszorkányoknak; különösebb|
hogy még a halat is erre a célra eladták. Ezen a föld harmayának elszedése s bekötése
lett Totaia már amaz vádakban kifejezett „föld zsíijának elvevése, elprédálása,'' vagy
hogy a harmat jelenti itt a föld zsírját, vagy annak elvétele a földnek termékenysége é«
Beának megfosztását. A leszedett, fazekakba kötött harmat, szolgált azntán különféle
knmaslási célokra, de különösen úgy látszik eredeti jelenlésében es8 és jégeső ger-*
Jaailésére; — mi ismét, mint sajátságos őskori kosmicos képzet is jelentkezik , hogy
a felszedett harmat miatt nem esik, vagy hogy abból jégesőt lehet csinálni, és e célból
adák már el idegen t^i boszorkányoknak, hogy fik ott geijeszszék a jégesfit, míg ezek
súraiságot eszközölnek, s töltik viszont a halakért szelet, szélvészt vesznek. így
találom a vonásokat Grimmnél (1041), a zivatart geijeszto boszorkányok és tempesta-
rinaokról, hogy fazekakba, zsákba kötve hamut (mi istváni törvényünkben is azon: qoi
fadnnt in cinere, lehet), harmatot, gályákat szórnak ki. Boszorkánypöreink s általában
■épIuUlnk azonban sok mindenféle boszorkányi knruzs eszméjét összeköti még ezen
hamatszedéssel. kecskeméti néphit szerint (gy. 269): „sz. György napján virradóra
a jaUsiok lepedőt vesznek és kimennek a legelőre v. vetésekre , rajok terítve a lepedőt
HMgiolL ntán húzzák, szüntelen a szavakat mondván : ezedem, ezedem mndeimek felét;
adatán a lepedő egészen nedves , belőle a harmatot, egy arra elkészített i^ bögrébe
kkMvaiják, s az akol vagy istálló hídaljára, hol a teheneket vagy juhokat fejik, elássák.
art a babonás hittel teszik, hogy a juhoknak és teheneknek tejük lesz, s hogy azt a
goaom asszonyok el ne vegyék.^ — egy más közlés szerint (gy. 158) : „az igazi bo-
aorfcáay mindennap hajnalán férje hátán nyargal ki a mezőre harmatot szedni, melynek
megivása által mindig fiatal s jó erőben marad, míg férje elsatnyul. '^ — egy szegedi
pflrben (837): körülményes vallomás, mikép tanácsoUa a boszorkány bizonyos gyógy-

noMkilSoSt felmlitéte a tSrSkortiági bosiorkányolmak iSbbnSr el5j6. efy ncgedi (1737)
fSrb. T»lljB a Tádlott, kofr öCet t8r8ktf szony Bujt (kKSrSlTe laU) rósz Unatáipi ctábllotU eL
Miőiáijai pSrb. (1715) a vaUalái valami gyanút orvoMágokra néirt emliti a rádloU iMadáiál, kogy
uék «tangeraa JSttek által, t5r5k roll-e? gSrSg rolt-e? az kozta ai tíft ia ai
leagarril koita, az adta neki/ a ISredezeU feyegyzésböl a kifejezd értaÜM tisztán ki nem vekctl.
A aiagrü fSrSkkcn ■. IáUak, nég igy jo elő a boszorkányok zászMtartója barjaktar tSrSk mert k\
■ MmC, bify tiOD kilSHRl Bola is belyesebb, s talán a Onle tSrSk boszorkány sere volna. Mind ez
iMMfUayaágnaknak a népkitbon a többi earopaitól ekérőbb roltát. a talán keleti tdrfik oleoMkkel - az
•kkOTi éftalbcaéstknél fagra - olragyttUét tanutitaná.

■agy. MytkoL 28

434 JÉGESŐ ÉS SZÉLVÉSZ GEBJESZTÉSE.

füvek sz. György nap elStti szedését s azok gyógyerejét: „mivel eött hét sx. GySrgy
napja, azntán semmit sem használ, mert mi minden füveknek, gabonáknak, virágoknak,
szőlőknek , egyszóval minden termékenységeknek sz. György nap előtt haraa^át el-
szedgyük; mit ígérsz, avagy mit ac, úgy mond az fatensnek, ha a többieknek aiSiSi
mind elvesznek, a tied még is ha akarom olyan leszen mint a kristály; láttid-e ait,
hogy egyik szolo barázdának több termése vagyon, hogy sem a másodÜLDak, avagy t
harmadiknak, oka ez, hogy edgyiknek jobb akarói vannak, hogy sem t máwkának , és
nem szedik el annyira a hasznát/ egy más (u. o.)** n^^^^ivel edgyütt szőlőkben, s ha-
zákban lepedővel szedték az harmatot és kifacsarták, korsókba tették, és ax tisítekiek
adták, hová tették ezek nem tudgja/ (u. o.y, „sz. György azntán sz. István Qfú)
napján écaka 11 óra tájban minnyájan összegyűlvén, a harmatos gabonában lepedSkd
a gabona felött vittek , és hoztak , annak harmattyát szedték, és fazekakba tfittStttt,
kiki magáét hazavitte, és áztat tésztába töltik, és avval dagasztanak.^ ezea téflte-
dagasztási, keleszlés és kenyérsütésseli komzs is gyakori s általános vád Cszeg. 731):
„fermentum alterios ac massam farínaceam ita corrampere attentasse, atnollipiao
inde pinsi potuerint;^ gyakran a vádak néphit s regében, mikép véressé les i
tészta st. Nevezetesek még egyes más vonások is, mint amaz fentebb felkontt:
„hogy a kecskeméti hegyen egj szolotokét meghfurtak, és csapot tettek bel^, i
minnyájan 3000 eleget ihattak belőle, azntán az hijatt réa tették. "^ különösebb áég
mikép tudnak termést is előbűvölni; egy tanú vallja (szeg. 737): „hogy az átha
búzák közt lévén (a vádlott boszork.) egy szál virágzott búza fejét lesiÉakiytott, aiaik
virághát lehúzván egészlen, az markában beszorította, azt mondván, ha akanmeni
búzafej hétszer egymásután az markomban megvírághozigh, amint is azonképen kétsnr,
háromszor, négyszer és többször is, azon búzafejnek leszedte a vírághát, az markálMi
szorétván, egy kevéssé ott tartván megh virágzott, szinthén úgy mintha a gyökefn
állott volna. ""

A közönséges mód, melylyel a földtermés ártalmára vannak, azon eső megkötés,
eladás mellett, mi által a szárazságot okozzák, még di jégeső, $zélvé$z eszközlése; errfi
vádolják általában a boszorkányokat legrégibb emlékeink. A chronicon Fuchs-Lip.-
Oltard. (1. 279) szerint: 1613 multi magi et veneficae in Hungária Vulcano obUb
sünt, quí incantationibus suis grandínem super totam Hungáriám et Transsilvuin
inducere voluisse ferebantur, qoo omnes fruges et vineae perderentur, res mirabüiier
fűit detecta. filia cuíusdam viri, vix decennis aut duodecennis, a patre in vineam docU,
cum patrem de diuturna siccitate conquerentem audívisset, páter, inquit, egosivis,
facile plovias , imo etíam grandines producere possum. ínterrogante patre, undeeti
quo ista didicisset. a matre, aít, se ista habere; tom páter obstupefactus, si qoid ergo
potes, produc, inquit, grandines ; verum ita, ut haec nostra tantum tangatör viaei,
intactis et illaesis vineis aliis. illa promissa praestitit , inducta horribili tempestate e(
grandine, qua vinea paterna prorsus protrita fűit, magni res periculi, nisi detecta fiis-
set . . . brevi de vitibus et frugibus, tam ín Hungária, quam in Transsilvania, ú
reliquum futurum fuisset. Az eddig ismeretes szegedi boszorkányüldözési adatok
szerint (Schwartner stat. 3. 266), egy varga inas 1728-ban azzal vádoltatott vohiai
többiek között, hogy a szegedi szolokét akkorában elvert nagy jégesőt ő idézte volai
elo; miről azonban az előttem álló ez évi pörök nem emlékeznek. Bodó (iur. prűd. 225)
szerint, a boszorkány a jégesőt eszközli: si ín aqua stans, aquam a tergo in aerea
proiecerit, vei scopis sparserit, aut aestivo tempore instanté tempestate, lapídemvel
terram occulte percusserit; flores de variis arboribus aut fólia collegerit, et oUae
imposita, cochleari et alio instrumento moverit. talán erre vonatkozik egy szegedi pdrb.
(728) a vád: „hogy egy fazékban követ főzött, "" és felsobányaib. (715): „hogy kövei
lehajolván kézivel megtisztogatá, azután helyéből vissza fordította, s a ffild feloI vaU

MARHA MEGRONTÁSA. 435

iteét hisonlókép megtisztogatta;^ (a. o.): ,litta hogy az parlónak (?) mind a két
végén az ktfreket hányogatta.^ hasonlón a leyélszedésrfil is (jaie$. 737): ^^ogy diófa
ierelet szedett^ Általánosan áll ismét a föld termése elvételére egy szegedib. (737):
,az tyikot az által árkon belől az tallókon deszka közé csinálták, úgy ásták el, áztat
azért ásták el, hogy ha az olt maradhatott volna, annál is kevesebb élet lett volna, az
fejelt azért tették oda, hogy szárazságh légyen;^ Így ásnak el ló-, bika-, sőt ember-fSt
is, («. o.): ni 3 észt. rác gyermek feje volt, melyet elástak . . . azért, hogy eső ne
lehetsen.'' egy más vallomása Ca. o.) ,bika fejét meg töltötte szántóföldről elvitt földdel,
hogy az hasniát elvehesse/ (a. o. 728): „lófeje szállásán azért vagyon, hogy más
ember boz^a földéből megtöltötte volna az fejet és a maga földébe ásta volna. '^
0. XVD)- — Ezzel jár a forgószél gerjesztése, mely mindenkor a boszorkány műve
éf Jelensége, a néphit szerint ez a forgószélben táncol C VII) , és mikor forgószél fi
(gy. 259), „mondja, om. a nép, hogy a boszorkányok kosárba állanak már; ilyenkor
egyik kezOkbe szénvonót, vagy piszkafát, másikban seprűt tartván úgy forognak/ a
bonorkány jelenségére áll a pörökben (Palngy. 207): „nagy forgó szél támadott, és az
igtÓB bejövén azon szél a kéményen ki roent,^ (szeg. 728): „egy nagy forgó szél
táandváa, abban lévő boszorkányok pofon ütötték a fatenst,^ (a. o.) „egy nagy forgó-
ezél támadott előtte, abban látott a fatens egy kurta hamoszőrfi ebet, azon forgószél a
loTáról a földre vetette/ — Mind ezen vonásoknál figyelmeztetnem sem kell, hogy
boBiök a tündéri hitrege előkelő képzetét birjak; a jó és rósz tündérektől származik a
IMd áldása vagy károsítása, ők gerjesztik a szélvészt, jégesőt; rólak száll le a hatalom a
bif tts papok s papnőkre, kik amaz áldozati állatfőkkel , minőket itt a boszorkányok
eláiBak , tadnak különösen bűvölni ; úgy láttak a képzet jelenségét fentebb már tttn-
déreioknél GV) , és így látandjuk még lejebb ily bűvös tempestariusainknál a gara-
boMOsokrél (XV).

Hasonlón mint a föld termésének károsítása st. tulajdonitatík a boszorkányoknak a
wmrka w^egrantÚMa is; mint ott eltudják venni a föld zsirját, magukhoz vagy kegyelt-
jeikhez szivárogtatni annak termését, úgy a tehénnek is „elvesük a hoiznát.^ A meny-
■fire a tehén megint a házi gazdaság fő tárgyát, a gazdasszony előkelő gondját képezi,
lidy«k, hogy a néphitben máig még a legtöbb maradványa a boszorkányságróli hitnek e
kffrll tartá fen magát; minden gazdasszony tudja a marha körüli óvszereket a boszor-
kányok dlen, s bizonyos jelekből megismeri rajta a boszorkány rontását; ezen, úgy is a
UtaMpi életben már elsatnyult s minden mélyebb jelentőséget vesztett dőreségekkel :
mii kell tenni s mit nem kell tenni a tehén, borja, teje, s a vaj körül st. itt nem időzök ;
boBiorkánypöreinkből is csak a már felhozott vonásokra utalok , mikép jő a boszorkány,
• veres vagy fekete macska, kutya, béka st. alakjában kiszopni a tehenet, másokban

feoyegetődzik a boszorkány (szeg. 737): „megrontom a juhaidat^ hogy az idén
ki hasznát sem veszed.*^ vagy ha tejet kér s nem adnak neki Cfelsőbányai 696):

Mp mindjárt véres tejet fejtek, mire a biró hatalmával reá üzentek, mindjárt
■Mg)3U a taje.'^ egy nevezetesebb szegedi pör C728) sok kumzslási módokat hoz elő,
melyekkel a vádlott a teheneket gyógyítja, sok tejet szerez; nevezetesen hoszasan
iija le, mikép verve a tejet, végtelen sok vajat köpöl össze magának s tanítja a tanút
is, de annak a próbatét nem sükerül. Nevezetesen már ily vaj és pedig tejnélkülí ké-
niléeéről tud legrégibb boszorkányvádunk nyelvemlékeinkben (2. végy. irat 15)
1517-ből, Török János vádya a kassai Unács előtt „en láttam hogi Margit es Anna
keten tüzet raktanak az hostat (külváros?) végin, az uiz melet ot az honnat Tehhaniban
wmmk es ő magok keten az uizben Alotank (?) Margit és Anna es eggimast uizel
Mailek aaiat mostanak az uizben.*" Döbrentei ehhez megjegyzi: „haliám Gömör
megy^ köznépének ma is azzal tartását, hogy: asszonyok vizet zavarnak akármely
ioRiaál, 8 leülepedés után viy kerekedik elé/ a nyomban még ezentúl^ úq Uíaiül^

436 MARHA MEGRONTÁSA. EMBER-KAROSÍTAS.

amaz fentebb a Jégeső geijesztésére felhozott vízantözés is és fttrdés fenforoghai. Grími

Cl 043) említi így a boszorkányok homokban s gabonábani fttrdését; az utóbbi talia

azonos lesz amaz harmatszedéssel, harmatban! fürdés és mosdással, mi által jégesSt ▼.

zivatart gerjesztenek; néptink szinte a tyúkok ragy madarak, verebek porbani fürdését

szokta bekövetkező eso jelentésére venni. — Különösen tudja ugyan már ennél is t

néphit, hogy a tehén vesztett haszna át megy a boszorkány teheneire ; épen úgy, mint t

föld kiszívott zsírja; mi mellett azonban megint nevezetesen áll a vonás, hogy mintt

megfúrt szolotokéból 3000 isznak, s az álUl u egész hegy termését oda származlayik

8 kiisszák, úgy tudja a boszorkány megfejni a kerítést, a szekér tengelyét st. s azoűil

a tehenek, melyekre gondol, ki vannak fejve, minden tejük hozzá szivárog, a ktlsS pörtt

b3ven tudnak erről, az erdélyi száz pörök is előhozzák, s a nép még máig itt ott ea-

liti; a szegedi pörökb. is (737): „az ágast is megfejték, megfúrták.*" közlöm iU erre

nézve különösen a Bodónál (jor. prudentia 227) joggyakorlati utasításul, egén kt-

molysággal még 1751-ben általa, egyik akkori előkelő jogtudósonk által, felbentt

esetet: piacet annectere relationem certi, alias flde dígni nobilis octogenarii, coadn

Georgii Farkas Hankoviensis; qui saepius coram me recensait, et bont flde assevenni,

contigisse post revolutionen Tökölianam, cum certa occasione, ex nandinia DebrecíBea-

sibus rcdux, in partibus trans Tibiscanis, in quadam planitie, aesUvo temporepaMi-

andorom iumentorum gratia, cum reliqais sibi adiunctis snbstítisset : tum quidam iicoU

Rochfalvensís (quem et nominavit; nomínis tamen illius recordari non possum) acoepto

ex curru certo urceolo, et axi currulí supposito, quaesivit ex eodem nobili: velletM

lac ibidem non longe in pascuis existentium ovium degustare? c«i cum idem doWís

dixisset: quod vellet eífectum illius experiri; tandem idem inflxo axi coltro, copiiMi

exinde lac per cultrum emuisit; quo lacte stillante, protinus dictae öves, hiac íaáe

dispergi , discurrere et saltare coeperunt. quo viso , opilío seu pastor illarmn ovin,

illico pellicium suum, vulgo bunda dictum, deieciti et baculo suo pastorall eo vqv

percussít; donec coUer ex axe extractus non fűit. quo pellicium suum verbeniti,

idem homo, lac praevio modo produoens ct emulgens, humi prostratns, magnó dl

eiulatu, vocíferabatur ; ne eum permittant opilioni tantopere pulsare et excrocian.

tandem, erepto cultro ex axe, öves quoque conquieverunt, et opilio a percussioie

destítit; ídemque homo liberatus a cruciatibus, concussus et debilitatus currui est

impositus. hic díabolus nactus est potentíorem diabolum. az utóbbi vonás igy nilia

is egy boszorkánymondáb. (gy . 285) : egy kecskeméti gazda vesz a vásáron teheaet,

az eladó jó tanácsot is ad hozzá, hogy ha idővel ne talán rugós volna, vagy tejét elvesi-

tené, terítené be az abroszszal, mely karácson estéjén az asztalon volt, s fogjon ayirfi

söprőt, azzal verje el. az alkalom vártnál hamarább adta magát elo; azújgaiiUa

tanácsot követte, s ráadásul még a söprő vastag nyelivel is irgalmatlanul elveri; a bij

elmúlt; s összejőve az előbbi birtokossal, köszöni neki a jó tanácsot; igenámfeMi

emez, de én nem mondottam kegyelmednek, hogy vastagával üsse, mert lám feleségemet

ütötte agyon. Még kimerítőbben tudják más hosszabb e nemű mondák Cgy- 286) ai

előbbi vonást, mikép a boszorkány a vidék minden tejét magához szivárogtatja, s miéit

azután bunhödését a mese egészen a tündéri elátkozással szövi tovább, mindezek további

közlése tárgyamtól azonban messze vinne; s még csak az általános ezen értelaí

boszorkánypöri kifejezésekre utalok (szeg. 737): „fűben, fában, falevélben babonád-

kodni;*^ és „Luca napján a tehenek hasznát, és a gabona virágját, a szolo hasznát sl

György napján szokták vala közönséghesen elvenni/

Még élénkebb tudattal áll ezek mellett a befolyás, melyet az emberekre gyako-
rolnak; rajok kórt, betegségeket árasztva, majd ismét ezeket gyógyítva; mindez csodás,
természetellenes módon megy véghez, a nép hitében ez máig az általános boszorkáori
m^ontáiiöX, nyomáé és 9Mmlöljövé$To\ st. hitben nyilatkozik, mikép j,c$elek$sit

ember-károsItAs. szíwAjAs. 487

ix embereknek, s míat iádnak aintán b&vös knrazsokkal segíteni; a bosxorkiny-
ben is általánosan már kifejezve (Palogy. 197): moltas innocentes personas in
m, et ad mortem usqae redegerit . . . hominibos vitám inferre et damna.
0: „sokakat testekben megrontani és életetűi is megfoeztani.^ a vádak körül-
esben fejezik ki, mikép egyszerfi tettük által a különös természetlen betegségeket
zlik; csak a kezével érinti, s tagjai kifordulnak, összezsugorodnak st. C?^l 206):
gésséges gyermeken kezeit végig húzta, az gyermekek megbetegedet . . . mind a
kba az alfeléhez sugorodott, és az feje az mellyire esett. ^ (sieg. 736): , kézit

húzta leánya hátán, mondva : szép rókás mente ez a tied, s azonnal már is a keiei
Mi összevonattak.'' (u.o. 728): „egy flucskának lába bokáját lába fejére forditot-
boszorkányok,*' (u.o.): nSZ^ját füléig húzták," Qa, o.): „kezét felhúzták a gono-

• (jL 0.): „gyermecske szemeit kifordították a boszorkányok/ (u. o.): „lekötték
  rmek nyelvét/ (Szirmaynál i. h.): „flacski^ának tojást adván megenni nem sokára

füléhez húzódott és szeme megromlott. '^ Cszeg. 728): „a gyermek belső részét
intotta/ ez utóbbi a Szirmaynál magyarázott nevezetes kötés által szokott volt
mi (1. XIII), mi e szerint a „kötie van benne^ műszóval jelentetett CSzirm):
lyk^a roszúl lett, azt mondották az asszonyok, hogy kötés van benne." más módok

204): „a gyermek lába alatti ágya szalm^át megrázta s azonnal roszúl lett;" mi
következő halálróli amaz kifejezésre is emlékeztett, megkönnyebUtette már os

ággá iialmáját (l), nevezetes nyomok, hogy a boszorkány vitzel megfeceken^
h vagy a nélkül is elszédít, álmot ereszt az emberekre (szeg. 736): « vizet hintvén
írekre a házban mindnyájan elszédülteL" mi hasonló a tündér álmot, halált, életet-
vizéhez (Majl. 257); hasonlón (szeg. 736): „tejet megtagadván álmot eresztett

elveszik ekkép az ember eszméletét, megháboríUák ebnéjében (Szirmayn.):
)bea megbomlott, hogy kölcsön adott egy zsák tengerijét visszakérte." a gacsalyi
b, kin nyargaltak (u. o.): nSok ideig esze nélkül volt" *). Apafi Mih. fejedelem
megorülésének oka a boszorkánysággal vádolt Béldi Pálnénak tulajdoníttatott, ki
otta volna, hogy néki bár mi módon még erdély fejedelemnőjének kell lenni.
Bkmeítzel f. i. h. a 1690). kiszedik az emberek csontjait (szeg. 737): „felesége
ie forgó csontyát kivette," egy másnak (u. o.): „keze csontyát." (u.o.): „egy
letos gyermek lábacskája csonyát." (u. o.): „egy leánykának mihelyest lett,
.ereszteltetés előtt lába csontyát és lába szárát;" mi már azon repülozsír készi-
e történhetett sajátlag, mit azonban a vallomások nem említenek, állítván csupán,

azt a kapitányuknak adták (I. f.). Ritkábban s homályosan jo csak eI5, hogy
kat megöllek volna, felsőbányái pörb. (715): „békát, gyeket (gyíkot) oldal férgei
it, hogy urát megetesse." (u. o. 696): „az öcsémre megharagudott, mindjárt ai
át kitekerték éjtszaka." igen nevezetesen áll egy szegedi pörb. (737): „hogy
rác gyermek fejét elvették, s tökből aináltak fejet neki.'' egy más vallomása
at ez még (u. o.): „elt azután circiter két hónapig;" s még nevezetesebben, egy
bányaiban (731): „hogy a leány tüdejét kivették, rothadt alma az tüdeje; az
is holt." Mi még élénken muUt a sajátlagí rósz tündéri képzetekre (1. IV), kik
mberek eiivét kivájják, megeszik, helyébe mást alakitnak, rothadt almából;
Sl a levágott helyébe csinálnak fejeket st. a vonás már erről is az őskorban
enfelé így jo elo. Petronius (c. 134): striges comederunt nervos tuos, (63):
am involaverunt et supposuerunt stramentum. Plautus (pseud. 3. 2. 31): stri-
I vívis convivis intesUna quae exedínL az indicuL paganiar. (Grimm 1034):

fttjBárt MODdja erre a derék SxinMy, ,de hofy eiek igj tSriéstek (a boeiorkiiyok n^ \tí6 nytr-
ÜM iL) eiea etsel(» a iSrriaysxék előtt megeekUdStt.** kouáadkalU Totaa, aik leketlck i Mrik, kik
«nl5t kondás betiédére, jteaa § ártaUaa emb««kel igeUaUik all

4áÖ szívvAjás. gyerhbkragadás.

qood feminae possiot corda homiuum tollere iuxta paganos. Barchard C** o.} : loco
cordis eoram stramen aut lipam ponere. mint a német istennS Berhtáról CGr. 251),
hogy a testet felvágja és szalmával tömi ki. a szerb. (Vak 3633 regében, a higitól
keltett pásztorflú feleli, hogy fel uem kelhet, mert a boszorkányok szivét kiették, n
anyám a szivet vette ki, az ángyom világított neki. s a néphit nálonk is CHednyánszky
Rokos abergl. ki. 3), ha a gyermek melle dagadt, jele hogy a boszorkány szivja, ekkor
a komasszonyok a söprőt felfordítják, a gyermek pólyájival körültekerik és Jól eherík,
ez által a boszorkányt meglehet ölni. A képzet egy tündéri, rósz, s azért engesztelendS
istenségroli alapnézettel az őskori emberáldozatok gyakorlatából magyarázható, bí-
szerint egy ily istennőnek az áldozó papnők által, különösen a feláldozott gyeráeM
szivei vájattak ki, s az áldozati áldomásokon elköltettek '3* minS ember-szivHUdonU
még az i^abb korból a mexikói teokallí caltosból ismeretesek. — Szorosan Ossieffln
azután ezzel a boszorkányok általi gyermekragadás , gyermekcvé$; márniidim
baj s betegség, melyet a boszorkányok geijesztenek, nagyobbára, mint látni, a gyer-
mekek körül forog; így kínálkoznak bábák s keresztanyáknl isO-alO; sanépki
maíg még sokat tud a boszorkány által elvitt, n. nevezett ,, váltott^ gyermekekre, ki
helyébe saját fajzataikat a(]yák ; mint próbák erre állnak már, fentebb felboiva, a tn
általi megismerhetés CVII); e mellett számos óvszerek, javaslatok a gyermekágyai mr,
melyek által magát s gyermekét a boszorkányi befolyás és felváltástól megvédnie kd.
maga a gyermeklopás ténye természetesen pőréinkben már kevéssé kerfil el5, Mrt
ilyesmire nehezebb tanát állítani, mint holmi képzelt s kigondolt tények, betegségek A
boszorkányokrai fogására; még is a marosvásárhelyi pörb. (752) kétszer is eWuiil
a vád, a 3-dik pont alatt: hogy a gyermekeket kürtön hordotta ki, és 9-dik poaÜM^
hogy a délutáni isteni tisztelet ideje alatt a gyermekágyas nStol akarta gyermekét el-
ragadni. — A rósz tündérekről , vasorrú bábák s boszorkányokról a vonás a itgt k
népmondában, mint láttuk, e tekintben még élénkebb (IV): mint falják fel a hon^A
jövő embereket, magokhoz csábinak, ragadozzák; a hatalmukba kerttlteket meggjik
kolják, fejeikből épül palotájuk, belük a kerítés, vagy fonal, csontjaikat katlanoklMi
főzik. — De ezen értelmen túl is tudja szinte a tündérrege a más tündérekről, aikéf
gondozzák a halandók gyermekeit , végzetüket intézik , keresztanyáik ; s ismét soksar
magukhoz veszik, csábítják. A tündéri ezen anyáskodó vonással megint össieflggi
gyermekszülés áldása: előre mondják a gyermekek születését, segítenek a mtfr
talanokon; minek ellenében kellett ismét állani az ellenkező boszorkányi ártilais
befolyásnak; s ennek tudatával ismét boszorkánypöreink is telvék. szegedi pörb. (ft-
lugyaynál 208} tagadja a vádlott, hogy leánya erejét 5 vette volna el, de egjwét
boszorkányra van gyanúsága; felsobányaib. C7963 : „megteszi, hogy soha gyemeke
nem lesz,^ mire talán a következő szavak jól fel nem érthető jelentése vonatkozik: ,a
házunkba bevetette a tyukmonyat, anyád megtörte, kivül szép tiszta volt, debfW
olyan volt, mint az ténta.^ szegedi pörb. (737): ,,a teknyon háromszor átmemű,"
felsobányaib. (696): „ecetben inni a puskaport, hogy soha többé gyermekeié
legyen^ st. a marosvásárhclyib. a vád, hogy előre megjövendelte az anyáknak fzlle-
tendo gyermekeiket. Bátorí Zsigmondról is, hogy Bátori Boldizsár anyja megköUKte
(Schmeitzelnál híst. patria ki. 1. Müller 25): Thuanus ad a. 595 tradít: Sigismunda
per innodationis fascinalíonem seu ligationem magicám factum fuisse impotenten, idea
adserit Y^olfgangus Betlen . . . addítque hoc malum a matre Baltasaris Batori , qiefl
Sígismundus ante aliquot annos interfecerat, aut saltem ab eius subordinatis proci*
ratum fuisse. nos in negotío admodum scrupuloso nihil interponimns, legát cai velipe

1. ezen szirerésbeo egyébkint még más képzetek is fenroroghatiuk, a szív evéie, kUlSoiísea liiiM7«f álW
   izive, bSlcfeséget, miodentudist, bűterot eszkSzSIt.

RURUZS, GYÓGYÍTÁS. 439

. SiBoneii, Stabliom et alios. axért a boszorkányok különösen a menyegzönél
Sjelenve, gyakoroyák bfivüket, — mint a gyenneknél a keresztségnél ; mi ismét az
lori akár tündéri , akár papnői megjelenésre lesz sajátlag visszaviendö — mely által
negkötést eszközlik, erejét elveszik; egy szegedi pörb. (Palogy. 202): „hogy a
odalomkor a vőlegény öcsének keblébe nyúl a vádlott, s azonnal lekelletik esni a
énynek/ a német pörökben (1. Soldan és Grimm 1027 nestelknöpfen), ez a bezárt
izbevetett lakat által történik ; melylyel ily babonás cselekvést nálunk fentebb CVID
boztam } lejebb még e lakatzárás más bfivös Jelentéssel J5 el5. a boszorkányi néphit
Bok gyakran említi , hogy a menyegző napján vagy éjjelén ragadtatik el a meny-
zoBy vagy vőlegény a boszorkány által ; nálam (gy. 302) egy hosszú rege beszéli
igy elragadott vőlegény szerencsétlen sorsát Chasonló: a boszorkányhozta v51egény.
(ü kép. kalend. 1852). Bélnél Cnot. 4. 120) nógrádi történetkint felhozva: molie-
I iovenem, et ex naperis nnptiis caram marito saga sorripaerat, tridni spatio per
■a raptatam. ignorabatnr qao redacta esset mnlier . . . reperta est femella tridno
4 Szetsénii intra pnlvinaria exsanguis, et emortnae símilis, apud veneflcam, qoae
ÍD1I8 iliod patraverat. dabitabant iadices an ita se res habeat; verum com venefica
un, rem nti gesta erat edixisset, res fidem memit, poenis sagae ex more inflictis.
Valamint ezen emberkárositás, betegség előidézése tekintettel, kézzel érintés 8
s természetfeletti módok s eszközök által, vizzeli elszédités, álomhozás, megbóditás,
ok kiszedése, a szív kievése, gyermek, vőlegény s menyasszony ragadás, meg-
és ft tündéri cselekvés ; úgy áll ezek ellenében a csodás , természetfeletti módoni
ígyltás is; miről szinte sokat tudnak még pőréink, leginkább élénken felmerülve
ÚA a kuruzsszerek , melyekkel gyógyítanak, és olykor nyilván a csodás tündér-
oorkányi batalomróli képzet is } e szerint , valamint mások életét elveszik , tökb5l
Báloak fot, rothadt almából szívet, úgy még a halottakat is tudják feltámasztani,
igedí pörb. (728): Hésen Borbála bábáról, ,,hogy Vak Lajosné fia három óráig
va volt, f lelkét eresztvén beléje feltámasztotta.^ C^. o.) Lubi Ilona vallja, hogy
íánya halva lelt a világra^ s Hésen Borbála valamit tett leánykájának szkjába s azzal
sleveBitette.'' egy tanú (Palogy. 204) vaiya Dóka Ágnesre, „hogy bába volt, és a
If nyomorult emberekre csak az kézit re^a tette is, mingyárt meggyógyult , a mint-
ff a fatens is . . . mihelest az kézit kiss vajacskával megkenvén az fatens hassán
g hanta, azonnal meggyógyult/ egy más (u. o.): „rosszul esvén az fatens és az
ib Ubt ai alfelihez zsugorodván, elhivatta Balónét (a vádoltat), és mihelest az fatens-
i t lábát megfogta és simogatván megpögdöste és valamit lassan reája olvasván,
■ul, még csak félóra sem telvén bele, az lába meggyógyult.^ felsőbányái pörb.
15) valami lepényt ad a boszorkány „s mindjárt mintha elvágták volna megszűnt
iralydya. (u. o.): „hószám ellen három tölgyfáról levelet szakítani^ (u. o.). ^
m íjavalya ellen ,fúrú lyukba háromszor kell kiáltani.^ (u. o. 696) „hogy egy
■Iái karakicaem meg mellemet*^ (u. o.): r)^^^ tudom föld volt-e, más volt-e, töijem
lg, adlJam akár enni ételben akár inni italban uramnak, nem lesz olyan haragos.^
. 01 731): ,,beteges gyermeket zabbal főzött feredoben mosta meg, kilenc kert
■ma tOvére hordotta a zabot, s a prédikátor rétén való kere$zt útra.' így a többi
igjÜások is (Fal. 204): izólatlan vízzel (1. VII) a rívó nyughatatlan gyermeket.
. •. 207): megffizött hangyabuj (boly) fördovel. (u. o. 209): három puszta szerorül
i«ti aiélatUui vizet hozni, három miatyánkot mondani s füröszteni; volt benne sz.
ift péua C?) is. (a. o.): sz. Tamás hajával (ez napon ölt disznó h^, az oláhoknál is
elloD hasziálva I. Schott 298), isten fájával, szentölt tönyénnel és 3 királyok
I. Ql 0.): háromszor 3 kútról szólatlan vizet vinni. (szeg. 737): ,, éjféltájban
iit ItaOtt diófa Ievélb31.'(u.o.): „diófa levélbül fürdőt csinált s egy tarisznya füvet
HgypéoiekeD.*' (a. o. 731): j^fürdore 3 szemétről szemetet, 3 paszta szérSrol

440 JÓSLÁS.

füYet és 3 sárnyomó Teremből három s három kilencszer vizel rocskával hozDí.* (to.)
^kilenc szemetdombon szedett szemetb5l és téli zöldből/ (a. o.)' nyemu^ sárga föUet
és yizben kevervén füröztené meg fiát.^ (n. o.): „vakandok túrásból csiná^on fórdoL^
(u. 0. 737): „gólya fészekben meghtürösztötte/ fentebb elo Jött már CX) ionét a
tynkmonybóli fdrdo, a gólyatojás hejjali gyógyítás; hasonlón a barmatszedésnél i gyóg}'
tul^ÚdoDságánál, mikép beszéli a boszorkány, hogy az ad erőt a füveknek st igy le-
veznek szinte még és csinálnak különféle füvekből is fQrdoket, orvosságokat, miat
Cszeg. 7373: „tövises lapuból, üröm gyökeréből, viradics kóró töviboi** st — Minden
gyógyítási módok és szerek , bár mennyire elaljasultak már szinte az értelemvesifett
népbabonában, nyilván os vallás gyakorlati mélyebb értelemmel jelentkeznek: agjö-
gyitás: kézfeltevés által történik, iralással, nyállal, ráolvasással fiirösztéssel; a szerek: i
szentelt elemek, viz és fold, a növények, állatok részei, hogy ily tisztító, segito os val-
lási szerek voltak az elemek, láttuk fentebb (VID. általuk maga ai istenség er^
nyilatkozik; vallási szertartásokra, szentelés s igazulásra hasznának s alkalmazzák i
papok, hasonlón a füvek ereje^ haúsa, sajátlag az istenség előtt ismeretes , és lole níli
le a tudat a papok s jósokra, kik azután általa szinte erejüket s tulajdonságaikat isaerá.
szépen áll még egy felsőbányái boszorkánypörben (696) a vádlott boszorkányiak egy
tanutói felhozott mondata: „hogyha a fejér kigyót megfőznék, megadnák enoi vali-
kinek, mindenféle füvek meg izőlanának, $ ki vesztéire, ki gyógyiíá$ra való Mf-
iudhatnék $ kinyilatkoznék," így tucya e szép költői vonást máig a néphit (VI
gy. 270): hogy bizonyos időben, különösen sz. György v. János éjén — tékát épen i
napfordulati pogány ünnepek alkalmával — megizólal a fü, s meg momdjm m Aats-
nát lehet venni, hasonlón szólnak a növényekkel a hSsök, a füvek megértik beszédikeC,
mint Lászlóét (VI), kinyilatkoztatják viszont nekik siú^^ csodás erejüket, mint Ceái
íre, Láizlófüve, melylyel azok fens5bb hatalmukat gyakorolják, a vonás tehát kiCiég-
telenül az istenséget illett, s azon halandót, ki hozzá emelkedik ihletettsége állal, Tin
kire, mint az istenség képviselőjére annak tehetsége leszáll; ki a fehér kigyóvali tif-
lálkozás által kigyóokosságra s bölcseségre tesz szert

Ezzel összefüggoleg jo elő már a képzet a boszorkányok egyéb bűvös termésűt-
feletti erejéről, jó$, titkot dolgokat iemero st. tehetiégéröl ; legtöbb ebből is i
későbbi néphit s babonában már elaljasult, s a köznapi élet tárgyai körül forof:
a boszorkány jövendölése már csak a tolvajság felfedezésére vétettk igénybe, biven^e
a szerelemiUl készítésére st. így jő elő az máig a néphitben, s így már csak nagyok-
bára boszorkánypereinkben is. szegedi pörb. (734): eleven keszeggel tudja a boszorkiiy
megcsinálni, hogy az ellopott pénz visszajöjjön, (u. o.) e célra szinte adni kellieki
„edgy szántóvasat, annak utána edgy elevenen ludat, melyet midőn oda vitték, fejét,
lábát, szárnyait, elvagdalta, meghmellesztvén az ludat, belső részit kivette, és BafiBÜ
tartotta, az megkoppasztott ludat vissza adta az fatensnek, annak ntánna kéváat lét
1U orsót, az melyen roégh nem fontak, és kölest, ezeket mind meghvitték neki, mondvii
az varázsló asszony nekik, én az szántó vasat megh fogom tüzesítteni, az kölest reá
hintem, valamint az köles, úgy ki fogh fakadozni az orci^a annak, ki ell vitte az péiiL^
mily eredeti vonások lehetnek még ebben amaz lúdboncolás s bélbőli jóeiie, % wai
találkozik ez a scapulomantia s bélnézésekrőli ős vallási nyomainkkal (1. XVU); és tain
hasonlón még az orsó is a tündéri eredeti jelentéssel áll (IV). egy más (o. o.) tui-
sítja, „hogy az varázsló asszony mondotta neki hozzon azon hordóbul, melybül az péu
elveszett egy darabocskát, három karácsonyi diót, egy eleven keszeget és egy lapos
szántó vasat.' (u. o.): „halottá, hogy varázsló legyen paszuUyal/ Qa. o.) „$ck$z0r
hanta az habot az asztalán,' felsőbányai pörb. (696): „egy marok borsót az kemn-
cébe vetni, a ki ellopta mindjárt kiugrik a szeme.*" (u. o.) a tanács, ^hc^nvoaál
kellett volna felvenni, mikor a ládából a pénzét ellopták.** A népünknél máig

BŰVÖLÉS. BÁJITAL 441

gyakorlóit rostaforgatásrul , — mely sokhelyt még minden más jelentés nélkül, csapén
müit a cselédséget a lopástól visszatartóztató, siyátlag pedig a babonában megerősítő
eukua dívik — a felsSbányai boszorkánykeresetek közt még egy egész pör fenmaradt
CÍ715. maj. 9.) dA rosta vetések dolgában/ és ezen annyira jelentéktelen babona is
■ár, mily régi s általános nyomokban jelenkezik. már a görögöknél közismeretS s
általáDOsan gyakorlott volt; Theokritnál (3. 31): xoaxcvd(iavTi<; rostavetonS, Luciannál
Cl. 753) xo9x^vüi (tavT8Óta&at rostavelés; és már nálak is ezen koskinomanteia
abban állott Potter (1. 766) szerint, hogy egy rosta fonalon tartatott, az istenek
segélyül hivattak, a gyanasok neve elmondatott, s tettes nevénél a rosta forogni kezdett;
épen igy, a fonal helyet ollón tartva, divatozik az mindenfelé: a szlávoknál, letteknél,
Déncia francia országban, az utóbbi két helyről a 16 és 17 századból különösen élénk
adatok jonek elo (1. Grimm 1062). talán ide tartozik a rostában merített vizzeli jóslat
iSy Binonek a lengyel emlékekben nyoma. Menken (2. 227, Hoffmann script. rer.
lat. 4. 62): habebat (Wlodislaos) dncem belli pythonissam qnandam, quae de flomine
cribro hanstam, nec defluentem, ut ferebatm*, docens aquam exercitom praecedebat, et
hoc aígno eis victoriam promittebat

Más buvöléseik is ily bizonyos személyes célokra alkalmazvák. ilyen különösen a
aerelemital; mint fentebb láttuk, sajátlag műszava a székely asszonyok törv. szerint kan-
lérolás, mely ellen ott a törvény rendelkezik, s mely e szerint bizonyos növényekből s
állatrénekbol készült (XIII). Bocskay halálát is ennek tulajdonítja egy vélemény;
Sclmeitiel (ad. a. 1607 i. h.) felhozva Istvánfl, Ortelius st. Bocskay haláláróli tndo-
ailásaíkat, hozzá adja: alii de phillro loqonntur, quod Gatay per foemellam illi proca-
nrerü. felsőbányái pörb. (715): „az asztal négyszegletére olyat teszeo, hogy a kit
ffMret oda kell menni.* (u. o.) „sült pogácsa, melyben olyan van, hogy ha azt megeszi,
■wgútá^a házastársát.^ — Más különféle tehetségeikre mutatnak még a nyomok, mint
CPaligy. 206) a vád „mutatott az jobb kezén való hüvelk és ebo ujjai között mintegy
borsó azemnyi papot az bor alatt, mondván: nekem vagyon ebben oly mesterségem,
kogy akár mely lakatot, békót, ezen kezemmel megfogok, annak ki kelletik nyílni, a
■int hogy midőn az o nra város szolgálattyában hajdü volt, az halálra való rabot ezen
■estersége által ki is szabadította.^ fels5bányai pörb. (728): „olyat ád, hogy sem a
puka aem a kard meg nem fogja.^ (u. o. 696): „ha kilenc falu határáról, kilenc sirbil
IWdel hoznának, egy marokkal öntenek el az tanácsházban, semmit nem lehetne az
tanácsnak ellene tenni . . . sot még meg is szeretnék.^ (u. o. 731): „mid5n a fát a
lista megforgatta minden haragjuk elmúlt.^ Nevezetesbek még a következők: egy tana
Cl. 0. 715) beszéli: hogy midőn akarta tudni, hol jár távol levő férje, elmén a vádlott
Soásnéhoi, ez felvágott egy meleg kenyeret s megnézte hol járnak, s monda, hogy ma
12 órakor mentek át a Tiszán Tokajba; a no férjét hazajövet kérdé az iránt úgy
folBa-6| 8 az állitá sznite, hogy akkor esett átmenetelük a mint itthon Soósné a kenyér-
ből megmondotta. Sot hason bűvös módon a távollévőket elo is idézik; (o. o. 728):
,egy tálba lakatot s vizet tettek (a boszork. és egy oláhno) , és egy cérnát meggö-
bfiiTéB, belé mártogatta, u oláhné rá olvasott;^ a lakat máshol, mint láttuk, a megkötés
értelmével áll, itt mennyire az összefüggésből kivehetni, valami betegség ellen kellene
nolgálnia, de az utóbbi cémagörcsülési buv nevezetesen magyaráztatik: „hogy ha
kioMatnak a göbök, annál hamarább jonek haza a fiak, a mennyi göb marad, annyi
bétíg laknak oda;^ nem tudom ez forog-e fen egy más pörb. (u. o. 715) a vádban:
,bogf oldalfélt kötött csomókat egy madzagon , de nem láthattam bizonyosan ha hárs
madzag volt-e (ez volna tehát a különös bűvös eszköz 1. f.), vagy kenderből való, az
melyet is midőn kötögetne, minden koron mindenik kötött csomóra száját nagyon feltát-
rim^ reá lehellett.* de igy tudja ismét különösen a Szirmapáli pörben az adat: hogy a
boszorkány ,a tűzhöz egy ig fazekat tett, mely is f>akMmy$zor e^el röffent, vagy

442 BŰVÖLÉS. ELŐIDÉZÉS.

f< paitant, mindenkor egy boizarkány jött be a társai közfii a stobába*^. Neveieteiea
beszéli az ^ungaríscher Simplicissímus^ írója (106), mint saját tapasztalását, hagf
mídoD a hóhérnál szolgált Eperjesen, ennek boszorkány nejéhez jo egy özregy, kárrá,
hogy kedvesét idézze elo Erdélyből, a boszorkány megígéri s magával viszi a mfitélhei
szolgáját az írót: gegen 11 uhr, forderte die henkerín ihres líebsteo vor- und m^tii^
schrieb solchen nebst andem charakteren aof papier, that diess in ein nenes hibleiB
fást voll wasser, setzte es zam feuer und kochte es langsam. wír stnnden dabei, át
sagte síe iiber eine woil: er kommt ganz nackend, sachet klelder hervor. idi fraglt
onterdessen, wtfhrend die burgerswittib kleider holté, was es bedente, da«fiedM
hefelein bald zam feuer setze, bald wieder heraosziehe? síe sprach: wemn «f |»-
schwind koeht, io geht der bock auch geichwinde, wana iche úher hermutíeki,
und ei gemach kocht, io geht da$ tkier auch gemach ond geschiehi dem meaicki
weníger schaden. fiber eine weil nahm síe das háfelein, versteckte ea nnter eínen ktte^
gab mír den keppenek (ungArischer regenmantel) und lief eilend lor kMM Umbi,
ich ihr nach and aaf den obersten boden. da sass der gute mensch nackend in émm
bfigel und keachte. ich híelt íhm den keppenek hin, er nahm íhn ttber ond ging mit as
stracks hinunter.^ a többiben beszéli még, hogy a történetet ai egési város tn^fa. S
épen így áll még a kérdés folytonosan a szegedi boszorkánypöri vallatásokban: JM-
tál-e bak,köpönyegh vagy hajón által vinni i$ hozni embereket?^ de mire többnyin
már semmi vagy csak kitérő feleletek állanak, mint C737): „todott volna ha akut
volna, de soha sem cselekedte, mivel egy rottában iOOis elfértek.^ egy mtai
(a.0.) „egy dióhéjban százan is elfértek, és mikor elindultak azt mondták, bop hírivd.'
Hasonlón állanak még mindig a vallatásban a kérdések is: ^miképen jöveniiUl,
chriitáibuU, üvegbüll, tükörbüll az embereknek? kár néUMl? babonáé iléieekká
éltél-e?^ mire már épen soha sem jo el5 felelet, nyilván ez alakban azt n nép ■■
ismeré, a kérdés s tárgy ekkép idegen volt, a minthogy az csupán csak is fordUii,
mint az egész benevolum is a praxis criminalís formuláinak '}; ilyenekben csakigpi
áll Müller (55) mondata: man síeht es deutlich an, dass die sache den ríchtem gettt*
figer war als den processführenden. tudták azonban mind ezt más tekintetben jól; igf
áll a bakoni menet előbb emlitve, a büvöi kőpönyegheni vitetést a nevezetesnél
mondai képletttnk tudja, s a néphit máig említi (gy. 259), hogy a boszorkányok oija
tUk&rrel bírnak, melyen keresztül a földben lévő minden kincset látják. s5i ezeatd is
még a csillagok forgásábul is tudnának jövendölni, mint egy szegedi pörben a vád áfl
(Pal. 207), hogy a boszorkány mondotta: ,, egész éjczakán nem aludtam, úgy imád-
koztam, az csillagok forgásában nekem meg vagyon jelentve, hogy meggyógyilu
kegyed gyermeke.^— Kár, hogy épen azon kérdezett áldások közül nem kapónk egyet
sem közölve; — e néven, mely mint látni, a latin formula fordítása, bizonyosan aon
ismerték; a bírák talán magok sem tudták mit jelent sajáilag, vagy mi értendő aUtti;
hogy ilyen áldások, azaz babonás olvasások azonban fenvoltak, már a nyelvemléki
nevezetes nyomok tanusí^ák, melyekből fentebb az ígézés s ráolvasásnál adtam maUt-
ványokat (XIU) ; s az ott mondottaknál fogva, ezek a boszorkánypöri maradványokaik
bizonyára egyik legbecsesb részeit teendenék, s tán teszik még a hol fenvannak. Ai
erdélyi szász porokból, hol a kérdés értelmesebben tétethetett, nevezetes egy párt
közöl Müller (61) '), egyik gabonát idéz elo, a másik láthatatlanná tesz.

Mindezekhez nem egy kiegészítő vonás volna még szedhető, a csak eddig i$
ismeretünkre levő porukból , és számos magyarázó a külföldiekben! kimerítőbb n}il«t-

1. 61 art. an liue danmo, lacrí causa, ex crysUUo, vitris, Bpecalis, et nmilibiis hoaiaibos ntki^i ift?
   rel an solam rapentitiosis benedictionibns osa sit? Tel an schrerit, aul pohierit per hircasp paHiai, tná
   nares, honiiMt iddQcere? — 2) gondolBán aiért Ubiian áU oU hexanfagen, hmeatt^m Myett.

BŐSZ. ViZPRÖBA. 443

kozatokkalí dssieállitásból; mit itt azonbao eléggé élénk egyes nyomaink mellett a
legtöbbre nézve bízvást elhagyhattam, a boszorkányfizést rendszeresen tanitott kézi«-
kflnyvekben, mint például nálunk is Bodónál Oor. prűd. 225), a boszorkányt ísmertetS
Jelek és tények hosszú sorozata áll még, melyek által nem egy idegen elem — melynek
sem a mythosival, sem a népies eredeti képzettel azért semmi köze — csempésztetett be
hozzánk is; ilyenek például az áldozási ostyáknak, viaszk ábráknak st. boszorkányainknál
keresése. Nevezetesb még a boszorkányt ismerteti nizpróba, mely már 5svallási orda-
liai értelemmel bir, és sajátlagi természetelem-tiszteletben, az elemek általi óvallási
igazítás 8 megszentelésroli nézetekben feneklik CVU); ámbár hozzánk is értelem
vesztve Jöhetett már be i^ra a boszorkányuzési rendszerrel. Bélnél (2. 288) a vajkai
boaiorkáBy vizpróbák leírását birjuk: pauci anni abiere, dum qualícunque indido
septuginta plus minus femellas corripi , raptarique ad aquae experimentum íussera
■■gistralus. deductae ad amnem qua placidior manat, estque altítudinis propemodum
iaexperlae, véstem superiorem ponere, induere contra virilia perisomata, nequid inde-
cori aeoideret cogebantur. tunc manibus pedibusque a tergo, ne possent movere artus,
religatís, longa resté suspensae, e navi in amnem eiiciebantur. quae suo pondere sub-
sidere eoepít, tamquam insontem, adducta magna celeritate véste, aquis eximebant,
dimittebantque líberam. contra quae ritu anatnm innatabant neque poterant mergi,
daBBibaatur crimínis, luculento demum rogo exurendae. A szegedi boszorkány Ítéle-
tekben szinte ez is élénken szerepelt, maíg még a Tisza egyik szigete, melpek parsain
a boszorkány fUrösztések tartattak, a Boiíorkányizigeí nevet viseli; a pörökben is
errSl többször történik említés, egyikben (737): a vádoltból a vallomás siytoltatik ki:
,a vizben azért mentem le fürüsztéskor, hog] az mondottam, valamely ördög nevében
beaentem s beeskttdtem, ugj mond azon ördög segítsen, hog] lemehessek az fenekére; '^
as ily nyomoknál önkénytelen szól a kínpadra irt epigramm : mentíetur ti ferre poterii^
wmUMifír $i ferre non poterií. a bíráktól a pörökben e szegény ártatlan ttldözöttekre
anjiszor előhozott „ördöngöe praciica*' kírejezés, iU is teljes Joggal a bírákra alkal-
■ariiató; ha a vízbe merített, a hóhér ügyessége vagy saját ruhája, testalkata sL által
a Tizen fendszott, boszorkány volt, ha alámerült, az ördög merítette alá. a nép ábrándnak
■iad a kettő kielégítő ok volt. még ez maga gondolt hozzá babonás, reges emlékeiből
egy éa más vonást; mint föntebb a közlött összefüggő szegedi rege muta^a, hogy
iljeakor ha alámerültek felleghulct volt a fülökben , s csak ezt kellett kihúzni , azonnal
a vii (Ölé emelkedtek; talán a hóhér ilyenkor gyakorié rajtuk a szemfényvesztéssel
leplezett mesterséget. Utóbb a fentebbi vonásnál fogva , hogy már mindegy volt akár
elmeriltek, akár nem, az csupán szokásból, mint az ítélet egy része (1. Müller a szász
boszork. 79) '), vagy mint a vallatás egyik neme gyakoroltatott; erre mutat a szegedi
pOrOkb. (737): egy vádoltból kifacsart azon vallomás: „fateállya hogj ha vízben
bányák u boszorkányokat köny ebben válhatnak.*" A német pörökb. (Grimm 1028)
íamái gyakran a vallomás, hogy az ördög vasdorongot igér hozni a bc^rkányoknak,
■eiyiiek segítségével elmerülhessenek, de uután cserben hagyja, s vas dorong helyet
kii tat hoz. Az álhit régi, már Pliniusnál (7. 2) mondatik a bűvösökről: eosdem
praeterea non posse mergi ne véste qnidem degravatos. A képzetben tehát a régi
vegvttlék eszmék forognak fen, hogy a bűvös az elemek feleU lebeg, vagy hogy ezek
a bűnöst, vétkest, tisztátalant magokba nem fogadha^ák, nem tűrik (I. VU): így áll a

O Mimm ■ nezedi taoicnMk botxorUnjl Ítéleteik ricett kérkeielt királji Mntn (es olf aihtlé Tún-
gTiydU fS9) válou eira hdye: btlaettio asten, non teBqsaa inlUlttíle, poti luikltn lun MicU
■H— !■>■■, ttd per BOdom aUcoinf extrinieeae |»robte penda mI, ^im fen per omnes coBftatnt Hm-
ftfint psMÉi pnidiairi told; qnia iao aonanlU tabindo coBÜataf , intcfrof pnfot cofol, el btlnenrí
t, ftta coniMUdinea ti ■aiettai V. 8. clMMnli«ÍB« nflvn digntMMif, not InnniUlMt in tmMm%
■Méilii tceoMOdalwi •■■■•. (• Tálán nilun hddralb.).

444 BÁBÁK. KOHASSZONYOK.

német pörökben (Grimm 1028), hogy a boszorkánknak nem szabad a fSldet érinteni,
máskép eltűnik s alakot Táltoztathat; itt tehát a föld adná neki ismét a baY5s erőt;
mint a föld fiánál az óriásnál , vagy hősnél : hogy leesve anyja a föld keblére , etlól
kétszeres erőt kap. valamint ismét a légelemroli nézet foroghat fen sajátlag a bosxőtáij
légies könnynségében a próbálásnáli latolásban, mi szerint példád egy vastag n8 másfá
latnál többet nem nyomhatott volna (1. Palugyay i96)'). — Különösen jo elo a többi
közt még, mint a boszorkány ismertető jele a külföldi boszorkánypörökben (Soldaa és
Grimm 1028), hogy nem képetek könyezni; hasonlón beszéli nálank egy felsőbányái
pörben a tanú (7i5): ,,sirt ugyan, de hogj könyve hullott volna nem láltaB," mikei
nekem Lugossy megjegyzi Camerariusból : mira suut quae Bodinos el alii scribiBl,
exploratum esse nunquam lacrymari sagas, et ex eo praesumptionem valídissimam, tu
tales esse, sumL mi egyébkint mint Ítéleti próba soha sem jo elo (1. Müller 72), s iakáU
csak a néphitben forgott fen. a vonás azonban sajátlag mily eredeti nyomra vofaia visn-
viendo, nem tudom, összefüggne-e talán amaz jó tündérek áldáshozó könyezéséye],Bdf
azonos a gyöngy és harmattal CIX), s melynek ellenében tehát, a gonosz Uindér basnr-
kánynak, ki a harmattól a földet megfoszUa, könyje nem volna?

Végül különösen még egy pár botzorkány- tündéri mythosunk körébe vigúl
hagytam fel kiemelésül. Sokat kellett például , összehordott bizonyságok s párvoaalo-
zással beszélnem a tündéreknél, azon előttem már ott világosan felmerült, de tefjesci
nem annyira adatolható képzetről, hogy a tündérek egyik neme, különösen ajósvég-
zetnoi vonással, nálunk is hasonlón sl $zülé$nél megjeienö , a szüiési elÖ9efÜi,i
gyermek kere$zlanyjakiní kínálkozó st. nokkint jelentkezik. Utaltam , hogy mesbá
és mondáink azon bűvös boszorkány kereizlanyái, komasszonyai , még ily képiettd
maradtak fen, mint a izüléií tnegiegilö báha-'lündérek, mint Lacinak, Junonöek,!
Mairek, Völvurok, Nornák, Fáták, kik a gyermek születésénél megjelenve, végi^
hirdetik, kijelelik, gondozzák, felette örködnek; a későbbi rege szerint azért ktrait-
anyákul jonek meg a gyermek keresztelésére , az anya távollétében az elhagyott, hoi
maradt gyermeket megszoptatják st. mily élénkséggel merül fel most e nyom isaél
boszorkánypöreinkbol ; alig van egy, hol a boszorkányvádban számtalanszor isméiéibe
elo nem jone a boszorkány haragjának s ártásának azon oka , hogy nem hivatott koa-
asszonyul, keresztanyául , s különösen bábául ; miért az utóbbi nok is, a begyökerediett
eszmemenet s képzetnél fogva, azon szerencsétlenek , kiket legtöbbnyire a bosizorkánpíg
gyanúja üldöz. Csak egy pár nyomot elég lesz itt felhozni; így áll fentebb mári
felhozott vád a szegcdi bábára, ki 2000 gyermeket keresztelt volna meg u ördöf
nevében; egy másra (Pal. 204),mikép kinálja magát mindenkinek bábául, — mi tovább
is az előttem i 728-tól álló szegedi, felsőbányái, erdélyi, Szirmaynáli nagykárolyi
perekben a folytonosan azonos vonással visszatérő vád; mire azután, ha nem hí?atik,
megrónia a gyermeket és anyját, hasonlón nevezik maguk magukat kereiztanyibutk,
komasszonyoknak általában (1. Pal. 206), és ha keresztanyákul nem hivatnak, seg-
boszúlják magukat (1. az idézett pörökön át). — És ha ebben idegen eszme tolódott
ismét fel a nem értett eredeti helyébe, hogy mindennek az ördög indítója, kinek
nevében kívánnak keresztelni, — mi azonban szinte csak akkor értelmes , ha pogínj

1. míg a Tíznél Bzinto a haUyünő ^i^\ tündéri képzet is fcnroroghat? mint Bél foolebb moodja riti

kétségteleDttl azonban a nézet, hogy az es5 előidézésére a viz istenségcinek ildozalol keU riud, eabcrekfC
a Tízbe vetni, vagy később mir csak ÍQrSsztcni, bele mártani , s a legkésőbbi népbaboniltaa már tetmé-
Bzelesen a szárazságot előidézni vélt boszorkányokai, bűvSsSket kelleti legalább a TÍxbe háayiú. épn ífT
említi Sándor (sokféle 10. 105) Myitra megyében az esetet, hogy a szárazság kSTelkeilébca Tettdack i
fala Ténafszonyai a vízbe; s a fentebb előhozott eset is (VII Mednyáaszky rok. abergl.), hofT a t'
Tetők eszközeit st. hányja a nép a vízbe, őket s büvős művüket tartván a szárazság okáaak. laláa kf-
lokább a izáraiság alkalmával történt az is, mire a szegedi felírat vonatkozik „nibiiide coMÍUIof,íritgi*>
pagos balneari cnrtnl," miot Sándor ait így emlití.

SZÉP ASSZONYOK. CIFRA ASSZONYOK. 445

lelentésére visszaTíletik ; ügy nevezetesen áll még a boszorkánypOreínkbon elojÖYO , i
todomásomra eddig egyedül bennük fentartott tündéri elnevezés, mely szerint a boszor-
kányok ismét egymás által, megfeleld névvel, a népiesebb komasszony mellett, néf
M— íjéknak neveztetnek ; s a név mellett mily szép költői allegorícns kirejezések
állanak még; két hely ezek kOzül közbeiátásra áll a Palagyaynál (204) közlöttekben.
az elso, hol a gyenneket kuruzszsal gyógyító boszorkány által mondott következő szavak
vádkint felhoz vák : „Buek nép aauoByokl vigyétek el ti az én fiamnak $irá$it,
riváeát, hozzátok meg ti az eö édet álmát^ (arra a gyermek, nm. meggyógyult
azonnal, s olyan lett, mintha sírást sem tudna); a második (u. o.)> egy más boszor->
kánysággal vádolt nőnek mondata ismét a beteg gyermekre, kinek gyógyítására
hivatik: „az izép anzonyok tálában hágtál; kérdezte u fatens: micioda izép asZ"
ezomfoh tálában, arra azt felelte: mi úgy izokíuk azt mondani, nem merjük
mondani hogy rontás,^ A többi előttem lévő szegedi kézirati pörökb. még két hely
C737); az elsőben ismét egy vádolt boszorkány mondatakint áll a beteg gyermekre:
„kérdezte az fatens, micsoda betegsége volna, vagy mi lölte legyen, monda Rósa: csak
ai gzép aetzonyok izoptatták, kiaodák volnának azon $zép asizonyok tudakozván
a fatens, de nem mondotta meg.^ a második helyen megint egy más boszorkányról
(■. 0. 731): „bolondétó, aliter $zep anzonyok fiivét, praescribálván neki/ A név
vagy tündéri elnevezés egyiránt nevezetes a nyomokban, mint az azt kísérő kifejezések,
■elyek nélkül hamarább volnék hajlandcí benne ne talán idegen nyomot keresni. Legelöl
tehit bírjuk azt , mint tündéri elnevezést, mely mint látni, teljesen megfelel siy^tlagi
ttndéreinknek, kik így mint $zép naazonyoA jellemezvék, s mint boldog anzonyok,
bizonyos reges nyomaikban még nevezvék is. a szép asszony elnevezés azonban kimúlt,
■int maga a boldogasszony is csak mellékesen van fentartva (1. IV), hasonlón a 8eUő
s másokhoz; én csak egyet tudnék közel állithatni, mit a tündér cikknél, ezen tündéri
Bévjelentésével még felnem ismervén, elhagytam, e szerint (gy. i74): ^Hontban
Ipoljkeszinél s Ralog helység szolSji közt otfhi aifsoiy nevű kiUrtetjár, igen ezépen
énekei $ gydnyMien öltözött, látátára é$ hallására elámul az ember J' a boldog-
aanony, szépasszony, cifra-asszony mesés, boszorkányi, kísérteti nevek ekkép nyilván
a tündériekhez tartandók. (további jelentését lásd az adalékokban illető helyén pótolva).
Még jobban fejezi ki a tündéri reges képzeteket a tény, melylyel a szépasszony tündéri
név elohozatík. az elso nyilván amaz igéiéi, idézés, ráolvaeái, ysgy mint már a boszor-
káaypdri idegen kitétel, azokat az áldás névvel érti; ezen igézés és sajátlag a tündérek
segítségre hívása által kell a gyenneket csitítani , maga a jó tündér jelenik meg tehát
f csillapíya a gyermek sírását; mi egészen az, mit ama a gyermekeket gondozó kereszt-
anyái faták st. tündérekről fentebb itt is kijelöltem. Homályosabban áll a másik helyen,
a nyilván képes szép kifejezés: hogy a „szép asszonyok tálába hágott*^ a beteg,
boszorkányok befolyása által megrontott gyermek, itt a közönséges boszorkányi meg-
rontási kuruzsba van nyilván levonva ismét a tisztán végzetnoi vonás: hogy még a kis
gyermek felett a jó féek, tündérek megjelennek, áldást mondva, addig egyik ellenökbe
ál! rósz akaratával, átkot s rósz végzetet mond. maga azonban az itt említett tény
körül, a tálba hágásrói, bizonyára fen kellett lenni még különös regéknek, melyekből
a szólás származott. A harmadik helyen világosan áll ismét a tudat, a megjelenő s gyer-
meket gondozó, szoptató tündérekről, ha bár fonákul véve, vagy már az aljasodott
rotz értelemmel, hogy a gyermekeket szoptatni járó tündérek az által nekik csak ártanak.
Negyedik helyt fentartva még a növénynévben, mint általában az istenségek neve a
lebelségflk, erejük st. tulajdonságaikra vonatkozó többi füveknél hozzája, a népias-
flréhez állíthatók ekkép itt többi hasonló növényneveink, mint Benkonél:
káia - festuca íluitans L. C^ndlicher flóra poson. így és harmatkása is),
ronketl t|)e - scabiosa atroporpurea, boldogasszony csipkéje - rubus

446 SZÉP ASSZONYOK.

idaeos, boldogaazony róziája - semperWvnm tectomin, holiogauzomf háj€ -
coscuta europea. Beythenél : boldogtuizony menkaya - mentha graeca. Badlicheniél :
biba kaláot - carlina acaalís, és biba féfő. Kétesebb vagyok az els8 helyt elojöTo
kttlOnds Ennek kitételre nézve, vágjon az ennek - huiCy az ez tárgymutató névmás
egyesbeni harmadik esetének volna-e ősapán veendő? ml ellen a szókötés szólana,
volna-e csupán talán az inek szó hibás irása, a jelentéssel, hogy a mondandó szavak
ének, azaz amaz incantatio, igézés, olvasás? mi egészen szokattannl Jone el5, nás
erre használt dús kifejezéseink mellett, vagy neveztetnek-e magok e szép asszonyok
az ének tzép anzanyamak? minő amaz éneklő cifra asizony is volna; vagy végre,
hogy az Bőnek tolc^jdon tündéri név, hasonlón a többi helyén felsorolt tiindémevekkei?
erre s az előbbiekre, a jó remény fejében, a kérdést itt is nyitva akarom hagyni.

Ennyi volt szedhető az egykét — sajátlag alig hárgm helyroli néhány boszorkáif-
pör töredékeiből, u olvasó előtt áll, mennyi adalék jámlt belolök mythologíánk m^
nem minden egyes emlékéhez és összes nyomaira, a legsötétebb ördögi képletek megett
kiemelkedik még egy os magy. mythosi lény Drómó neve; a boszorkán ji ábránd ka-
mályos eszmozavarából feltűnik óvallásnnk tündérei, boldog- és ezép-aeezmKgeuk
kecses képe. az aljas szemfényvesztési bűvös, ördöngös mesterségben raeglátazik aég

bölcs táltosaink tadománya s jóspapnSink ihletettsége. mennyire fognak má

ezen nyomok még erosölni, a levéltáraink szerte még lappangó boszorkánypörök el»-
hozásávai. — Al(jon ez itt addig tanúságai a gondatlanság vagy becsmérlő felilete»é(
ellenében, mely ezekben látköréhez képest, csak nevetségest s haszontalan ocsmáBf-
Ságot vél; vagy ha azt már, mint kis furcsaságot felemlité, az által elvégeihalá
gondolja. — legyenek azok bár legsötétebb fol^a s fekélye u emberiségnek, de i
foltot és fekélyt is kell ismernttnk, hogy az alapokot felismerve, azt gyógyHnkis
megtisztithassuk. — ezzel is azonban csak úgy vagyunk, mint a mezS füveivel; akii
tudatlanságában letapodja a leghasznosabbat is, vagy gondoya, nagy figyetaMttai*
sitott nekik, ha olykor egy szagosat és virágzót leszakaszt érzékei csiklándoztatásari,
kalapja s keblére tűzött bokrétául ; — mig az istenséghez felemelkedett, a megtUctott,
fehér kigyófovel táplálkozó, azaz kigyóokosságú táltos bölcsnek megszólalnak, kiifilá-
koznak, mi hasznukat lehet venni, megérti okét, melyik mire való!

447

Source Colophon

Ipolyi Arnold, Magyar Mythologia (Pest: Heckenast Gusztáv, 1854), Chapter XIV: Boszorkány. OCR text digitised by Google Books from Harvard College Library copy (Internet Archive identifier: magyarmythologi00ipolgoog). Lines 28985–31324 of the raw OCR text file.

🌲