From Erdélyi's Népdalok és Mondák, Book VII (1846)

János Erdélyi (1814–1868) compiled the Népdalok és Mondák (Folk Songs and Tales, 1846–1848) under the mandate of the Kisfaludy Society — the first systematic collection of Hungarian oral literature, and the Magyar equivalent of Lönnrot's Kanteletar. Volume 1 organizes lyric folk songs into twelve thematic books. Book VII, "Szent Énekek" (Sacred Songs), preserves ten folk hymns spanning the full cycle of Hungarian popular devotion: penitential psalms, Marian veneration, the Passion, Christmas caroling, war prayers, and schoolchildren's processional songs.

These are not liturgical compositions by trained clergy but folk hymns — sung by Hungarian peasants in churches, at festivals, in processions, and from door to door. They represent how Magyar village communities received and transformed Christianity through their own poetic forms. The great Marian patroness hymn (No. 328) invokes Mary as "Lady of the Magyars" with language rooted in the tradition of the Holy Crown — a specifically Hungarian theology in which the realm itself belongs to the Virgin. The hymn to Saint Stephen (No. 332) is one of the oldest and most beloved Hungarian sacred songs, still sung today.

No previous English translation of these songs is known to exist. Translated from the Hungarian folk verse collected by Erdélyi.

327. Penitential Psalm

Have mercy, my God, upon my sinful soul,
Have pity now upon my sorrowful heart.
Thy wrath's thunderbolt, thy sharp and pointed dagger —
Put them away, the punishing instruments of my sins.

Wash my heart clean of sin,
With gentle hand heal my soul from its wounds.
My sins I confess, plainly I perceive them —
Because of them I can have no consolation.

My sins gnaw at my soul like serpents,
Ceaselessly they dig and bite at my breast.
Where shall I flee from thy face, from thy armed hand?
Thy weapons pursue me, and thy sharp daggers.

Against thee alone, my God, have I sinned,
Evil I have done only before thy holy face.
Ah, merciful Lord God! What profit is there in my fall?
Have mercy, have pity on my sinful soul.

If thou wouldst punish me as I deserve,
Render the reward of my countless sins —
My head must perish, my soul be damned,
For my sins outnumber the grains of sand.

Even in my mother's womb, into death's snare
I fell, and entered hell's dungeon.
Ah, harsh misery! Great bondage of sin!
How it chokes, how it presses — wicked deceit.

Cleanse my soul, Lord, with thy hyssop,
Wash my heart with thy mercy.
Turn thine eyes upon me, show me thy grace,
Extend to me thy favour, thy holy succour.

Search no more so deeply into my sins,
Judge no longer my poor head.
Graciously blot out my many sins,
And with thy Holy Spirit give me joy once more.

I hope thou wilt yet console my soul,
Bring back my vanished days again.
Then shall my heart rejoice, my breast be filled,
My bones shall be glad, my veins renewed.

Turn thine eyes from my foul deformity —
My face has withered from much torment.
Reckon not with me, for sin overwhelms me,
Whose multitude rises above my head.

Cast me not from thy presence, from thy mercy,
Rob me not, my God, of thy glorious Holy Spirit —
Without which I faint, and die a terrible death,
For in the sea of sin I have been swimming far too long.

Deliver me now from the maw of death,
And from the hard bondage of my many sins,
That I may live for thee alone, and not be lost —
May hasten to thee, may follow thee.

Open my lips for thy holy praise,
Awaken my mind to gaze upon thy face.
Thee only may I desire, thee only may I long for,
Thee only may I seek, thee only may I cry out for.

I know thou visitest contrite hearts,
Those whom with thy rod thou often strikest —
Those are dear to thee, I know, and worthy.
Grant, Lord God, that I may be among them.

Dearer before thee than many offerings
Is the contrite heart — more than sacrifices.
Bitter sighs, more than gold and silver,
Are worth more to thee than many precious pearls.

Comfort, Lord, thy faithful flock,
Among them my contrite, though sinful, soul.
Build up the walls of thy holy church,
Wherein they have sacrificed to thee in righteousness.

Praise and glory to the Holy Trinity —
Father, Son, and Holy Comforter,
Encourager of contrite hearts,
One undivided, eternal sovereignty.

328. Patroness of Hungary — Hymn to the Virgin Mary

Glory of the heavens,
Splendour of the earth,
Lady of the Magyars, their Queen!
To thee with fervent heart,
With dutiful devotion,
We come, most holy Virgin Mary!
As our patroness,
Our sweet mother —
With fullest hope we turn to thee,
In every affliction we cry out to thee.

Look with gentle heart
And merciful eye
Upon our crowned ancestors' petition.
Come to thine inheritance,
To thy reverent people,
For whose defence, holy Virgin, we pray.
While in us a single vein
Stirs, or drop of blood,
It shall remember thy goodness
And with worthy gratitude shall it pulse.

For it was poured into us,
Grafted into our hearts
With our forebears' blood — thy veneration.
And there it shall remain,
Never torn from
A true Magyar heart — thy love.
With this, O holy Virgin,
Blazing like fire,
He is ready to honour thee with all he has,
And seal his faith with his blood.

For thy great dignity
Surpasses all —
In heaven and on earth thy power is great.
Thou shinest with holiness
Like the sun without shadow;
Among all created things thou art most holy.
Thy whole being
And thy making
Was so excellent a divine work
That He himself descended into thy breast.

Since no stain
Is in thee, fair rose,
God the Father calls thee his daughter.
Seated in glory,
Upon his royal throne,
God the Son also calls thee his mother.
From his great love
And his delight,
The Holy Spirit names thee his bride —
The Holy Trinity proclaims thee their temple.

In heaven, after God,
O great Lady, rightly
The highest dignity thou holdest.
Of the lofty heavens
And of the round earth
The royal sceptre thou dost wield.
The holy angels,
The heavenly hosts,
With joyful song they exalt thee,
As their queen they pay thee court.

The sunlight is thy throne,
The fair moon thy footstool,
The shining heavens depend on thee.
And in thy honour,
A crown upon thy head,
The beautiful stars themselves do weave.
All that lives and moves
Falls down before thee —
Indeed the whole round of heaven and earth
Is the inheritance of thy bright majesty.

Thee as our support,
Refuge and protection,
God has chosen for us all.
Thou art the queen,
Thou art the dispenser
In heaven of divine graces.
There is no need,
No distress so great,
From which thou couldst not save us,
And from every danger shelter us.

Therefore, our great Lady,
To thee we turn —
Reject not, Virgin Mother, our petition.
From wars, from famine,
From the terrible plague,
And from earthquakes deliver us.
At the end of our life,
At its final hour,
Show thyself, blessed Mother of God,
To be our Mother, O Mary!

329. The Visitation — Let Us Follow Mary

Let us follow Mary, bright day-star,
Who has set out for the high places,
For the valleys where the streams rush through.
Let us follow Mary, Mary, Mary,
The bright day-star.

The birds follow, the humming bees,
They praise her with their singing,
With swift flutterings among the green boughs.
The birds follow, the birds, the birds,
The humming bees.

The mountains of Judea, the valleys of Jehoshaphat,
Smoking with incense, sound forth blessing;
Where Mary walks, they tremble.
The mountains of Judea, the mountains, the mountains,
The valleys of Jehoshaphat.

Fair towered clouds, dawn-coloured skies
Sing to the holy mother of Jesus,
Ringing out like zithers.
Fair towered clouds, the clouds, the clouds,
Dawn-coloured skies.

When she came to the city, to the house of Zacharias,
At once Elizabeth greeted her,
Pouring heavenly blessing upon her —
When she came to the city, the city, the city,
To the house of Zacharias.

Elizabeth rejoiced, hearing those words,
In Mary's fair greeting —
The child leapt within her breast.
Elizabeth rejoiced, rejoiced, rejoiced,
Hearing those words.

She goes forth in hope, carrying her child:
Blessed art thou among women,
For thy virgin breast has borne fruit.
Mary goes forth, in hope, in hope,
Carrying her child.

Filled with the Holy Spirit, speaking the words,
John was loosed from sin,
He leapt at the great grace.
Filled with the Holy Spirit, the Spirit, the Spirit,
Speaking the words.

O sinner, awaken! Fair dawn, break forth!
Follow Mary upon the road,
That you may receive her grace.
O sinner, awaken, awaken, awaken!
Fair dawn, break forth.

Let us greet her, and she too will bless us
Upon this our pilgrimage —
Let us follow Mary while there is time.
Let us bless her, bless her, bless her,
And she will bless us too.

330. Mater Dolorosa — The Mother's Lament

Rest now, my flower,
My withered golden bough,
Jesus, my bright star!
Orphaned is thy dear mother,
Who watched over thee.
Woe, woe, my sweet child!

Who shall be my protector now,
Who shall comfort me?
Jesus, my bright star!
In thee my soul trusted,
Thou wert all my joy.
Woe, woe, my sweet child!

Oh, how bloody is thy body,
Painting the earth with it.
Jesus, my bright star!
How shall I look upon thy holy head?
Thou turnest thine eyes away.
Woe, woe, my sweet child!

Thou hast left thy disciples,
All thy dear kindred.
Jesus, my bright star!
How helpless I have become,
What an orphan I am now.
Woe, woe, my sweet child!

O thou merciless death,
How cruelly thou hast robbed me
Of my Jesus, my fair star.
Where shall I lay my head?
Grief has overwhelmed my heart.
Woe, woe, my sweet child!

O my gentle dove,
My dawn wrapped in mourning,
Jesus, my bright star!
Oh, that I might die with thee,
And lie in one coffin.
Woe, woe, my sweet child!

331. Eucharistic Hymn — We Adore Thee, Sacred Host

We adore thee, sacred host!
Precious manna!
Lord of hosts,
King of kings!
Hail, angelic bread,
The price paid for our redemption —
Precious holy body and blood.

Bless our country,
Our Magyar homeland.
Guide to goodness
Our king.
Convert our enemies,
And all who persecute us,
Body and blood of Christ!

The children of Israel
Thou didst protect,
In the enemy's land
With manna thou didst feed them.
Feed us with thy holy body,
With thy precious holy blood,
With thy divine strength.

At the hour of our death,
Grant that we may worthily,
With faith, with hope,
With fervent love,
Receive thee in this life;
After our death, in heaven,
May we praise thee without end.

Come, ye angels,
Heavenly holy hosts!
Joyfully adore him,
Cry out: Holy, holy!
Hail, sacrament of the altar!
In the form of bread, one Godhead —
Heavenly great majesty!

332. Hymn to King Stephen

Ah, where art thou,
Shining star of the Magyars!
Thou who once wert
The pillar of our country?

Where art thou, King Stephen?
Thee the Magyar longs for,
In garments of mourning,
Weeping before thee.

Remembering thee,
His tears flow,
His sorrowful fields
Are dewed with grief.

His valiant hands
Grow ever feeble;
His eyes cease not
Their terrible weeping.

A flowering garden was
Famed Pannonia,
Which garden was watered
Faithfully by the Virgin Mary.

Gardener of that garden
Was King Stephen —
Its tender who nurtured it
Died with him.

In his lifetime
Hungary lived;
After his death
It became a dead, living branch.

Before thee we kneel,
Thy grieving Magyar children.
To thee we cry out,
Thy grieving Magyar children.

Look, King Stephen,
Upon thy sorrowful homeland;
Turn thine eyes
Upon thy ancient country.

333. Passion Hymn — Christians, Weep

Christians, weep!
Be deeply sorrowful.
Let every heart grieve
That is faithful to its Jesus.

There is no mercy in him,
No fervent pain for thee,
Who does not pity thee,
O Jesus, upon the cross.

Thy holy body's wounds,
Its bruises running with blood —
He who sees them and does not weep
Has no living faith.

The very rocks are splitting,
Sun and moon grow dark;
Every creature is moved —
Only the sinner does not mourn.

Descend into thy heart, weep over
Thy sins, reflect upon them.
For it was the Son of God
Who died thus for thy sake.

Jesus, we pray thee — behold
Thy sufferings, consider
That thou didst suffer for us,
Who have sinned against thee.

Do not let it be to our ruin,
Our eternal damnation,
Thy passion and suffering,
Thy holy blood shed for us.

Therefore strengthen my love,
Strengthen my faith,
That, hoping in thy grace,
I may gain eternal life.

334. War Prayer — In Time of Battle

Fearful and mighty holy Lord of hosts!
Attend our devout prayer,
Look with gracious eyes upon our affliction.
O holy God, mighty God,
Holy and immortal, greatly merciful God!

The enemy trusts in his vast army,
Grievous cruelty ravages our forces.
Have mercy on us, we pray, holy Godhead!
O holy God, mighty God,
Holy and immortal, greatly merciful God!

In ages past thou didst shame Holofernes,
By Judith's hand thou didst take his head,
Thus thou didst deliver the Jewish nation.
O holy God, mighty God,
Holy and immortal, greatly merciful God!

Thine angel smote the king Sennacherib —
A hundred and eighty-five thousand of his men it slew,
And delivered thy chosen people from the sword.
O holy God, mighty God,
Holy and immortal, greatly merciful God!

Behold, Christendom prays fervently,
Through consecrated priests it sacrifices at the altar.
Aid our army as it goes to war.
O holy God, mighty God,
Holy and immortal, greatly merciful God!

Help our sovereign lord and all his forces,
Make his arm victorious like Deborah's,
Turn back his enemies with the power of thy word.
O holy God, mighty God,
Holy and immortal, greatly merciful God!

Enter not into judgement with us — we fall on our faces.
Weigh not our frailty's sins upon the scale.
Aid our warriors to victorious battle.
O holy God, mighty God,
Holy and immortal, greatly merciful God!

With fervent thanks, which we shall always render,
The starry heavens shall be our witness.
We praise thy power, which has no end.
O holy God, mighty God,
Holy and immortal, greatly merciful God!

335. Christmas Rhymes

Five short carols sung by children going from house to house at Christmas.

I.

Let us hurry, let us hurry,
To Bethlehem may we go.
There is our little Jesus,
Whom we have long been seeking.
Take up your cloak, shepherd,
And wrap up little Jesus,
For he has no little moccasins,
Nor spurred little boots —
His tiny feet are freezing.

II.

Shepherds! Let us arise,
And quickly bundle ourselves off
To the town of Bethlehem,
To that ragged little stable.
Let us hurry,
Let us not delay,
That we may pay our respects to our Lord.

III.

May you awaken fair on Christmas Day
And reach its first hour in peace.
All you who dwell within this house —
May God's blessing descend upon you.

IV.

On the blessed birth of Christ our Lord,
Let us speak angelic verse on this holy feast,
Which long ago in the bosom of Bethlehem
Sounded in this way:

Glory to God in the highest,
And peace on earth to all people,
And goodwill to every nation
And kindred.

V.

It is Christmas today,
The feast of feasts.
I run, I go to the Danube,
I catch a bright pike,
I put it on a little plate,
And bring it to my dear God.
Praised be Jesus Christ!

336. Saint Gregory's Day — A Schoolchildren's Processional

To holy Doctor Gregory, our famous teacher,
Upon his feast-day,
By ancient custom, let us go, in God's name,
To school.

See, even the birds, that they may multiply,
Presently come,
In the fair springtime, with many a sweet song
They sing.

For in such a place, as in a fruitful garden,
The young
Grow up — boys, children, good sons,
Through God.

In such a place, kings, nobles, emperors
Are taught,
And poor orphans too, and forsaken sons
Are schooled.

You too, in this wise, come along now, come prettily
To school,
Where fine learning, a gift, you may receive
For salvation.

It is no good to grow up ignorant, a boor,
In this world,
For so a man cannot attain to honour or office
In this land.

Come now with us — for we have come for you,
Little children!
Let us go to school, to the house of God,
For learning.

The parents' joy, their every precious pearl —
Good children!
Christ beckons you, and bids your parents likewise
To send you.

Christ our Lord, when long ago he was upon this earth,
In his childhood,
Loved our calling, sitting among the doctors
In the temple.

Colophon

These ten Hungarian folk sacred songs are from Book VII ("Szent Énekek," Sacred Songs) of János Erdélyi's Népdalok és Mondák (Folk Songs and Tales), Volume 1, published by the Kisfaludy Society, Pest, 1846. The collection is the foundational compilation of Magyar folk poetry — the Hungarian equivalent of Lönnrot's Kanteletar for Finnish tradition.

The songs span the full cycle of Hungarian popular devotion: a folk paraphrase of Psalm 51 (No. 327), the great Marian Patroness hymn invoking the Virgin as Lady of the Magyars (No. 328), a Visitation processional (No. 329), a Mater Dolorosa lament (No. 330), a Eucharistic hymn (No. 331), the famous hymn to King Saint Stephen (No. 332), a Passion hymn (No. 333), a wartime prayer with its thundering refrain (No. 334), five Christmas carols sung door to door by children (No. 335), and a processional for Saint Gregory's Day, when children were summoned to the new school year (No. 336).

The hymn to Saint Stephen ("Ah, where art thou, shining star of the Magyars!") is one of the oldest and most enduring Hungarian sacred songs, still sung in churches today. It encapsulates the Hungarian theology of the Holy Crown — that the realm itself was entrusted to the Virgin Mary through Stephen, the first Christian king. The Marian Patroness hymn (No. 328) draws from the same deep well: Mary is not merely a figure of devotion but the literal Queen of Hungary, and Magyar identity is sealed in her service "with blood."

Translated from Hungarian folk verse as collected by Erdélyi. No prior English translation of these songs is known to exist. The English is independently derived from the Hungarian source text; no intermediary English was consulted.

Source: János Erdélyi, Népdalok és Mondák (1. kötet), Kisfaludy Társaság, Pest, 1846. Book VII: "Szent Énekek," songs 327–336. Project Gutenberg EBook #39931 (UTF-8 text, human-proofread).

Translator: Uralic Liberation Translator, with Claude (Anthropic). Good Works Translation, New Tianmu Anglican Church, March 2026.

🌲

Source Text: Szent Énekek — Erdélyi Népdalok és Mondák (1846)

Hungarian source text from Book VII of Erdélyi's Népdalok és Mondák (Folk Songs and Tales), Volume 1, Kisfaludy Társaság, Pest, 1846. Project Gutenberg EBook #39931. Presented here for reference, study, and verification alongside the English translation above.

Könyörülj istenem, én bünös lelkemen,
Szánakodjál immár szomorú szivemen,
Haragodnak mennykövét, éles hegyes tőrét
Tedd vissza s vétkeim büntető eszközét.

Továbbá mosogasd büntől szivemet,
Kegyes kézzel gyógyitsd sebektől lelkemet.
Büneimet megvallom, nyilván tapasztalom,
Miattok nem lehet semmi vigaságom.

Vétkeim lelkemet, mint a kigyók, marják,
Szüntelen mellemet ássák és furdalják,
Hová fussak szinedtől, fegyveres kezedtől.
Utánam fegyverid futnak s hegyes tőrid.

Egyedül ellened, istenem, vétkeztem,
Gonoszt csak szent szined előtt cselekedtem.
Ah kegyelmes ur isten! mi hasznod estemen?
Irgalmazz, könyörülj én bünös lelkemen.

Ha érdemem szerint akarsz sanyargatni,
Számtalan bünömnek jutalmát megadni,
El kell veszni fejemnek, kárhozni lelkemnek,
Mert több sokasága fövenynél bünömnek.

Még anyám keblében a halál tőrébe
Estem és jutottam pokol tömlöczébe,
Ah kemény nyomorúság! nagy bünbeli rabság!
Mint fojt, mint szorongat a gonosz csalárdság.

Tisztogasd lelkemet, uram! izsópoddal,
Mosogasd szivemet irgalmasságoddal.
Forditsd reám szemedet, mutasd kegyelmedet,
Nyujtsd hozzám kedvedet, szent segedelmedet.

Ne vizsgáld annyira immár vétkeimet,
Ne itéld olly soká én szegény fejemet.
Töröld el kegyesen számos büneimet,
És te szent lelkeddel adj ismét örömet.

Reménylem, lelkemet még megvigasztalod,
Elmult napjaimat ismét visszahozod.
Akkor örvendez szivem, és megtelik mellem,
Csontjaim vigadnak, ereim ujulnak.

Forditsd el szemedet undok rutságimtól,
Elhervadt már arczom sok kinlódásimtól.
Ne vess számot én velem, mert elborit vétkem.
Mellynek sokasága felhaladja fejem.

Ne vess el színedtől, kegyelmességedtől,
Meg ne foszsz, istenem! dicső szent lelkedtől.
Melly nélkül elájulok, szörnyű halált halok,
Mert bün tengerében már untig uszkálok.

Szabadits ki immár a halál torkábul,
És sok büneimnek kemény rabságábul.
Hogy csak te néked éljek, és hogy el ne veszszek,
Te hozzád siessek, téged kövesselek.

Nyisd meg ajakimat szent dicséretedre,
Ébreszszed elmémet szined nézésére.
Csak téged kivánjalak, téged ohajtsalak,
Téged akarjalak, téged kiáltsalak.

Tudom, töredelmes sziveket látogatsz,
Kiket ostoroddal gyakorta sujtogatsz,
Azok nálad kedvesek, tudom s érdemesek,
Adjad, uram isten! közűlök lehessek.

Kedvesebb előtted sok ajándékoknál,
A töredelmes sziv és áldozatoknál.
Keserves sohajtások aranynál, ezüstnél,
Nálad többet érnek drága sok gyöngyöknél.

Vigasztald meg, uram, e hiv seregedet,
A közt töredelmes, bár bünös lelkemet,
Épitsd meg falait te szent egyházadnak,
Mellyben igazsággal neked áldoztanak.

Dicséret, dicsőség a szent háromságnak,
Atya, fiu és a szent vigasztalónak,
Töredelmes szivek bátoritójának,
Egy állatu teljes örök uraságnak.

Egek ékessége,
Földnek dicsősége,
Magyarok asszonya, királynéja!
Hozzád buzgó szivvel,
Köteles hivséggel
Járulunk, szentséges szüz Mária!
Mint pártfogónkhoz!
Édes anyánkhoz,
Teljes reménységgel folyamodunk,
Minden inségünkben fohászkodunk.

Tekints kegyes szivvel,
És irgalmas szemmel,
Koronás őseink kérelmére.
Jőj örökségednek,
Tisztelő népednek,
Mellyért, szent szűz, kérünk, védelmére.
Mig bennünk egy ér
Mozdul, vagy csep vér,
Fogja jóvoltodat emlegetni,
Méltó háladással fog pezsdülni.

Mert belénk ontatott,
Szivünkbe oltatott,
Eleink vérével, tiszteleted.
Ugyan fen is marad,
Soha ki nem szakad
Igaz magyar szivből szereteted.
Ettől, oh szent szüz,
Lángolván, mint tüz,
Téged mindenével kész tisztelni,
S vérével hűségét pecsételni.

Mert nagy méltóságod
Mindent felül halad,
Mind égen, mind földön hatalmad nagy.
Tündöklesz szentségtül,
Mint nap homály nélkül;
Az alkotmányok közt te legszentebb vagy.
Egész mivoltod,
És alkotásod,
Olly jeles isteni munka vala,
Hogy maga kebledbe alá szálla.

Mivelhogy semmi szenny
Nincs benned, szép rózsa!
Az atya isten mond leányának.
Ülvén dicsőségben,
Királyi székében,
A fiu isten is hí anyjának.
Nagy szerelméből,
És tetszéséből,
A szent lélek nevez mátkájának,
Vall a szent háromság templomának.

Mennyben isten után,
Oh nagy asszony! méltán
A fő méltóságot minthogy tartod,
A magas egeknek,
És a kerek földnek
Királyi pálczáját te forgatod.
A szent angyalok,
Mennyei karok
Téged vig énekkel magasztalnak,
Mint királynéjoknak udvarolnak.

A napfény trónusod,
A szép hold zsámolyod,
A ragyogó egek tőled függnek.
És tiszteletedre,
Koronát fejedre
Az ékes csillagok magok füznek.
A mi él, s mozdul,
Elődbe borul.
Sőt egész ég és föld kereksége.
Fényes méltóságod öröksége.

Tégedet gyámolul,
Menedék s oltalmul
Választott az isten mindnyájunknak.
Te vagy királynéja,
Te vagy kiosztója
Mennyben az isteni malasztoknak.
Nincsen olly szükség,
Nincs olly nagy inség,
Mellyből te minket meg nem menthetnél,
S minden veszély elől nem rejthetnél.

Azért, nagy asszonyunk,
Hozzád folyamodunk;
Ne vesd meg, szüz anya, kérésünket.
Hadaktul, éhségtől,
A szörnyü pestistől,
És földindulástól ments meg minket.
Életünk fogytán,
Végső óráján,
Mutassad, istennek áldott anyja,
Anyánknak magadat, oh Mária!

Kövessük Máriát, fényes nap csillagát,
Ki indult a magos helyekre,
Patakok közt zugó völgyekre.
Kövessük Máriát, Máriát, Máriát,
Fényes nap csillagát.

Követik madarak, zengő méh bogarak,
Dicsérik énekléssel,
Zöld ágak közt gyors repdezésekkel.
Követik madarak, madarak, madarak,
Zengő méh bogarak.

Judeának hegyei, Józafát völgyei
Füstölögvén, áldást zengenek;
Mária hol megyen, rengenek.
Judeának hegyei, hegyei, hegyei,
Józafát völgyei.

Szép tornyos fellegek, hajnalszinű egek,
Jézus szent anyjának zengenek.
Valamint cziterák, pengenek,
Szép tornyos fellegek, fellegek, fellegek,
Hajnalszinű egek.

Midőn jött városba, Zakarjás házába,
Legott Erzsébet köszönté,
Mennyei áldását reá önté,
Hogy jött a városba, városba, városba,
Zakarjás házába.

Erzsébet örvendett, hallván a beszédet,
Mária szép köszöntésében,
Repdesett a gyermek keblében.
Erzsébet örvendett, örvendett, örvendett,
Hallván a beszédet.

Elmegyen remélve, gyermekét viselve;
Áldott vagy te, asszonyok között,
Hogy szüz kebled meggyümölcsözött.
Mária elmegyen, remélve, remélve,
Gyermekét viselve.

Betölt szent lélekkel, szólván az igékkel,
János megoldatott a büntől,
Repdesett a nagy kegyelemtől,
Betölt szent lélekkel, lélekkel, lélekkel,
Szólván az igékkel.

Oh bünös, serkenj fel, szép hajnal, viradj fel,
Máriát az uton kövessed,
Hogy kegyelmét tőle vehessed.
Oh bünös serkenj fel, serkenj fel, serkenj fel
Szép hajnal, viradj fel.

Üdvözljük hát őtet, ő is megáld minket.
Ezen zarándokságunk ügyén,
Máriát kövessük idején.
Áldjuk hát mi őtet, mi őtet, mi őtet,
Ő is megáld minket.

Nyugodjál már virágom,
Meghervadt arany ágom,
Jézus, fényes csillagom!
Árván maradt édes anyád,
A ki gondot viselt reád.
Jaj, jaj, édes magzatom!

Ki lészen már gyámolóm,
Ki lész megvigasztalóm?
Jézus, fényes csillagom!
Benned bizott az én lelkem,
Te voltál egész örömem.
Jaj, jaj, édes magzatom!

Oh milly véres a tested,
Mellyel a földet fested.
Jézus, fényes csillagom!
Jaj, hogy nézzem szent fejedet,
Elfordítod szemeidet.
Jaj, jaj, édes magzatom!

Elhagytad tanitványid,
Minden kedves rokonid.
Jézus, fényes csillagom!
Jaj, de gyámoltalan lettem,
Milly árvaságra jutottam.
Jaj, jaj, édes magzatom!

Oh te kegyetlen halál,
Melly szörnyűkép megfosztál
Jézusom, szép csillagomtól.
Kihez hajtsam már fejemet?
Bánat elnyomta szivemet.
Jaj, jaj, édes magzatom!

Oh én szelid galambom,
Gyászba borult hajnalom,
Jézus, fényes csillagom!
Oh bár veled meghalhatnék,
Egy koporsóba fekhetnék.
Jaj, jaj, édes magzatom!

Imádunk, szent ostya!
Drágalátos manna!
Seregeknek ura,
Királyok királya!
Üdvöz légy angyali kenyér,
Váltságunkért adatott bér,
Drága szent test és vér.

Áldd meg országunkat,
Mi magyar hazánkat.
Vezéreljed jóra
A mi királyunkat.
Téritsd meg ellenséginket,
S a kik csak üldöznek minket,
Krisztus teste és vére!

Izráel fiait,
Ki megoltalmaztad,
Ellenségnek földén
Mannával tápláltad:
Táplálj minket szent testeddel,
Drágalátos szent véreddel,
Isteni erőddel.

Halálunk óráján,
Add, hogy téged méltán,
Hittel, reménységgel,
Buzgó szeretettel
Vehessünk itt ez életben;
Holtunk után az egekben
Dicsérjünk szüntelen.

Jőjetek, angyalok,
Mennyei szent karok!
Örömmel áldjátok.
Szent, szent! kiáltsátok.
Üdvöz légy, oltári szentség!
Kenyér szinben egy istenség,
Mennyei nagy felség!

332. ISTVÁN KIRÁLYRÓL.

Ah hol vagy magyarok
Tündöklő csillaga!
Ki voltál valaha
Országunk istápja?

Hol vagy István király?
Téged magyar kiván,
Gyászos öltözetben
Te előtted sirván.

Rólad emlékezvén,
Csordulnak könyei,
Búval harmatoznak
Szomorú mezei.

Lankadnak szüntelen
Vitézlő kezei;
Nem szünnek iszonyú
Sirástól szemei.

Virágos kert vala,
Hires Pannonia,
Melly kertet öntöze
Hiven szüz Mária.

Kertésze e kertnek,
István király vala,
Termesztője ennek
Ő vele meghala.

Ennek életében
Élt a Magyarország,
Ő halála után
Lett holt eleven ág.

Előtted könyörgünk
Bús magyar fiaid.
Hozzád fohászkodunk
Bús magyar fiaid.

Tekints István király,
Szomorú hazádra,
Forditsd szemeidet
Régi országodra.

Keresztények, sirjatok,
Mélyen szomorkodjatok.
Keseregjen minden sziv,
A ki Jézusához hiv.

Nincsen abban irgalom,
Hozzád buzgó fájdalom,
A ki téged meg nem szán,
Oh Jézus! a keresztfán.

Szent testednek sebeit,
Vérrel buzgó kékeit,
A ki látja és nem sir,
Élő hittel az nem bir.

A kősziklák repednek,
Nap és hold sötétednek;
Minden állat megindul,
Csak a bünös nem busúl.

Szállj szivedbe, sirasd meg
Vétkeidet, fontold meg.
Mert az isten fia volt,
A ki érted igy megholt.

Jézus! kérünk, tekintsd meg
Kinaidat, gondold meg,
Hogy szenvedtél érettünk,
Kik ellened vétettünk.

Ne engedd, hogy kárunkra,
Örök kárhozatunkra
Legyen kinszenvedésed,
Értünk ontott szent véred,

Azért szeretetemet,
Erősitsed hitemet,
Hogy remélvén kegyelmet,
Nyerjek örök életet.

334. HÁBORÚ IDEJÉN.

Seregek rettentő, hatalmas szent ura!
Figyelmezz ájtatos imádságunkra.
Kegyes szemmel tekints háborúságunkra.
Oh szent isten, erős isten,
Szent és halhatatlan, nagy irgalmú isten!

Roppant táborában bizik az ellenség,
Dulja seregünket gyászos kegyetlenség.
Könyörülj meg rajtunk, kérünk szent istenség!
Oh szent isten, erős isten,
Szent és halhatatlan, nagy irgalmú isten!

Régen Holofernest megszégyenitetted,
Judit asszony által fejét elvétetted,
A zsidó nemzetet ugy megsegitetted.
Oh szent isten, erős isten,
Szent és halhatatlan, nagy irgalmú isten!

Szenakerib királyt angyalod megverte,
Száz nyolczvan öt ezer emberét megölte,
Választott népedet fegyvertől mentette.
Oh szent isten, erős isten,
Szent és halhatatlan, nagy irgalmú isten!

Im a kereszténység buzgón imádkozik,
Szenteld papja által oltáron áldozik,
Segitsd táborunkat, a melly hadakozik.
Oh szent isten, erős isten,
Szent és halhatatlan, nagy irgalmú isten!

Felséges urunkat segitsd táborával,
Tedd győzedelmessé karját Déborával,
Téritsd meg ellenét szavad hatalmával.
Oh szent isten, erős isten,
Szent és halhatatlan, nagy irgalmú isten!

Ne szállj perbe velünk, leborulunk arczra,
Gyarlóságunk vétkét ne tedd mérő fontra,
Segitsd vitézinket győzedelmes harczra.
Oh szent isten, erős isten,
Szent és halhatatlan, nagy irgalmú isten!

Buzgó háladással, mellyel leszünk mindég,
Bizonyságtételünk lesz a csillagos ég;
Áldjuk hatalmadat, mellyben soha sincs vég.
Oh szent isten, erős isten,
Szent és halhatatlan, nagy irgalmu isten!

335. KARÁCSONI RIGMUSOK.

Siessünk, siessünk,
Betlehembe mehessünk.
Ott van a mi Jézuskánk,
A kit régen keresünk.
Vedd fel, juhász, az bundát,
Takargasd be Jézuskát.
Mert nincs neki bocskorkája,
Sem sarkantyus csizmácskája.
Fázik az ő lábacskája.

Pásztorok! keljünk fel,
Hamarébb duljunk el
Betlehem városába,
Rongyos istálócskába.
Siessünk,
Ne késsünk.
Mi urunknak tiszteletet tehessünk.

Karácson napjára szépen viradjatok,
Első órájára békével jussatok.
Valakik ez háznak lakosai vagyok,
Az isten áldása szálljon ti reátok.

Krisztus urunknak áldott születésén,
Angyali verset mondjunk szent ünnepén,
Melly Bethlehemnek kebelében régen
Zengett eképen:

Dicsőség magasságban az istennek,
Békeség legyen földön embereknek.
És jó akarat mindenféle népnek,
És nemzetségnek.

Karácson van ma,
Ünnepek napja.
Futok, megyek a Dunába,
Fogok fényes halkát,
Teszem tányérkára,
Viszem istenkémnek.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Szent Gergely doktornak, hires tanitónknak,
Az ő napján,
Régi szokás szerint, menjünk isten szerint
Iskolába.

Lám a madarak is, hogy szaporodjanak,
Majd eljőnek,
A szép kikeletkor sok szép énekszóval
Zengedeznek.

Mert illyetén helyen, mint gyümölcsös kertben.
A fiatal,
Nevekednek ifjak, gyermekek jó fiak,
Isten által.

Illy helyen királyok, urfiak, császárok
Tanittatnak,
A szegény árvák is, elhagyott fiak is
Oktattatnak.

Ti is ezenképen jertek el nagy szépen
Iskolába.
Hol is szép tudományt, vegyetek adományt,
Üdvösségre.

Nem jó tudatlanul, felnőni parasztul
E világban,
Mert ugy emberségre, nem mehet tisztségre,
Ez országban.

Jertek el mi velünk, mert értetek jöttünk,
Kis gyermekek!
Menjünk iskolába, istennek házába,
Tanulságra.

Szüléknek öröme, mind drága szép gyöngye,
Jó gyermekek!
Krisztus int titeket, ugy szüléiteket,
Hogy küldjenek.

Krisztus urunk régen itt a földön lévén,
Gyermekkorban,
Szerette rendünket, ülvén doktorok közt,
A templomban.

Source Colophon

Source text: János Erdélyi, Népdalok és Mondák (1. kötet), Kisfaludy Társaság, Pest, 1846. Book VII: "Szent Énekek" (Sacred Songs), songs 327–336. pp. 276–306 (approximate) of the original edition.

Digital source: Project Gutenberg EBook #39931. Human-proofread UTF-8 text. Produced from scanned images of public domain material. Available at gutenberg.org. No OCR artifacts — text is clean.

Rights: Public domain. Published 1846, well outside any copyright term. No restrictions.

🌲